Angyali történet 3.

Vajon itt lesz-e, amikor felébredek? Evvel a kérdéssel aludtam el, de az álmom nyugtalan volt. Kint még sötét van, a redőny résein még nem szűrődik be fény. Ilyenkor, ősz vége felé későn világosodik. De a szobában halvány fény dereng. Apró csillagok hunyorgó fénye világít a plafonról, a szekrény mögül kilátszik a Hold sarlójának csücske.

Most ébren vagyok, vagy álmodok? Már régen tudom a választ: nem tudom eldönteni.
Régebben próbálkoztam avval, hogy a benyomásaimat a valósághoz hasonlítsam. Legutóbb is azt álmodtam, hogy csapágyakat tervezek és akkor azt hittem, hogy tudatosan tudom, hogy gépészmérnökként ez a tevékenységem. Pedig most tudom, hogy geográfusként a Földön szinte minden érdekel, de a csapágyak és egyéb gépelemek biztosan nem, de nem is értek hozzájuk. Az sem lehetet valóság, hogy egy hűvös, sötét szobában egy angyal mellett aludtam el. Most valóságos a szoba: a csillagok a helyükön vannak, és mellettem…

Jéé! Az lehet, hogy az angyal valóság volt? Itt látom magam mellett popójának az immár jól ismert kontúrjait a derengő fényben. Meztelenül, kitakarva alszik a meleg szobában.
Talán megérezte álmában, hogy hosszasan bámulom, megmozdul. Hanyatt fordul, mellei a légzés ütemére incselkednek velem, lábait szétvetve puncija felkínálkozik. De szeme még csukva, bár szempillája remeg, ami a félálom jele.

Nem állhatom meg, hogy ne kezdjem simogatni a nagyajkak közötti kissé szétnyílt rést. Két ujjal óvatosan még jobban szétnyitom, hogy középső ujjamat mélyebbre ereszthessem, a hüvely bejárata körül simogatom körkörös mozdulatokkal. Még mindig csukott szemmel is gyorsan reagál – ez alighanem az esti csata utóhatása – még jobban szétnyitja térdeit és apró sóhajok szállnak fel ajkáról. Hamarosan érzem, hogy puncija nedvesedik és jobb keze, még álmában, elindul a punci felé. A szétnyitott nagyajkak között hamar rátalál csiklójára és ujjbegyével kezdi simogatni, majd két ujjával morzsolgatja. Középső ujjamat benyomom hüvelyébe és belülről folytatom a simogatást. Sóhajai egyre intenzívebbek, apró remegéseket és a punci izmainak reflexmozgásait érzem. Kinyitja szemét, tekintete még (már?) homályos. Rám néz, mintha emlékezetében kutatna, azután elmosolyodik.
- Segíthetnél egy kicsit jobban. Ugye, nem kell mindent egyedül csinálnom? – kérdi pajkosan és punciját lágy csípőmozdulatokkal kezemhez dörzsöli.

A felszólítás egyértelmű, megfordulok és ujjai között nyelvemmel keresem a csiklóját. Kezét nem húzza el, hanem megtalálva nyelvemmel a mozgás összhangját, együtt folytatjuk az izgatást. Amikor csiklóját az ajkaim közé veszem és megszívogatom, ujjával hüvelyéhez vándorol és az enyém mellé csúsztatva, ott játszunk együtt. Azután ajkaimmal elengedem a csiklót és csak nyelvem hegyét hagyom ott, akkor ujjaival visszatér csiklójához. Mindez olyan összhangban folyik, mintha évek óta ezt gyakorolnánk. Erősen felizgult állapotának tudható be, hogy alig néhány ilyen váltás után csípőmozdulatai egyre erőteljesebbé válnak, hüvelyizmai néha erőteljesen megszorítják ujjamat, és közben egyre nagyobb ütemet diktál. Hirtelen combjai úgy megszorítják fejemet, hogy levegőt is alig kapok, combjaival befogott fülemmel is hallom az élvezet feltörő kiáltását. (Egyébként csendes utcánk lakói aznap valószínűleg valamilyen általuk nem azonosítható forrásból származó hajnali riadóra ébredtek.)

Combja szorítása enged, combjait újra széttárva engedi, hogy kéjének nedveit kóstolgassam puncijából, közben intenzív mozgással csúszkál le-fel a még mindig hüvelyében levő ujjamon. Az élvezet édeskés nedve erősen felizgat, vagy az, hogy másik kezével lágyan szánkázik férfiasságomon (valószínűleg izgalmi állapotomat ő már régebben észlelhette, de én nem értem rá odafigyelni).
Most hanyatt fordít és két kézzel izgatja farkamat, majd lágyan szájába veszi és nyelvével köröz a makkomon. Egyik kezével a golyóimat simogatja és szívásai egyre erőteljesebbek. A vágy egyre jobban feszül bennem és várom a folytatást. (Mintha látható, többnyire ő irányít és én ezt nagyon élvezem.)

Már egyre jobban szeretném farkamat pinájában érezni és várom, mikor pattan rám, hiszen a póz kiválóan alkalmas egy kis lovaglásra. De most más végkifejletet szánt az alkalomnak. Farkam hegyét időnként a szájába véve erősen megszívja, majd kiereszti ajkai közül és játékos nyelvével táncol rajta és körülötte. Közben kezei sem lazsálnak, egyikkel mellem simogatja, másikkal felváltva farkamat és golyóimat cirógatja, időnként a kettőt egyszerre. Ilyen ügyes és izgató mozdulatokat még soha nem éreztem. Egyre nagyobb bennem a feszültség és amikor érzi, hogy közel a vég, egy kicsit lassítja a mozgást. Ettől a feszültség még erőteljesebbé válik bennem (mint amikor a repülőgép a kifutópálya végén befékezve pörgeti fel a hajtóműveket). Ráérezve a megfelelő pillanatra, még két erőteljes szívás után kiveszi farkam a szájából, hegyét a melléhez dörzsölve, néhány határozott kézmozdulattal juttat el a csúcsra. Az élvezet olyan rendkívüli, hogy hirtelen elsötétül előttem a világ és csak kissé később látom, hogy mindkét mellét betakarta az ondó.

Némi pihegés és gyors tisztálkodás után még mindig meztelenül állunk az ablaknál. A redőnyt már felhúztuk, de fény még alig jön be a félhomályos utcáról. Kislányos szégyenlősséggel bújik mögém, hogy ne az utca felé mutogassa meztelenségét. A szobában halványodik a csillagok fénye. Az átélt kéj hatására még mindig hálával telt pillantásokat váltunk egymással és némi együttérzéssel nézzük a korai utca fázó vándorait, akik felhajtott gallérral vagy a szél által cibált esernyővel sietnek a dolgukra. A hajnali utca pocsolyáit helyenként vékony jégréteg vonja be.
- Borzasztó lehet nektek, embereknek, hogy mindig sietni kell valahova. És jó ez az állandó rohanás? – kérdi ártatlan szemekkel.

A kérdésen elgondolkodnék (bár hirtelen azt sem tudtam, hogy komolyan kérdezi-e vagy tréfál), de belém nyilall, hogy nekem is dolgozni kéne menni. A hideg ráz ki a gondolattól, hogy a meleg szobából, ahol egy meztelen gyönyörűség simul hozzám, kilépjek az utcára.
- Borzasztó idő lehet odakint. – mondja, mintha olvasna a gondolataimban.
- Pedig nagyon vágyom egy kis levegőre, mert nem vagyok bezártsághoz szokva. – folytatja a csacsogást – Mindig szabadba vágyok, de nem ilyen rusnya időbe. Imádom a meleget és a szabad levegőt. Sajnos itt ez a kettő itt nálatok nem jön össze egyszerre. Valami olyan helyett kéne keresnünk, ahol ez a kettő nem zárja ki egymást.

A hozzám simuló test melege, a hátamat és karomat izgató hozzám nyomott mellei annyira elvarázsolnak, hogy kábultan ígérem meg neki, mindent megteszek, hogy ez a vágya teljesüljön. Fel sem ötlik bennem a gondolat, hogy elképzelésem sincs róla, hogy hogyan teljesíthetem a neki tett ígéretemet.
Márpedig amit az ember egy angyalnak ígér, azt teljesíteni kell.