Rotyogó üstben táncol a farkam,
Hogy keménységét megmutassa,
Erős lökések záporán át,
Tartja fenn erejét, vastagságát,
Tol be, jön ki, a forró katlanból,
Hol a nedv patakból, folyóvá ér,
Lucskos lesz minden mit elér a lé,
Mert a szökőár mindenkit felemészt.
A sebváltó nagyobb fokozatra ér,
Mert hullámok érik el a péniszét,
Farka gyors és kemény ütemet járva,
Hörögve adja át magát a puncizárnak.
Csak fekszik a kis játékos erőkar,
És várja, hogy éledjen a véráram,
Kezek simogatják a meredező kékerest,
ÉS újra készen áll az új menet.
Most, ülni kell, hogy álljon a bré,
És a punci rácsusszan mint a vajkrém,
Sikamlós, és forró térbe zárva járja át,
Hogy újra átérezze korábbi mámorát.