bogu mesék: A Rút Kiskacsa

A Rút Kiskacsa.

Ott tartottam a mesélésben, hogy amikor a bálból fülüket-farkukat lógatva, keseregve hajtottak haza a házukba a Vasorrú Bába és a lányai, az erdőben szokatlan dologra figyeltek fel: Hamupipőkét és egymást is összegabalyodva ekecselik a kerubok és a királyfi. A banya menten kacsává változtatta Hamupipőkét, és berakva egy kalapdobozba, hazavitte, hogy a többi kacsa közé rakva meghizlalja és majd levágva pecsenyének megsüsse. A három férfit pedig, miután varangyos békákká változtatta őket, magukra hagyta az erdőben. Boldoguljanak, ahogy tudnak!

Jó három hétbe is tellett mire a varangyos békává változtatott ifjak odaértek a banya házához. Miközben ők komótosan cammogtak, azalatt az idő alatt a rút Kiskacsává változtatott Hamupipőke a többi kacsával együtt a patakra járt lubickolni és a rétre füvet csipegetni. Esténként pedig a banya zsíros kukoricával tömte, hogy jobban hízzék! Legyen sok zsírja, ha megsüti, mert nincs jobb a kacsazsíros kenyérnél!

Azon a nyári estén, éppen telihold volt. A két lány szobaajta és ablakai nyitva voltak, hagy hűsüljön a levegő. A lányok mélyalvók lévén, nagyokat horkolva fújták a kását. Ekkor értek oda a varangyos békák a házhoz. A két kerubból lett béka bemászott a nyitott ajtón át a lányokhoz, míg a királyfi a kacsa ólba ugrált be. A lányok anyaszült meztelen, kiterülközve horkoltak, az égbe postázva kívánságaikat. Éppen arról kezdtek el álmodozni, hogy jön értük a herceg fehér lovon és elviszi a palotájába, aztán a nászéjszakán jól megekecseli őket.

A békák felmásztak az ágyakra és hosszú, recés, ragacsos nyelveikkel elkezdték kitakarítani a lányok lucskos punciját. Ettől aztán még jobban kiteljesedett a lányok álma, és vonaglani kezdtek a kéjtől. Miután teljesen kiszippantották a lányok kéjnedveit, tovább másztak a hasukon. Először a melleiket kezdték el szopogatni, majd a nyakukon felmászva, hatalmasra tátott békaszájukkal cuppanós csókokat leheltek azoknak ajkaira. A lányok vonaglottak a kéjtől. Aztán hirtelen megrázkódtak és felébredtek. Sikongatva tépték le ajkaikról a békákat. A békák azonban nem hagyták ennyiben. Így könyörögtek a lányoknak.

— Ó, szépséges bülbül madaracskák, nagyságos nádszálkisasszonyok, csókoljatok meg bennünket! — a lányok természetesen tiltakoztak és undorral próbálták a hasukon ülő hatalmas, dülledt békaszemeket meresztő varangyos békákat elhessegetni magukról. Azok nem adták fel, és így puhították a lányokat.
— Akartok-e férjhez menni?
— Akarunk!
— Akkor csókoljatok meg bennünket és visszaváltozunk fiatal férfiakká, mert tudjátok meg, hogy mi vagyunk azok a kerubok, akiket anyátok, akkor éjjel az erdőben békákká változtatott! — kérlelték őket. A lányok gondolkoztak egy cseppet és undorukat leküzdve egyenként, két marokra fogva ajkaikhoz emelték és hányingerrel küszködve megcsókolták a békákat

Ekkor megtörtént a csoda, a békák visszaváltoztak kerubokká. A lányoknak tátva maradt a szája a meglepetéstől. A kerubok azonmód elkezdték őket csókolni, a kéjkelyhüket nyalogatni, majd egyenként megcumiztatták a begerjedt lányokat vérfarkukkal. A lányok úgy szoptak, mint a torkosborz. A fiúk heréi méretesre dagadtak és megteltek kantejjel. Kivéve kirobbanni akaró palavesszejeiket’ amazok szájából, benyomultak a keseszőrű burzsinttal fedett kéjbarlangjukba. A lányok hangos nyögésekkel az eget fenyegették lábaikkal az élvezéstől. A katarzis csúcsán egyszerre élveztek el a fiúkkal. Hatalmas adag kéjlé bomba robban hüvelyükben. A fiúk még sikálták kissé a recés hűvelyfalakat, majd kijőve belőlük, újra a szájukba adták bránerukat, hogy ugyan takarítsák már le a kéjlétől. A lányok zihálva, mohosan szoptak, mint a pandamaci. Erre a zajra felébredt a banya is, és viharlámpát gyújtva belépett a szobába. A fiúk gyorsan bebújtak a lepedővel takarózó lányok mellé és fejükre húzva a lepedőtakarót úgy gondolták, ha ők nem látják a banyát, az sem őket. De a banya eszén nem lehetett túljárni. Elkezdett sápítozni.

— Hé’ aptyuk’ gyüjjék’ kend, mert olyat lát, de olyat, hogy rögvest bészarik’! — a budin ülő favágó, felugrott, lecsúszott a tubigatyája a bokájára, és a nagy sietségben összeszarta az inát. Visszaszólt az asszonynak.
— Mán’ késő: beszartam! —és berontott a lányszobába. Kigűvedt szemekkel konstatálta, hogy vendégek érkeztek. Így szólt hozzájuk.
— Nocsak, látom, elháltatok a lyányaimmal! Mikorra tervezitek az esküvőt?
— Minél hamarabb Bálint bátyám, mert igencsak ágaskodik bennünk a szerelem.— Ezután a lányokhoz fordult. Hát, leányaim, ti hogyan álltok ehhez a kérdéshez? Akarjátok-e a pártát főkötőre cserélni?
— Akarjuk, hogyne akarnánk idesapánk’, hiszen tótágast áll bennünk a szerelem!
— Csókoljátok meg egymást! — bíztatta őket a banya és ezzel megtörtént az eljegyzés. Most aztán, már minden akadály elhárult az útból, és Hamupipőke is férjhez mehetne, miután a két idősebbik lánynak bekötötték a fejét.

Amíg a lányszobában ezek a sorsdöntő események zajlottak, a kacsaólban is történt egy kis etye-petye. A rút kiskacsa orrát szárnya alá dugva szunyókált, amikor kaparászásra lett figyelmes. Hát egy hatalmas varasbéka mászott feléje. Már-már kitátotta csőreit, hogy bekapja a békát, amikor az könyörgőre fogva dolgot, így szóla’ hozzája.
— Ó, szépséges virágszál, ne kapjál be, hanem inkább váltsunk egy cuppanós csókot! Tudd meg, hogy ezzel megtörjük a gonosz banya rontását és mindketten visszaváltozhatunk emberré! — A Kiskacsa elgondolkodott az ajánlaton és cuppanós csókot nyomott a béka szájára.

Abban a pillanatban a béka visszaváltozott királyfivá, a Kiskacsa pedig Hamupipőkévé. Kéz a kézben járultak a Vasorrú Bába és Böszme Bálint elé. A királyfi azonmód, melegében megkérte a Hamupipőke kezét. A szülők, most már, hogy a nagyobbik lányokon túladtak, rábólintottak a frigyre. Háromszor hirdették ki a templomban a házasulandókat. Mikor eljött az esküvő ideje, hét országra szóló lakodalmat csaptak. Most is élnek, ha meg nem haltak.