CF 35: Játszásiból

Mikor még nem voltál velem,
és kérdéses volt, hogy vajon leszel-e,
cigizéskor a csikkeket
csatornarácsra dobáltam,
hogy lássam beléesik-e,
pattan-e?

És mikor csont nélkül belément,
tudtam, sorsod jó kezekben van,
rossz nem lehet.

Augusztusban érkezett az ősz,
sötét felleggel,
özönvíz esővel,
benéztél hozzám,
nem indulunk-e,
hisz elázni együtt kedvesebb.

Vízvasfüggöny rettentette léptünk,
az úton folyó, át nem léphető,
hát megfogtad kezem,
úgy ugrottuk át,
gyermekmódra,
repülést színlelve.

Mert míg veled vagyok,
nincs fizika, törvény,
csak Te magad vagy a rend.