Virágvásárlás (1)

Mivel késő éjszaka volt, igen csak pangott a város. Ami jó… ilyenkor nincs forgalom, vagyis lehet haladni rendesen.

Most is ezt tettem, próbáltam egyszerre figyelni a lámpákat, a kátyúkat, és az üzleteket. Kerestem egy éjjel nappal nyitva tartó virágüzletet. Na nem azért, mert nincs jobb dolgom, hanem mert a barátnőm megkért rá. Én meg épp ráértem. Legalábbis szerinte. Mert szerinte az nem munka, hogy éjjel nappal a kocsim körül vagyok, próbálva megtalálni, hogy hol rejtőznek még megszületetlen lóerők. Hogy mér nem bírt ő elmenni, az örök rejtély marad… női logika.

És így bolyongtam, hosszú percekig. Én az időt tized, meg száza másodpercekben mérem, így számomra már egy örökké valóságnak tűnt, mire találtam egy neont, mely a VIRÁG szócskát betűzte ki. Mivel kicsi volt, az, hogy „BOLT” már nem fért ki az oldalára.

Megálltam, és mire kiszálltam, már sikerült némi nyugalmat erőltetnem magamra. Most minek öntsem az eladóra az idegességemet, ő nem tehet semmiről. És még jól meg is utál. Úgyhogy lassú, kimért léptekkel haladtam az ajtó felé. Már csak azért is, mert legszívesebben rohantam volna, hogy minél gyorsabban letudjam, megérkeztek az felnijeim, egyenesen japánból, és még kicsomagolni se volt időm. De szúúúúúúúszáááááááá.

Hiába szúszáztam ezerrel, abszolút nem tetszett a látvány, ami benn fogadott. Az eladó az ajtócsilingelésre ébredt, és még neki állt feljebb. De aztán ő is mézes mázas mosolyt erőltetett magára, így talán volt esély arra, hogy tudunk valami normális kommunikációt folytatni. Még ha teljesen színészkedés is, de legalább a virágomat megkapom.

- ’Stét – léptem a pulthoz.
- Jó estét uram. Mivel szolgálhatok? – majd bele aludt a mondatba.
- Virágot szeretnék
- Milyet parancsol?
- Fogalmam sincs. – na ezt nem tudta hova tenni.
- Akkor hogy gondolta ezt az egészet?
- Úgy, hogy bejövök egy virágboltba, ahol azért vannak az eladók, hogy virágot adjanak el, és ők ehhez értenek. Ezért jövök ide. Majd megmondom nekik, hogy adjanak nekem valami virágot, mert a barátnőmnek kell.
- Így már értem. Milyen alkalomból ajándékozza meg kedvesét?
- Hát abból, hogy leküldött hogy vegyek. És ahogy itt elnézem az árakat, kezdem egyre jobban megérteni, hogy miért nekem kellett jönni.
- Valóban nem olcsó, de a lehető legjobb minőség, az árut frissen kapjuk, egyenesen a…
- Jó jó jó. Itt én vásárolni fogok, mert ez volt az egyetlen éjjel nappali, amit találtam. Inkább merüljön el ebben az iszonyat nagy választékban, és adjon nekem valamit, amit jónak gondol.
- Tudom ajánlani a…
- Ne ne ne. Nehogy elsorolja ezeknek nekem a latin neveit. Csak adjon egyet, amit jónak gondolt, teljes mértékben megbízok magában.
- Értem. Egy pillanat türelmét kérem.

Miközben néztem, ahogy elkezdett kotorászni az irdatlan virágmennyiség között, arra jutottam, hogy azért csak nem rólam fogják mintázni a megtestesült nyugalmat. Ennek eredményeképpen, tök véletlenül egy méreg drága árcédulásat tett elém a pultra. Hogy én ezen miért nem lepődök meg…

- Ez megfelel?
- Naná. Az árat le ne szedje róla, ha megtudja, hogy mennyi volt egy ilyen, egész biztos a nyakamba borul.
- Mint említettem, mi kizárólag kiváló minőségű példányokat forgalmazunk.
- Hogy mi tud egy virágon elromlani, és ezáltal nem a minőséget képviselni, az számomra mindig is rejtély volt. De most kíméljen meg a felvilágosítástól, inkább adjon abból egy marékkal, hadd hagyjak itt még több pénzt.
- Természetesen. – hogy ez most a virághozási, avagy pénzbeszedési készségéről tett tanúbizonyosságot, szintén nem világos.

Mindenesetre kaptam összesen öt darabot valami meghatározhatatlan színű növénykéből, melynek darabja pár ezer forint volt. Így jár az, aki azután vesz virágot, hogy az „őt dárábot egy százasé” típusú árusítok haza mentek.

Még borra valót is adtam neki, hogy kihangsúlyozzam a dolog iróniáját.

Kinyitottam az ajtót, és mélyet szippantottam a város benzingőzös, szmogos levegőjéből. Valahogy jobban esett, mint a benti atmoszféra..

Mivel ezek még mindig vizesek, akarom mondani „víz párával bevontak” voltak, csak azután indulhattam, miután biztonságba helyeztem őket… a gumi szőnyegen.

Utána viszont már elég hamar magam mögött hagytam ezt a helyet. Ide se nagyon jövök többet…