Hányszor álltam az ablakban
Szomorúan egymagamban
Lestem mindig messzi tájat
Hol tán engem most is várnak
Túl a hegyen, túl a vágyon
Tudtam mindig, megtalálom
Elindultam mosolyáért
Bíborszínű boldogságért
Sáros utcán mendegéltem
Városon túl is reméltem
Kerestem az álomképet
Nem hiszem, hogy visszanézek
Túl a hegyen, kicsi házban
Egy hajnalon megtaláltam
Ahogy rámköszönt a napfény
Feléledt a régi remény
Azt hittem, nem sírok soha
Megedzett már az út pora
Átvergődtem hazugságon
Dédelgetve kicsi álmom
Most, hogy végre megérkeztem
Nap füröszti fáradt lelkem
Súlyos léptem egyre könnyebb
Örömömben hull a könnyem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-05-31
|
Sci-fi
A bázison a szolgálat nem jelentett jelentős kihívást , és egy űrhajósnak a magányt is el...
2026-05-27
|
Merengő
Irodalmi felmérő szórakoztató regényíróknak.<br />
<br />
<br />
<br />
1. Szükséges – e szórakoztató...
2026-05-25
|
Sci-fi
– Béla, mit tapasztalt?<br />
– Éjjel mentem hazafelé a kocsmából és az út mellett láttam...
2026-05-22
|
Történetek
Olyan vadul kezdett rajtam ugrálni, hogy alig bírtam visszafogni magam, hogy ne üvöltsek a...
2026-05-07
|
Merengő
Gini becsukta az osztálynaplót, és kinézett az ablakon, úgy, ahogy csak a matektanárok tudnak....
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Nap füröszti fáradt lelkem
Súlyos léptem egyre könnyebb
Örömömben hull a könnyem" - csudaszép.