Az átaludtalan éjszakában,
amikor látásod gyér s szived fél,
Odajönnek hozzád a száraz fellegek
s kitörnek a silányul lefestett ablakok,
ahonnan látni vélted a holnapot.
majd előtörnek a fájdalmasan piszkos gondolatok,
érzed amint levetik az arcodról a képzelt valóságod.
Eltörlik az utolsó csepp józan bocsánatod,
s megmutatják a legmélyebb hazugságod.
Nem kaphatod vissza soha többé már a múlt szűretlen jóságát,
csak az elrontott lépések súlyozott összegének nyomását.
Fordulnál vissza oda ahonnan eltávozott akkori magad,
mikor még nem gondoltál olyanokra hogy az adott pillanat örökre a múlt marad.
De már rég becsukták a kapukat,
- és lám mintha otthon lennének -,
idegenek beszélgetnek a jól ismert fák alatt.
És a tudatalatti tekintettek ismeretlenül feléd fordulnak
te meg visszanézzel és látod örökre elveszitett önmagad.
Tetszett!
Szerencsésebb lett volna egy másik - értelmes - magyar szó.
Próbálj egyszerűbben fogalmazni. A mondataid túl körülményesek.
Az igyekezeted értékes, de gyakorolj még és olvass másoktól is.