Történetek

Ennek az utolsó mondatnak nem látom értelmét, pedig gyanítom, hogy van neki.

Nekem Patríciám van, akit próbálok tanítani a helyes táplálkozás alapjaira (pörkölt, krumpli, rántotthús), egyelőre azonban még túl modern étkezése van (müzli, ásványvíz, csibetáp), ráadásul édesszájú, ami miatt -ha sütit lát- napi tízszer rituális öngyilkosságba hajszolja magát, divatosan karcsú derekát védve.

Nem tudnék így élni, összekapcsolva: jobb, hogy nem menstruálok.

Rajmund névnap van és a háztartásban egy Rajmundom. A Rajmundnak meg sok éhes nagy darab barátja. Áfonya lekvár és kakaó. Dió nuku, utáljuk.
Amennyiben kiderülne, hogy a szőnyeg alatt neked is van Rajmundod, akkor feltehetőleg menstruálsz is.

Amúgy száz, hmmm... mintha gyerekekre főznél. Vagyis négy-öt főre.

Délben én és palacsintát sütöttem, és most éppen a hideg palacsintatortámat eszegetem.
Kökénylekvár (saját) & rumos-cukrozottdió.

Isteni.

ez az egybeesések helye

A versekhez sem értek. Számomra csak hangulatuk van és ahogy ajánlottad...
Sütöttem a palacsintákat, vagy százat, azalatt volt időm eltűnődni azon, hogy a véleményem parasztság. Erre szép nőiesen sokkal nagyobb parasztságot követtem el. Viszont ezalatt remekül éreztem magam, ami az ördög jelenlétére utal, ezért volt a bocsánat.

: DDD

Ja, semmi baj.
Egyszerűen imádom, ahogyan mindig borzolod az idegeimet, és nem tudom, hogy a következő lépésben a karomba zárjalak vagy széttépjelek-e : DDD

ezenkívül egy ilyen jány van, akiről a vers szól, egybeesés

Mint játék, tetszett. :-)

Ha cinikus lennék azt írnám "nem kellett volna", de az nem vagyok.

Egészen jól kezded, kifejlődik, kibomlik a gondolat, még a sorok is hosszabbodnak, bonyolódnak. Az utolsó versszakban aztán "belevágsz a pofánkba egy darab ...-t"
Nem esett jól :D (kicsit kései ez a polgárpukkasztó etüd)

Azért annak egészen kiválló.

/ nagyképűen én (én)
Sziget az óceánban / Zöld pálmák végtelen kékben
holdfény az éjszakában / naptól lopott éjjeli fényben
És mi hegyben a meredek / mi völgyből a magas elegy
az vagyok neked / apró kicsi kegy.

Ne kérd, mert nem kapod / Kérd, mert megkapod
ne kérd, mert meghalok / kérd, a nagy szavak vagyok
Ne kérd, mert a másé már / foglaltságom velem hál
Nem leszek hűtlen, előbb a halál / múlandó az mi éppen ideál

A pelyva szavak szállnak / Lencséből repül az ocsú
szívek, sorsok köztünk állnak / lelkemben honos a ború
Nem lesz semmi, másé a sziget / Van mikor kontinens szeret
küzdesz, tudva, soha nem lesz tied / kard (nem?) hiába metszi az eret

Szar ez így, hiába / Ürülék és trágya
az éjszaka kiáltva / amerre a szem nem látja
Két szív mégis dobban. / Rútul sanda alattomban
De nem a tiéd. S titokban. / siet ő feléd. S ott van.

Bocsánat.

Ezt sem hittem, hogy felkerül valaha! Kb. két hete írtam...