VKK, második rész: A Vörös delfin kincse - A Vörös delfin legend

A Lapatytanya pusztulását Erdészék támadása és egy óriási hurrikán tombolása okozta. Nem maradt a városból semmi, csak törmelék. A gázlámpák lezúgtak a karókról és széttörtek. Így Gellér, a vidám és fürge Gellér most munka nélkül maradt. Erdészéket ugyan visszaverték, vége volt Lapatytanyának. Danton lehajtotta a fejét, és szomorúan kérdezte:
- Most hova megyünk?
Jómagam épp Juliettát, Marcsit, Szonját, Biankát és Zsuzsikát bámultam, akik a földön kuporogtak, és néhány fiú vigasztalta őket. Azt vettem észre, hogy rámjött a kefélhetnék. De nem itt akartam. A Lapatytanya szemétdombbá változott, és alkalmatlanná vált dugásra. Romantikus környezetet akartam teremteni a lányok és magam számára, ahol a vetélytársakat fokozatosan kiszorítva én lehetek a fővadkan.
- Hm – mondtam.
- Mi az a hm?
- A nagyapám azt mesélte, hogy 1686. november 2-án egy Vörös Delfin nevű 3 árbocos vitorlás hajó indult el a Balatonon, de viharba került és elsüllyedt. Ez a hajó aranyat szállított, hogy aztán kocsin szállítsák el a budai várba. Senki sem tudta hol merült el. A nagyapám búvár volt és a nyomára akadt. Valahol a Tihanyi-félsziget környékén jelölte meg a helyét. Persze ezt senki nem hitte el, én se…

Danton elgondolkodott, de csak egy pillanatig.
- Megpróbálhatjuk – mondta. – Csak ruha nincs és palack!
- Én tudok hozni kettőt – mondta Gellér.
- Remek. Tiborc, Pál, Pataki, szedjetek össze 12 embert, és építsetek egy hajót holnap. Vendel, Markovics, Gellér, ti velem jöttök majd. Most menjetek aludni! – mondta Danton, és elment aludni. Én maradtam utoljára Gellérrel.
- Mennyi arany volt rajta?
- Az értéke negyedmilliárd.
- 250 millió? Abból építünk egy vitorlás, ötárbocos, 30 ágyús hadihajót.
- Igen. Úgy fog kinézni, mint egy hatalmas spanyol vitorlás.
- Ne bízd el magad – mondtam. – Most pedig menjünk a csajokhoz.

A Kefélős Helyen csupán két lány tartózkodott, Marcsi és Zsuzsika, de úgy véltem elég lesz. Én odamentem Marcsihoz, Gellér pedig Zsuzsikához. Megcsókoltam a kiválasztott lányt, és kezem máris lapos hasát simogatta khakiszínű rövidnadrágja felett. Aztán benyúltam a nadrág alá, és kitapogattam már vágyakozón lüktető csiklóját.
- Karcsi… ah… már legalább egy hete nem dugtam veled… miért hanyagoltál… - lihegte Marcsi.
- Most megkapod – mondtam, azzal letéptem a lányról a nadrágot. Marcsi ficánkolva segített puncija lemeztelenítésében.
Közben láttam, hogy Gellér sem sokat vacakol, Zsuzsika sikongatása közepette már be is verte falloszát a lány segglyukába. Ő így szerette. Reméltem nem fog Markovics sorsára jutni.
Előredöntöttem Marcsit, és 20 centis kőkemény farkam betoltam a lába közé. Éreztem ahogy rácsorog pinájának égető leve.
- Dugd be… ah drága bika dugd be – nyögte a lány.

Remegő vaginájához illesztettem a farkam, és tövig beléhatoltam. Marcsi felsikoltott, én pedig döngetni kezdtem, egyre vadabbul és vadabbul. Láttam, hogy Gellér kihúzta a szerszámát Zsuzsika seggéből, és most szopásra kényszeríti a lányt. Láttam a lány nagy fehér fenekét ringani az éjszakában, miközben feje szorgalmasan bólogatva benyelte Gellér impozáns fallusát.
Marcsi közben már kétszer elment alattam, amikor kirántottam a farkam a puncijából, és én is bevágtam a seggébe. Sikkantott, teste megfeszült, úgy tűnt, fáj neki. Akkor óvatosabban kezdtem tágítani a lyukat, de végül elnyelte mind a 20 centimet. Marcsi teste folyamatosan remegett, és iszonyú gyönyörrángások futottak végig megfeszülő gerincén. Ezalatt hallottam, hogy Gellér artikulátlanul hörögni kezd, és tudtam most pumpálja tele Zsuzsika száját. Erre én is beleengedtem magvam Marcsi végbelébe, épp jókor, mert az élvezetektől elgyengült lány lábai nem bírták tovább, és összecsuklott a földön. Azonnal elaludt.

Betakartam, aztán intettem Gellérnek, aki a farkát törölgette, hogy nyomás aludni. Ő engedelmeskedett, de még elmentünkben láttuk, hogy Zsuzsika odafekszik Marcsi mellé, és gyengéden lefetyelni kezdő az alvó lány pináját.

****

Reggel, mikor felébredtem, az órám fél hatot mutatott. Az ébresztő hétkor volt, és a legtöbben akkor ébredtek. Ezért lementem a patakhoz megmosakodni. Mire visszaértem, Gellér már fenn volt. Utána Tiborc, Pataki, Pál és Markovics keltek fel, majd Gende. Danton nem kelt felt. Odamentünk hozzá, és keltegettük.
- Elnök úr!
- Ébredj!
Lehajoltam, és megdobbant a szívem. Nem lélegzett, és hideg volt a keze.
- Meghalt – mondtam rémülten.

Nagy csönd lett, csak Fatime sikoltozása hallatszott, aki térdre vetette magát Danton mellett, és csókolgatta, hátha életre kel. Közben beláttunk a combja közé, és mindenkit felizgatott borotvált, csupasz pinája.
Aztán megszólaltam:
- Íme elment. Halála okát nem tudjuk. Semmi baja nem volt, és teste teljesen sértetlen. Valami furcsa dolog folyik itt. Azt hiszem…
Itt elakadt a hangom.
- Azt hiszem mindannyiunk élete veszélyben forog.
Senki nem szólt semmit.
- Most menjetek a helyetekre. Egy óra múlva ismét találkozunk, és új vezért fogunk választani.

Ezzel szétszéledtünk. Már nagyon nehezen mondtam ki az utolsó szavakat.
Persze megjátszás volt az egész.
Én tettem el láb alól Dantont. A francba is, nem volt joga ahhoz kisajátítsa Fatimét. Meg ahhoz sem, hogy a bölcs, komoly vezér szerepében tündököljön. Én akartam az élre hágni, úgy vélem, egy gyilkosság ezért elfogadható ár.

Bevonultam a kunyhómba, és gondolkoztam. De nem sokáig tehettem, mert ki tört belőlem a sírás. Jó hangosan csináltam, hogy odakinn is hallják. Ezt sem sokáig tehettem, mert egyszerre csak oda jött Markovics lehorgasztott fejjel.
- Na Andris – mondtam. – Te most nehéz helyzetben vagy. Ha nem engem vagy Gellért választják meg, téged addig fognak piszkálni, míg…
- Igen Vendel. De most már mindegy. Ha még élne Danton…
Itt ő is sírni kezdett.
- Gyere. Jön a választás. Talán…
A gyülekezőhelyen:
- Tehát mindenki felírja a nevét annak, akire szavaz. Kiosztottam a lapokat, és mindenki félrevonult. Nemsokára összeszedtem a lapokat, és izgalommal olvastam. Vendel Károly, Gellér Sándor, Vendel Károly stb. Tizenhét szavazat nekem, egy Markovicsnak és egy Gellérnek. Nem tudtam, hogy ki szavazott Gellérre, de nem is érdekelt. Markovicsra én szavaztam.
- Tehát én vagyok az – mondtam.
- Éljen! – kiáltották.

Markovics és Gellér különösen vidám volt. És Gellért nem is érdekelte cseppet sem az az egy szavazat. Ekkor Tiborc és Pál jöttek oda hozzám.
- Úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük az elnököt: világoszöld lesz a nyakkendő, vagy zöld.
- Erre még ráérünk. Ti pedig ne rágódjatok ezen. Mert mi úgyis a Balatonra megyünk, és ott középkék lesz a nyakkendő.
Ezek aztán elmentek. Ezután én szóltam:
- Most pedig lássatok hozzá a hajóépítéshez. Mármint azok, akiknek ezt a parancsot Danton kiosztotta. A többi tiszt velem jön, kidolgozni az útvonalakat és az utazást. Nemsokára!

Autóval kihuzatjuk a hajót Siófokra. Innen átevezünk és vitorlázunk a kijelölt helyre. Itt én és Gellér lemerülünk, és felhozzuk a kincset, ha ott van. Akkor hazamegyünk, és építünk egy hatalmas vitorlást. Most mindenki hozz majd tízezer forintot, és beszerezzük az élelmet és felszerelést. Oké?
- Igen.
- Akkor nézzünk át az ácsokhoz.
Túl éppen fát vágtak. Nemsokára készen állt. Öt méter magas árbocai voltak, rajta hatalmas vászonvitorla. Hozzá még volt tíz evező, és mindannyian elférünk. Csak kabinja nem volt.
- Építsetek rá egy kabint.
Az is kész volt.

- Tehát – folytattam. – Gellér, te fogod hátul irányítani a kormánylapátokat. Markovics, te vonod fel a zászlót és a vitorlát. Pál, Tiborc, ti szerelitek a hajót. Pataki, te mondasz időjárásjelentést. Gende, te felügyelsz a rendre. Ezenkívül építsetek még a hajóra egy raktárt, mert valahol tárolni kell az élelmiszert, a ruhát stb. Sőt egy egész hűtőszekrény kell. Most menjetek haza, és hozzátok el a pénzt, a holmikat. És most én leszek a kapitány, Markovics vitorlakezelő, Gellér kormányos, Tiborc és Pál szerelők, Pataki meteorológus, Gende rendőr, a többiek matrózok. Ezek mossák fel a hajót, stb. Ezenkívül én leszek a jegyző is. Menjetek.
Fel voltam dobva. Nagy hatalmat és véget nem érő dugásokat gyanítottam az előttem álló hónapokra.