Történetek

csak egy ablakot adjatok
nyisd ki a szemed és csukj be minden ajtót
kavicsokkal van tele minden cipőm
Az utszéli tudásfa mára kidőlt
ha fognám a kezed autók között
az összes lágy felhő fölött
örök dombokra csak ketten
végtelen egy percben
futnánk, némán...

újra belefojtanánk a napot az embertengerbe
hogy fel kelljen párnák mögül ébrednem
mezítláb vágyom messze párkányon könyökölve
egyedül emeletek felett csak nézem őket
bambán facsarja hajamba csillagát az éj
mosolyogva villantja fogait felém
de csendben eltakarnak függönyök
s majd a sok sok ember között
egyszer hullócsillag lehetek
aztán álomrahajtom megfáradt fejem

S a végtelen sivatagban örüljek egy marék pornak
hogy aztán vonatjegyből repülőt hajtogat
beleültet s orkánok közé terel
messze tőled, messze messze...