Zita és Roland, egy kapcsolat kezdete

Történetünk két fiatalról szól. Zitáról és Rolandról. Mindketten a k.-i H. M. Általános Iskola nyolcadik osztályos tanulói. Alig néhány nap korkülönbség van köztük, novemberiek, és 1996 májusában mindketten serdülőkoruk zavart világában éltek. Osztálytársak. Talán ezzel mindent felsoroltunk, ami közös bennük. Zita egy középmagas, barnahajú, barnaszemű lány, aki kíváncsi, és – valljuk be – önző. Egyetlen gyerek, és korán rájött, hogyan kell szüleit irányítania ahhoz, hogy minden óhaját-sóhaját teljesítsék. Kívülálló annyit vesz észre rajta, hogy rendkívül magabiztos, és ujjai köré tud csavarni gyakorlatilag bárkit. Kibontakozó, formálódó nőiességét még félig tudattalanul használja ki, de néhány év múlva már szinte fegyverként bánik vele. Aki ismeri – bár ilyen szinten még évekig nem fogja senki –, az tudja róla, hogy valójában belül kétségek gyötrik. A teljesen fel nem fogott képességek, az elvárások ismeretlensége félelemmel töltik el az önnönmagát felfedezni kezdő leányt. Az első menstruáció szinte pánikba kergette, és a gyerekét nem ismerő anya felvilágosítása inkább kérdéseket hagyott maga után, mintsem válaszokat. Mikor megtalálta – édesapja holmijai között kutakodva – annak pornófilm gyűjteményét, válaszokat keresve nézte végig mind a nyolc háromórás kazettát. Ez és a barátnőivel való kicsit félénk beszélgetések megválaszoltak néhány kérdést, de arra csak később jött rá (történetünk után), hogy rosszul: hazugságokból és féligazságokból épített fel magának egy elképzelést, hogy milyen a szex.

Mikor az elmélet már készen volt, kísértést érzett arra, hogy kipróbálja frissen szerzett tudását. A döntés május harmadikán született meg, miközben álmatlanul forgolódott az ágyában a langyos pénteki estén. Le fog feküdni egy fiúval. De ki legyen az? Idősebbet nem akart. Azok esetleg már tapasztaltabbak, és nem lehet olyan könnyű irányítani őket, illetve nagyon feltűnne az ő tájékozatlansága. S ne adj Isten, még ők használnák ki! Nem. Fiatalabb sem lehet, mert azoknak még nem sok közük van a férfiúsághoz. Az osztályából kell valaki. Volt két srác, Gábor és András, akikért az iskola lányai epekedtek, és rettentően utálták egymást. Mindketten koraértettek, jó testfelépítésűek, szőkék, kékszeműek, jóképűek voltak, Gábor inkább kedves, udvarias, András pedig inkább latinos, szenvedélyes, kicsit ördögi szépség. Az ideális férfiak, 14 éves és fiatalabb lányok számára. Ők ketten szintén nem jöhettek számításba, gyakorlatilag azért, amiért az idősebb fiúk sem: a siker és a helyzet uralása nem feltétlenül megvalósítható. Pedig Gábor Zitának is nagyon tetszett. És talán Gábor sem volt teljesen közömbös iránta. Ami a dolog szexuális oldalát illeti: volt egy lánypletyka az iskolában, ami szerint Gábor szép nagy szerszámmal van megáldva. (Történetünk szempontjából lényegtelen ugyan, de megjegyzem: ez a pletyka igaz volt.) E vonzalom miatt különösen tiltott gyümölcs lett: még a végén beleszeretne a srácba. Nem, olyan fiú kellett, aki nem túl magabiztos, kedves, csendes, és más középiskolába fog menni. Ilyen csak egy volt: Roland. Felidézte magában a fiút: rövid barna haj, félénk barna szem, bizonytalan tekintet. Körülbelül olyan magas, mint Zita, vékony, karjai és lábai kicsit hosszabbak, mint az ideális: szóval serdülőkorának közepén jár. Viselkedésén ez nagyon is látszik: kicsit esetlen, bizonytalan. Nem találja a helyét a világban. Arca viszont megnyerő. Nagyon szép a mosolya, fogai gyönyörűek, mint a gyöngyök, úgy ragyognak. Most, hogy így elképzelte, rájött, hogy Roland végül is nagyon csinos. Csak a lányok nem veszik észre, illetve nem veszik komolyan. Nem olyan felnőttes, magabiztos, mint akár András, akár Gábor. Igen, ő lesz. Pár perc múlva elaludt.

Néhány kilométerrel távolabb, egy másik városnegyedben, Roland éppen mindennapos maszturbációját végezte. Gondolataiban éppen a szomszéd lánnyal szeretkezett. Ó, hogy az milyen gyönyörű! Anett, egy tizenkilenc éves nő, akit egyszer melltartó nélkül látott. Anett ezt észrevette, gyorsan eltakarta magát, de azért kedvesen mosolygott Rolandra, talán megértve őt, és azt, hogy nem leskelődött, egyszerűen elfelejtette behúzni a függönyt. Azóta minden este vele volt a képzeletében. Mindig Anett ajánlotta fel magát, mindig ő irányított, és mindig gyönyörű. Most éppen úgy szopta, mint ahogy azt Roland a dugi szexmagazinjában látta, épp mielőtt elkezdte kényeztetni önmagát. Keze egyre hevesebben mozgott, mígnem az orgazmus hullámai elöntötték testét. Csendesen, minden hang nélkül élvezett el. Kicsit talán gyengébb is volt ez az orgazmus, mint általában. De azért jól esett. Könnyebb elaludni. Felvette a földről a külön erre a célra tartott ruhazsebkendőt, és megtörölte a lekókadt péniszét, a herezacskóját, majd mindent, amit az ondó nedvessé tett. A zsebkendő már kemény volt a sok beleszáradt spermától, lassan eljött az ideje, hogy kimossa. Ezt mindig maga csinálta. Pontosabban mindent maga csinált. Egyedül reggelizett, egyedül ment az iskolában, egyedül volt ott, egyedül jött vissza, egyedül tanult. A vacsora és az esti film volt az egyedüli kivétel, de utána rögtön ment vissza a szobájába lefeküdni. És ezután ugye egyedül szeretkezett. Amióta Anettet megpillantotta fedetlen felsőtesttel, ő volt maszturbációs képzelgésének szereplője. De gyakorlatilag minden lányismerősével volt már gondolatban, akire azt lehet mondani, hogy csinos. Lassan álomba szenderült.

A hétvége eseménytelenül telt el Roland számára. Szombaton elesett az udvaron, és megfájdult a lába, és könnyezni kezdett a szeme a fájdalomtól. „Ne sírj, te már nem vagy kisgyerek!” – hangzott az apai rendreutasítás. Vasárnap vendégek jöttek, és vidáman mulatoztak a nappaliban. Be akart menni, de apja rászólt: „Menj a szobádba! A kisgyerekeknek ott a helyük!” Gyerek vagy felnőtt, fiú vagy férfi? E kérdés körül forgott élete. Szeretett volna már felnőtt lenni, szeretett volna már férfi lenni, hogy végre az életben is kipróbálja, milyen szerelmeskedni valakivel.

Zita komoly tervezgetéssel töltötte a hétvégéjét. Fel kellett mérnie a lehetőségeket, elment néhány barátnőjéhez, és óvatosan, mintegy mellékesen kifaggatta őket Rolandról. Nem tudott meg sok újat, Rolandot tényleg nem vette észre egy lány se. Aranyos, kedves, butuska. Ez utóbbi nem volt igaz: Roland okos, jóképességű fiú volt, csak feleleteinél, mikor beszélni kellett, a szereplés miatt mindig zavarba jött, és úgy kellett belőle kihúzni mindent. Zita kicsit csalódottan ballagott hazafelé. A barátnői is csak azt tudták, ami ő. De nem baj, a terve működni fog. Vasárnap este nagy gonddal kiválasztotta, hogy milyen ruha lesz rajta másnap, és korán lefeküdt, hogy pihent legyen. Reggel lezuhanyozott, szőrtelenítette a hónalját, megvizsgálta a testének és arcának minden pontját, hogy ne legyen hiba, és ami volt, azt eltüntette. Izgatott volt, és félt, bár ez utóbbit magának sem ismerte be. Olyan dologra készül, aminél nagyobb horderejű még nem volt az életében. Kicsit remegett a gyomra, amikor az iskolába ment, és egész nap zavartabb volt. Az ötödik óra után tervezett odamenni Rolandhoz, de egész nap őt nézte. Ez fel is tűnt a fiúnak, de nem tudta mire vélni. Kicsit zavarba jött, mert nem volt ilyen kitüntetett figyelemhez hozzászokva. Az ötödik a testnevelés volt. Szokás szerint kiütőztek. András és Gábor kivételesen egy csapatba kerültek, így nem volt lehetőségük lejátszani szokásos vérre és dominanciára menő küzdelmüket. A játék elején, mikor még sokan „éltek”, a tömegben Zita Roland felé sodródott, és mikor mellé került, botlást mímelve nekiesett. „Teljesen véletlenül” úgy esett, hogy mellei hozzányomódtak Rolandhoz, keze pedig végigsimított a fiú ágyékán. Az egész egy pillanatig tartott, de a lány látta a fiú elkerekedő szemeiből: sikerrel járt. Rámosolygott, igyekezett kedves, de egy kicsit pajzán is lenni. Hatott. Roland úgy megzavarodott, hogy fél perc múlva már a padon ült, pedig a kiütőben mindig jó volt.

Óra után Zita odament hozzá, közvetlenül akkor, mikor a fiúöltözőből kijött.
- Roland, figyelj csak. Neked mennek a matekfeladatok?
- Aha – dünnyögte a fiú, miközben próbálta megfejteni, hogy miért szólították meg.
- De jó! Akkor átjönnél ma hozzánk egy kicsit, hogy segíts? - Roland nem volt az ilyen, lányok részéről történő meghívásokhoz hozzászokva. De azért igent mondott. Megbeszélték, hogy négyre átmegy. A nap további részében a fiú csak azon gondolkodott, hogy miért történt ez a meghívás. Eddig talán Zita nem is fogta fel, ha egy szobában vannak. De ma az összeütközés, a meghívás: a serdülő agy erotikus fantáziává gyúrta össze a kettőt. Azok a puha mellek, ahogy nekinyomódtak, a kéz, ahogy végigsimította… még elképzelni is fantasztikus. Eldöntötte, hogy este nem Anettről fog fantáziálni.

Pontban négykor csöngetett Zitáék lakásának ajtaján. Az ajtó kinyílt, és Zita áll ott. Roland először a meztelen lábakat vette észre. A lány zokni és papucs nélkül volt, csupasz, gyönyörű lábai egy farmer-rövidnadrágban tűntek el. A nadrág a köldöke alatt ért véget, és a póló afölött kezdődött, tenyérnyi szélesen szabadon hagyva a lány hasát. A felső kicsit elállt a testtől, ahogy a mellek tartották. Zitán nem volt melltartó, de Roland ezt nem fogta fel. A fiú tekintete lassan emelkedett a lány arcáig, aki elmondhatatlanul élvezte ezt. Örült a sikernek.
- Szia!
A beszéd visszazökkentette Rolandot a valóságba, de ez azt is jelentette, hogy érezte, amint férfiasságát elönti a vér.
- Szia!
- Gyere be!
Roland bátortalanul belépett. Nem látott senkit, csak ajtókat, de azért hangosan köszönt.
- Csókolom!
- Nincs itthon senki. Anyuék csak hat után jönnek haza.
Puff neki. Beégett a lány előtt. Így kiáltozni a vakvilágba! Te szerencsétlen – korholta magát.
Leültek a lány asztalához, és elkezdték megoldani a házi feladatokat. Roland nem értette, miért van szükség rá, láthatólag Zita jól boldogult mindennel. Fél óra után a lány felkelt az asztaltól.
- Pihenjünk egy kicsit! – S választ sem várva átment a nappaliba.
A fiú utánament, bár nem értette, hogy miért kell máris pihenni. A nappaliban Zita leült az egyik fotelbe, és bekapcsolta a TV-t. Roland a másikba ült. Végigkapcsolták a csatornákat, sehol semmi.
- Nézzünk valami érdekesebbet! – javasolta a lány, és remegő kézzel nyúlt a videó távirányítójához. Bekapcsolta, és elindította a jó előre bekészített filmet. A képernyő megelevenedett, és egy szőke nő tűnt föl rajta, amit éppen orálisan kielégített egy férfit, aki hangos nyögésekkel élvezkedett.

Zita Rolandra nézett. A fiú szemei teljesen elkerekedtek, szinte megbabonázva nézték a cselekményeket. Még sohasem látott pornófilmet, és teljesen váratlanul érte ebben a pillanatban. Tudata képtelen volt megemészteni, felfogni és értékelni a helyzetet. Egy szexisen öltözött lány pornófilmet kapcsol be olyan természetességgel, mintha csak egy pohár vizet inna. Az agya tiltakozott a képtelenség ellen: ilyen nincs. Legtitkosabb maszturbációs vágyai kezdtek megvalósulni. Nem hinném, hogy van ember, aki ne rettentene meg, ha legpajzánabb, legintimebb vágyai a beteljesülés felé tartanának. Az egész egy álomra kezdett hasonlítani, leszámítva a szorongást. Mivel azonban mégis megtörténni látszott, igen összezavarodott. A teste nem: az ingernek engedelmeskedve férfiassága feszíteni kezdte a farmerját. Keze önkéntelenül is a pénisze felé mozdult. Zita észrevette ezt:
- Ilyenkor a fiúknak feláll? – kérdése egy ártatlan kislányé, de így is akarta. A hangja hidegzuhanyként érte Rolandot, aki zavarában csak bólintani tudott. Zita összeszedte minden bátorságát, most minden azon múlik, hogy mennyire határozott. Érezte, hogy már majdnem teljes a kontrollja a fiú akarta felett. Nagylevegőt vett, és egy parancsoló félisten ellentmondást nem tűrő hangján mondta:
- Látni akarom!

Roland minden ellenállása összeomlott, a helyzet felfoghatatlan volt számára, és eddig minden ismeretlen helyzetben úgy viselkedett, ahogy mondták neki. Kizipzározta a nadrágját, és az alsójával együtt letolta. Hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy pénisze kiszabadult börtönéből, és teljesen kinyújtózhatott. Most Zita szeme kerekedett el. Nem mintha a hímtag mérete nyűgözte volna le, mert egyáltalán nem volt különleges: a tizenegykét centi hosszú, nyulánk, némi ritkás szőrrel körülvett pénisznél filmen már látott sokkal nagyobbat is, hanem a hatalmának eredményétől. Élvezte, és megijesztette. Felszámolni egy embertársunk akaratát, ráadásul relatíve könnyen: rémisztő dolog. De Roland nem nézett rá, így nem látta a bizonytalanságot a lány arcán. Ha látja, lehet, hogy visszatért volna belé némi akarat. De Zita gyorsan nyugodt kifejezést erőltetett magára, és felkelt a székből. Roland ekkor nézett fel rá, és rémülten figyelte a közeledő lányt, aki letérdel mellé, végigsimítja a combját, egy másodpercig játszik a heréivel, majd rákulcsolja a hideg kezét a péniszére. Ha jobban figyel, észreveszi a kéz remegését. Elképesztően gyönyörteljes érzés volt, ahogy a vékony ujjak megérintették. Annyira más volt, mint amikor magának csinálja. Teste megfeszült, szemei becsukódtak: érezte, az orgazmus határán lebeg. Minden porcikája az élvezetért sikított, a kielégületlenség ködébe veszett a tudata, csak halkan nyögte:
- Kérlek…, csináld…

Zita nem mosolygott, és nem is élvezett semmit. Élete legnagyobb kihívása volt megfogni a fiú nemi szervét, és a hatása elképesztő volt. Érezte a fiú remegését, a felhúzódott heréket, a feszülő péniszt, ami így megfogva meglepően vékonynak tűnt. Ahogy felnézett Roland arcára, nem tudta eldönteni, hogy jót vagy borzasztót tett, élvezi vagy szenved: az eltorzult arc mindkettőt jelenthette. Egy pillanatra kizökkent a nyugalmából, de fiú hangjából áradó könyörgés visszabillentette. Akaratlanul is engedelmeskedve a sóhajnak, finoman fel-le járatta kezét a hímvesszőn. Három másodperc múlva Roland hatalmas nyögéssel, hörögve elélvezett. Péniszéből gejzírként tört fel az ondó. Olyan érzés volt, mintha valaki kiszipolyozná a heréit. Hullámokban árasztotta el az élvezet. Tompán érezte, ahogy a hasán landol a spermája, ellenben érzékeiben felfokozódott a hideg kéz tapintása, ahogy ütemesen fel s le mozog. Az orgazmus, a fiúkra jellemző módon, amilyen váratlanul jött, ugyanolyan hirtelenséggel abbamaradt, helyét a kielégültség és kimerültség vette át. Csukott szemmel ült, és próbálta felfogni, mi történt. Érezte, hogy kecses női kéz elengedte, és Zita hangját hallotta:
- Hát ez nem tartott valami sokáig…

A boldogságnak egy csapásra vége lett, helyét a szégyenérzet vette át: elszúrta. Bűntudata volt, bár valahol a lelke mélyén, a sárba tiport, még teljesen ki sem fejlődött férfiúi büszkesége ordítva tiltakozott. De tudata nem hallotta meg: ott még Zita mondata visszhangzott. Jól megválasztott mondat volt. Ugyan most találta ki, eredetileg nem akarta ennyire megalázni a fiút, de tényleg dühös volt rá, hogy hamar elélvezett. A pornófilmekből azt látta: az orgazmus után a férfi nem képes ismételni. És ő is akart élvezni. Ennek így mi értelme, hogy keze ragadós lesz a spermától, és még a kanapéból is moshatja ki, mert rácsöppent. Irigy volt, mert Rolandnak orgazmusa volt. Neki pedig még sohasem. A maszturbációt ismerte ugyan, de nem próbálta, mondván, a szex csak akkor jó, ha férfi is van.
- Sajnálom – nyögte ki végül Roland. Hangja kicsit rekedtes volt.
Zita csalódott képpel nézte, majd enyhe undorral tekintett a petyhüdten lógó, ondótól nedves péniszre, majd a saját kezére, melyen szintén sperma csillogott. Nem érdekelte a fiú sajnálata. Felkelt mellőle, és dühösen csak ennyit mondott:
- Jó.
Ez a váratlan kemény hang, a durvaság, a semmibevevés csak fokozta Roland bűntudatát. Arra kellett rájönnie, hogy valami megbocsáthatatlant tett. Túl korán elélvezett. Közben Zita kiment a fürdőszobába, hogy megmossa a kezét. A ragadós sperma nagyon nehezen jött le, a vízben kis golyókká vált, ami sehogy sem akartak lemenni a lefolyón. Mikor végzett, és visszament a nappaliba, Roland már felöltözött, és bús képpel nézett hol rá, hol a még mindig futó pornófilmre. Szeretett volna elsüllyedni szégyenében, de a kielégültség némileg visszahozta a józan eszét, és meg akarta tudni, miért ez a harag, hiszen még nincs minden veszve. Nem bírta megállni, hogy megkérdezze a lányt, most először szólalva meg úgy, hogy nem szóltak hozzá: - Miért nem folytatjuk?
Zita zavarba jött. A kérdés meglehetősen váratlanul érte, és bosszantotta.
- Hogyan folytatnánk? Hiszen elélveztél! – rivallt rá dühösen.
- De azt tudok többször is! - Hangjából sugárzott a gyermeki ártatlanság és értetlenség.

Ez nagyon meglepte Zitát. Először nem is tudta, hogy mit mondjon. Lehet, hogy a szexről alkotott elképzelései nem is olyan pontosak? De hát a többi lány is megerősítette! Vagy ők is tévednek? Ez az egész nagyon valószerűtlenül hangzott.
- Na persze… – vágta ki végül, de már közel sem magabiztosan.
- Komolyan! Már most is feláll.
Zita gyanakodni kezdett. Kezdett kicsúszni a lába alól a talaj, és ezt az érzést nagyon nem szerette. Valahogy vissza kell szereznie az irányítást.
- Mutasd meg! – parancsolta.

Roland, bár akarata visszatért, most már minden mindegy alapon engedelmeskedett. Meg hát még annyi minden történhet, csak meg kell alázkodnia. Szó nélkül kigombolta a nadrágját, és letolta. A lány legnagyobb meglepetésére a pénisz valóban ismét mereven állt előre. Ez megváltoztat egy-két dolgot. Itt az idő, hogy véghezvigye, amit akart. Elmosolyodott, és szótlanul levette a pólóját. A fiú szemébe nézett, pontosabban csak akart, mert Roland a melleit bámulta, nagy, kerek szemekkel. Végigsimított a korához képest fejlett mellein, majd kezei a rövidnadrág felé mozdultak. A fiú tekintete követte őket. Kigombolta, majd kecses mozdulattal letolta, és lerúgta. Majd a rózsaszín bugyi következett. Lassan fedte fel szemérmét, a barna szőrzettel borított háromszöget, mely a fiú vágyainak netovábbja volt. Végül ott volt, teljesen meztelenül. Roland mereven állt, éppúgy, mint a férfiassága. Zita lassan odasétált hozzá, egészen közel. A fiú végig az ágyékát nézte, csak akkor nézett fel az arcára, amikor közvetlen közelébe ért. Egyforma magasak voltak, így senkinek sem kellett fel- vagy lenéznie. Zita lassan odahajolt, és szájon csókolta Rolandot. Az első csók felemásra sikeredett, Roland nem tudta, mit tegyen, így ajka meg sem mozdult. De a másodiknál már aktívvá vált, sőt: nyelvét is bevetette. Mindketten most csókolóztak először, és egyikük sem akarta abbahagyni. Ki akarták élvezni a pillanat minden gyönyörét. Átölelték egymást, és összebújtak, de ekkor Roland pénisze nekiütközött Zita ágyékának, mindkettőjüket különös izgalommal töltve el. Varázslatos volt így összebújni. Végül aztán Zita szakította meg a csókot. Kedvesen, és immár őszintén mosolyogva mondta:
- Gyere!

Elindult a szobája felé. Roland gyorsan lerúgta a cipőjét, és ledobálta minden ruháját a nappaliban, tekintetét le nem véve a kecsesen mozgó, formás fenékről, mely aztán eltűnt az ajtó mögött. Utánament. Zita a szobájában lefeküdt az ágyára, úgy hogy a lábai lelógjanak, és széttárta őket. Roland megértve az üzenetet, odatérdelt a lábai közé. Most jött el a pillanat, hogy önbizalma csökkeni kezdett. Látta, ahogy a szőr közül kikandikálnak a nagyajkak, de nem tudta, mit tegyen. S mint eddig, ha nem tudott cselekedni, kérdezett:
- Mit csináljak? - Ez tetszett Zitának. Kicsit volt csak magabiztosabb, mint Roland, de kivételesen tudta, mit kell mondania. Alaposan tanulmányozta a pornófilmek idevonatkozó részeit. Irányította a fiút, de nem úgy, mint egy robotot.
- Simogass! Úgy… Nyisd szét! Látod azt a kis borsónyi dolgot felül? Azt simogasd, azt nyalogasd, de csak finoman… igen… így…

Roland követte az utasításokat. Bátortalanul simogatta a finom szőrzetet, a puha bőrt. Az enyhén duzzadt nagyajkak redőit széttárva megpillantotta a képekről ismerős tájat. Óvatosan a csiklóhoz nyúlt. Zita beleborzongott az érintésbe. A fiú megmártva ujját a punci nedveiben, kezelésbe vette a kis pecket. Eleinte kicsit durva mozdulatokkal kezdte, de amint látta, hogy Zita élvezi, megnyugodott. Nyalogatta, csókolta a csiklót, próbálta kényeztetni minden elképzelhető módon. Élvezte az ízét, az illatát. Nem is csinálta nagyon rosszul, de közel sem jól. Össze-vissza, minden rendszer nélkül izgatta, így Zita nem nagyon tudta úgy igazán élvezni. Jó volt, de orgazmushoz nem vitte el. De ez fel se tűnt neki, ő úgyis a tényleges aktustól várta a beteljesülést. Kis idő múlva kérte a fiút, hogy hagyja abba, aki kelletlenül engedelmeskedett, ismét saját kudarcát látva abban, hogy a lány nem sikoltozott az élvezettől. Zita felült, és odahúzta magához a fiút, hogy ajkaik csókban forrjanak össze. Más íze volt most a csóknak, a saját ízével keveredett Roland íze. Átfordultak az ágyon, hogy a fiú kerüljön hanyatt. Mellétérdelt, és ismét kézbe vette a meredő hímtagot. Most nem ismétlődött meg az előző eset. Roland bírta. Ezt látva Zita lovagló ülésben (ahogy a filmeken látta) a fiú fölé térdelt, majd kézbe fogva férfiasságát, bevezette azt hüvelyébe.

Csodálatos érzés volt, ahogy lassan beléhatolt. Fura és gyönyörteljes dolog volt magában tudni. Roland végignézte, ahogy eltűnik a pénisze abban a gyönyörű barlangban. Felülmúlta minden elképzelését a szexről. Egy kis ideig mindketten behunyt szemmel, mozdulatlanul élvezték a helyzetet. Majd Roland keze végigsimította Zita hátát, finoman megfogta a kemény fenekét, és elkezdte fel-le mozgatni a lányt, aki persze segített mozogni. Elmondhatatlan érzés volt mindkettőjüknek. Zavaruk tovaszállt, és igyekeztek mindketten teljes egészében kiélvezni a pillanat minden örömét. Zita nyögdécselni kezdett, valami kellemes remegés futott végig a testén. Először a hasizmai feszültek meg, majd onnan kiindulva lassan minden izma. Előrehajolt, és megcsókolta Rolandot. Az orgazmus a csók pillanatában öntötte el maga erejében a testét. Ő már nem mozgott, csak Roland, kihasználva az ágy rugói adta szabadságát. Boldog volt, mert tudta, a lány élvez. Ez az egész gondolat annyira új, annyira tiszta és örömteli volt, hogy kioldott benne minden fék, és ő is elélvezett. A lány érezte, ahogy hüvelyét elönti a forró sperma, tovább fokozva az élvezetet. Hálát érzett, gyönyört, és beteljesülést. Lassan abbamaradt a mozgás, és csak feküdtek egymást átölelve, kielégülve, megnyugodva, boldogan.