Angyali érintés

Elzárom a csapot. Még kétcseppnyi forró víz kibuggyan a zuhanyrózsából. A vállamon landol. Kezemmel megtörlöm az arcom. Kissé borostás. Eltolom a zuhanykabin ajtaját. Kilépek a hideg járólapra. A gőz kiárad a kabinból és szétterül a fürdőszobában. A levegő hűvös. Forró nyári délután volt. Most valahogy mégsem esik jól az éjszaka hűvös szellője. Fázom. A törölközőm után nyúlok. Durva anyaga van, csak felületesen törölközöm. Magamra kapok egy alsót és egy pólót. A hátam még nyirkos, de a póló felszívja a maradék nevességet. Vádlimban érzem az egész napot. Feküdni vágyom a puha ágyban.  A tükörbe nézek. Rövid hajam az égnek áll, de úgy gondolom, előnyömre válik. Nem mintha különösebben érdekelne. Fáradt vagyok.  Kilépek a fürdőszobából és lekapcsolom a villanyt.

Az emeletről halvány fény szűrődik le a nappaliba. Utat mutat. Elindulok a lépcsőn. Ahogy felérek az emeletre, érzem, jóval melegebb van. Belépek a szobába. Ott áll Ő. Háttal az ablaknak. Fekete top van rajta, és francia bugyit visel. Feneke az íróasztal széléhez ér. Kezei hátul az asztalon pihennek. Vállig érő barna haja ki van fésülve. Ártatlan zöld szemei ragyognak. Tekintete tiszta. Olyan, mint egy angyal.

Összezárt ajkai résnyire szétnyílnak, amikor belépek, de nem mondd semmit. Én sem szólok. Úgy érzem, ezzel megtörne valamiféle varázs. Meg sem mozdul, de érzem, hív. Oda lépek elé. A forró szobába a nyári este hűvösebb levegője árad be a nyitott ablakon keresztül. Különös érzés. Ő Rám néz. Egyenesen bele a szemembe. Furcsa érzés kerít hatalmába. Arca olyan, mint egy gyermeké, aki fél a büntetéstől, mert rossz fát tett a tűzre. Vajon mit akar? Mire gondol? Lehelete éri az arcom. Forró. Behunyom a szemem. Beleborzongok.

Ismét a szemébe nézek. A tekintetével mágnes ként húz magához. Ajkam az Övéhez ér. Csókja forró… nem vad, de szenvedélyes. Kezemmel végig simítom a vállát. Langyos bőre selymes. Meg sem mozdul. Ismét a szemébe nézek. Igyekszem kitalálni, mi járhat a fejében. Látja rajtam, hogy válasz után kutatok. Rezdülésnyi mosolyt vélek felfedezni a szája sarkában. Más valaki észre sem venné. Kezem a vállairól a haja felé siklik. Bele akarok túrni. De Ő, mintha csak erre várt volna, lassan leguggol előttem. Behunyom a szemem.

Forró leheletét az alsómon keresztül is érzem. Izgató. Kezemmel megtámaszkodom az asztalon. Nem történik semmi. Soha sem csinált még ilyet. Mint ha csak parancsra várna. Mit tegyek? Zavarban vagyok. Úgy érzem magam, mint egy kamasz kisfiú az első randevúján. Egyik lábammal kissé közelebb lépek, de igazából egy centit sem mozdul. Mintha attól félnék, elrontok valamit. Tenyerének lágy simítását érzem a combomon. Lecsúszik a vádlimig. Majd vissza fel. Épp csak érinti a farkamat. Biztosan látja, ahogy keményedik a bokszer alatt. Ezt akarta elérni?

Keze lassan felkúszik az alsóm szára alatt. Ujjaival cirógat. Hosszan játszadozik így. Megőrjít, de ezt Ő is pontosan tudja. Kezével most a hasamon játszik. Az alsóm derekát cirógatja. Egyik ujjával benyúl, és lassan húzni kezdi, de hamar megáll. Csak a forró leheletét érzem. Megfeszülnek a térdeim. Most már benyúl mind az öt ujjával. Majd a baloldalon a másik kezével is. Lassan szabadít meg a bokszertől.

Ott állok előtte. De nem látom Őt. Nem tudom leolvasni a gondolatait az arcáról. Furcsa érzés. Mégis újszerűen izgató. Huncut kis dög. Hozzám se ér. Épp csak forró leheletét érzem egyre közelebbinek. Megőrjít. Lenéznék rá, de nem merek. Nem tudom, mitől félek. Talán elmúlna a varázs!? Tudom, hogy ezt Ő is tudja. Pontosan így akarja. De hogy találhatta ki ezt? Csak úgy egyik pillanatról a másikra? Vagy régóta tervezi? Ismerem őt, de ezt még sem tudom. Érzem örök rejtély lesz. Ő pedig örök meglepetés.

Nyelve megkarcolja a makkom. Aztán semmi. Úgy tűnik, percek múlnak el, pedig csak pár pillanatról van szó. Leheletnyi harapást érzek a farkam oldalán. Húzza az időt. Az idővel meg engem. Fűt a vágy. A hűvös éjszakai szellőből már mit sem érzek. Forróság önti el a testem. Akarom.

Puha kezével lágyan meg markol. Kínzóan lassú mozdulatokkal húzza előre és vissza. És nem gyorsít. Tudja, hogy az őrületbe kerget; és élvezi. Egyszer csak megáll. A tövét markolja. Szája a farkam aljához tapad. Érzem, ahogy a forró sikamlós nyelve a makkom felé halad. Még mielőtt azonban elérné, megáll. Farkam oldalát ajkai közé veszi és aprócska harapásokkal halad lefelé. Vissza. Vissza oda ahonnan elindult. De tovább megy. Eléri a heréket. Imádja a simára borotvált golyóimat. Most is eljátszik velük. Forró nyelvével körbe-körbe táncol rajtuk… majd hirtelen abba hagyja, és ismét elindul felfelé. Most gyorsabban nyalja végig kemény férfiasságom. De ahogy a makkhoz ér lelassít.

Hihetetlen, hogy mennyire tudja fokozni a vágyam. Elő hoz belőlem valamit. Valamit nagyon mélyről. Valami elemit. Nincsenek gondolataim. Nem hallok semmit. Minden idegszálam megfeszül. A kezem ökölbe szorítom. Legszívesebben vadállat módjára felordítanék. Fogcsikorgatva üvölteném, hogy: „Kapd be!”, de még levegőt sem tudok venni. Ekkor megadja a kegyelemdöfést. Mintha érezné, hogy nincs tovább. Itt a határ. Nem kínoz tovább.

Ajkaival lágyan, de biztosan öleli körül lüktető farkam és lassan csúsztatja a szájába. Torz, hörgő hang hagyja el a számat. Leírhatatlan érzés. Az emberi érzékelés és a felfogó képesség határait súrolja. Megfeszült izmaim kiengednek. Tüdőm ismét megtelik levegővel. Dagadó férfiasságom ajkai közt lassan csúszkál be és ki, de fokozatosan gyorsít. Egyre szaporábban veszem a levegőt, amikor egyszer csak félúton hirtelen meg áll. De ezt már nem tudom elviselni. Jobb kezemmel lenyúlok. Óvatosan beletúrok selymes hajába és ágyékom felé húzom a fejét. Hagyja. A lehető leg kisebb ellen állást sem tanúsítja, de érzem, hogy ha elengedném, ő is megállna. Azt akarja, hogy irányítsam. Hatalmat ad a kezembe. Ez még jobban felaljaz.

Érzem, nem bírom már sokáig. Közel vagyok. Nedves ajkai és nyelvének puhasága a végtelen felé repít. Kezemmel elengedem a fejét. Tudja, hogy ez mit jelent. Épp csak elhagyja farkam a száját, amikor egész testem megfeszül. Minden egyes izmom összerándul. Nem létezik semmi a világból. Se fény, se hang, se egyéb inger nem jut el hozzám. Csak a kezét érzem, ahogy segít kipréselni lüktető férfiasságom utolsó csepp nedveit. Még lassan húz rajta kettőt, mielőtt végleg megállna. Pár pillanatig nem történik semmi, majd felcsendül gyermeki kacagása.

Alig bírok megmozdulni. Lassan egyenesedek fel az asztalra támaszkodott testhelyzetemből. Szemeimet is csak nehezen nyitom ki. S meglátom őt. Ott térdel előttem. Jobb keze még mindig a farkamat szorítja, mellén lassan csorog lefelé édes nedvem. Ő pedig kacag. Boldogan csilingelő hangon kacag, miközben angyali tekintettel néz mélyen a szemem.