Ülök és rád gondolok.
Félek elmondani valamit.
Kételkedem a szerelmedben, de lehet csak hülye vagyok.
Remegek, nézem a képeinket.
Eszembe jutnak a régi szép emlékek.
Csak egy lány vagyok a sok közül
Semmi extra nincs bennem
Miért pont engem szeretnél?
Nincs pénzem, nincs semmim
Csak te vagy nekem.
Nem vagyok szép és még okos sem.
Kicsordul egy könnycsepp, mely csak a hiányodtól van.
Mond, miért szeretsz?
Súgd a fülembe, halkan.
Halkan, hogy ne hallja senki
Ez a mi titkunk, csak nekem mond ki.
Annyira félek...
Ne engedj el. Maradj velem, kérlek.
Legyünk egyek. Két test, s egy lélek.
Tiszták és szépek a gondolataid, és nem hiszem el azt a mondatodat: "nem vagyok szép és még okos sem". Éppen az ellenkezőjére tippelnék, s ha még kicsit megdolgoznád a versedet - egyszerű, szívből jövő szavaidat néha az érzéseket találóbban, s főleg költőibben kifejező hasonlatokra, metaforákra cserélnéd -, még jobban tetszene.
Most is tetszett!