A Buli

Elutaztak a szüleim egy hétre. Az első dolgom volt hogy hívom a haverokat: Gyertek lesz egy hatalmas buli nálunk! Nem sokára mégis érkezett mindenki, aki számít! Csak egy valaki nem jött, pont ő akit oly annyira vártam, az egyetlen srác akire csak gondolni tudtam! A buli végül is jól sikerült, de én egy kicsit rosszul éreztem magam, mert Ő nem jött el. Belépek egy szobába, mindenhol a haverjaimat találom, valamelyik éppen most hányja le az anyukám vadonat új perzsa szőnyegét, a másik bent alszik a WC-ben, mások a földön, az ágyon vagy éppen az asztalon vetkőztették egymást, csak pont nekem nem jutott senki sem! Ekkor úgy döntöttem, hogy egyedül félre vonulok valahova! Szerencsére a szobám üres volt, úgyhogy megvolt az én kis \"rejtek helyem\" ahol egy kicsit kettesbe lehettem magammal!

Elnyúltam az ágyamon és először csak masszíroztam a melleimet és játszottam a bimbómmal. Lassan kezdtem egyre lejjebb haladni, már egy kicsit be is nedvesedtem, hisz végig azon járt az eszem, hogy: Ha végre kettesben maradunk, de ma még nem is láttam!
Ahogyan haladtam lefele, már kezdtem elfelejteni őt, átadtam magam a kényeztetésnek. Igen már érzem hogy jó, lesz, behunyom a szemem! Már érzem, ez az, igen, igen! Ekkor valami hideget éreztem, mintha valaki más keze ért volna hozzám, kinyitom a szemem és meglátom ŐT!!!

Először kicsit megijedtem, összegömbölyödtem, mint egy kis gyermek, de ő nem hagyta, hogy eltávolodjak, eleinte nagyon kedves volt, először, hogy látta hogy megijedtem, csak ült és nézett.
De a kezét nem húzta el a lábaim közül, érezte, ahogyan a combjaim nem engednek a szorításból, így kezének nem adnak több helyet, hogy érvényesüljenek! -Igaz hogy erre vártam mindig, de most valahogyan megijedtem, hisz nekem ez lenne az első egy sráccal!- A másik kezével a melleimet masszírozta ez már egyre jobban tetszett, de a combjaim még mindig görcsben voltak, nem engedve utat! Úgy nézett ki, hogy ő ezt így nem nagyon élvezi, mert hirtelen mindkét kezével feszegetni kezdte széjjel a lábaimat! Nem akartam, hogy baj legyen, de neki álltam segítségért kiabálni, de aztán rájöttem, hogy hiába, ha a zenétől még valaki véletlenül meg is hallaná, vagy nem érdekelné, vagy már nem lenne teljesen magánál!

Az egyik pillanatban felpattant rólam és elrohant bezárni az ajtómat és mire visszaért már levetkőzött teljesen, egy madzagot is szedett össze útközben, és én nem tudtam mit tenni! Próbálhattam bújni, sikítani, ütni, rúgni, kapálni, minden hiába és egyszer csak egyik pillanatból a másikra sötét lett! Egyszer csak arra keltem hogy anyukám kelteget: Kicsim igyekezzél elkésel a suliból!