Kár belém a szó
Romlott lelkem szánalom
még csókodat se várhatom.
Soha nem jön el.
Az őrület rég rám unott
bánatot se kaphatok.
A magány átölel.
Szívem csak tetszhalott.
Suttogja az ösztön:
eresszelek.
A józanész megkopott
de ha szerelmet lopok
szeretkezek.
De te ott vagy a holdon
tolvaj szemekkel nézed.
Én meg könyörögök: kérlek
adj egyetlen kényszert
hogy feledjelek.
És te hiába adsz százat.
Hiába bántasz titkon sírva.
Hiába mondod felejts már el!
Legszebb álmom öröké őrzöm:
a szereteted.
Az értékeléshez be kell jelentkezned.
2 embernek tetszik, 1 embernek nem
Nem vagy bejelentkezve! A hozzászóláshoz kérjük jelentkezz be!
