Álomból ébredek

Ülök a fotelomban, forró kakaót kortyolgatva és hallgatom, ahogy a vihar alábbhagy, már csak csöpög az eső. Megjelennek az első napsugarak és hallom az első madarat, aki rákezd a már jól ismert dallamára. Boldogság önt el. Felállok, kinyitom az ablakot és beleszippantok a friss, nedves, hűvös levegőbe. Visszaülök a fotelba, hagyom, hogy simogasson a szellő. Boldog vagyok, hisz megtaláltam azt az embert, kit mindennél jobban szeretek. 3 hónapja vagyunk együtt, és tudom, bármeddig is fog tartani ez a kapcsolat, ő az, az egyetlen férfi, akit sohase felejtek el.
Egyedül vagyok itthon. Mindenki dolgozik, de nem is bánom, most magányra van szükségem. Visszagondolok arra a napra, ami felejthetetlen számomra. Gondolataim már messze járnak…

Átlagos osztálykirándulásnak indult, egy kis Balaton parti Hotelban. A szobák nem túl nagyok, de hangulatosak voltak, kis erkélyekkel. Szerencsére jó időt fogtunk ki, bár a Balaton nagyon hideg volt. Miután elfoglaltuk a szobát, kipakoltunk és lementünk felfedezni a Hotel területét. Kézen fogva sétáltunk a parton közben beszélgettünk, de csak általános dolgokról: suli, barátok, sport. Miután visszatértünk ˝felfedező utunkból˝, leültünk a sportpálya melletti padra, és néztük, ahogy osztálytársaink kosaraznak. Nem szóltunk egymáshoz, csak a kezét fogtam, és ujjammal simogattam. Egy idő után felhoztam, hogy menjünk fel a szobába, és üljünk ki az erkélyre.

A nap már lemenőben volt. Leültünk a két kis fotelba, egymással szemben és folytattuk beszélgetésünket. De már nem hétköznapi dolgokról, hanem az eddig együtt eltöltött éjszakáinkról, titkos vágyainkról. Olyan helyekről, helyzetekről meséltünk egymásnak, melyek már rég a gondolatainkban voltak, de nem valósítottuk meg őket. Egyszer csak belekezdett egy történetbe, egy helyről melyet mind a ketten szívesen kipróbálnánk. Egy elhagyatott parkról beszélt, ahol nem jár senki csak mi ketten…

Miközben mesélt, kezével finoman végigsimította arcom, majd nyakam. Finoman megcsókolt, először a nyakamon, majd feljebb arcomon, orromon, végül felső ajkamon. Végigsimította szájával felső majd alsó ajkam. Elkezdtem én is játszadozni, puszikat adtam rá, szívogattam. Nyelvével megérintette számat, én is az övét, majd nyelveink összeértek, először csak lassan, épp-épp megérintve egymást, majd egyre vadabbul körözve egymás szájában. Története abbamaradt. Nem engedtem megszólalni. Keze már nem a nyakamat simogatta, lejjebb csúszott vállamra, mellemre, derekamra. Csak egy kis toppot és egy rövidke szoknyát viseltem, így könnyen be tudott alá nyúlni. Melltartó nem volt rajtam, ˝csupaszon˝ voltak melleim. Finoman simogatta őket, közben felhúzta toppomat és megpillanthatta addigra már kemény mellbimbóimat. Finom csókokat lehelt nyakamra, vállamra, ezt imádtam. Lejjebb csúszott és csókokat adott melleimre. Kezdtem elveszni, már nem tudtam beszélni, ahogy keze lejjebb csúszott combomra. Finoman simogatta lábam, minden egyes simogatással feljebb csúszva.

Félhangosan tudtam csak mondani –Szeretlek!- mert szavam elakadt, több értelmes szót nem tudtam mondani, csak apró halk nyögéseket. Kezem felsőtestéről lejjebb csúszott, meredező féfiasságára. Rövid vászongatya volt rajta így könnyen hozzáfértem. Lassan simogattam, csak szépen lassan, nem siettem. Finoman elindult kezem fel-le. Közben keze a már nedves tangámat húzta félre. Ujjai, mintha először járnának ott, felfedezték testem legféltettebb részét. Egyre fürgébbek lettek ujjai csiklóm és környékén, nem bírok már magammal. Halkan, nyögdécselek. Én kezem se áll le, egyre gyorsít.

Ebben a pillanatban kopognak. Hirtelen nem tudom, hol vagyok, mintha álmomból ébrednék, látom rajta, hogy ő sincs még ezen a világon. Ismét három kopogás. Felkelek, gyorsan rendbe szedem magam, és ajtót nyitok. Barátnőm áll ott –Már negyed nyolc van, majdnem mindenki befejezte a vacsorát, az osztályfőnök csak ránk vár.- mondja. -10 perc és lenn vagyunk!- kicsit zavartan ennyit tudtam csak mondani, és becsuktam az ajtót. Megfordulok, kicsit megijedve látom, mögöttem áll. Az ajtónak dönt, és vadul megcsókol, végigsimítva még mindig lángoló testem. –Mennünk kell! Vacsora van.- mondom. Megfordulok, kinyitom az ajtót, már lépek ki a szobából, mikor finoman visszahúz a falhoz, hosszan megcsókol, majd fülembe súgja –Este folytatjuk a történetet!- elmosolyodok, csókot lehel nyakamra és elindulunk az ebédlő felé. Még mindig remeg kezem-lábam, szívem szerint nem mennék sehová, nem vagyok éhes, de muszáj. Az estén jár az agyam, semmi máson.

Majdnem három órája ülünk a parton és beszélgetünk. Itt az egész osztály, ritkaság ez a pillanat. Beszélgetünk az elmúlt évekről, jó és rossz dolgokról. Egyre csak fogy az alkohol. Mi egy üveg Martinit iszogatunk, de nem sokat. Többiek töményt isznak, már látszik rajtuk, hogy nem bírják sokáig és elmennek aludni. Kb. egy óra múlva elkezd fogyni az osztály, ahogy sejtettem. Alig vagyunk már, talán heten. Mi már csak hallgatjuk beszélgetésüket, nem szólunk, gondolatunk máshol jár. Keze combomon pihen, meg-megsimítja néha. Én a karját simogatom. Fülemhez hajol és belesúgja –Szeretlek!-. Ránézek. Pillantásomban látja a viszonzást, és tudja is: én is szeretem. Megcsókolom.

A megmaradt osztálytársak jó éjszakát kívánnak, és aludni mennek. Csak mi maradtunk, ketten. Nézem, ahogy a Balaton hullámzik, ez megnyugtat. A Hold fénye a vízen ragyog. Érzem, ahogy végigsimítja hátam, és magához húz. Szemembe néz, majd megcsókol. Keze már a pólóm alatt jár, a másikkal a karjában tart. Finoman hátradönt a puha fűbe, karját kihúzza alólam, végigsimítja arcom. Hátát simogatom, ő már a combomat, egyre, feljebb míg el nem éri… Átfut agyamon, hogy hol is vagyunk. A parton, a szobák erkélyeiről látni lehet. Megfogom kezét és eltolom. Kérdőn néz rám. -Ne itt!- Belegondolok, pedig ez is a vágyaim közt van, hogy egyszer a szabadban szeretkezzünk, de itt bárki megláthat, és védekezni se tudunk.

Elindulunk fel a lépcsőkön, 3. emelet, a kulcs nála van. Kinyitja az ajtót és előreenged. Míg bezárja az ajtót, próbálok egy CD-t lejátszani, de elromlott a magnó. –Ilyen nincs!- morgolódtam. Átkarol hátulról –Nem fontos!- majd megfordít, és az ágyra dönt. Hosszan megcsókol. Keze simogat, de nem az arcomon kezdi, a combomon. Ez már a folytatás, a délután folytatása. Leveszi pólómat, és a szoknya is lekerül. Rajta sincs már póló, a gatya is már lefelé csúszik. Boxerja egyre dudorodik. Keze lent játszik tangámban, nyelve mellemen. Nem bírok magammal, halkan felnyögök. Ujjai csiklómmal játszanak, és egyre gyorsít. Közel vagyok a csúcshoz, érzi ő is. Most leáll. Lejjebb csúszik az ágyon. Már nem a mellemre leheli csókjait, hanem hasamra és egy arasszal lejjebb. Tangámat finoman lehúzza, majd szépen lassan belenyal. Felnyögök. Nyelve lassan jár, nem siet, nem is kell. Ujjai se állnak meg, hirtelen egy ujját belémcsusszantja. Nyelve egyre gyorsabban jár, már két ujja van bennem, amik egyre gyorsabban mozognak. Érzem már a bizsergést, igen ott lenn. Tudom mindjárt vége, de nem engedi, hogy végem legyen. Lassít, és leáll. Egyszerre akar velem elmenni. Felcsúszik mellém, ujjait végighúzva forró testemen. Megcsókol, érzem számban a saját ízem.
A kisszekrény felé nyúl, kihúzza a fiókot. Tudom, mit keres, de lefogom kezét –Még ne!- és elindulok lefele.

Félúton felpillantok rá, látom szemén a kíváncsiságot, közben csókokat lehelek rá. Tudom, miért néz így rám. Ezt eddig még nem tettem, se mással, se vele. Ezt tudta ő is, hisz beszéltünk már róla. Most mégis ˝lefelé tartok˝. Már régóta játszottam a gondolattal, milyen lehet számban érezni férfiasságát, de eddig még nem tettem meg. Miért? Nem tudom, erre nincs válasz. Talán a Martini feloldott egy kicsit, de nem hiszem, alig ittam. A kíváncsiság hajtott, és a vágy. Lehúztam boxerét. Kezembe fogtam, csókokat leheltem ˝kincsére˝. Majd finoman megnyaltam körbe-körbe, lassan. Végül bekaptam, csak a végét, aztán csúszott beljebb. Nem tettem még soha, nem tudtam, hogy kell, ösztönből csináltam, csak nyögéseiből gondoltam, hogy nem lehet rossz. Fejem lassan mozgott fel-le, közben nyelvem se állt meg. Egyre gyorsítottam. Rándulásaiból éreztem, már nincs sok hátra. Ekkor megfogott és felhúzott maga mellé. A fiókból kivette az óvszert, felhúztam majd felém hajolt. Szemembe nézett, látta tekintetemben mit gondolok, érzek. Akarom, kívánom őt. De mondani már nem tudtam.

Éreztem, ahogy csiklómhoz dörzsöli magát, majd finoman, lassan belémhatol. Felnyögtem. Nem szoktam hangos lenni, de ez most más volt. Hangosabb. Egész testem átjárta a forróság. Lassan mozgott bennem, derekát fogtam és szorítottam magamhoz. Gyorsított, egyre mélyebben éreztem magamban. Testünk egyszerre mozgott. Egyre gyorsabb ritmusban. Testem remegni kezdett, izmaim össze-összerándultak, ettől még jobban gyorsított. Éreztem neki is közel a vég. Ekkor minden izmom egyszerre megfeszült, hüvelyem összerándult, és erősen szorította. Elkezdett ő is remegni. Éreztem, ugyanaz játszódik le az ő testében is, mint az enyémben. Izmai összerándultak, majd elernyedtek. Elment egyszerre jutottunk a csúcsra. Ez az érzés nem hasonlítható semmihez, de ilyen intenzíven még soha se éltem át. Testünk lüktetett, mikor mellém feküdt. Rám nézett, én is ő rá. Nem tudtunk szólni, de nem is kellett. Nem kell ide szó, elég a tekintet. Egy pillantás mindkettőnk részéről, ez többet ér minden mondtatnál. Mellkasára hajtottam fejem, ő átkarolt és így aludtunk el.

A nap egyre erősebben süt be szobámba. A kakaóm elfogyott. Emlékem felelevenítésében macskám zavart meg, ahogy felugrik. Elterül ölemben és dorombol. Kezdek magamhoz térni, mintha álomból ébrednék. Hallom a madarakat, érzem a lágy szellőt. Boldog vagyok, de hiányzik. Még csak két napja váltunk el, de már nagyon hiányzik. A holnapra, gondolok már, mikor csöngetnek. Ki lehet az? Órámra pillantok, már hét óra. Nyitom az ajtót, nővérem érkezik haza a munkából. Köszönök neki, ő furán néz rám
– Mi van veled? Olyan fátyolosak a szemeid? Beteg vagy?- homlokomra teszi kezét, végigsimítja arcom, és lázmérőért megy. Tudom, hogy semmit se fog mutatni, de ő ragaszkodik hozzá.
Nem akarom elmagyarázni neki: Ez nem betegség, ez szerelem.