Halkul a csend és dobban a vágy,
Jégcsillagok hullnak alá.
Szapora hangok lobbannak fel,
Lehull az éj, énekelj.
Ordítsd torkodból kívánságod,
Hogy utolsó szavad legyen méltóságod,
És hallja az is ki hazugnak vélt,
Életed álszent játékban élt.
Körhintában forgó láncokat kergetsz,
Eloszlanak a képek és az emlékek,
Sírhant ölel,koporsód takaró,
Az óra halad, lelked tétovázó.
Rohanó vad álmok marják elméd,
Végighasítanak minden képzeletet,megromlik a remény,
Kopottas ajtókon halad szíved,
De még sem lép tovább,hiába kéred.
