Jómagam az előbbi csoport táborát erősítem. Két szempontból is. Egyrészt annyit agyalok, mint amennyit öt másik ember nem. Addig tudom csűrni-csavarni a dolgokat, amíg ki nem hozok belőlük valami abszurdumot. Folyamatosan jár, pörög, zakatol, dolgozik, de hogy minek? Semmi hasznom belőle, sőt. Másrészt pedig rettentő romantikus vagyok. Elolvadnék, ha egy általam „szeretett” pasi – aki egy fejjel, de legalább féllel magasabb nálam – lassan közeledve, kedves mosollyal az arcán, amin látszik, hogy oda van értem, mégis tartja magát, felém hajolna és a derekamnál szelíden magához húzva megcsókolna. Na jó, ezután nincs az a nő, akit nem a padlóról kellene felmosni, de már értik miért vagyok én álmodozó? Sokszor használjuk mi ezt eszközként, hisz egyfajta menekülő útvonalat nyújt, ha már nagyon padlón vagyunk. Álmodozunk szép karrierről, szívdobogtató szituációkról (persze mentő nélkül), egy villáról Bora Borán, egy meghitt házacskáról egy eldugott városkában, Angliában, elismertségről, határozottságról, egy veterán autóról, csodás Karácsonyokról, tehetséges és egészséges gyerekekről, szörfözésről, zongorázásról, blues-os énekhangról, és mindenről, ami a jó fogalma alatt lapul. Akár nevezhetjük ezt önáltatásnak is, de higgyék el, megvan ennek a maga varázsa. A realisták a földön járnak és nekik az álmodozás felesleges, ők nem lelik ebben örömüket, vagy legalábbis csak a megvalósíthatóság korlátai között járkálnak fejben.
Mindkét embertípusnak megvan a maga jó és rossz oldala, hisz az éremnek mindig két oldala van. Szerintem a kettő között nincs átmenet, aki már egy kicsit elrugaszkodik a realitás talajáról az álmodozó, aki viszont mindig ott mozog, az azonnal az ellentét táborába sorolható. Szóval a romantikus álmodozók negatívumként könyvelhetik el, hogy szörnyű a bamba mélázásból kizökkenni, megválva a szép gondolatoktól. De az is igaz hogy mi álmodozók teljesen máshogy éljük az életünket, csapongóbbak, szétszórtabbak vagyunk, míg a realisták általában megpróbálják elérni a kitűzött céljukat.
Elmondható, hogy ezek a kislépésű célok meg is valósulnak, hisz elérésüket nem zavarja holmi elvarázsolt gondolat.
De annyi bizonyos, hogy nekünk álmodozóknak megvan a magunk kis másvilága ahova bármikor beléphetünk és lelkünket felüdítve annyi időt tölthetünk amennyit csak akarunk.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-04-18
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: THE COLD CASE OF THE PIERCED WOMAN .... Szerző: Ronde .... Literotica;...
2024-04-15
|
Fantasy
A mostani történetem az erotikustól a fantasy-ig terjed, benne bdsm és egyéb elemekkel. Jó...
2024-04-11
|
Horror
Korábbi két történetemmel párhuzamosan fut a történet.
2024-04-09
|
Krimi
Fordítás …. Eredeti történet: COLD CASES AND HOT NIGHTS …. Szerző: Ronde ... Literotica; 2023<br...
2024-04-01
|
Horror
Ketten különleges születésnapi ajándékot kapnak. Egy showműsor felejthetetlen zárószámmal...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Ez a lány az egész életét maga irányította, olyan magabiztosnak tűnt, hogy azt bármelyik férfi elirigyelhette volna. Most mégis éreztem benne valami bizonytalanságot. Egy pillanatra megálltam és éreztem, hogy remeg alattam. Megsejtettem, hogy ez nem csak a szeretkezésünknek szól. Tartott valamitől. Elemeltem a fejem és az arcára néztem. Már csak egy fiatal lány volt, pont olyan, mint bármelyik...
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte az orvos.
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
- Hát persze, természetesen. Egy csendesebb helyre vezetett. Várakozva néztem rá, ugyan mondjon már valamit, de ő nem mondott, hanem kérdezett...
- Mit jelent neked ez a fiú? - meglepődtem, hogy máris letegez. Valami oka lehetett ennek a bizalmaskodásnak, és most nem a korkülönbségre gondoltam, bár az volt bőven. Azért válaszoltam:
- Nekem... nekem mindent. Tudom, ez így elég sablonos, de én tényleg nagyon szeretem......
Hozzászólások
de azért a határt mindig meghuzom a valóság és álmaim között..
de néha jobb a saját világomban eltölteni egy kis időt, mint a valóságban elviselni bármit is.
tetszett.
köszönöm. :heart_eyes: