A póni

Kézenfogva vezette a nőt, fel a lépcsőn, végig a folyosón a játékszobához. Bosszantotta a gőgös arrogancia, ahogy azt mondta - milyen érdekes- mikor először említette neki a szobát és a játékgyűjteményt. Mintha ezek a dolgok méltóságán aluliak lennének, ilyen szenvedély nem is létezne, csak egy magányos férfi szomorú életének jelképei lennének.
Végül sikerült meggyőzni, hogy nézze meg, még ha csak nevetni akart is. Most majd megtudja mi az a szenvedély.
- Többnyire viktoriánusok vannak a gyűjteményemben- mondta neki, ahogy az utolsó kis lépcsőfokokon mentek a folyosó végén. - A viktoriánusok nem voltak ám olyan unalmas emberek, ahogy gondolják róluk- mondta, és elővett egy kulcsot hogy a zárba illessze. - Nekik is megvoltak a maguk titkai, a szenvedélyeik és a sötét vágyaik.
- Igazán? - mondta, miközben elnyomott egy ásítást amíg várta, hogy a férfi kinyissa az ajtót.
- Oh igen, pont olyan sötétek, mint a tieid- mosolygott. Végül kinyitotta az ajtót és ahogy egyre beljebb nyomta elkapott egy érdeklődéssel teli villanást a nő acélszürke szemeiben.
- Csak utánad, - intett.

A szoba félhomályban fürdött, a pislákoló fény gyenge gázlámpák sárga fényére hasonlított, az árnyékok lassan táncoltak a falakon. A sárga homályban rongybabákkal, bádog figurákkal, porcelánbabákkal és faragott elefántcsont figurákkal teli szekrényeket és polcokat látott. A szoba közepén, minden fölött uralkodva, a figyelmét oda parancsolóan állt egy nagy fa hintaló.
Akkora volt, mint egy póni, tökéletes faragással. A fa csiszolt és lakkozott, a sörénye és a farka durva fehér szőr volt.
- Csodálatos, nem? - kérdezte.
- Van itt némi mesterségbeli tudás. - egyezett bele a nő, végigsimítva a ló horpaszán. Melegnek érezte a fát, ahogy végigfuttatta rajta az ujjait, mintha a bestia lélegezne. - Igen, tagadhatatlan, ez szép munka.
Hagyta, hogy a nő simogassa a lovat egy ideig, majd megkérdezte:
- Nem akarsz esetleg lovagló ülésben ráülni? Jó érzés lenne a combjaidon érezni a csiszolt fát.-
Hirtelen visszarántotta a kezét, mintha a ló megharapta volna. - Oh, azt hiszem nem! - nevetett idegesen.
Természetesen! Ilyen gyerekes szórakozás nem való egy ilyen fennhéjazó nőnek!

- Csak egy pillanatra? - győzködte. - Senki más nincs itt, hogy láthatná. Ahogy mondtam a viktoriánusoknak megvoltak a maguk titkai. A ló nem egészen az aminek látszik. A kíváncsisága győzött, rámosolygott a férfira.
- Nos...-
- Gyerünk! - vigyorgott, a kezével sürgetve a nőt. - Mégegyszer gyermek lehetsz. Ezegyszer nevethetsz örömből, nem csak megvetésből.
- Fel kell húznom a szoknyámat, különben nem tudok felülni rá. - mondta. – Segítesz?
- Esetleg meztelenül? - javasolta. - Szőrén ülni meg? Eljátszhatnád, hogy egész éjjel meztelenül vágtatsz.
Összeráncolta a homlokát és felhúzta a szoknyáját, majd segítségért nyújtotta a kezét. A férfi a másik kezével a lovat kitámasztva segített a nőnek felmászni a lóra.
- Most tedd a lábad a kengyelbe és fogd meg a gyeplőt. - mondta neki, és mikor elhelyezkedett levette a kezét a lóról. Az lassan hintázni kezdett a súly alatt, egy-két centit előre, egy-két centit hátra.
Még egyszer mosolygott, a magatartása most már sokkal kevésbé volt tartózkodó.
- Mintha érezném a szívét verni a lábaim között.

- Azt mondják a lovaglás nagyon izgalmas tud lenni egy nőnek, a nyers erővel a combjaid között. Dőlj előre - utasította. - Kapaszkodj szorosan.
Az ujjai összekulcsolódtak a bőr gyeplő körül, előre döntötte a fejét és a ló egy kicsit elmozdult.
- Nem láttad a lyukat a gerincnél? - kérdezte, egy pillanatra megállítva a ló mozgását.
- Csodálkoztam is. - vallotta be.
- Hogy mi lehet a célja, ugye?
- Igen.
Vigyorogva megtolta a ló farát és az újból előre billent, ezúttal egy kicsit jobban. Ahogy a ló előre billent, és a nő ráhajolt a nyakára, egy fából készült, szépen csiszolt fallosz emelkedett ki a lyukból és szépen a nőbe csúszott.
- Jó kis meglepetés! - zihálta a fejét felkapva. A ló hátra billent, így a fallosz kicsúszott belőle.
- Ügyes, hm? - kérdezte. ”Minden előre dőléssel beléd csúszik, és minden hátrabillenéssel kicsúszik belőled. Ostoba hely egy ló péniszének, tudom, de... tetszik?
- Istenem, igen!
Csak egy kicsit lökte meg a lovat, így az hamarosan megállt. Kérdőn nézett a nőre... még?
A nő visszavigyorgott rá.
- Oké, csak óvatosan. - mondta, majd még egyszer meglökte a lovat.

A ló hintázott, előre-hátra, előre-hátra, a fallosz ki be csúszkált benne hét, nyolc, kilencszer... A nő zihált és megfeszítette a combjait, de a ló mozgása minden hintával egyre csillapodott.
- Zavarban vagy? - találgatott.
- Lökj erősebben! - követelte.
- Egy pillanat, van egy ötletem! - mondta, beállította a lovat, hogy csak lassan mozogjon, hogy a fallosz éppen csak ingerelje az szeméremajkait, majd keresztülment a szobán.
Kicsit később, épp amikor a ló újra megállásig lassult, hallotta, hogy visszatér, gyors, hosszú, sietős léptekkel. Csodálkozva hallott egy suhintást a nevetésével együtt.
- Hogy hajtjuk a lovat gyorsabban? - kérdezte, és a fenekére csapot egy ostorral. - Természetesen ütjük!
A nő sikított, ahogy a teste előre dőlt, a falloszt mélyen magába tolva. Újra rácsapott és ő sírt, nyögdécselt, a fájdalomtól és a kéjtől. Minden egyes ütéssel lejjebb és lejjebb hajolt a lovon, őrülten hintázva előre-hátra.
- Gyí! Gyorsabban! - mondta. A nő minden ütésnél lejjebb dőlt a lovon, amíg az egyetlen dolog ami a lovon tartotta a benne lévő fallosz volt.

Már nagyon fájt a nő feneke, megsimogatta az ostorral, amíg a ló teljesen le nem lassult és meg nem állt.
- Talán van ennek kíméletesebb módja is...- mélázott. A nő hátranézett és látta, hogy leveszi a ruháit.
Miután meztelenre vetkőzött felmászott mögé a lóra és átkulcsolta a kezeit a nőn, majd lassan újra mozgásba hozta a lovat. Gyengéden összeszorította a combjával, ahogy a testét nekifeszítette a nőének. Felgyorsította a ló mozgását, és előrehajolva a fülét csókolva suttogta - Ha te a lovat hajtod, akkor én téged...-
- Igen? - sóhajtott, ahogy a fallosz elkezdett ritmikusan csúszkálni benne.
- Talán egy kantárt kellene viselned!
Hiába nyitotta a száját ellenkezésre hideg acélt érzett a fogai között, bőrszíjakat az arca körül amelyek szorosan tartották és belevágtak az arcába.
- Zabla és kantár! Most már én is tudlak hajtani! - nevetett, keményen nekifeszítve a testét a nőének, előredöntve a lovat úgy, hogy a fallosz mélyebben hatolt belé mint eddig bármikor.

Ezután a kantárt húzva hátradőlt, a zablával elfojtva a nő zihálását. Nagy súlyával egyre gyorsabban mozgatta a lovat, mélyebbre dőlve és magasabbra emelkedve. A fallosz egyre mélyebben és gyorsabban csúszott a nőbe, míg az ostorral ütötte a combját, gyorsabb mozgásra sarkallva őt. A nő zihált, de most már a kéjtől. Mindahányszor a ló előredőlt a férfi súlya ránehezedett a nőre, teljesen rászorítva őt a falloszra. Olyan volt, mintha a ló életre kelt volna, úgy mozgott, mintha saját akarata lenne. A nő teljesen átadta magát a ló adta gyönyörnek. A férfi elengedte a kantárt és előrenyúlva megfogta a melleit, a bimbókat az ujjai közé csippentve és minden előre dőlésnél meghúzta őket.
Megcsókolta a nyakát, a fülébe suttogott és orgazmusig hajtotta. A nő a hinta ütemére nyögött. Ahogy hintáztak a férfi egyre keményebb szerszáma csúszkált a nő hátán fel, le.
- El fogok élvezni! - figyelmeztette. - A hátadra... és a fenekedre...

A nő az ígérettől megborzongott, érezte, hogy egyre szorosabban öleli, olyan szorosan, ahogy a puncija a falloszt. Egy sikítás tört fel a nő torkából, ahogy a férfi teste megfeszült és remegni kezdett. Érezte a férfi keménységét és nedvességét a hátán, miközben a fallosz egyre lassabban mozgott ki-be, míg végül megállt a ló és végleg kicsúszott belőle.
Mozdulatlanul ültek tovább, puha ölelésben. A nő szíve gyorsan vert és érezte a bestia erejét a combjai között.