Hányszor álltam az ablakban
Szomorúan egymagamban
Lestem mindig messzi tájat
Hol tán engem most is várnak
Túl a hegyen, túl a vágyon
Tudtam mindig, megtalálom
Elindultam mosolyáért
Bíborszínű boldogságért
Sáros utcán mendegéltem
Városon túl is reméltem
Kerestem az álomképet
Nem hiszem, hogy visszanézek
Túl a hegyen, kicsi házban
Egy hajnalon megtaláltam
Ahogy rámköszönt a napfény
Feléledt a régi remény
Azt hittem, nem sírok soha
Megedzett már az út pora
Átvergődtem hazugságon
Dédelgetve kicsi álmom
Most, hogy végre megérkeztem
Nap füröszti fáradt lelkem
Súlyos léptem egyre könnyebb
Örömömben hull a könnyem
Pici hiba;
"Kerestem az álomképet
Nem hiszem, hogy visszanézek"
(Pl:nem akartam, hogy visszanézzek)
Itt, és még máshol is akad ilyesmi. A múlt és a jelenidő keveredése egy gondolaton belül...