Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Véletlen!?

Boldog elégedettséggel szemléltem a közelmúltamat és az eljövendőt. A tavasz, mint minden évben idén is nyárba torkollott. Kissé eszembe juttatta, milyen is huszonévesnek lenni. Kissé belefásultam a szürke hétköznapokba, kissé elfeledtem milyen élni. A véletlen elébem sodort egy hölgyet, kinek rövid idő alatt sikerült kivezetnie a kezdődő szürkeségből. Munkám végett sokat utaztam a budapesti járatokon, és passzív időtöltés gyanánt könyvek tudományát szoktam magamhoz venni. Mindig is szerettem olvasni és páromban egy hasonló tudományok iránt érdeklődő személyre találtam. Sokat beszélgettünk az olvasottakról és néha még vitába is keveredtünk. Teljesen elégedett voltam mindennel. Kapcsolatunk az elején járt és Ő nem akart rögtön a túlzó szenvedély mezsgyéjére lépni. Nem volt okom sietni, vagy siettetni bármit. Úgy gondolom a jó dolgokra érdemes várni. Szokás mondani a jó bornak idő kell, de nekem aggodalmaim voltak, hogy a mienk hamarosan megbuggyan.

A hetek elteltével sem jött meg a szexuális vágya. Kezdtem azt hinni, hogy velem van a probléma, de minden egyes alkalommal megnyugtatott. Később, egy teljesen őszinte pillanatban bevallotta, hogy még szűz és fél. Abban a hitben volt, ha nem felel meg a minden téren maximalista vágyaimnak, akkor elhagyom. Tovább vártam, nem sürgettem, mert még emlékeztem az én első alkalmamra. Egy idő után viszont éreztem a hiányát. Nem tettem szóvá, mert már így is frusztrálva érezte magát esténként elbúcsúzáskor. Meghívást kaptunk egy nyárbúcsúztató házibuliba. Majd minden hétvégén voltunk egyen, így ez sem ígérkezett különlegesnek. Legalábbis azt hittem.

Három nappal a buli előtt is dolgoztam, mint minden szerdán. Tudtam a következő állomásomhoz, sokat fogok utazni, így felszállás után kerestem egy ülőhelyet, hogy tudjam a nálam lévő könyvet bújni. Egy fiatal lány mellé ültem le, aki szintén olvasott. Nem szoktam megnézni az embereket, nehogy szóval, vagy gondolattal megsértsem kedvesem. Az utazás során könyökünk többször összeért. Ilyen esetekben automatikus el szoktam venni a kezem, hogy kerüljem a testi kontaktust, de akkor valamiért otthagytam. Túlzás lenne azt állítani, hogy jólesett az érintése, de nem is zavart annyira, hogy ellenálljak. Pár megálló múlva leszállt és amikor megkért, hogy menjek arrébb egy kurta pillanatra találkozott a tekintetünk. Szemre kellemes teremtés és mosolygott a szemével. Amint eltűnt nem foglalkoztam vele tovább és emlékeztettem magam, hogy párom van, de mindenkinek jólesnek a pozitív visszajelzések. Másnapra már el is felejtettem a dolgot, csak halvány emlékképként derengett egy busz, egy könyv és hogy mennyire fess vagyok. Szombaton elegáns belépőt terveztünk, így nem voltunk se elsők és nem is mentünk túl későn. Kertvárosi csendes könyék, gazdagék nagy háza és nagy kertje. Sok ismerős és sok ismeretlen. Mindenkire kedvesen mosolyogtuk. Pár embernek be lettem mutatva. Ahogy mentünk a hátsó kertbe szembejön egy ismeretlen ismerős.
- Peti, hagy mutassalak be egy volt osztálytársamnak, Horváth Tamarának.
Tamara szemében huncut mosoly villant egy pillanatig. Kezét nyújtotta.
- Nagy Péter - fogtam meg. Bár a szorítása nem volt erős, a könyökön, ahol pár nappal azelőtt hozzámért bizseregni kezdett.
- Képzeld, végre találtam egy olyan férfit, aki elfogadja a szeszélyeimet.
- Valóban?
- Igyekszik az ember.
- És mivel sikerül kordában tartani téged?
- Az értelemmel és az általános műveltséggel.
- Ritkán hallani ilyet fiatalember szájából. De ha nektek ez elég. Viszont ha megengeditek, akkor én most elmegyek és áldozok a bűn oltárán.
Miután hallótávolságon kívülre ért Laura még hozzátette:
- Ne foglalkozz vele, mindig ilyen karót nyelt volt.
Ne foglalkozz vele, mintha az olyan egyszerű volna. Elnéztem ringó csípőjét, mélyen kivágott ruháján keresztül a hátát, rövid sötétbarna haját, meztelen vállait.
- Párod van, mit képzelsz magadról?
- De az a csípő, egyenes felkínálkozás.
- Állítsd le magad, itt áll melletted a kedvesed.
- Drágám, minden rendben?
- Persze, csak egy pillanatra elbambultam. Kérsz valamit inni?
- Egy kis pezsgőt.
- Fehér és édes?
- Mint mindig.

Megkerestem az italpultot. Nem volt meglepő, hogy már eléggé megtépázott állapotban volt. De még volt rajta bontatlan üveg. Két műanyagpoharat vettem magamhoz és abba töltöttem.
- Nem tartja egy ilyen kifinomult ember, mint Te méltóságon alulinak, hogy műanyagpohárba öntse ki a pezsgőt.
-A szükség törvényt bontat majd velünk.
Mennyit? - kérdezte és megfogta az egyik poharat.
- Miért csinálod ezt?
- Mert látom rajtad, hogy nem kapod meg azt, amire vágysz.
- Tökéletesen boldog párkapcsolatban vagyok.
- Nem létezik tökéletesség, csak elvi síkon, amit a gyakorlatba átültetni lehetetlen.
- Csak az lehetetlen, amit eddig még nem csináltak meg - kivettem a kezéből a poharat és otthagytam. Pár hölgy társaságában találtam, mire visszaértem. Hálás mosollyal köszönte meg az italt.
- Képzeld Lívia elkezdett dolgozni egy ruhaboltban.
- Ennek örülök.
- Kit érdekel, hogy mit csinál. Ennyi idősen már ideje volt. Ambíciótlan.
- Moderáld magad ember.
- Tamarával biztos nem erről beszélgetnél.
- Nem beszélgetek én vele semmiről.
-... és ha minden jól megy, akkor jövőre elkezdhetem a jogsit is.
- Táncsics mondta a forradalom ideje alatt, utalva kialakult helyzet kaotikus mivoltára.
Körbenézve értetlen pillantások szegeződtek rám.
- Akarom mondani, nagyon jól teszed, hogy plusz végzettségeket szerzel.
- Biztos jól érzed magad?
- Igazából kissé fáradt vagyok.
- Bocsánat, hogy megint alkalmatlankodok, de szükségem lenne rád - lépett mellénk Tamara.
-Rám?
- Igen, legalábbis remélem, tudsz segíteni. Két enyhén illuminált fiatalember Legyen Ön is milliomost játszik, és mivel nem tudják eldönteni melyikük válasza helyes, így elkezdtek dühöngeni.
- Rendben, de remélem nem lesz több ilyen. Nem baj szívem?
- Nem, menjél csak nyugodtan, ebbe most úgyse tudsz nagyon beleszólni.
Szótlanul mentünk vissza házba. Fel az emeletre. Be akart nyitni egy ajtón, de még a kilincsen lévő kezét megállítottam.
- Tudom, hogy nincsen bent senki, tudom, hogy csak egy újabb trükk.
- Kicsit sokat képzelsz magadról. Exhibicionista.
Amikor kinyitotta az ajtót, két fiatalembert láttam és egy hölgyet, aki köztük állt és megakadályozta, hogy egymásnak essenek. A földön pár könyv, de azokat leszámítva tökéletes rend uralkodott. Hangos és és fütyülés szántotta végig a szoba levegőjét.
- Kifelé, mindhárman. Ha törni akartok, akkor lehet távozni, és elfelejteni visszajönni.
Úgy mentek ki, mintha épphogy csak felmentést kaptak volna egy esküdtszék előtt.
- Milyen karizmatikus és milyen formás a feneke.
- Térjél már észhez, Te sem akarod.
- Már hogyne akarnám, hosszú ideje várok erre.
- Ha most megteszed nem lesz visszaút.
- Amennyiben magad is meg tudtad oldani ilyen könnyen, úgy nincs szükséged a jelenlétemre.
- És hova mennél, vissza asszonykád unalmas barátnőihez. Mióta megláttál azóta, az jár a fejedben, hogy rád akarok kényszeríteni valamit. De nem kényszer az mit, Te is akarsz.
- Miből gondolod, hogy én is akarok bármit is Tőled?
Ellépett az ajtó mellől és teljesen kinyitotta. A felhallatszó zene miatt senki nem hallotta mit beszélünk.
- Menj, vagy maradj. Vágsz a tudásra,. Amit tőle nem kapsz meg. Mit ér a tudás szomj, ha a tudás forrása ki van száradva?
- Azt hiszed, csak a szex motivál?
- Mondtam, menj.
Felálltam és az ajtóhoz mentem. Becsuktam belülről. Mélyről jövő sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Azt hiszed, győztél?
- Laurát nem itt és nem most veszted el. Sosem volt tiéd igazán és ezt mindketten tudjuk jól.
Leültem az ágyra. Magam elé beszéltem, szavainak a semminek intézve.
- Laura, majd tökéletes nő. Csinos és művelt, de van egy nagy hibája. Nem képes túllépni a saját korlátjain. Az új, az ismeretlen számára oly vad, hogy még az lehetőséggel sem játszik el. A ’’Mi lenne ha,, kérdést soha nem teszi fel magának. Ha csak a szexben lenne ennyire óvatos, akkor türelemmel várnék, de nem látom az utána való személyi fejlődést.
- Te szegény meg nem értett ember.
Leült mellém és lágyan átkarolta a nyakamat.
- Akkor most, játszunk olyat, hogy amikor beléptél azon az ajtón, elhagytad a tudatos éned, és szabad teret engedsz az ösztönös énednek.
- Csókold már meg, mire vársz?
- Nagy baj lesz ebből.
- Baj? Ebből lesz nagy, de az nem baj.
- Elhallgass, Te férfiállat.

Megcsókoltam. Lágyan és szenvedélyesen. Kezemmel arcát simogattam. A mozdulat nem volt tudatos, teljesen ösztönös volt. Benyúlt az ingem alá és körmeivel a hasamon kezdett játszani. Minden mozdulat újabb és újabb mentális gátat szakított át. A mellei szinte ordították, hogy érjek végre hozzájuk. A hátára fektettem és kezemmel felfedező útra indultam az öve feletti részen. Nyakát csókoltam. Felnevetett.
- Ezt se könyvből tanultad.
A számat nem válaszolásra akartam használni. Csókjai hevesek voltak. Elevenen akart elégetni a szenvedély tüzében. Lassan kigombolta az igen. Én minden gomb után segíteni akartam, de minduntalan megálljt parancsolt. Miután végzett magáról kezdte lefejteni a felső ruházatát. Egy nagyon hosszú selyemszál volt, amit tetszőlegesen csavarhat a teste köré. Azt mutat, amit viselője akar, és azt takar, amit nem akar, hogy avatatlan szemek meglássanak. Lassan, szándékosan ingerelve tekerte ki magát belőle. Mikor segítő kezet adtam volna, ugyan olyan akadályba ütköztem, mint a saját ruhámnál. Melltartó nem volt rajta. Vannak olyan szituációk, mikor a melltartó sejtetése fokozza a vágyat. Ez nem olyan szituáció volt.

Nadrágom elkezdett szűkös lenni, de mikor odanyúltam, hogy elegendő helyet biztosítsak Tamara ismét megállított. Hosszan csókolt, majd határozott mozdulattal hátradöntött. Önelégült mosoly telepedett arcomra, mikor felfogtam mi lesz a következő mozzanat. Kiszabadította az övemet, és az ágy végébe dobta. Majd kigombolta a nadrágom, és lehúzta sliccem. Majd azzal a mozdulattal fel is. Felnézett rám, és láthatta csalódott arcomat. Kacsintott egyet. Majd ismét lehúzta a sliccem. Lesegítette rólam a nadrágomat, majd az övem mellé helyezte, egy megfelelően íves mozdulattal. Most is csodálattal vagyok a textilgyárak iránt, amiért ilyen erős anyagot tudtak készíteni. Mint rakéta kilövés előtt, úgy állt a kéjrudam. Megszabadította utolsó feleslegessé vált takarásától. Megfogta, és lehúzta róla a bőrt. Nyelvével leírt egy kört a csúcsán, majd lefelé haladt. Ajkai, mint két utópisztikus álom, úgy fonódtak össze, az eddig használaton kívüli testrészemen. Fel és le, fel és le. Csodálatos volt. Mind az érzés, amit kiváltott, mind pedig mozgó feje. Talán férfiúi perverzió, de mindig is szerettem nézni, ahogy a hölgyek élvezetet okoznak nekem. Feje mellett elnézve megláttam az ágynak meredő melleit. Oly árvának, oly elhagyatottnak tűntek. Tudtam, ezt nem hagyhatom annyiban.

Felültem amennyire csak tudtam. Kezemmel végig szántottam a hátán, majd az oldalán visszatérve a mellein állítottam meg. Visszafordítottam és a szoknyája cipzárját vettem célba. Térdelő állása miatt, csak a térdéig tudtam lesegíteni róla. Megfogtam a bugyiját és a szoknya után irányítottam. Térdeit kissé felemelve szabad utat engedett a ruhát eltávolítására. Befeküdtem alá, Ő meg rám. Ismét kissé felemelkedett, mert levegőt is akartam kapni. Én nem így gondoltam. Ha meg kell fulladnom, akkor ott és akkor fulladjak meg. Nyelvemmel végigsimítottam a külső szeméremhéjakat. Aztán a belsőket is. Utána teljesen rendszertelenül. Egy dolog volt bennem. Érezni akartam. Érezni, minél jobban és minél közelebbről. Tudtam, ha ez így folytatódik, akkor hamar véget ér minden. Tamara is megérezhette a gondolatomat, mert felhagyott áldásos tevékenységével. Mellém feküdt és olyan messzire rakta egymástól a lábait, amennyire csak tudta. Egy pillanatnyi ünnepélyes csend következett.
- Tedd meg!
- Tedd meg!
- Tedd meg!
- Tedd meg!

Feltérdeltem, és magam felé fordítottam a testét. Egyik kezemmel megfogtam a derekét, a másikkal pedig célba vettem a női gyönyör táptalajául szolgáló testrészt. Finomat csúsztattam be, mert bár Ő teljesen felizgatott engem, én ezt nem mondhattam el róla. A hímes tojással se lehet finomabban bánni, mint amilyen finoman én bántam Tamarával. Két könyökömre támaszkodtam. Azt hittem csókja nem lehet vadabb, szenvedélyesebb. Tévedtem. Két lábával átkarolt és kezével szorította a hátam. Nem sokakkal később engedett a szorításon. Lábát ismét az ágyra helyezte.
- Várj egy kicsit.

Leszálltam róla. Az éjjeli szekrényéből kivett egy óvszert, és a megfelelő helyre felhelyezte. Miután megbizonyosodott róla, hogy onnantól kezdve nem lehet baj, ismét átadta magát a földi örömöknek. A hátamra feküdtem, Ő pedig rám ült. Mintha nyársat döftem volna bele, olyan érzés volt az első behatolás. Nem engedett nekem semmit csinálni, átvette az abszolút irányítást. Nem bántam, hogy csak „szenvedő áldozata” vagyok. Teljesen szerepet cseréltünk. Ő volt felül, teljesen rajtam, feküdt és mintha Ő szeretkezett volna velem, nem pedig fordítva. Jól tudta mit csinál. Hamarosan, bárhogy is akartam még folytatni, az elkerülhetetlen vég utolért. Erős lökések törtek fel belőlem, amiket már sem Ő, sem én nem tudtunk irányítani. Rám feküdt és megcsókolt. Szorítottam magamhoz. Nem állt szándékomban elereszteni. Nemcsak beteljesítette több hét várakozását, de még túl is szárnyalta azokat. Leszállt rólam és elkezdett felöltözni.
- Hova sietsz?
- Házigazda vagyok, nem illik ilyen sokáig távol lenni.
Az órára pillantottam. Teljesen elvesztettem az időérzékemet. De, ha magamnál lettem volna, akkor se érdekelt volna. Felöltözve az ajtóhoz lépett és szélesre nyitotta. Laura állt a folyóson.
- Igazad volt drágám. Ő sem méltó hozzád. Ugyan olyan férfiállat, mint a többi, legfeljebb igényesebb csomagolásban.
Az ágy végéből felszedték a ruháimat és távoztak vele.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Péter1985 ·
Köszönöm!

Péter1985 ·
Látom valaki abban leli élvezetét, hogy 1-1-1-ek ad majd minden írásra. Köszönjük Neked.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: