Anna történetei I. – Különös meglepetés

Anna nem gondolta volna, hogy egyszer ilyen szituációban találja magát egy cukrászdában. Anyaszült meztelenül feküdt egy fóliával letakart asztalon a hátsó helyiségben. Hallotta a cukrászda nyitott részéből beszűrődő zajokat. Volt, aki tortát rendelt, valaki kávét ivott, néhány gyerek fagylaltot vett. Még csak néhány perc telt el azóta, hogy a megbeszéltek szerint délután négy órára megérkezett és ledobta könnyű nyári ruháját. Mégis, a kellemes kíváncsiság és a feszült várakozás keveréke miatt egy örökkévalóságnak tűnt. Tegnap járt itt először, amikor a cukrászlány méreteket vett róla és megbeszélték a mai időpontot.


*


Az egészet Attila találta ki barátja, Gábor harmincadik születésnapi meglepetéseként. Attila többször igénybe vette Anna szolgáltatásait. Anna ugyanis escort lányként dolgozott, ügynökség nélkül. Mivel önálló volt nem sokan ismerték. Ezzel viszont elérte, hogy csak a tehetősebbek vehessék fel vele a kapcsolatot. Általában kísérőnek hívták partikra, rendezvényekre, időnként szexuális jellegű kérések is adódtak. Attila kérése azonban kuriózum volt mindközül.
A hét elején csörgött a telefonja. Ezt a számot nem sokan ismerték, gondolta munkára hívják. Megnézte a kijelzett számot, de nem volt ismerős. Biztos valami biztosítási ügynök – ötlött fel benne, de hajtotta a kíváncsiság ezért felvette:


- Tessék!


- Szia Anna! Attila vagyok. Támadt egy ragyogó ötletem és tudom, hogy te vagy a tökéletes személy a megvalósítására.


Mivel Anna elég jól ismerte Attila ötleteit ezért kicsit vonakodva válaszolt.


- Remélem, nem valami perverz dologba akarsz belerángatni!


- Nem-nem! Gáborról van szó. Szombaton lesz a harmincadik születésnapja, és szeretném emlékezetessé tenni a számára. – nyugtatgatta Attila.


- Hallgatlak! Aztán eldöntöm, hogy igent mondok e.


- Rendesen megfizetlek, de erre ingyen sem tudnál nemet mondani – mondta nevetve Attila és részletesen beszámolt a tervéről.


A felvázolt történet végén Anna a telefonba kuncogott:


- Erre valóban nem tudok nemet mondani!


*


Az elmúlt napok az előkészületekkel teltek. Anna fodrászhoz, kozmetikushoz jelentkezett be. A fitness terembe is elment, hogy kicsit formába hozza magát. Habár sohasem volt tökéletes alakja - mindig volt rajta egy kis fognivaló – csinos volt, nőies. A férfiak mindig megfordultak utána az utcán. Hátközépig érő, fényes, mahagóni-barna haja és kék szemei elragadó bájt kölcsönöztek arcának. Erotikus kisugárzása önbizalmából és alkalmazkodóképességéből fakadt. Ha kellett vadmacska volt, ha kellett doromboló kiscica, eltökélt üzletasszony, vagy megértő társ. Mindig amilyen szerepre volt igény.
De most ott a cukrászda asztalán nem tudta pontosan mire számítson. Mire a meglepetés célba ér az ünnepelt valószínűleg ittas lesz, így az a személy, miként Gábort Attila jellemezte, lehet teljesen az alkohol mögé bújik és egy új egyéniség mutatkozik meg. Kicsit tartott a találkozástól, a siker felől azonban nem volt kétsége.


- Gyere, segítünk felállni – szólt a cukrászlány félig a most belépő kolléganőjére nézve.


- Ha fent állsz a kocsin, nem nagyon kellene mozognod. – folytatta – Még tíz perc és készen vagyunk. Nagyon jól csináltad!


Tíz perccel később Anna behunyta a szemét és mélyeket lélegezve igyekezett megnyugodni.


- Nincs visszaút. Megér ez nekem ennyit? – gondolta.


Aztán a gépezet mozgásba lendült.


*


Habár még csak hat óra volt, a buli már javában tartott. Gábor egy szűkebb baráti társaságban ünnepelte születésnapját. Nem volt az a tivornyázós fajta. Jobban szerette „az egy pohár bor egy jó vacsora mellett” típusú kikapcsolódásokat. Ehhez a bulihoz sem volt semmi kedve. Aggasztotta, hogy menő üzletember létére a magánélete hagy némi kivetnivalót maga után. De azt is őszintén bevallotta magának, hogy még nem érett meg egy tartós kapcsolatra. A többiek kisebb csoportba összeverődve beszélgettek, míg Gábor egy asztalnál ülve kissé becsípve távolról szemlélte őket. Attila fejével felé intett, Gábor poharát megemelve viszonozta a gesztust, majd a konyhába ment és töltött magának még egy italt.


Mire visszaért a szobába teljes sötétség fogadta. Na, jön a szokásos „hepi börszdéj” gondolta unottan, de hallgatózva semmilyen neszre nem lett figyelmes. Kicsit zavarba jött, a villanykapcsolót kereste. Egy éjjeli lámpát tudott felkapcsolni. Meglepetten tapasztalta, hogy a szoba teljesen üres volt, viszont a nappali centrumában egy nagyméretű doboz állt. Az italt az asztalra tette és a dobozhoz lépett. Egy kártya volt rátűzve: „Boldog 30. Születésnapot”. A doboz kilinccsel volt ellátva, mint egy szekrény. Mikor kinyitotta a látványtól először felkacagott. A félhomályban egy guminőt látott egy kerekes kiskocsin. Aztán jobban megfigyelve rájött, hogy itt valami nem stimmel. A babának életszerű mahagóni-barna hosszú fürtjei voltak, gyönyörű világoskék szeme és marcipán illata. Már nem nevetett, csak mosolygott és testét izgalmas bizsergés töltötte el. Libabőrös lett, egy pillanat alatt kijózanodott. Felkapcsolva a villanyt teljes pompájában látta ezt a csodát.
Anna állt ott előtte. Teljes testét marcipánkéreg borította, csak a haja és a szeme volt szabadon. Ezek a mai cukrászok bármire képesek egy kis marcipánból. A kéreg teljesen olyannak mutatta Annát, mint egy valódi guminő. Tátott szájat készítettek rá, de még a fanszőrzetét is megcsinálták, olyan színből, ami passzol a hajához. Gábor kihúzta a kiskocsit a dobozból. A „guminő” alatt egy borítékot talált. Egy fából készült kés volt benne, illetve egy rövid üzenet. „Anna vagyok! Ma arra használsz, amire csak akarsz!” Megszédült a gondolattól, és attól mit találhat a kéreg alatt. A fejében egy szó visszhangzott újra és újra – „bármit”!


*


Anna szíve hevesen vert, amikor ajtónyitást hallott és betolták valahová. A marcipánkéreg különös érzéseket váltott ki belőle. Ahogy ujjbegyeit hozzányomta egyszerre volt lágy és merev. Illata erős volt. Szerencsére testénél egy kicsit nagyobbra tervezték, így nem merevedtek el izmai, tudta őket mozgatni. Most megállt a doboz, aztán csend lett. Szíve még szaporább lett. Hallotta, ahogy pumpálja a vérét. A sötétben érzékei kifinomultak. Hallotta, ahogy egy villanykapcsoló hangja töri meg a csendet. Majd kinyílt a doboz. A halovány fényben egy férfit pillantott meg a szemeinek hagyott lyukakon keresztül. Kék inget viselt, ápolt borostája volt barna mélyen ülő szemei meglepettséget tükröztek. Látszott a férfin, hogy ad magára. Kisportolt teste volt, jól fésült haja. Anna összerezzent, amikor a férfi felnevetett. Tartott tőle, hogy nem tetszik neki a meglepetés. Aztán, amikor a nappali világítását is felkapcsolta valaki és a férfi visszatért, a kíváncsiságot látta szemeiben. „Én is így nézhettem egy órával ezelőtt”- gondolta magában és elmosolyodott a maszk alatt. Kezdte érezni, hogy Gábor benne van a játékban. Mikor megmozdult a kocsi, amire rátették, halkan sóhajtott egyet.


- Gábor vagyok – a férfinak kellemes hangja volt, de határozott. – Egy guminő nem beszél. Addig nem szólalhatsz meg, amíg nem adok rá engedélyt!


Ostorcsapásként hatottak a férfi utolsó szavai. Anna nem volt hozzászokva ehhez a kiszolgáltatottsághoz. Egy pillanatra el is gondolkozott, hogy most még nem késő feladni a helyzetet, de a kíváncsisága és a benne rejlő, egyre erősödő bizsergés legyőzte ezt a gondolatot.


Gábor megigazított a nadrágját, amely kezdett kicsit kényelmetlen lenni. Kigombolta az ingjét és egy szék támlájára fektette. A fakést a kezében tartotta.


- Ideje játszani! – Anna ismét összerezzent. Kisebb félelem lett úrrá rajta, de a fakés első hasítása megnyugtatta.


Gábor ugyanis a nyakánál vágott egy darabot a marcipánból. Megkóstolta.


- Finom! Most lássuk a tölteléknek milyen az íze – és a szabaddá tett bőrfelületre csókolt.


Anna sóhajtott egyet. A férfi forró ajka szinte tüzes vasként hatott a hideg marcipán után. Vérében ez a melegség futott át, egészen az ágyékáig.
Gábornak előre megtervezett stratégiája volt az ajándék kibontására vonatkozóan. Ahol belevágott a marcipánba, oda mindig csókot nyomott. Mindkét oldalon kiszabadította Anna nyakát, majd a gerincoszlop mellett ejtett vágást. Végighúzta ujját a lány gerincén, amitől az megremegett ismét sóhajtott. Egyre jobban átjárta Anna testét a kéj. Érezte, ahogy nedvei végigfolynak combján és puncija alatt a marcipánt áztatják. Gábor is nehezen bírt magával. A lány felett érzett hatalma és annak kéjes sóhajai felkorbácsolták vágyait. Nadrágját már rég kigombolta, hogy helyet csináljon férfiasságának.
A lány bokája következett, majd lassan hasított bele a marcipánba a lány combjának belső részén egyre feljebb. Ahogy húzta felfelé a kést nyelvével követte annak útvonalát. A lány ágyékához közeledve megérezte kéjnedvének ízét. Nehezen bírt magával. Az enyhén kesernyés, sós íz édesen keveredett a marcipánnal. A mellbimbókat is szabaddá tette. Csoda, hogy még nem ütötték át a marcipánt olyan mereven és kőkeményen hegyesedtek előre. Ujjbegyei között morzsolgatta, ajkaival szívta, fogaival harapdálta őket. Anna az élvezettől felsikkantott. Kedve lett volna megszólalni, hogy a férfi fejezze be a kínzást, de tudta, hogy annak következményei lettek volna. „Egy guminő nem beszél!”
Gábor körbevágta a tátott szájat formázó marcipándíszt. Tervei voltak a lány szájával. Kissé cinikusan el is mosolyodott. Anna ajkai piros rúzzsal voltak kihúzva.


- Ideje neked is megkóstolnod a jót! – mondta Gábor, majd a lány lába közé nyúlt, egy marcipándarabot tört le és a lány nedveivel átitatott édességet a lány szájába nyomta.


Anna saját ízétől kábának érezte magát. „Ha ez a férfi tovább kínoz, meghalok a vágy okozta feszültségtől”- gondolta. De Gábor nem kínozta tovább. Az előbb készített lyukon keresztül a lány puncijához nyúlt. Végighúzta csiklóján a mutatóujját, majd határozottan feldugta két ujját a lány hüvelyébe. Anna azonnal elélvezett. Tornádóként söpörtek rajta keresztül a kéj hullámai. Orgazmusa intenzív volt, rövid, de annál erősebb. Egy pillanatra megszűnt a külvilág, ha nincs a marcipánkéreg maradéka, ami megtartsa, összeesett volna. Mire újra észhez tért Gábor lehámozta róla a marcipánt, csak az arcán hagyta fent. Karjaiba vette a lányt, nehogy elessen, amíg elgémberedett izmai vissza nem nyerik erejüket.


- Most segíts rajtam, mert szétrepednek a golyóim – mondta Gábor a kihúzott kanapén hanyatt fekve.


Anna lehámozta róla nadrágját és gatyáját. A férfi méretes farka keményen meredezett a lány arca előtt. Makkja csöpögött az előváladéktól. Anna, még mindig a fent hagyott marcipánmaszkkal az arcán tétovázás nélkül a férfi farkára bukott. Szívta, nyelvével a makkon körözött. Csak néhányat bólogatott rajta, mikor érezte, hogy a férfi farka robbanni készül. Úgy látszik őt is felkorbácsolta az ajándék kibontása. Gábor Anna hajába túrva hosszasan ürítette magját, amit a lány folyamatosan nyelt, de így is egy adag a szája szélén kicsordult a marcipánmaszkra.


- Itt az ideje hogy megtudjam, mi rejtőzik a maszk mögött. – mondta Gábor, majd leemelte a maradék marcipánt a lány arcáról.


Egy pillanatra elállt a lélegzete, még a szíve is kihagyott egy ütemet, amikor meglátta Anna bájos arcát és huncut mosolyát. Meglepetése csak akkor volt nagyobb, amikor a lány búgó hangján mosolyogva megszólalt.


- Na mi az? Jobbra számítottál? – hogy nyomatékosítson mondanivalóján megmarkolta Gábor félmerev szerszámát.


- Levetted a maszkot. Eddig remekül bántál a „guminővel”! A kérdés már csak az, hogy egy igazi nővel elbírsz e? – tette hozzá nevetve.


De választ nem kapott, mert Gábor megcsókolta. Csókja finom volt, érzéki, szenvedélyes, de nem túl vad. Anna érezte, hogy az eddigi kiszolgáltatottságából származó feszültség elmúlt. A marcipánburokkal együtt attól is megszabadult. Teljesen belefeledkezett Gábor határozott és követelőző csókjába és nyelvének játékába. Kezében még mindig szorongatta az egyre keményebb férfiasságot. Gábor megmarkolta Anna fenekét, közelebb húzta magához, kezét ellökte farkától, de ajkát még mindig szájához tapasztotta. Érezni akarták a másik testét, egymás rezdüléseit. Gábor egyik kezét Anna mellére csúsztatta és keményen megragadta. Anna megfeszült bimbóját ujjai közé fogta. A lány felnyögött anélkül, hogy bontotta volna csókjukat. Érezte, ahogy Gábor farka a hasához nyomódik. Magában akarta tudni a férfit, vágyott arra, hogy Gábor kitöltse és keményen mozogjon benne.
Gábor beletúrt a lány hajába, majd elhúzta fejét szájától. Egy mozdulattal a kihúzott kanapéra lökte. Egy pillanatig elidőzött a látványon, ahogy Anna félig felhúzott térdekkel hanyatt elterült a fekvőalkalmatosságon. A lány combjai közé fúrta fejét és nyalni kezdte. Anna saját ujját szopogatta és halkan nyögdécselt. A vágy egyre jobban feltüzelte. Érezte, ahogy egyre közelebb kerül ismét az orgazmushoz. Egyik kezével Gábor fejét nyomta ágyékához, miközben halk sóhajok közepette megemelte csípőjét. Pont mikor a csúcsra ért volna Gábor szavai kizökkentették önkívületi állapotából.


- Húzd fel a térded!


- Húzd fel a térded a mellkasodhoz! – a férfinak meg kellett ismételnie szavait, mert Anna önkívületi állapotában elsőre nem értette.


A lány kíváncsian várta mi fog történni, így kezeit térdhajlatban összekulcsolta, majd lábait mellkasához húzta. Gábor hosszan végignyalta a lány szeméremajkait. Hevesen pörgette nyelvét a lány csiklóján. Anna ezt már nem bírta. Teljesen átadta magát második orgazmusának. Gábor megérezve a lány kéjes összehúzódásait azonnal pozíciót váltott és nedveitől csöpögő farkát a lányba döfte. Keményen mozgott a lányban, akinek orgazmusa így még hosszabban elnyúlt. Anna teljesen magán kívül volt, nem is igazán tudta mi történik vele, de bármi is volt az akarta. Gábor oldalra döntötte a lányt anélkül, hogy kicsúszott volna belőle. A pozícióváltás új utakra terelte Anna élvezetét, akit még mindig az orgazmus hullámai jártak át. Gábor mutatóujját jól benyálazta, majd a lány ánuszába tolta. Anna halkan felsikoltott. Lassan visszanyerte érzékeit. Elmosolyodott miközben visszagondolt az iménti orgazmusra. Lábát még fentebb húzta mellkasához, hogy Gábor még bentebb lökhesse farkát. A férfi érezte, hogy őt is eléri a vég. Érezni akarta a lány szájának szorítását, így kihúzta farkát Anna puncijából majd a lány fejéhez térdelt. Anna benyelte a férfi makkját és erősen szívni kezdte. Ennyi pont elég volt Gábornak, hogy lövellni kezdjen. Anna mohón nyelte a férfi enyhén kesernyés magját az utolsó cseppig.


Miután kicsit kifújta magát Gábor a dobozra és a megmaradt marcipándarabokra pillantott, majd a lányhoz fordult:


- Anna! Szeretném, ha jövőre is te lennél a születésnapi meglepetés!


- Remélem, nem kell egy egész évet várni egy ilyen játékhoz – válaszolt a lány nevetve.