Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Mosoly

Egy dolog van, mi képes megváltoztatni a világot,
Ez jelenik meg arcodon, mikor látod, ki áll ott.
Minden szebb és könnyebb, de érzed a hiányát,
Mert olyankor vagy szem, mely elvesztette világát.

Ez egy olyan ékszer, mely befolyásol mindent,
Akkor is, ha hamis, megváltoztat ott bent.
Úgy hiányzik most ez nekem is, mint szívnek a család,
Úgy fáj a veszekedés, mint becsületnek a csalás.

Ez egy gyógyszer, mely mindent meggyógyít,
Ez egy varázslat, mely mindent megszépít.
Egy kimondatlan szó, mely a mindent magába zárja,
Egy fél szív, melyre rálel eredeti párja.

A mosoly, a mosoly, mely megfogalmazhatatlan hatalom,
Egy olyan valami, mely nem múlik és nem jön, hiába akarom.
Vele élni nehéz, nélküle élvezhetetlen ez az élet,
Nélküle szürke minden, de használatával visszatérnek a színek.

A mosoly, minden háborút eltörölhetne,
Mert ez a valami a Béke egyik gyermeke.
Nem tárgy, nem tulajdonság, de nem is fogalom,
Szavakba én is nehezen, nehezen foglalom.

Egy látvány, egy cselekvés, nélküle minden elvész,
Így vész el a boldogságom is, ezt felfogni nehéz.
Hiányzik a mosoly, szomorú e nap,
Hiába mosolyognék, jobb nem lesz, se rosszabb.

Nehéz mosolyra kényszeríteni ajkaim, de ez harc,
S ha megadod magad, győzelmet, jutalmat nem aratsz.
Mondja mindenki, hogy ne add fel, menj tovább!
Hát, tudom hogy ez jó: Nem mondhatok mást.

Mosoly, a mosoly egy megfogalmazhatatlan hatalom
Egy olyan valami, mi nem múlik, nem jön hiába akarom.
Vele élni igen nehéz, de nélküle élvezhetetlen ez az élet,
Hiányában szürke minden, használatával visszatérnek a színek.

Szürke az ég, a víz, a virág,
Sikítva dalol ez a riadt világ...
Szürke tömegként éltek, emberek!
Szólok én hiába, versem varázsa elveszett.

A tollam nesztelen formál betűket, sorokat,
S szavaim közt nem látják magukban a kínokat.
Nem tesz senki semmit, csak némán a másikra vár,
És nem érzi, hogy a tehetetlenség már rég elszállt.

Hiába minden vers és minden szó,
A versekre a Magyar nép nem válaszol.
Mondják a versemre, hogy jó, buzdító,
De senki nem tesz semmit "csak egy fiatal álmodozó...!"

"Egy gyerek, nem érthet semmit."- Mondják,
S szavaim varázsa bennük messzire elszáll.
Már figyelembe sem vesz senki, de miért?
Tollamból a segítő szándék, mint a fű, kiég.

Mosoly, a mosoly egy megfogalmazhatatlan hatalom
Valami, nem múlik el, és nem jön, ha csak akarod.
Egy érzésből született varázslat lehet ez,
Melynek erejét tán sosem érthetem én meg.

Egy dolog hiányzik e világból, látom, a mosoly.
A remény még él, a szomorú tömeg remél, most...
De ha a reményre nem jön semmilyen cselekvés...
Ha mindenki feladja, nép, mi lesz akkor itt?

Válaszolj! Ne nekem, csak magadnak!
Mi lesz a néppel, ha a remények elszállak?!
Mert ha mindenki csendesen tűr, marad,
A remény fejünk fölül búsan elszalad...

Petőfi idején a nép még követte a költőt,
S, ha kis időre is, de Népünk győzött!
Győzött, mert a reményből tervet, tettet csinált,
Az akkori Magyar nem ácsorogva sült galambra várt!

Ha nem próbáljuk meg, akkor ássuk el magunkat,
Mert magától nem jön sohasem egy új korszak.
Rabszolgák vagyunk a saját országunkban,
S nem látja senki, hogy itt mekkora gond van...!

Őseink, a Hunok szégyenlenék, mit teszünk,
Ha látnának, azt hinnék, nincs eszünk!
Ha magunkat nem is, legalább őket tiszteljük,
S, hogy földünket, otthonunkat elvegyék, ne engedjük!

Térjünk vissza társainkhoz, a lovakhoz,
S velük együtt a határtalan szabadsághoz!
Hűséges állataink, kikhez születve tartozunk,
Segítenének ismét, hogy megvédhessük Otthonunk.

A mosoly, mely kulcs ezekhez az állatokhoz,
A mosoly, mellyel utat nyerhetünk egymáshoz.
Egy mosoly, mely világváltoztatásra képes,
Egy mosoly, mely az életben mindig édes.
Hasonló versek
2420
Ha elveszítettél valakit
anélkül, hogy megszerezted,
örülj annak,
hogy szerethetted...
2516
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.

Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: