Záróra

Riasztó beélesítve. Fordul a kulcs. Hideg van. A tél szorosan kényszeríti rád a kabátot. Fáradt vagy. Csak pontosan érkező buszokra és az otthoni első korty teára gondolsz. És rájuk. Mindkettőjükre. Egyszerre és külön-külön. Dühös biliárdgolyókként lökdösik egymást a fejedben. Megnyugtató meghittségre vágysz. És egy felkavaró szempárra is. Egy rutinszerű: „Szia kedves! Milyen napod volt?”-ra és egy telefonhívásra ismeretlen számról, ami fél percig csak hallgat majd csak annyit mond: „Hol vagy? Odamegyek!” Összebújós ölelésre vágysz, melegségre, mely átjár. Kellemes bizsergésre, mely lassan de biztosan sodródik a puszik, simogatások felől a vetkőzés felé. És arra, hogy egy idegent láss, akiről csak sejted, hogy ismered. Aki elindul feléd. Csak egy pillanatra torpan meg, hogy aztán falhoz lökjön és vadul harapjon ajkadba. Kezével vándoroljon derekadon, fenekeden, melledet markolja, és durván dörgölje lágyékodnak duzzadt nemi szervét nadrágján keresztül. Aztán megállíthatatlanul, nyomuljon, hogy észbe kapni se legyen időd, hogy gondolkodni se tudj, csak érezz, csak cselekedj. Ösztönből.

Megfordulsz. Körülnézel. Ismerős alakot keresel. Már többször eléd jött, talán ma sem lesz másképp. Sötét van. Csak a szomszéd üzlet neonfénye vonja be tested sárgás fényével, az utca szürke valósága ismeretlen, izgalmas árnyakkal van tele. Semmi. Ma nem jött. Sóhajtasz, összehúzod a kabátod, és lassú imbolygó léptekkel indulsz el a metró felé. És ekkor megmozdul valami. Csak a szemed sarkából veszed észre. Apró jelentéktelen mozdulat a szomszéd kapualjból. Megtorpansz. Pulzusod felgyorsul. Tétova lépést teszel felé. Árnyék az árnyékban. Vörös pontszerű izzás, halvány derengés. Megtorpansz. Megáll az idő. A füledben hallod lüktető véred dobogását. Torkod kiszárad. Az árnyék megmozdul. Feléd közelít. Konokul kerüli az utca fösvény fényforrásait, melyek amúgy sem áldják bőkezűen fényüket. Lassú, de biztos léptekkel közelít. Majd megáll. Alig 3 méter a távolság. Próbálod kivenni vonásait, de a fejébe húzott kapucni árnyékot vet rá. Mosolyog? Nem vagy biztos benne. Talán csak képzeled. Szemüveges? Talán csak szeretnéd, hogy az legyen.

- Késő van. Elvihetem?
Mély, de mégis gyermekien huncut hangja van. Férfias, de mégis játékos. Mosolyog! Most már biztos vagy benne. Játszani akar.
- Nem ülök be idegenek autójába.
- Bölcs gondolat. De egy erős férfi kíséret csak jól jönne?!
- Tudok magamra vigyázni. Még az „erős” férfiak sem jelentenek problémát.
Hallgat. Talán elbizonytalanodott?
- És ha nekem lenne szükségem egy kísérőre?
- Nem kísérgetek idegeneket.
- És mi a helyzet azokkal az idegenekkel, akik nem is annyira idegenek?
- Nos: talán ővelük tehetek kivételt.
- Akkor szállj be! – a kocsihoz lép és kinyitja a hátsó ajtót.

Szíved újra hevesen kezd verni. Magad sem tud, miért de elindulsz. A kocsinál megállsz az arcát fürkésznéd. Szemüveges! Ennyit tudsz kivenni, majd elkapja a fejét. – Szállj be! Kérlek.
Beszállsz. Becsukja utánad az ajtót. Meleg van bent. Beszáll ő is. Hátraveti a kapucnit. Középre húzódsz a hátsó ülésen, és onnan fürkészed az arcát. Rövid, talán egy centis haja van, apró füle, borotvált arca és rövidre nyírt kecskeszakálla. De nem tudod jól kivenni. Félhomály van és ő konokul bámul előre. Berakja a slussz kulcsot, de nem indítja be a kocsit.
- Hová menjünk?
Mindegy, gondolod. Teljesen mindegy csak had nézhessek már bele a szemedbe!
- Azt hittem hazaviszel.
- Haza? Minek? Mondj egy helyet, és én elviszlek oda.
- Nem akarok menni sehova.
- Akkor mit akarsz?
- Azt akarom, hogy ülj ide hátra mellém!
- Félek, annak nem lenne jó vége. –Nem látod, de mosolyog. Hallod a hangján. Megint az a csibészes gonoszság.
- Talán nem is akarom, hogy jó vége legyen.
Hallgat.
Beindítja a motort és elindul.
- Hova viszel?
Nem felel, csak egy gonosz pillantást vet rád a tükörből. Oldalról látod, ahogy arca hamiskás vigyorba torzul.

Nem tart sokáig az út. Egy kapun hajt be. Pillanatra megáll. Egy őr néz be az autóba, elmosolyodik és biccent felé. Egy sorompó emelkedik, a kocsi motorja újra felbúg. Zötyögős terep, körülöttetek koromsötét. Az autó megáll. Leállítja a motort és kiveszi a kulcsot. Teljes sötétség. A bepárásodott ablak szürkés homálya is csak a fekete éjszakát kendőzi el előled. Félsz. Gondolataidban végigpörögnek az elmúlt hetek eseményei. Izgalmas volt megismerni. Vártad, hogy végre láthasd. Kívántad őt. Sokszor fantáziáltál már arról, milyen lenne vele találkozni. És most itt van. Itt van? Ő az. Ő az? Végre láttad a szemét. Az ő szemét láttad? Félelmeid minden izgalmas gondolatodat, melyeket az elmúlt hetekben megéltél mellette alámossák. Mi van, ha nem is az akinek mondja magát? Mi van ha bántani akar? Ha megakar erőszakolni? Hányszor játszottatok ezzel a gondolattal… De mi van ha tényleg ez történne?
Megfordul. Csak a kontúrját látod a sötétben.
- Félsz.
Nem kérdezi. Kijelenti.
- Neeeem – de hallod magad is kívülről. Hangod remegése elárul. – Na jó. Egy kicsit.
- Jól teszed.
Szád idegesen nyálazod meg. Torkod egészen kiszáradt. Idegesen rakod keresztbe a lábad.
- Ne túl bölcs gondolat egy idegennel egy ismeretlen helyre menni. Egy idegennel, aki nagyon rossz dologra készül veled.
Megint kihallod a gonoszul művi hazugságot hangjából. Játszani akar. Nyílik a melletted lévő ajtó. Idegesen rezzensz össze. Egy sötét alak ül be melléd a hátsó ülésre.
- Mi folyik itt? – kérdezed idegesen.
- Csak egy kis játék. Azt akarom, hogy engedelmeskedj nekem. És akkor nem esik bántódásod. Azt akarom, hogy légy kedves a barátomhoz.

Zipzár surrogását hallod, ahogy a melletted ülő néma idegen fészkelődik. Erős szorítást érzel a combodon. Lassan simít fel keze derekadhoz, majd tovább. Kabátod szétnyílik a szánkázó férfitenyér simítása előtt. Melleid határozottan hideg érintéstől ugranak össze. Kellemes és egyben bizarrul idegen érzések cikáznak benned, ahogy mellbimbód megkeményedik a tolakodó idegen durvának nem mondható tapogatózásában. Keze tovább siklik. Fel mellkasodon meztelen nyakadra. Lágyan simítja végig felhevült arcodat, füledet és lassan tarkódra kulcsolódik. Nyakad megfeszül. Érzed, hogy határozottan húz maga felé. Egy pillanatra ellenállsz, majd megadod magad. Oldalra dőlsz, kezeddel két lába között támaszkodsz meg. Vakon remegve borulsz ölébe. Meleg hússzagú fallosza arcodhoz ér. Hajadba markol és gyengéden emeli vissza fejedet farkára. Önkéntelenül nyitod ki szádat és hagyod, hogy duzzadt makkját behelyezze ajkaid közé. Kéjesen nyög fel. Hangja távoli, hörgése meleg fuvallatként kúszik végig hátadon. Beleborzongsz. Mit csinálsz te itt? Hogy kerültél ide? Nem itt kellene lenned! Nem így kellene lennie! Épp két kéjsóvár idegen készül kielégíteni rajtad beteges fantáziájukat. Az egyik duzzadt farka már szádban lüktet. És milyen finom! És mennyire kívánod és mennyire fel vagy izgulva! Úr isten! Te ezt élvezed! És ekkor minden gátlás felszakad. Szabad kezeddel farka tövére kulcsolsz és elkezded szopni. Nem úgy mint eddig, hanem úgy ahogy annyira szereted. Most majd megtudja ez a férfi, hogy milyen az, amikor valakit úgy isten igazán leszopnak. Keze hajadat markolja és hol erősebben, hogy gyengédebben mozgat egyre keményebbre merevedő farkán. Ajtónyitódást hallasz elölről, de nem nézel fel. Nyálasan nyalod, szopd, szívod a farkát. Nyílik a melletted lévő ajtó. Felnézel. Egy félig letolt nadrágú férfit látsz az ajtóban állni. Ő az. Az arcát nem látod, a kocsi teteje elfedi. Igézve nézed méretes farkát, a bágyad holdfényben. A melletted ülő idegen fejedet a másik fasz irányába tolja. Nedves ajkaiddal, mint egy porszívó, úgy szívod magadba a farkát. Vastag, kb 20 cm hosszú és enyhén lefelé görbül. Nedves a vége. Érzed az elő-nedveit, ahogy szádba veszed. Enyhén sós az íze. Megragadja a hajadat, és gyors ütemre sarkal.

- Szopd! Mióta vártam már erre! Istenien csinálod. Ohhhhhh…
Csípője ütemesen mozog, néha már durván tolja be szádba méretes farkát, de te mit sem törődsz ezzel. Megveszett démonként szopod. Már nem is igazán tudod hol vagy. A másik közben lefejti rólad a kabátot. Nem érzed a testedet körülnyaldosó hideget, csak a belső hőt tapasztalod, mely majd fel gyújt. Lágyékodból indul, és mindened bizsergő lángnyelvekkel vonja be. Feltérdelsz, és a másik férfi derekadra hajtja a szoknyádat.
- Azt a kurva! – hallod elismerő hördülését, amint felbukkan előtte tangával kettéválasztott gömbölyű feneked. Cinkosan nézel hátra.
- Nyald ki a seggem! Nyald ki a puncim is! Gyere!
- Kívánságod parancs. – De a hatást már csak érzed, látni nem látod, mert a másik vadul, már-már durván rántja meg hajadat és kényszeríti farkát a szádba. Szinte már fulladozol durva gerjedelmétől, de mégis borzasztóan beindít a vadsága. Szemed könnybe lábad, ahogy minden igyekezeteddel próbálod felvenni vad ritmusát. Közben érzed a másik nedves nyelvét fenekeden. Zsömléidet nyalogatja és harapdálja, miközben kezével bugyidon keresztül megérinti a pinádat. Egy merő nedvesség vagy már. Érintése és csókjai, gyengéd harapásai végletekig fokozzák, amúgy is pattanásig feszült idegeid izgalmát. Nyelve feneked vájatába téved és érzed, hogy segglukad pulzálva tágul a bugyin keresztülhatoló nedves nyelvének csapásai alatt. Ujjai utat találnak bugyid alá. Egy éles fájdalom, majd visszamaradó pulzálás az mi derekadon marad, annak nyomán, ahogy egyetlen durva mozdulattal letépi rólad fehérneműdet. Puncid és segged nedvesen mered arcának és ő vadul fúrja bele azt kívánatosan tárulkozó nőiességed kapujába. Egy ujja csuszamlós csiklódon siklik, miközben egy másikat puncidba csúsztatja. Nyelve vad köröket rajzol ánuszodra. Gerinced megfeszül, ahogy a hirtelen jött orgazmus megszállja a tested. Apró tompa tűk szurkálják a tarkódat, zsibongó lüktetés már csak a mellbimbód, izzó katlan a vaginád, nedvét ontó nyári gyümölcs, mely illatos levét ereszti az éhes gyerekszájra.

Kiveszed a faszt a szádból, és arcodhoz dörzsölöd. Érzed, ahogy lüktet. Alányúlsz és kitapintott a keményre összehúzódott heréket. Kezed tovább vándorol, végigsiklik görcsbe keményedett gátján, át lába között, fel fenekéhez. Ujjad összehúzódó fenekének lyukához ér. Egyetlen ujjpercnyire csusszansz csak bele. Felszisszen. Kéjesen megborzong. És lassan visszarakja farkát a szádba.
- Szopjad te Démon!
Előrehajol, és hátadon tépi szét a blúzodat. Erőteljes mozdulatára kiszalad farka nedves ajkaid közül. Álladon nyálpatak fut. Mohon kapsz farka után és újra birtokba veszed. Nem érdekel a ruházatod, mit számít az a blúz. Széttépett ruhadarabod az első ülésre dobja majd kikapcsolja melltartód. Végigsimít hátadon, oldaladon le melleidhez. Megmarkolja melleid. Szinte már kapaszkodik beléjük ujjai közé csíptetve ágaskodó mellbimbóidat. És elkezdi baszni a szádat. Apró de vad mozdulatokkal mozgatja szádban férfiasságát.
Közben a másik idegen nyelvét egészen mélyen tolja be fenekedbe. Beleborzongsz. Puncid és segged szinte már fájdalmasan rándul össze a vágytól.
- Rakd már belém! – fordulsz hátra. – Mindegy hova, csak rakd már be!
Arca elválik fenekedtől és térdelve közelít feléd. Megérzed meleg farkának finom érintését. Makkjával többször végigszánt csiklódon, szeméremajkaid között, fel egészen feneked lüktető lyukához. Majd bele őrülsz már! Aztán mikor egyszer puncidnál jár egy hirtelen mozdulattal hátratolod magad. Szinte felnyársaltatod magad nagy farkával. Pinád áhítja már a kemény faszt. Nem akarod már, hogy finomkodjon.
- Bassz meg rendesen!
- Most megkapod te szuka! – azzal keményen baszni kezdi nedves kis lukadat.
Visszafordulsz, és újra kezelésbe veszed az előtted álló „idegen” meredező férfitagját. Kívülről látod magad. Látod amint két sötétbe burkolt ismeretlen egy kocsi hátsó ülésén egy ismeretlen, kihalt helyen tesz magáévá. A háttérben felbukkan hétköznapi életed. A munkád a gyereked a családod. És a barátod. Akivel jó szeretkezni. És most itt vagy. A bűntudat bizarrul borzongató bája lengi be a pillanatot. A pillanat bűnössége az, annyira feltüzel. A feslett kacér kurvás személyiséged, az ami a leginkább izgat. Saját magad. Látod magad. Kívülről. Egy nő vagy, aki titkos szeretőjével kúr félre, akit előtte még sosem látott és egy másik idegennel, akire nem is gondolt percekkel ezelőttig és akit tán sosem fog látni többet. Az éjszaka elnyeli a hangotokat. Nedves pinádba ki-be járó fasz cuppogását. Ajkaid nyálas csókjait egy duzzadt farkon. Hörgéseket. Parancsokat: Szopd! Baszd erősebben! Azt szereti! Mozgasd a csípőd! Nyald a heréim! Fordulj meg! Nem hallod, fordulj meg!

Megfordulsz. A felhevült idegen csalódott morajjal hanyatlik hátra az ülésen. Nem hagyhatod szenvedni. Rábuksz a farkára, és pinád izét érezve rajta vadul szopni kezded.
- Csússzatok beljebb! –megteszitek. Érzed, ahogy megsüpped mögötted az ülés, amint mögéd mászik. Kezével durván, de mégsem fájóan nyúl nedves szeméremajkaid közé. Ujjait megnedvesíti, és a nedvességet fenekedre keni. Tátott szájjal fordulsz hátra. Sötéthez szokott szemed egy csillanó szemüveget és egy démoni mosoly arcizom görcsét látja.
- Tedd be a popóóómbaaa! – mondod kislányosan, és még hüvelykujjad is bekapod, mintha cumiznál.
Nem kell többet kérned. Duzzadt makkját lassan, többször megállva nyomja be megállíthatatlanul fenekedbe.
- Simogasd a puncidat közben! – átnyúlsz hasad alatt és megtalálod a már jól ismert pontot. Ujjaid öntudatlan ügyességgel végzik dolgukat. Farka mint egy dugattyú mozog ánuszodban. A másik hajadnál fogva szopat. Fejedet egyre vadabbul mozgatva már-már lehetetlenül nagyra dagadt farkán. A pillanatok összemosódnak. Az érzések egybeolvadnak. A testek egybeforrnak. Az orgazmus hullámai elsöpörnek. Sikoltva téped ki a faszt a szádból, ahogy gerinceden végigrohanó impulzus görcsbe rándítja a testedet. Állati üvöltés ez. Nem csak ennek a pár percnek az orgazmusa, beteljesülése ez a pillant, hanem egy hosszú várakozás katarzisa. Az arcodra szádba spriccelő sperma és a seggedbe robbanó orgazmus része a tiédnek. A ragacsos nedvek és a felbukkanó, majd elűzött bűntudatfoszlányok is pont ide illenek. A két férfi gurgulázó hörgése a fenekedbe mélyedő karmolás, a hajadat tépő görcs a kézben.

A szótlan kimerült öltözködés. A kómás arc tisztogatás. A szótlan út a megadott címre.
Haza.
Otthon vagy.
Meleg teára vágysz. És arra, hogy a barátod karjaiban aludj el ma este. Szótlanul. Csörög a telefonod:
- Szia drága! Én vagyok. Hazaértél már? Milyen volt a napod?
- … Semmi különös. Csak a szokásos.