A haverom anyja! 5. rész

Csak az éjféli találka járt a fejemben. Ha tehettem, akkor Irént néztem és képzeletben többször magamévá tettem. Olyan volt a fantáziám, mint egy nagyon hosszú pornófilm. Bementem többször is a fürdőbe, hogy még jobban elképzeljem az együttlétünket. Az eddig átlagos fürdőszobából, most egycsapásra egy kéjbarlang lett a számomra. Épp a mosógépet néztem, és arra gondoltam, hogy miket fogunk ma este rajta csinálni, amikor halottam, hogy Irén kiabál.
- Megjött a pizza. Gyertek vacsorázni.
Még egyszer körbenéztem a helyiségben, és elindultam a konyha felé. A vacsora teljesen érdektelen volt a számomra. Már arra sem emlékszem, hogy milyen pizzát rendeltem. Nem sokat ettem belőle. Talán, egy szelet, vagy kettő után álltam fel és kívántam jó éjszakát mindenkinek. Persze Laci, és Márk nem értették, hogy miért akarok ilyen korán ágyba kerülni.
- Mi a baj? Nem ízlik a pizza?
- Nincs semmi baj a pizzával. Egyszerűen csak fáradtan érzem magam. Tudod a nap, és víz kombináció. Kiszívták minden energiámat.
Laci látszólag elfogadta a magyarázatomat, bár láttam rajta, hogy nem igazán érti az egészet. Márk nem hagyott még békén.
- Maradj már! Később nézünk még egy filmet. Miért kell ilyen korán lefeküdni? Mész valahova reggel?
- Tényleg nincs semmi. Álmos vagyok. Holnap majd filmezünk.
Márk nem volt elégedett a válaszommal, és tovább akart volna győzködni, de ekkor Irén közbeszólt.
- Ne piszkáld már tovább! Felnőtt férfi. Tudja, hogy mikor akar aludni. Talán, ha te is korábban térnél nyugovóra, akkor nem 11:00 környékén ébrednél fel. Jó lenne, ha egyszer te hoznál reggelit, mint ma reggel apáék.
Irén perlekedése, visszavonulásra késztette Márkot. Már bánta, hogy egyáltalán hozzám, mert szólni. Nem akarta tovább hallgatni az anyja papolását.
- Jó-jó! Nem fogok vitatkozni veled arról, hogy mikor kellek fel nyáron, amikor nyaralok. Legyen neked igazad!
Rám nézett és jó éjszakát kívánt. Végre megindulhattam a kijárat felé, de mielőtt kiléptem volna a konyhából, még Irén is elköszönt tőlem.
- Álmodj szépeket!
- Köszönöm. Te is.
Bementem megint a fürdőbe, hogy megfürödjek, és fogat mossak. Alig bírtam már magammal. Miután végeztem siettem az emeltre, és behuppantam az ágyamba.  Még csak 20:00 óra környékén jártunk. Szörnyen lassan telt az idő. Minden perc, felért egy emberöltővel. Forgolódtam, próbáltam aludni, dobáltam magam az ágyban. A vége mindig az lett, hogy a telefonomat néztem. Az a digitális óra volt most a legnagyobb ellenségem. 22:30 lehetett, amikor halottam, hogy a többiek is megindultak az emelet felé. Gyorsan a fal felé fordultam, és becsuktam a szemeimet. Márk viszonylag halkan jött be a szobába. Valamit még tett-vett, és utána ő is lefeküdt aludni. Neki elég könnyen mehetett, mert nem sokáig forgolódott. Most már teljesen sötét, és csendes volt a ház. Az idő telt, bár számomra elég lassan. Ahogy közeledett az időpont egyre izgatottabb voltam. Volt bennem egy nagy adag félelem is. Szeretem volna lenyűgözni Irént, de őszintén szólva nem sok lány volt eddig az életemben. Összesen kettő, és csak az egyikkel jutottunk el a szexig. Nem voltam egy lepedőakrobata. Minél inkább telt az idő egyre jobban aggódtam. A telefonomra pillantottam, és már 23.45 volt. Nem akartam tovább várni a szobában. Felnéztem az ágyamból. Márk nem mozdult. Valószínűleg már alszik. Lassan, és nagyon halkan kimásztam az ágyamból. Apró lépésekkel közeledtem az ajtó felé, ami szerencsére nyitva maradt. Olyan volt mintha tojásokon lépkednék. Nehezen ment, de végül sikeresen vettem az első akadályt. Elmentem a szülők szobája előtt is, de az ajtajuk zárva volt. A második akadály a lépcső. Napközben nem tűnik fel az embernek, hogy recsegne, de éjszaka, amikor síri csend van, akkor bizony hangosabb érzetet kelt, mint egy rock koncert. Én elszánt voltam. Mai napig nem tudom, hogy hogyan sikerült csendben lejutnom az alsó szintre, de megoldottam. Bementem a fürdőbe. Irénnek még volt ideje, de én már nem bírtam magammal. Idegeskedésemben először járkáltam a kis helyiségben. Faltól-falig. Az idő telt, és már 23:56 volt. Mindjárt itt lesz! Csak egy száras alsónadrág volt rajtam. Néha megmarkoltam a farkam, mintha bemelegítenék egy nagy meccs előtt. Egyszer csak halottam, hogy valaki jön le a lépcsőn. A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Reméltem, hogy nem Lacinak, vagy Márknak jutott eszébe, éjszaka WC-re menni. Az ajtó lassan nyílt. Irén volt az éjszakai látogató. Pont, ahogy reméltem. Egy comb középig érő hálóing volt rajta. Fekete színű. Zavarban voltam. Valósággá vált a fantáziám, én meg alig tudtam megmukkanni. Halkan becsukta mega mögött az ajtót. Rám nézett és mosolygott.
- Nem tudsz aludni kisfiú?
A kérdés egy kicsit megzavart, de aztán rájöttem, hogy csak ugrat még egy kicsit.
- A vacsoránál azt mondtad, hogy férfi vagyok.
- Majd meglátjuk, hogy igazam volt-e.
Lassan közelebb lépett hozzám.
- Miért jöttél ilyen későn ide? Nem tudtál aludni?
- Miattad.
- Miattam? Miért?
Nyeltem egy nagyot, és folytattam a színjátékot.
- Szerettelek volna jobban szemügyre venni.
- Itt vagyok előtted. Mit akarsz rajtam nézni.
- Engem nem csak az érdekel, amit most látok, hanem az is, amit nem látok. Azokat a részeidet, amiket hálóing takar.
- Zavar a hálóingem?
- Igen. Bevallom, hogy jobb lenne nélküle.
- Valóban? Hát legyen.
Letolta először a bal, majd a jobb pántot a vállán. Kihúzta mind a két karját belőlük, és az eddig zavaró ruhadarab könnyedén lecsúszott a testén.
- Most már jobb?
Válaszolni akartam, de nem ment. A látvány megnémított. Irén bőre gyönyörű kreol színű lett az elmúlt napokban, de a fürdőruha által takart részek hófehérek voltak. Gyönyörű, enyhén gravitáló viszonylag nagy mellei voltak. A bimbói az égnek meredtek. A puncija csupasz volt, de látszott, hogy még a nyaralás előtt borotválhatta. Kissé hűvös volt a fürdőben, ezért halványan látszott egy kis libabőr a testén. Az egész látvány festményszerű volt.
- Most te jössz!
Szakította meg a csendet Irén.
- Zavar az alsóm?
- Én levettem. Úgy fair, ha te is leveszed.
Izgultam. Szinte remegtek a lábaim. Forgott velem minden. Lassan a csípőmhöz nyúltam. A hüvelykujjaimat bedugtam az alsó alá, és lassan letoltam a nadrágot.
Letoltam, és Irénre néztem.
- Megfelel?
Irén a farkamat nézte. Szabályosan mustrálta. Mintha, egy rabszolga vásáron, én lennék a portéka.
- Igen. Tetszik.
A válasz, nagyon megnyugtató volt.
- Hányszor képzelted el, hogy megkúrsz?
Azt hittem, hogy a jelenlegi helyzetben már nem jöhetek zavarba, de tévedtem. Irén mocskos szája meglepett. Nem halottam még így beszélni.
- Sokszor.
- Akkor gyere és tedd meg!
Oda léptem hozzá, és megcsókoltam. Kezeimet a csípőjére tettem, majd lassan a fenekére csúsztattam. Ő az egyik kezét lágyan a vállamra tette, a másikat pedig a farkamra. Lassan elkezdte húzogatni a bőrt. A csók, és a keze, hirtelen megvadított. Magamhoz rántottam, de ő elnyomott magától.
- Ne siess! Ne kapkodj!
Mint egy diák, akit a tanárnő megdorgál.
- Jó. Értem.
Újból a csípőjére tettem a kezem, és tovább csókolóztunk. Nagyon finom volt az ajka, és a nyelve is. Kis idő múlva megszakította a csókot, és megfordult. Háttal volt nekem. A fenekét a farkamnak nyomta a felső teste pedig szinte egybe folyt az enyémmel. Az egyik kezemet megfogta, és a bal mellére tette. A másikat pedig a puncijához húzta. Először megmarkoltam a mellét, majd az újammal simogatni kezdtem a bimbó udvarát. A puncija nedves volt. Finoman dörzsölni kezdtem, és az egyik újamat be akartam dugni, de Irén a fejét a vállamra hajtva a fülembe súgta.
- Még ne!
Közben mélyeket sóhajtott. A fenekét a farkamhoz nyomta, és mozgatta. A puncija egyre nedvesebb volt. Most én fordítottam meg. Szembe kerültünk, és magamhoz húztam. Ahogy oda rántottam, a farkam neki nyomódott a puncijának, majd lassan alá csúszott. Megragadtam a fenekét, és még jobban magamhoz húztam. Irén az ajkaimat harapdálta. Aztán megállt.
- Te is hallod?
- Mit?
- Valaki jön a lépcsőn.
Kibújt a karjaimból, és felkapta a hálóingét.
- Vedd fel az alsód, és maradj csöndben.
Most már én is halottam, hogy jön valaki. Pánikba estem. Vége mindennek. Ezt nem lehet megmagyarázni. Irén nyugodt volt. Mint egy vakmerő hadvezér, aki nem esik pánikba, még a legnagyobb veszély közepén sem.
- Maradj csöndben! Kimegyek, és lekapcsolom a villanyt. Bárki is jön le, valahogy felnoszogatom. Várd meg, míg felmegyünk a lépcsőn, és utána kijöhetsz.
- Oké
Irén lekapcsolta a lámpát, és kiment. Reszkettem, de valamennyire megnyugtatott, hogy ő ilyen magabiztos. Hallgattam a kinti beszélgetést.