Angyali történet 7. – Az ünnep. 1. rész

Máig is, ha a Hazatérés ünnepre gondolok, Miurita élvezettől nedves puncusa és Judy bájosan mosolygó sötétbarna szeme jelenik meg előttem.
De kezdjük az elején.
Miu császárnőként vonult be a közösségi házba. Engem mint valami karkötőt visel a karján a sóvár tekintetek közepette. Másik oldalamon Judy erősen magához húz, kerek melleit érzem a karomon. Mögöttünk lép be a következő trió, amelyben kedvesem és Sophie fogja közre ugyanilyen szorosan Nurit.

Az előtérben kettesben maradunk Judy-val, Miu-t elragadja a üdvözlő kezek áradata.
- Most figyelsz rám? – kérdi Judy.
- Igen.
- Vigyázz Miu-val. Mindenkit elbűvöl, mindenkit az ujja köré csavar. És csak később veszed észre, ha bajba kerülsz. Inkább vigyázz a barátnődre, ő neked a biztos pont, Miu csak egy futó epizód.
- Csak nem vagy féltékeny a barátnődre? – kérdem kajánul.
- Most ne hülyéskedj. Miu a legjobb barátnőm, én igazán ismerem. Nekem is egy-két évbe telt, mire reálisan tudtam értékelni. Most is kedvelem, de már nem vagyok teljesen elvarázsolva tőle, mint oly sokan mások. Tudatában van vonzerejének, és mint egy zenész a zongorán, úgy játszik mások lelkének érzelmi húrjain. Így tudott Josi-ból, a férjéből is hirtelen vezetőt faragni. Mára te vagy a kiválasztottja. Ne értsd félre, nem féltékenység – pedig nagyon megkedveltelek – csak nem szeretném, ha a jövődet elrontanád miatta.
Bambán nézhettem rá, mert felnevetett:

- Látom, neked kár beszélni. Akkor legalább érezd jól magad. – és egy hirtelen mozdulattal átkarolta tarkómat, magához húzott és megcsókolt. A csókja édes volt, szenvedélyes és közben oly lágyan simult a karomba, mintha elolvadt volna. Míg nyelveink egymást kényeztették, egy pillanatra olyan furcsa érzésem támadt, mintha összeölelkezve az Alpok ormai felett szállva a havas tájon szilveszteri tűzijáték rakéták sziporkáznának alattunk.
- Még találkozunk, csak rövid időre adlak kölcsön. – és huncut mosollyal kisiklik karomból és átenged a mellettünk álló nőnek. Pár pillanatba beletelik, mire felismerem, hogy Maria áll mellettem. A hajón stewardessi szerepében darabosnak látszó nő most rövid szoknyájában és feszes, melleit erősen kihangsúlyozó fehér trikójában kifejezetten vonzó látványt nyújt.
- Most is szívesen megkínállak valami innivalóban, de ahhoz be kell mennünk. – és választ sem várva húz magával az előtérből a nagyterembe.

A teremben megint eláll a lélegzetem. (Még jó, hogy Miu azt mondta, hogy ne csodálkozzak semmin!) Egy európai vagy amerikai sportcsarnokban nem számítana nagynak egy ekkora egybefüggő tér, de itt a szigeteken még nem láttam ekkorát. Talán 100-150 ember lehetett benne (legalább 80%-a nő) és szinte üresnek látszott az oszlopokkal tagolt hatalmas terem. Az oszlopokat gallérként vették körül a tálalóasztalok, amelyeken tányérok, poharak, apró szendvicsek és párával borított üvegek álltak. Az egyik fal előtt egy magas dobogón két nő táncolt a hangszórókból lágyan szóló zene ritmusára.
- Ugye, most is kiszolgálhatlak?
Maria egy fogpiszkálószerű pálcikára tűzött kagyló-ananász együttest emel a szám elé és várja, hogy bekapjam. Megetet néhány ilyen darabbal, ő is bekap vagy kettőt.
- Most is rumos kókusztejet innál vagy inkább valami mást kóstolnál meg? Itt egész különleges italokat is találsz. Segítek eligazodni, ha gondolod. – és körbemutat a gyöngyöző üvegeken, amelyekben helyi bortól ír whiskeyn át az egzotikus színű gyümölcslevekig óriási a választék. A nők többsége kevés röviditalból és sok gyümölcsléből mixel magának italokat. Azt látom, hogy a kevés férfit mind a nők szolgálják ki. Megint zavarba jövök a nagy választék láttán.
- Ha rám bízod magad, – megkönnyebbülten bólintok – akkor keverek neked valamit.
És már pörögnek is ujjai között az üvegek. Gin, gyümölcslevek és a jegesvödör fordulnak meg kezei között és elcsodálkozom, hogy még beszédmodora is választékosabb, mint a hajón volt. A keverés eredménye lenyűgözően finom és hűsítő. Megpróbálkozunk még néhány más keverékkel, mind ízletes, kezdünk egy kicsit becsípni.
Nem tudom véletlen vagy szándékos volt, amikor a jegesvödröt melléhez szorította, de az biztos, hogy a végeredmény – a nedves fehér trikón átütő, ágaskodó mellbimbója – nagyon lekötötte a figyelmemet.
- Ha zavar, letörölheted. – és csuklómat megfogva végigsimítja kezemmel a nedves mellét. Jólesik a nagy kerek mellek érintése és pár pillanatig rajta nyugtatom kezem.
Kagylókürt mély búgása hallatszik a dobogó felöl. A terem zsivaja elhalkul, mindenki a dobogó felé fordul. Az idősebbik táncos, egy negyvenes éveiben járó eléggé nagydarab nő kezében egy papírlap. Amikor a kürt hangja elhal, felolvassa a lapról V. George Tupou király üdvözlő levelét, amelynek lényege, hogy köszönti az általa nagyra becsült sziget kedves lakosságát a sziget legnagyobb hagyományos ünnepe alkalmából és sajnálkozik, hogy más elfoglaltsága miatt idén nem tudott eljönni, de jövőre biztosan részt fog venni a Hazatérés ünnepen.
- Minden évben ezt írja. – súgja Maria a fülembe.

- Most figyelj jól! – hallom a másik oldalról. Judy áll mellettem. Körülnézek, szememmel kedvesemet keresem. Most is Nuri-ba karolva áll nem túl mesze tőlünk. Arra, hogy Judy másra utalt, csak akkor jövök rá, amikor a pódiumról meghallom Miu hangját.
Miu-t dicsfény veszi körül és behízelgő hangján halk dallamok kíséretében szól a közönséghez. Ha megpróbálom reálisan nézni a dolgot, talán falusi kántorhoz hasonlíthatnám, de nem tudom elfogulatlanul szemlélni. A története arról szól, hogy a természet kegyes és lehetővé teszi, hogy a nagy halrajok átvonulásakor néhány hét alatt elejtsék az évi zsákmány zömét, ami a sziget egyik legfontosabb exportcikke. Igaz, ez a néhány hét nagy áldozatokat követel. A férfiak ilyenkor minden idejüket a tengeren töltik a halászattal vagy a parton a halfeldolgozással. Pihenésre sincs idejük, a családról nem is beszélve. De erőt ad nekik annak a tudata, hogy az idény végeztével visszatérhetnek családjukhoz és hosszú távollét után még édesebb lesz a család melege és az asszony öle. A halászati szezonban az asszonyok helyzete még nehezebb (szerinte), mert a szex hiánya őket is sújtja, de nincs olyan kemény munkájuk, ami lekötné a figyelmüket. A hiányérzetet önkielégítéssel és a nők egymás közötti szeretkezésével próbálják áthidalni.

A két táncos – az idősebb testes és a húsz körüli filigrán – mintegy ennek illusztrációjaként, felemeli rövid szoknyáját és punciját kezdi simogatni. A szoknya ugyan nagyjából eltakarja, de úgy sejtem, a fiatalabbikon nincs is bugyi.
Miu egy kis hatásszünetet tart, addig a zene kissé felhangosodik. A táncosok egyre átszellemültebben és gyorsuló ütemben simogatják magukat. A zene ismét halkabb lesz és Miu folytatja. Elmondja, hogy a faluban alig marad épkézláb férfi. Azok viszont nagy kísértésnek vannak kitéve a sok kiéhezett nő között. De a falu legmegbecsültebb emberei a halászok és a tiszteletük nem engedi meg, hogy magukévá tegyék asszonyaikat. De a nőket kielégítetlenül hagyni sem ildomos. Így alakult ki az a szokás, hogy a petting nem tiltott sem a nőknek, sem a valamiért otthonmaradt férfiaknak, az nem számít megcsalásnak.
Ennél a résznél Judy már erősen szorította karomat, Miu egy kis hatásszünetet tartott és körülnézet. Tekintetünk összeakadt, rám mosolygott.

- Most figyelj! – súgta Judy a fülembe.
- És ha másik szigetről érkezik férfi, a paradicsomban érezheti magát közöttünk. – folytatja Miu. – Különösen akkor, ha erős, jóképű (csak nem rám gondol?) és megelégszik avval, hogy közösülés nélkül elégítse ki asszonyainkat és neki is csak hasonló jó jusson.
- És érkezett a szigetünkre ilyen férfi? – teszi fel a költői kérdést. Tekintete körüljár és tudom, hogy legalább három idegen férfit lát: Thomast, Nurit és engem. A többiekről nem tudok semmit. Körbejáró tekintete rajtam állapodik meg. Tekintete elvarázsol és vonz. Csak lassan jövök rá, hogy nem csak tekintete vonz, hanem kézmozdulata is magához int.
- Biztos voltam, hogy te jössz. Menj fel hozzá! – súgja Judy és simogatással utamra bocsát.
Most először érzem azt, hogy Miu személyiségének örvénylő mélysége helyett talán jobb lenne a biztonságot sugárzó Judy mellett maradni. De már késő. Nem vagyok szerepléshez szokva, inkább a magányos munka az én világom. Zavarba hoz, hogy Miu tárt karokkal vár a pódiumon és a sok ember (és főleg nő) szemeláttára kell a lépcsőfokokat keresgélnem, hogy hasra esés nélkül érjek a színpadra. Sikerül is az utolsó lépcsőig, amikor ott botlottam meg,

Miu és a testesebb nő már elkapott, így megúsztam megszégyenülés nélkül.
A zene hangosabb lett, a ritmusa magával ragad, Miu tekintetétől (vagy az előző koktéloktól) elveszítem valóságérzetemet. A tánc magával ragad. Miu a nyakamba kapaszkodva száját nyújtja felém és ismét érzem csókja mézédes izét és tündéri varázslatát. Közben keze az ingem alá téved (téved?) és hátamat, derekamat simogatja. Már a közönség sem zavar, csak Miut élvezem.

Miközben a simogató női kezek leveszik ingem, úgy érzem, mintha Miu-nak nem is csak két keze lenne, minden porcikámra jut a simogatásból. Lehet, hogy ő Síva, a hatkezű indiai isten?
Kihúzza nyelvét a számból és enged egy kicsit eltávolodni. Ekkor két kéz csusszan közénk mellemet simogatva. Ez már nem lehet az ő keze. Eközben két kemény mell nyomódik a már lecsupaszított hátamhoz. Kinyitom eddig lehunyt szemem és a kéz, meg a hátamba furakodó mell mérete alapján megállapítom, hogy ez csak a testesebb táncosnő lehet. Simogatása melleimen furcsa érzésbe megy át és lepillantva látom, hogy tenyerét kifordítva már Miu melleit simogatja, én csak a kézfeje hátulját érzem. Egy pillanatra elfut a méreg, hogy miért ő és miért nem én, de eszembe jut Miu figyelmeztetése: semmin ne lepődjek meg. Érdeklődéssel nézem, amikor kigombolja Miu blúzát és előbukkannak Miu felséges cicijei. A táncosnő kezei – mint a mór, aki megtette kötelességét – oldalra húzódnak, utat nyitva mellbimbóink találkozásának. Csak picit kell előrehajolnom, hogy bimbóink egy magasságba kerüljenek és ne legyen semmi akadálya szeretkezésüknek.

A táncosnő keze Miu csípője és a derekam között jár táncot. Néha belekapaszkodik rövidnadrágom korcába. Megrémülök: csak nem húzza le rólam a nadrágot itt a pódiumon? Miu keze a hátam mögött a méretes melleket ragadja meg és dörzsöli a hátamhoz. Érzem egyre keményedő bimbóit. Előrenyúlva megragadom Miu melleit és ismét ámulatba ejt keményen álló mell és a selymes, lágy bőr látszólagos ellentmondása, bár ezt inkább kellemes összhangnak mondhatnám. Ettől megint elfeledkezem arról, hogy mi hárman mindenki szeme láttára izgatjuk egymást.

Egy újabb kezet érzek a hátamon: a filigrán táncosnő is odajött hozzánk, kezei Miu hátán és az enyémen még szorosabbá teszi a triónkat. Oldalra fordítva fejem megállapítom, hogy a fiatal táncosnő nem csak filigrán, de magas is. Szánk egy magasságban és amikor ezt észreveszem Miu már szabad kezével fordítja is feléje fejem és most vele csókolódzom. Kezemmel átkarolom derekát és érzem, hogy már rajta sincs felsőrész. Jobb kezemmel átkarolom, könnyedén körbeérem és egy kicsit magam felé fordítom, hogy kényelmesebben folytathassuk a csókolózást. A hátamat, derekamat, melleimet simogató négy kéz mellett is azonnal megérzem, hogy megérkezett az ötödik, a filigrán csaj jobb keze. Eleinte a hasam simogatja, majd kihasználja, hogy a testesebb már a csípőm alá tolta a rövidnadrágom és belenyúlva már egyre jobban merevedő szerszámom keresi. Már éppen eléri a hegyét (jaj de lassan közeledik hozzá!), amikor Miu megfogja a derekam és elfordít, úgy hogy háttal forduljak neki. Ettől a filigrán keze a fenekemre kerül (csak nem ez volt Miu célja, hogy fütykösömet kihúzza a kezéből?) én pedig szembefordulok a testesebbel. Ő is félmeztelen, ezt már érezhettem a hátamon, de mégis más a kézzel fogható valóság. Igen, kézzel fogható, mert egy kissé elhúzódva helyet ad a kezemnek, hogy megmarkoljam melleit és Miu kezének, hogy elférjen közöttünk. Tévedések elkerülése érdekében megfogja és irányítja kezeimet a méretes, mégis kemény didkóin, ahol az én kezem mellett kényelmesen elfér Miu keze is. Sőt, már a filigrán egyik keze is ott jár, miközben a másik keze még mindig a nadrágomban a fenekem simogatja.

A testes bal kezemet elhúzza a melléről és lefelé fordítva a filigrán csípőjére teszi, majd még lejjebb tolja. Közben Miu megemeli a filigrán rövid szoknyájának elejét és kezemet máris a filigrán punciján érzem. Most már biztos lehetek benne, hogy nem hord bugyit. A testes olyan ügyesen mozgatja kezem, hogy mutatóujjam már a szeméremdombon a szőrzet között a bejárathoz ér. A filigrán jobb lábát megemelve combom köré fonja, szabaddá téve a bejáratot. Fél lábon állva folytatja teste ringatását és evvel ujjam máris a puncijában és a csiklóját simogatom. Mozgása kezd darabosabbá válni, légzése hangosabbá és egyre jobban markolja fenekem. Nadrágomat hátul már egészen letolta rólam.

Időközben elölről is becsusszan egy kéz a nadrágomba és keményen megmarkolja feszülő farkam. (na végre!). Ez Miu keze. Melle a hátamat simogatja, a testes táncosnőé elölről simogat, a nadrágom már nagyrészt letolva, én pedig egyre erőteljesebben dörgölöm, izgatom a filigrán punciját, aki már szinte belemélyeszti körmeit fenekemben. Már éppen azon töprengtem, vajon a rövidnadrágom pereme vagy a testes táncosnő eltakarja-e a közönség elől a farkam, amikor mindjárt elélvezek és igencsak szégyellném, ha ezt mások is látnák. Ez a gondolat egy kicsit lelankasztott, de pont jókor, mert a zene halkulni kezdett, a filigrán lehúzódzkodott az ujjamról, a testes visszahúzta a nadrágom, Miu pedig – elengedve, amit végre megragadott – maga felé fordított és egy igen rövid, de igen heves csókkal zárta le a megelőző csodát.

Maga mellé fordít, és igen erősen szorítja a kezem, nehogy valami oda nem illőt tehessek. Most kezdek magamhoz térni – de még nem nagyon – és azt látom, hogy nincs okunk szégyenkezni, a többiek többsége is már többé-kevésbé megvált ruháitól, sőt néhány nő már anyaszült meztelenül simul társaihoz. Néhányan a pódiumra nem is figyelve folytatják egymás izgatását, csókolgatását, elhaló hangok, sóhajok is hallatszanak. Különösen a fal mellett álló kerevetek környékéről. Egyre csillapodó pihegéssel várjuk, amíg a zene teljesen elnémul, majd a hangszórókból megszólal egy hajókürt éles hangja. Ahogy kezdek visszatérni a valóságba, kedvesemet, Judy-t és a többieket kezdem szememmel keresni.

Vajon nem neheztelnek rám az előzőekért? Kedvesemet hamar megtalálom, közel áll az emelvényhez. Már csak egy csipkebugyi van rajta (most látom, hogy a legravaszabb bőszárú bugyiját választotta a mai napra).Jobbján a magas Thomas, aki úgy öleli át a vállát, hogy a keze kedvesem mellét fogja, sőt nem csak fogja, cirógatja. Balján, kissé mögötte Nuri és ha jól látom az előttük állóktól, kedvesem bal keze Nuri nadrágjában tűnik el. A bestia, miközben a teremben 5-6 nőre jut egy fiú, ő kettőt is beszerzett magának. Igaz Nuri-t – miután főnöke, Thomas lapáttenyerétől nem férhet kedvesem melleihez – erőteljesen lekötik Sophie kerekded mellei. Azért jobb kezével igyekszik kedvesem combján megtalálni a bőszárú bugyi alá vezető utat. Úgy látom nem eredménytelenül. Engem is meglep, de ez látvány megnyugtat, nem kaphatok később szemrehányást. De Judyt nem látom. Ez valami nagy hiányérzetet kelt bennem, de magam sem tudom miért. Vagy csak nem akarom tudni.
A hajókürt elhallgat és ismét Miu szólal meg.
- A halászhajók közelednek, körülbelül két óra múlva megérkeznek. Addig kötelességünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy a hazaérő párjaink jókedvű és kellőképpen felizgatott asszonyokat, lányokat találjanak itt a Házban.

Ebben a pillanatban egy mezítelen fiatal leányzó jelent meg előttünk (talán a föld alól bújt elő) egy tálcával és öt pezsgőspohárral. Mindegyikünk elvett egy poharat. A többiek kezében is – már akinek volt szabad keze – pezsgőspoharakat láttam. Érdekes, erre kedvesemnek is lett szabad keze. Nuri-nak nem.
- Emelem poharam a következő két óra és az azt követő fogadás kellemetességeire.
Miu szavai után fanfárok harsantak, majd folytatódott a kellemes és izgató polinéz zene.
- Köszönj el a lányoktól. – súgja Miu. Körülállnak és sorba megcsókoljuk egymást. A filigrán már megint a farkam fogja, nehogy lankadtan lépjek le a színpadról, a telt keblűnek megsimogatom a melleit, a fiatal, meztelen tálcásnak pedig a tenyérbe illő popóját.
Miu karon fog és elindulunk le a lépcsőn. Jól jön a támogatás, mert a sok italtól és a sok szép cicitől már kezdek szédülni. A tömeg utat enged nekünk. Pontosabb leszek: Miunak, én meg vele megyek. Egy széles kerevethez érünk, ahol Maria és egy másik nő (később tudom meg: Maria nővére) mellett még van szabad hely. Miu a szélére ül, engem pedig saját maga és Maria közé invitál. Egy újabb fiatal mezítelen leány áll elénk egy tálcával és szendvicsekkel, itallal kínál. Úgy látszik a legfiatalabbak, amikor elérik a 17 éves korhatárt eleinte felszolgálóként vehetnek részt az ünnepen. Legalábbis az elején.

Maria méretes melleit már nem takarja a fehér trikó, megszabadult tőle. Egy rövid szoknya még van rajta, nem úgy nővérén, aki már meztelen. Egyik ujja már punciját simogatja kívülről, de az ujja csillogásán látszik, hogy járt az már beljebb is. Maria bal keze nővére combjának belső oldalán pihen, illetve pihenés helyett folyamatosan simogatja, nem hagyva ki a punci oldalát sem.
- Szegénykém már két hónapja nem kapott faszt, és lánnyal is legalább egy hete, hogy utoljára együtt volt, nagyon kell már neki egy kis kielégülés. – magyarázza Maria. Nővére félig lehunyt szemmel bólogat hozzá és még egy ujját eltünteti a kielégületlen lukban.
- És te? – kérdem kajánul.
- Nekem nincs ilyen problémám, de kielégíthetsz, ha gondolod. Thomas-szal még csak két óra múlva találkozhatok, addig még bőven van időnk.
- Nem. – szinte csattan Miu hangja. – Engem már elkezdett felizgatni, nem hagyhat itt.
Most kezdem megérteni, hogy ennyi nő egyszerre nem is olyan nagy áldás. Szívesen kinyaltam volna Maria punciját – ugye, baszásról szó sem lehet – és nővérére is fordítottam volna némi figyelmet, de átláttam, hogy ezt most nem tehetem. Egy-két órával ezelőtt Miu mellett meg sem fordult volna a fejemben, hogy másik nő is van a világon, de most a sok cici és punci látványa után nem esett jól ez a kisajátítás. De már megtanultam, hogy itt Miu kívánsága parancs.

Miu felé fordultam, aki szoknyája peremével legyezte magát, pedig sok ventilátor is járt a teremben. Evvel feltárta piciny bugyiját, ami csak egy keskeny csíkot takart puncija dús szőrzetéből. Pont olyan bozontos, mint kedvesemé, villant át az agyamon, és máris otthonosabban nyújtottam ki a kezem. A combjától kezdve a bugyin kívül rekedt szőrzetig simogattam, oda és vissza. Fejemet mellére hajtva ajkaimmal elkaptam duzzadó mellbimbóját és nyelvemmel elkezdtem körözni rajta. Egy kapocs hangját hallottam és eltűnt róla a szoknya. Kissé lejjebb csúszott a kereveten, hogy jobban hozzáférjek és már éreztem a kezdődő remegését. Ujjammal félretoltam a bugyi vékony pántját és keresni kezdtem a bejáratot. Otthon voltam abban, hogy szőrős puncinál ezért meg kell dolgozni, de utána annál nagyobb az öröm. Erősen szétnyitotta a lábát és apró mozdulatokkal elkezdett le-fel csúszkálni, hogy mélyebben érjek hüvelyébe.
- Én is régen elégültem már ki, rád vártam. Sophieval és Judyval szoktuk kielégíteni egymást, de már napok óta – mióta tudom, hogy jössz – csak rád vártam.
Szokatlannak tűnt, hogy sok ember között ezt nem súgva, hanem hangosan mondja ki, de a mai jelszó: nem meglepődni.

Felemeltem fejem a melléről és gyönyörködni kezdtem a már majdnem teljesen lemeztelenített puncijában. Ekkor popóját megemelve levetette bugyiját és még lejjebb csúszott. Fejemet visszairányította mellére, ott mozgatta le-fel, miközben középső ujjammal a hüvelybejárat körül köröztem, hüvelykujjammal pedig csiklóját masszíroztam. Egyre sűrűbb remegések rázták meg a testét és éreztem, hogy nekem is gyorsítani kell. Számmal vándorútra indultam mellei felől hasa irányába, a köldökénél elidőztem egy kicsit, de éreztem a sürgetést és hamarosan puncijába fúrtam nyelvemet. Két ujjammal mélyen jártam puncijában, csiklóját erősen megszívtam. Kisebb sikongatásokat hallatott. Gyorsítottam ujjaim mozgását, nyelvemmel egy kört tettem csiklója körül majd ajkaimmal megszorítva erősen megszívtam. A körözés, szívás megfelelő ritmusa, ami kedvesemet is mindig felpörgeti, most is bevált és rövid idő után éreztem keze görcsös szorítását, teste megfeszült és hangosan felsikított. Élvezete édes nedve elárasztotta a számat. Még egy darabig gyengéden nyalogattam punciját, amíg nem éreztem ellazulását. Meztelen hátamat simogatta, fejemet magához emelte és mélyen megcsókolt.
- Erre érdemes volt várni. Csodálatos vagy.

Jól esett a dicséret. Most, hogy feladatomat (édes feladatomat) befejeztem már magamra is figyeltem. Finom kezek simogatták fütyimet és golyóimat. Amikor fejem Miu lábai közé fúrtam, térdem, fenekem önkéntelenül is a kerevetre került, Maria és nővére felé fordítva. Amíg én Miu puncijában tevékenykedtem, ők már lehúzták rólam a rövidnadrágot és simogatásuk eredményeként már keményen állt a szerszámom. Miu a hátamra fordított és felettem átnyúlva ő is beszállt a kényeztetésbe. Fejem a meztelen ölében, amikor fölém hajol keblei számba kéredzkednek. Maria és nővére felváltva vették szájukba feszülő farkam, körülnyalták makkomat, közben hat kéz simogatta golyóimat farkamat, hasamat. Maria, akin már szintén nem volt semmi, átengedte mellettem levő helyét nővérének és mellém térdelt a földre, úgy folytatta tevékenységét. A kerevetről lelógatott kezem hamar rátalált puncijára, amely már az izgalomtól nedvesen várta az érintést. A sok előzmény után nem kellett már sok, közeledtem a totális élvezethez. Erősen markoltam Maria punciját, faltam Miu cicijét, és végül Maria nővérének mellére élveztem. Óriási élvezet volt. Elsőként Miu csókolt meg, majd sorban a többiek.

Amikor kissé magamhoz tértem, kézen fogtak és egy ajtóhoz vezettek. Az ajtó mögött egy hatalmas zuhanyozó volt. Az ajtó nélküli, falakkal elválasztott fülkék kb. két személyre voltak kényelmesek. Én Miuval vonultam egy fülkébe.
- Nem is tudom elmondani milyen jó volt. –kezdte Miu az értékelést. – Itt az ünnepen mindig nagyon nagyot tudok élvezni, de ez a mai az eddigieknél is jobb volt. Nagyon ügyes vagy. Legalább is a nyelveddel. A farkad is ilyen ügyes?
- Mondanám, hogy próbáld ki, de …
- Mond csak!
- De azt mondtad, nem lehet.
- Itt nem.
Húú. Ez a mondat és Miu szűnni nem akaró simogatása újra felizgatott. Miu ezt észrevéve, lágyan megsimogatta a fütyim.
- Várj még kis farkinca, nincs vége a mai napnak. Légy türelmes és ne fáraszd ki magad nagyon.


(folyt. köv.)