A Szürke Egér és a Nagymenő

Matt már ott áll az iskola kapujánál. Fekete hajából néhány kusza tincs lóg tengerkék szemébe. Fekete pólót, szürke felsőt, és csőfarmert visel. Hogy nem fagy meg? Három haverja körülrajongja. Összeszorul a gyomrom. Szívem vadul ugrál a mellkasomban, szinte lyukat üt rajta. Lassan a többi diák is megérkezik. Én még mindig a lépcsőházban állok, és a résnyire nyitott ajtón nézem őt. Lányok hada veszi körül. Biztos valami sztorit mesélnek. Vagy épp hallgatják. Kezemben a levelet szorongatom. Azt a levelet... Neki írtam. Pár sor, de mégis kiöntöm benne a lelkem. Kezem már sajog, annyira szorítom az elnyűtt papírlapot. Könnyek gyűlnek a szemeimbe. Az órámra pillantok. Mindjárt becsöngetnek. Kilépek a melegből. Bemegyek a suli udvarra. Közben mindvégig Matt- et figyelem.  Beállok a sorba, ő pedig elém. A háta pár centire tornyosul előttem. Érzem a jellegzetes illatot, ami a dezodorjával keveredik. Simán a kezébe nyomhatnám a levelet. Felé nyújtom... de aztán mégse. Inkább a zsebembe rejtem. Azt a pár könnyet, amit eddig visszatartottam, már nem bírom lenyelni. Ahogy végig gördülnek eddig száraz orcámon, útvonalukon égető nyomot hagynak. Matt megfordul. Hirtelen szembe kerülök mellkasával, amitől hátrahőkölök.
- Minden rendben, Kate? - kérdezi aggódó arccal, mikor észreveszi a könnyeimet. Ledöbbenek. Tudja, hogy létezem? És amúgy is mit érdekli őt? Végül visszazökkenve a gondolatmenetemből, kinyögöm;
- Persze. - Hangom megremeg. - Csak... - Elhallgatok. Megijedek. Gyorsan kikerülöm és beviharzok a női mosdóba. Arcomat megfürösztöm a hideg vízben, majd bemegyek az osztályterembe. Mindenki leült már, - Matt is, aki jóval mögöttem, az ajtó felőli padsorban foglal helyet - de a tanár még nincs bent. Leülök én is, és csak meredek magam elé. Így szeretni valakit... fájdalmas. Mégis boldogító. Lehet ezeket az érzéseket egyszerre tapasztalni?! Ezek szerint igen. Hisz én is ezeket érzem. Éjszakánként úgy alszom el, hogy álomba sírom magam, miközben az ő arca lebeg előttem. Aztán reggel szétáztatott párnával, és még mindig könnyes szemmel ébredek. Körbe nézek a termen. A halovány lámpafény, sárgás színbe vonja az alakokat. Holly huppan le a mellettem lévő üres székre. Rezzenéstelen arccal nézem terrorizmusát, amit a beragadt cipzár ellen intéz. Miután végez, - és győztesen kerül ki a csatából - felém fordul.
- Szia Kate! Mizu? - kérdezi, kíváncsiságtól csillogó szemekkel.
- Szia! Semmi. Miért?
- Tessék egy levél. Nem néztem meg, ne aggódj. Tudod ki adta, hogy továbbítsam neked? - teszi fel az újabb kérdést, és átnyújtja a papírfecnit.
- Kösz, és nem, nem tudom. Ki? - Próbálok érdeklődést mutatni. Látszólag kisebb- nagyobb sikerrel, mivel Holly elégedett.
- Matt Sangre. - Suttogva szűri ki a szavakat, szabályos fogai közt. Meglepődtem. Nem is kicsit. Matt? Mit akar tőlem? Felnyitom a kettéhajtott lapot. ez áll benne: "Órák után a suli mellett, a parkban. Gyere el! :)" Én, és... ő órák után. Kétkedéssel, izgatottsággal, félelemmel, mégis furcsa vidámsággal gyűröm össze a papírt és helyezem el a zsebemben. Kavarognak a kérdések a fejemben. Ezek, megválaszolatlanul lebegnek előttem, és ha akár egyre is tudok felelni, az csak további kérdéseket eredményez. Barátnőm mindvégig engem néz, aki nem tud semmit leolvasni pókerarcomról.
- Na, mit írt?
- Ja... semmit. - Hazudok. Nem akarom elmondani. - Csak, azt kérte, írjam meg neki a házi dogáját. - Legyintek a kezemmel, pedig nehezemre esik még a legkisebb mozgást is végrehajtani - lezárva a témát. Sokaknak írtam már meg én a házi dolgozatát. Bólint, és elfordul, mert halljuk a csengőt, ami az óra kezdetét jelzi. Tanár úr szinte futva érkezik a helyiségbe. Remegve ülöm végig a következő öt órámat.