Van másik...

Csodás nyári reggelre ébredtem. Mellettem az ágy szokás szerint üresen. Amióta elköltöztem otthonról, ismét magányosan teltek napjaim. Szüleimmel jóban vagyok, és nem csak havonta egyszer hívom fel őket, de nem maradhattam otthon. "Van más." Ez a két szó tönkretett több mint tízévi barátságot, két éves tomboló szerelmet, és valószínűleg az egész életem. Azt hittem örökké boldogok leszünk, és soha senki nem szakíthat el minket egymástól, de tévedtem. Nem haragudtam Krisztára, hiszen ismerem elég régóta, és tudom, hogy könnyen lehet befolyásolni. Ráadásul ismerem annyira magamat, hogy tudjam, az életem egy nagy rakás szerencsétlenség. Ez a két év volt életem legboldogabb két éve, és kész, vége.

Egy osztálytársamnál rendezkedtem be, - akit Bélának hívtak - amolyan albérlőként, csak én ingyen laktam nála. Gyakran tréfálkozott velem, hogy ha lányokat hozok fel, és nem bírok velük, nyugodtan szóljak neki. Erre azt mondtam, hogy inkább adja ki a másik szobát egy főiskolás lánynak, mert előbb úgyse lesz itt lány. Majd meglátja - mondta. A nyáron egyszer-kétszer hazalátogattam szüleimhez, de Őt egyszer sem látogattam meg. Részben magam miatt, részben kettőnk miatt. Nem tudtam volna mit mondani, és reménykedtem, hogy talán a régi barátság még helyrejöhet, de tudtam, hogy ehhez idő kell. Gyorsan elment a nyár, én pedig különböző alkalmi munkákból tartottam fenn magam. Bélán kívül szinte senkit nem ismertem a városban, a volt osztályom igen gyorsan szétszéledt. A szokásos állapot ismét beállt: nincs nő, nincs sírás. A csalódást már elfelejtettem, de Krisztát nem bírtam. Egy igaz szerelmet csak egy másik bír feledtetni. Jött az ősz, lapozgattam az újságot, és megláttam a hirdetést: "Albérlet főiskolás lányoknak", mellette pedig az ismerős telefonszám.
- Öreg, csak kiadod azt a szobát? - kérdeztem.
- Ja, ha már ingyen laksz itt, kell a pénz. - tudtam, hogy nem gondolja komolyan, hiszen szívesen látott, és nem volt rászorulva a pénzre.

Egy hét múlva jelentkezett is egy lány. Nem voltam "otthon", épp munkát kerestem. Mikor hazaértem, Béla megkérdezte:
- Na mi van?
- Lehet, hogy meglesz. Azt mondták pont egy fiatal műszerész kell nekik, aki mellesleg szép, okos, kedves, és szerény. Délután visszamegyek.
- Akkor jó. Képzeld, lakótársad érkezett.
- Ha már így mondod, biztos csodálatos lehet. - mondtam, enyhe mellékzöngével.
- Nemsokára visszajön, ismerkedj vele. - Bementem a szobámba, majd fél óra múlva átmentem az enyémmel szomszédos szobába. A látvány szinte sokkolt. A lány tőlem kicsit alacsonyabb volt, vállnál tovább érő aranyszőke hajjal, gyönyörű tengerkék szemekkel. Teste tökéletes volt, karcsú, de formás, ott kerek, ahol kell, mindezek tetejébe egy kis short, és egy top volt rajta, melyek nem sokat takartak formás combjaiból, és dekoltázsából. Bőre szeplőtlen, enyhén barnult, de nem agyonszoláriumozott. Azt hiszem, erre mondják, hogy álomnő, hiszen az ember csak álmodni mer ilyen nővel, és álmaiban mindig is ilyen nőre vágyik.
- ööö.. Szia. - kezdeményeztem nem túl megnyerően.
- Szia. Te vagy a másik bérlő, ugye?
- Mondhatjuk. Viktor vagyok.
- Én meg Judit. - odajött hozzám, és két puszit nyomott az arcomra. Szinte elolvadtam, az agyam pedig leblokkolt. Nem éreztem ilyet Kriszta forró csókjai óta, és ezek csak puszik voltak. - Ha már ugyanott lakunk, jobban meg kéne ismerkednünk, nem? – folytatta.
- ööö.. de igen - mondtam. Nem voltam hozzászokva az ilyen gyors ismerkedéshez.
- Ma este valami program?
- Jó ötlet. - az órámra néztem. Francba, elkések a meghallgatásról - Bocs, most mennem kell. - mondtam, és elsiettem.

Mondanom se kell, nem igazán tudtam másra gondolni, és szétszórtságom nem győzte meg potenciális főnökömet, egy „jöjjön vissza egy hét múlva” szöveggel elküldött. Nem is bántam, siettem Judithoz. Elgondolkodtam, hogy tulajdonképpen néhány órája ismerem, de már mit meg nem teszek érte. Mikor hazaértem, épp Bélával beszélgettek, így félrevonultam a szobámba, és ledőltem az ágyra. Fáradt voltam, és kicsit elbóbiskoltam, azonban arra felriadtam, hogy Judit leült mellém az ágyra.
- Nos, hová szeretnél menni este? – kérdezte.
- Hát, nem is tudom. Szeretsz csak úgy sétálni?
- Aha. Legalább megmutatod a várost.
- Oké – ismét végigmértem. Lenyűgöző látványt nyújtott. Időközben felvett egy lazább ruhát, ami szinte egész testét elfedte, de így a titokzatossága izgatott fel. Felültem az ágyon, ő pedig közelebb ült hozzám.
- Mindig ilyen gyorsan megy az ismerkedés? – kérdeztem, egész közel hajolva az arcához.
- Legtöbbször igen, elég közvetlen lány vagyok – válaszolt suttogva. Nem tudom miért, de úgy éreztem, most vagy soha, és megcsókoltam. Nem ellenkezett, sőt átölelt, és egyre szenvedélyesebben csókolt.
- Várj – állítottam le, bár egy életen át folytattam volna – előbb tényleg komolyabban szeretnélek megismerni.
- Igazad van – mondta minden ellenvetés nélkül.

Elmentünk sétálni a kedvenc helyeimre, a parkba, a folyópartra. Még mindig kísértettek a régi emlékek, ahogy Krisztával erre sétáltunk, de Judit jelenléte egyre jobban feledtette velem ezeket. Órákig sétálgattunk, és szinte mindent elmondtunk egymásnak, egymásról. Elmondta, hogy ne értsem félre a délutánit, nem szokott mindenkit csak úgy megcsókolni, de legutoljára is így született egy hosszú távú kapcsolata. Ezen meglepődtem, amit valószínűleg észrevett, és elmagyarázta, hogy egy fiúval ilyen hirtelen jött össze, és négy évig együtt voltak, aztán elhagyta őt egy másik lány miatt.
- Nem tudom elhinni. Egy ilyen lányt, mint Te, soha nem tudnék elhagyni – én se fogtam fel, mit mondtam, de tényleg így éreztem. Megállt velem szemben, és a szemembe nézett:
- Próbáljuk ki! –mondta, és megcsókolt. Hosszú, forró csókokat váltottunk, néha pedig megálltunk, és csak egymást néztük. Nem akartam elhinni, és azt hittem, csak álmodom. A következő négy hónapban rájöttem, hogy nem.

Kapcsolatunk folyamatosan mélyült el, nem akartam rögtön megerőszakolni, és Ő nem vetette rám magát. Közben újra azt éreztem, amit már régen: szerelmet. Tiszta szívemből szerettem, és tudtam, hogy ő viszont. Minden nap siettünk haza, és egymás karjaiban töltöttük az estéket. Egy este egy takaró alatt összebújva bámultuk az erkélyről a csillagokat, mikor megszólalt:
- Eddig csak Krisztával szeretkeztél, ugye?
- Igen. És te Gáboron kívül mással?
- Nem. Látom mindketten még eléggé tapasztalatlanok vagyunk. Nem kellene ezen változtatni? – kérdezte, és megcsókolt. Visszacsókoltam, és átöleltem.
- De, akár lehetne is... – mondtam, és finoman beleharaptam alsó ajkába. Mindössze egy bugyi volt hálóinge alatt, és én egy boxerban ültem mellette, de szerettem volna előbb alaposan végigsimogatni, mielőtt megfosztom ruháitól, akárcsak régen Krisztával. Judit ezt tudta – mint mondtam, mindent elmondtunk egymásnak, tabuk nélkül – és hagyta, hogy lassan végigcsókolgassam csodálatos testét. Nyakát harapdáltam, ő pedig hátravetett fejjel élvezte, és hagyta, hogy azt csináljam, amit én szeretnék. Én pedig csináltam, amit Ő szeretett. Nyakától egyre lejjebb haladva végigcsókoltam mellkasát, majd elértem ruhán keresztül ágaskodó mellbimbóit. Elkezdtem gyengéden harapdálni őket, amit egyre sűrűsödő, de halk sóhajokkal jutalmazott. Közben egyik kezemmel már combját simogattam, kívülről befelé haladó mozdulatokkal. Átadta magát kényeztetésemnek, és én egyre lejjebb haladva nyomogattam a puszikat hálóingén át a testére. Combjai belsejét simogatva egészen lábfejéig végigjártam teste minden porcikáját. Elindultam ugyanazon az úton visszafelé. Mikor elértem combjának felső részét, teste finoman megremegett. Immár a hálóinget félrehajtva, egyre beljebb haladtam csókjaimmal. Bugyiját finoman lesegítettem róla. Puncija frissen volt borotválva, tudta, hogy így szeretem. Mélyeket nyaltam, élvezve a finom ízt, melyet oly rég éreztem. Közben ujjammal simogattam csiklóját. Nem bírta sokáig, és hangos nyögések közepette elélvezett. Fokozatosan elernyedő testét átöleltem, és megcsókoltam.
- Kösz. Most te jössz – mondta.

Hátradöntött, és mellkasomat kezdte puszilgatni, ami átment egyre vadabb nyalogatásba. Nem is halogatta sokáig, boxerem felé kezdett kezével, és nyelvével tevékenykedni. Lehúzta rólam, és péniszem kezdte simogatni. Szinte azonnal elélveztem.
- Ne haragudj, rég... – mutatóujját a számra tette, jelezvén, hogy nincs probléma, és hogy ne szóljak bele. Férfiasságomnak még lelankadni se volt ideje, Judit a szájába vette, és addig szívta, nyalogatta, amíg újra kőkemény nem lett. Nyelvével makkom körül játszadozott, ami számomra kimondhatatlanul jólesett. Aztán gondolt egyet, ledobta szellős hálóingét, és elémguggolt, úgy, hogy péniszem pont vaginájának bejáratához helyezte. Rögtön megértettem a helyzetet, és fenekénél fogva lassan magamhoz húztam. Mikor teljesen bent voltam, magamhoz öleltem kedvesemet, és egy ideig csak voltunk egymás karjaiban, élveztük egymás kölcsönös lüktetését. Aztán lassan elkezdett előre-hátra mozogni rajtam, én pedig az ütemet felvéve fel-le mozgattam csípőmet. Néha kicsit felnyögött, mivel szinte mindig teljesen betoltam hímtagomat, ilyenkor lassabbra, és sekélyebbre vettem. Azonban egy idő után már a nyögések nem fájdalomból jöttek, és elkezdtünk egyre gyorsabban mozogni. Aztán... a kéj elöntött mindkettőnket. Nem mozdultunk, csak ültünk egymással szemben, és néztük egymás ziháló testét. Végigsimítottam selymes bőrét, ő pedig fejét a vállamra hajtotta. Tűzforró teste még remegett, és a levegőt is kapkodva vette, a karjaimban azonban megnyugodott. Betakaróztunk, és a szabad ég alatt aludtuk át az éjszakát.

Reggel úgy ébredtünk, hogy fenekével pont a farkamat izgatta. Elkezdtem simogatni kellemesen gömbölyű popsiját, amire mosolyogva hátrafordult:
- Szeretnéd?
- Hát, igen –mondtam vágyakozva.
- Akkor, mire vársz? Csak vigyázz.
- Rendben. – ujjamat az ajkához tettem, mire ő bekapta azt, és benyálazta. Ujjammal megnedvesítettem péniszemet, és a fenekéhez helyeztem. Lassan elkezdtem nyomni. Elég szűk volt, ezért nagyon óvatos voltam. Egy kis idő alatt belejöttünk, és felvettük egymás ritmusát. Előrenyúltam, és formás melleit simogattam, majd lefelé, hasát, aztán elkezdtem ujjazni. Saját kezével is besegített, két kézzel kényeztettük csodás punciját. Hamarosan mindketten elélveztünk. Egy ideig feküdtünk egymás mellett, majd megszólalt:
- Egész jó volt a tegnap esti, meg a mai, de még van mit fejleszteni. - Kicsit kiábrándított, amit mondott, valószínűleg látszott rajtam a csalódottság.
- Nyugi, csak vicceltem. Fantasztikus voltál. De azért „fejleszthetünk” még...