Már 6 éve késő…

Gondolatok járnak –
Kelnek fejemben,
Most pedig leírom
Kesergő versemben,

Szomorú miért vagyok
És boldog miért nem
A Nap miért nem ragyog
A szív miért vétlen.

Mintha csak álomkép
Lenne, oly régen volt,
A varázsgömb üvegén
Homályos méregfolt,

Szerelembe estem.
Bár csodára vártam,
Forrongó testem
Más testébe vájtam

Lelkem dühét mindet
Átadtam, hiába,
Szívem parázs tüze
Mind azóta árva,

Mert van aki nem
Érti, mint fájhat
Az öröm, és nem
Úgy a bánat,

Van aki a szavak
Ízét nem úgy érzi,
Az ilyesmire vak
És csak magát félti,

Van akinek többet
Ér a hangos szó
Annál mi szavakkal
Ki nem mondható!

És vagyok én.
Szívemben bánat,
Mi soha el nem
Múlik utánad…