– Szerinted megfoghatom? – szólalt meg hosszú szünet után.
Éppen én is valami hasonló kérdést fontolgattam magamban, hátha nem tűnne nyomulásnak, ha közben lehúznám a bugyiját, hiszen pár perce, a fürdőszobaajtónál már úgyis jártam benne, az eltávolítása ezután félig-meddig formaság.
Amikor kinyílt az ajtó, egy olyan gyönyörű lányt pillantottam meg, mint talán még soha. A legszebb, fehér blúzát vette fel, és természetesen fekete szoknya volt rajta. Mezítláb volt. Elfújta a gyertyákat, és egy kis asztali lámpát gyújtott. Leültem, ő leült mellém, és én álltam a tekintetét.
– Nem ismersz még mindenkit. A helyedben én olyat választanék, aki újdonság, és nem olyat, akit holnap is megszopiztathatsz.
– Még nem akarsz velem szakítani, ugye?
Felkacagott:
– Azért kérdezed, hogy holnap még leszek-e neked? Engem holnap is be tudsz fűzni. Le se tudnál rázni…
Nem puszilt meg, nem ölelt meg, nem fogta meg a kezem. Egyszerűen csak elment. Nem néztem utána, pedig ha egy szoknyás leányzó elmegy mellettem, nehezen bírom ki, hogy ne nézzek utána. Ez most azonban más volt. Néztem az aula fehér kövezetét és próbáltam feldolgozni a történteket. Bármi is történik ma este, egy biztos: megváltozik tőle az életem. És, őszintén szólva, tartottam ettől. Mi több. Féltem tőle.
Nem puszilt meg, nem ölelt meg, nem fogta meg a kezem. Egyszerűen csak elment. Nem néztem utána, pedig ha egy szoknyás leányzó elmegy mellettem, nehezen bírom ki, hogy ne nézzek utána. Ez most azonban más volt. Néztem az aula fehér kövezetét és próbáltam feldolgozni a történteket. Bármi is történik ma este, egy biztos: megváltozik tőle az életem. És, őszintén szólva, tartottam ettől. Mi több. Féltem tőle.
Egy történet kezdete arról, hogyan éltem át újra a gyönyört
– Fogom! – válaszolt Emese kiszáradt szájjal. – Megtörtént! Végre megtörtént! – gondolta örömmel...
Az idei nyaram valami istenien telt el. Találkoztam egy rég nem látott sráccal. Egy lagziban. Lement a szertartás aztán vacsora. Vacsora után elkezdtünk iszogatni, én is átöltöztem a koszorúslány ruhámból, mert már nagyon szoritott. A kis mini ruhám dicséretet kapott. Nem győztem köszönni a bókjait. Nekem is nagyon bejött.
Kedves Olvasók! Az alábbi történet valóságos, megtörtént dolog. Ez az első írásom, remélem, elnyeri a tetszéseteket.
- Neked mihez lenne kedved? – tolta hozzám a hasát.
- Amit csak lehet! – lelkesedtem, megmarkolva farmeron keresztül a fenekét.
- Gumid van? – kérdezte gyakorlatiasan.
- Nincs… - Évek múlva, kissé elkésve figyelmeztetett egy kollégám: „akárhová mész, esernyő és óvszer mindig legyen nálad!”
- Akkor amit felsoroltam, megfelel? Ez a kínálat.
Válasz helyett ténylegesen lehúztam a cipzárját, majd a nadrágot, ameddig csak engedték szétterpesztett lábai. Benyúltam oldalról a bugyijába, és meglepődtem a nedvességen...