a Festő..., © II.

a Festő..., ©

II.

…,az ismeretség óta valósággal szárnyalt a festő. Egymás után jelentek meg szebbnél szebb képei.
Az asszony kijárta a férjénél, támogassa a cége..., ezért cserébe a festő képeket készített számukra, amely a folyosókat, irodákat és a tárgyalót díszítették. Az asszonyról készült portré a nappalijukban főhelyre került, mert mindig látni akarta, hogy emlékezzen az együtt töltött idő minden percére.., minden egyes csókjára..., simogatására...,
A vadászidény összes hétvégéét együtt töltötték, míg a férj erdőn-mezőn gyűjtött trófeát addig a felesége a festő pamlagján szaporította agancsa szépségét!!!
Egy hétvégén, ahogy ígérte..., elhozta barátnőjét is. A festő már semmin nem lepődött meg az asszonnyal kapcsolatban, mert is merte és elfogadta extrém kívánságait és szokásait. A barátnője is korabeli hölgy volt, aki szintén unatkozott s szexuális vágyai kielégítetlenül voltak hagyva. Férje szintén a vadászatnak hódolt s puskáját az erdőn ürítette...,s nem forró puncikra sütötte el munícióját.

…, zavarna -e ?..., így az asszony,- ha hármasban csinálnánk ezután...,csak hümmögött a festő, hogy még ilyet nem csinált, de ha úgy kívánják legyen...,- az alibi kedvéért a barátnőről is kell egy portré, mert az ő férje is támogatni fogja ezek után...,

…,a szokásos rajzmappa előkerült, de az asszony úgy kívánta, hogy a portrét a festő állványánál készítse állva...,a barátnője meztelen üljön modellt, s ő addig odatérdel és a festő falloszát becézi..., ajkai között. Nos ez minden eddigi elképzelését felülmúlta a festőnek..., ahogy keményedett a farka...,úgy homályosult látása s kezdett remegni a keze lába..., erre várt az asszony..., gyerünk, lihegte és megindult a francia ágy felé a műterem sarkába..., barátnőjének intett..., aki már szintén alig várta a beteljesülést. Az ágyban magának követelte a félig megkeményített falloszt, s festő lábai közé hasalva szájába vette a makkot kezével járatta bőrt le-fel...,a barátnője a festő nyelve fölé helyezkedett el, felkínálva gyönyörű kagylóját ami csak gyöngyhalászára várt, hogy kitárja...,

…, a barátnő teste vonaglott a kéjtől..., roppant élvezte a festő ügyes nyelvmunkáját amely a punci bejáratát sem kímélte..., cseréljünk helyet drágám mondta a barátnőjének..., a farkán akarok elmenni..., te gyere a helyemre..., így is lett cseréltek, most a festő a megszokott érett barackot becézte nyelvével s közben két ujját a hüvelyben mozgatta..., a két barátnő összeölelkezve csókolta egymást s egy ütemre mozogtak …, egyikük a falloszon a másik az ujjakon s a nyelven..., a festőnek nem jutott ideje arra, hogy lankadjon, mert a két nő állandó merevségben tartotta..., mindig csak annyit, minél tovább tartson az aktus. Állandó szerepcserében volt a két nő..., a barátnőt kényeztették jobban, aki úgy kívánta, hogy a végén a festő a popsijába élvezzen.
…, mikor a barátnő került a festő nyelvéhez...,elkezdte a másik bejáratot tágítani ujjaival, finoman.

Az asszony ekkor már nem bírta tovább totálisat élvezett, amitől még síkosabb lett a festő fallosza..., a barátnője ekkor megmarkolta a feszes szerszámot és lassan a fenekéhez igazítva engedte magába, egyre mélyebbre..., azt hitte mintha ketté hasítanák, de lassan tágult s a kemény farkon kéjesen mozogva himbálva farát..., élvezett...., mit élvezett..., őrjöngött..., barátnője csókolta mellét..., punciját dörzsölte...,elszabadultak az indulatok...,mindhárman a csúcson..., a festő az összes spermát a fenekébe ürítette..., amely habzott a nedvességtől...,
A festő, ahogy felocsúdott remegő lábakkal ment ki a tusolóba...,így még nem készült ki..., az asszonyok is követték őt és a tus alatt még egy két suttogó szó.., hálát kifejező csók egymás nemi szervére...,
No mondtam, ugye vette fel a beszéd fonalát az asszony..., a legjobb festőhöz hoztalak el..., ha nem bánod ezentúl legtöbbször hármasban leszünk..., a vadászidényt kellően kihasználva, ami jövőt illeti.
Ki se kérve a festő véleményét ez rögzített tény lett a két nő részéről...,hétfőtől péntekig szabadon rendelkezett idejével...,
. ….,de a hétvége az” akt festészeté” teljes átéléssel...,:)
2005 .
samvay©