Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

változás

1957-1958-ban, középiskolás korunk végén, az árkodi posta járműtelepe leselejtezett minden felújításra szoruló, úgynevezett „ezüsttankos” Csepel (125 cm³-es) motorkerékpárt. A legtöbb még lemezvillás motor volt. Teleszkópja (lengéscsillapítója) nem volt (rázott is, mint a fene), jó motorja volt ez, akár még 80 km/óra sebességre is felgyorsult, 72-es oktánszámú benzinből a 10 literes tankkal 400 kilométert ment. Az orosz katonáktól borért cseréltünk benzint, vagy az erdészektől vehettünk motalkót (szesz és faszesz keverékét). Ezek a motorok még folttisztító benzinnel is elmentek. Volt olyan, aki a Patyolatban tisztításra használt (vizes és koszos) hulladék benzint is kimentette az égetés elől, és egy kis ülepítés, szűrés után lefejtette, és így használta. Legtöbben addig nyúzták, amíg ment, eztán eladták, vagy megpróbálták megbütykölni. Az ilyen durva bánásmód természetesen nagyon hamar tönkretette a motort. Két-három év múlva már alig maradt használható példány.
Nekem egy teleszkópos, versenyüléses, oldalkocsis motort sikerült vennem, de a motor felújítása nem tűrt halasztást. Az utcánk végén akkor még működött egy régi motorversenyző, Gábor úr műhelye. Mivel minden pénzem elfogyott, egész nyaramat nála inaskodtam, így pénz nélkül készült el a motorom. Még az eredeti festést is helyrehoztuk, és őszre már egy csodálatos motor büszke tulajdonosa voltam. Gábor úr megtanított arra is, hogy etil- és metilalkohol-ricinus keverékével hogy lehet a teljesítményt fokozni. Megoldottuk a kettőstank kérdését, és így az eredeti 3,5 lóerő (2,5 kW) teljesítmény helyett alapállapotban 6 LE (4,5 kW), csúcsban 15 LE (12 kW) állt rendelkezésemre (természetesen csak néhány percig). Tőle tanultam meg a „biztonságos” motorvezetést is. A spécizett motoromhoz csak jó minőségű üzemanyagot használtam, így még most is üzemképes a közel hatvanéves motorom. Szereztem nemcsak bukósisakot, hanem világháborús bőrruhát, autóssapkát és szemüveget is. Közel egy évtizedig elsősorban ezzel közlekedtem. A családom növekedése miatt szorult háttérbe.
Az ülésen kuporgó lányokat akkoriban „benzintyúknak” illetve „motalkókotlósnak” becézték. Ebben az időben kezdődött el a kempingek és motelek építése.

Ekkoriban még egy átlagos kerékpár is egy család teljes havi jövedelmébe került, ezért a motorunk miatt –ahogy akkor mondtuk– mi voltunk a janik! Főként négy barátommal közösen szélhámoskodtunk, sóztuk a lányok agyát. Jártuk a környéket, és kezdetben alig válogatva hoztuk-vittük a lányokat, később egyre inkább párok alakultak ki, ekkor már csak a barátnőnket fuvaroztuk. Nem a mai szóhasználat szerinti barátnőről van szó, akkoriban még nem volt ritka, hogy egy érettségizett fiatal még nem látott meztelenül ellenkező neműt. Ez elsősorban nem a mi erkölcsösségünknek, hanem a lakásokban egész nap otthonlévő családtagoknak, a parkokban járőröző rendőröknek és a félelmünknek volt köszönhető. Ekkoriban még a hagyományos nemibetegségek kezelése heteket-hónapokat igényelt, és az orvos köteles volt a járványügyi hatóságoknak jelenteni az esetet, a beteget és minden ismert partnerét kényszergyógykezelésre utalták. Egy-egy ilyen esetről hónapokig beszéltek a városban. Még nyári idénymunkára is csak negatív Wasermann próba (szifilisz ellenőrzés) után lehetett jelentkezni. Az antibébi tabletta is csak vágyálom volt, ekkor folytak az első tömeges kísérletek.

Nemsokára négyünknek már volt állandó barátnője, de egyik barátunk nem lelt társra. Általában képtelen volt kezdeményezni, minden lány úgy csavarta az ujja köré, ahogy akarta. Igazi „palimadár” volt, bár Zoltánnak keresztelték. A lányoktól félt, legfeljebb mellettünk jutott egy-egy eseti partner neki is (megbeszélve a lányokkal hoztak egy ötödiket).

Másodéves voltam az egyetemen, amikor a járási MHSZ-ben főállású titkár lettem, és az úgynevezett honvédelmi sportokkal hivatásszerűen foglalkoztam. Elsősorban rádiós-iránymérés, rádióamatőrködés területén ügyködtem. Így adódott, hogy átkerültem levelező tagozatra. Nemsokára megtaláltam életem társát is, így elszakadtam a motoros barátaimtól, nem igazán jutott időm a linkségeikre. Legtöbbször csak vizsgázni jártam be az egyetemre, csak a legfontosabb hírek jutottak el hozzám.

A tízéves érettségi találkozónkon megdöbbentünk, hiszen Zolit mintha kicserélték volna, szellemes társalgó lett, sziporkázott, és percek alatt minden feleséget elbűvölt. Felesége Zsuzsika, akárhol megállta volna helyét fotómodellként is, szemtelenül hamvas, fiatal volt. Nagyon emlékeztetett valakire, de nem tudtam kire. Elég messze éltek, a nyugati határvidéken volt főiskolai adjunktus Zoli, felesége pedig gyermekükkel volt otthon, és levelezőn végezte az egyetemet. Ott, akkor nem volt módom részletesen megismerni történetüket.

Néhány hónap múlva vizsgáztatni mentem a környékükre, feleségem is elkísért. Éltünk a meghívásukkal, és meglátogattuk őket. Ekkor közösen mondták el házasságuk történetét. Ezt adom most közre.

A főiskola udvarán lévő tanári lakások egyikében laktak, mi férfiak kiültünk a teraszra (pipázni kisgyermekes lakásban nem akartam) beszélgetni, amíg az asszonyok közös mesével próbálták elaltatni Zolikát. Poharazgatva, halk pipaszó mellett beszélgettünk.
Talán még emlékszel rá –kezdte Zoli a történetüket–, hogy mennyire izgatott engem a gravitáció, és főként Eötvös Lóránt munkássága. Másodévesek voltunk, amikor 1960. tavaszán, a tavaszi szünetben TDK-s feladatként gravitációs mérés céljából egyhetes kirándulásra készültem Aggtelek környékére és a Bükk-fennsíkra.
A mérést elsősorban ingák lengésidejének meghatározásával akartam elvégezni, másrészt a magasság függvényében a légnyomás és a víz forráspontjának változását is vizsgáltam. A méréseket házilag készített eszközökkel végeztem, ezért viszonylag hosszú mérésidők adódtak. A „g” mérésére egy hátizsáknyi eszközt vittem magammal.
Emlékeztem, hiszen az első mérést az egyetem udvarában végezte, nagy drukkolásunk közepette. Természetesen ingán nem a fizikaórán bemutatott golyó és cérna értendő, hanem az álló ingaórákból ismert, saját állvánnyal és a súrlódást is kompenzáló rugós szerkezettel ellátott, óraszerűség. Emlékeztem, hogy a zsibogón vett ébresztőórából bütykölt „számlálót“ Zoli. A stoppert ismert számú (kb. 1000) ingaperiódus után megszólaló harangra állította meg. Rendkívül „szórakoztató” mérés volt, hiszen a teljes felszereléssel felmászott a megfigyelő például az Istálóskő barlangjához, mindent összeszerelt, majd kezdődött a háromszor félórás mérés. A másik két ingával megismételve ez mintegy öt órát jelentett. A víz forráspontját nagypontosságú (1/100 Cº) hőmérővel lehetett csak mérni.
Az első, hitelesítő alapmérést, Záhonyban, a községháza udvarán lévő gravitációs alapponton végeztem el. –folytatta Zoli– Ekkor állapítottam meg, hogy naponta legfeljebb egy mérést tudok egyedül elvégezni. Mindent összekészítettem a méréssorozatra, eldöntöttem, egyedül megyek, mert senki sem jelentkezett segíteni. Két hétre tudtam bérelni egy oldalkocsit.
Egy szűk héttel az indulás előtt, megkeresett két barátom, Jenő és Máté. Biztos emlékszel rájuk, mat-fizesek voltak!

Elmondták, hogy elkísérnek, legalább is a nyékládházi tavakhoz, segítenek az ottani mérésben, ott letáboroznak barátnőikkel, és megvárnak, amíg nem végzek. A két srác a Visontai ikreknek, Katinak és Julinak, udvarolt. –Emlékeztem a két lányra, állandóan fiúk után futottak, eléggé laza erkölcseikről voltak hírhedtek! Ekkor kapcsoltam, Hát Zsuzsi az ikrek kishúga, azért volt ismerős.–. Kiderült, hogy önfeláldozásukat annak köszönhetem, hogy a lányok a mérésekre hivatkozással jönnek el otthonról.
Ismertél, hagytam, hogy bepalizzanak, elvállaltam az alibi szerepét. Még arra is vállalkoztam, hogy elmenjek, és a szülőknek én mondjam el a méréssorozat lényegét.

Telefonáltam Katiékhoz, és kellő lelkesedéssel magyaráztam el a munka fontosságát és nagyszerűségét. Amire nem számoltunk, hogy a Visontai család nem tudta kishúgukat, Zsuzsikát elhelyezni. Kati néni közölte, hogy jöhetnek a lányok, csak Zsuzsi nem maradhat itthon egyedül, vagy visszük őt is, vagy mindegyik lány marad!
Délután ötösben beszéltük meg a lehetőségeket. A két lány szerint csak a szokásos, szüleik így akarnak rájuk vigyázni, hiszen Zsuzsi (családjának Prücsök) jelenléte megakadályozza az együttalvást a fiúkkal. Mindenféle „pisis spionnak“, „sétáló vasalódeszkának“ becézték távollévő húgukat.
Hát, tudjátok –kapcsolódott be az épen megérkező Zsuzsi is, sikerült Zolikát elaltatni, és leültek Tímeámmal mellénk– ha hármasban voltunk egyéb, önértékelésemet javító ötletekkel is bombáztak. Javasolták, hogy vigyázzak, mert az öltözőben még valaki „kinyomja a mellemet, mert pattanásnak hiszi. Máskor mondták, fürdés után rögtön vegyem le a melltartómat, mert a vizes borogatástól lelohad a mellem. Akármivel lebuktak anyáék előtt, engem vádoltak árulkodással.
Megpróbáltak megvesztegetni, –vette vissza a szót Zoli– Máté felajánlotta, hogy édesapjával varratnak nekem is egy rendes bőr motoros sapkát.
Este mind a hárman odamentünk. Én Zsuzsit még nem láttam, nővérei elmondása alapján, egy pattanásos, elől-hátul gyalult, hisztiző csitrire készültem. –közben megsimogatta, és megpuszilta felesége kezét – A házban megláttam Zsuzsit, az úttörőházi fizikaszakkörről emlékeztem rá.
Valójában már hetedikes voltam, 13 és féléves. Laci, te is emlékezhetsz rám, hiszen szinte mindig ott voltam, sok kísérletet te mutattál be.
Valóban, most is látom a két varkocsba kényszeríttet hajadat.

Elmondtam a szülőknek a mérési tervet, mit és hol mérünk, hol fogunk aludni. Zsuzsi nagyon lelkesedett, láttam, feltétlenül jönni akar. Egyértelmű volt a szülői reakcióból, Zsuzsi nővérei erkölcseire vigyáz majd.

Pénteken indultunk, én még az oldalkocsit is telepakoltam, Zsuzsi mögöttem foglalt helyet. Első nap csak a nyéki tavakhoz mentünk, ahol fürödtünk és az első mérésekhez állítottuk össze a rendszert. Kellemes meglepetés volt, hogy Zsuzsika komolyan érdeklődött a fizika iránt, és hamar megtanulta a mérést.
Természetesen, hiszen egyrészt érdekelt, de legalább annyira fontos volt, hogy végre egy egyetemista fiú komolyan vesz. Nem tart kislánynak. Lehet, hogy már nem emlékszel, de olyan kedves voltál, és mindig rendesen kimondva nevem, nem Zsunak vagy Prücsöknek szólítottál.
Estére négy sátrat állítottunk, a lányoknak egy nagyot, nekünk pedig egy-egy picit. Tudod, Laci akkor vettük a bizbe azokat a „kutyaólakat“, azzal voltunk. Este jó ég volt (csak északkeleten zavart egy kicsit Miskolc), ezért kicsit távolabb felállítottam a kis Newton teleszkópot, és nézegettük az eget. Nemsokára kettesben maradtunk Zsuzsikával, órákon át beszélgettünk. Közel éjfél volt, amikor visszamentünk a sátrakhoz. Lefeküdtünk.
Másnap reggel szokásom szerint hat óra előtt keltem. Nem akartam testvéreimet felébreszteni, kimásztam a sátorból. Láttam, hogy Zoli frissen főtt kávét iszik, meghívott reggelizni. Reggeli után pipázott, olyan jó szaga volt, mellette ülve én is élveztem a kellemes szagokat.
Nemsokára mi ketten indulásra készek voltunk, de a többiek még mélyen aludtak. Megkérdeztem, meddig szoktak aludni a testvérei. Kiderült, hogy sokáig. Hajnali kilenckor megmérgesedtem, hagytam egy pontos útitervet, és elindultunk Zsuzsikával a Bükk fennsíkon kijelölt első helyre, Újhutára.

Most hétágra sütött a nap, csak a vékony ing választott el egymástól, olyan jó volt, hogy egy felnőtt férfihez simulhattam. Nem is hátul fogózkodtam, hanem átkaroltam a mellkasát, így utaztunk. Olyan izgató volt így!

Egy óta múlva már a hegyen kezdtük el a mérést. Sokat segített Zsuzsika. Nemsokára már mind a három ingával mértünk, sőt a tüzet is megrakta a forráspontméréshez. Körülnézett a készletünkben, és elvállalta, hogy a bográcsban lecsót főz. Ebéd után legurultunk Tapolcára, mire a többiek megérkeztek, mi már meg is fürödtünk a strandon, és vacsoránkat, az öreglebbencset javában főztük.
Vacsora után nővéreim a szabadtéri moziba mentek a fiúkkal, Zolinak nem volt kedve eljönni, engem érdekelt, ezért megnéztem a filmet. Lengyel háborús krimi, a KÉT „N“ ÚR volt a címe.

Amikor egyedül maradtam, bebújtam a sátramba, olvastam és az eltelt két napon tűnődtem, amikor meglepetésemre Zsuzsi mászott a sátramba.
Hát igen, nővéreim otthagytak a poros álláson, mint Pál apostol a testvéri Román Népköztársaság többségi tagjait! A zseblámpáinkat nem találtam, Zolinál meg láttam a fényt. Adott helyet maga mellett, a gumimatracon. Olyan jó volt mellébújni, és hallgatni, ahogy magyaráz. Elengedtem magam, és elaludtam.
Nagyon furcsa érzés volt, ahogy egész éjjel minden moccanását éreztem, nagyszerű volt érezni a karomban Zsuzsikát, bár csak a melegítőkön keresztül értünk össze. Fel-felébredtem, ahogy hozzámsimulva megmozdult, de mindig olyan boldogító érzéssel aludtam tovább. Valami kellemes álmomat szakította meg, a pirkadatban sátruk előtt kiabáló Juli. Zsuzsit keresete! Kati éppen a Jenő sátrából mászott ki, megrémültek, hogy valaki ellopta a kislányt. Zsuzsi letámadta nővéreit, és ultimátumot adott, vagy mindenki „felnőttként” kezeli, vagy mindent elmond szüleiknek.

Az ikrek kényszerhelyzetben voltak, mert apáék megmondták, este tízkor a közös lánysátorba kell mindhármunknak lefeküdni. Amikor megmondtam, vagy három hónapig helyettem is mosogatnak, és a közös zsebpénz harmadát azonnal ideadják, vagy telefonálok anyának. Azonnal mindent teljesítettek.
Teljesen meglepődtem, ekkora tudatosság és érdekérvényesítő képesség szokatlan volt az addig háttérbe szorított csitritől. Hatosban megbeszéltük, hogy legalább minden második nap találkozunk, és a két fonálingával ők is mérnek.
Egerbe hatosban motoroztunk el (az ország talán legszebb útján), aludni a főiskola kollégiumában aludtunk két nap.

Kedden-szerdán Istálóskönél kívántunk mérni. Szilvásváradról kisvonattal és gyalog mentünk fel az Istálóskőre, fent is aludtunk kettesben. Este Zsuzsika közölte, hogy nemcsak egy sátorban alszunk, hanem eleve a hálózsákomba vackolta be magát, párnának a karomat használta. A hideg miatt, csehszlovák pamutmelegítőben aludtunk, ez elég pufferréteget alkotott, nem igazán éreztem testét, de a tudat az nagyon izgatott.
Nagyon sokat beszélgettünk, meglepett, hogy mennyivel felnőttesebb gondolkozású, mint kortársai, sőt nem egy egyetemi évfolyamtársam.
A modern regényeken kívül elsősorban a statisztikus mechanikai művek érdekelték, csak a megértéséhez szükséges matematikai ismeretei hiányzottak. Ott a sátorban kezdtük a hiányokat bepótolni.
Lehet, hogy többen elmekórtani esetnek gondoltok, hogy egy csinos kislányt a karjaimban tartva nem a szerelemről, hanem a felsőbb matematikai levezetésekről beszélgettünk. Valami örökletes génhibám miatt, mindig, mindenütt, mindenkit (aki nem fut el) matematikai és fizikai oktatásban részesítek.

Két nap alatt értük el Ágteleket. Estére nővéreim is megérkeztek, egymás mellé táboroztunk, és csak a három kis sátrat vertük fel. Közös szalonnasütés közben kiderült, hogy a nővéreim valóban tudnak egyenrangúként kezelni. Másnap délelőtt lementünk a barlangba egy félnapos túrára, egész úton Zoliba karoltam (ahogy a nővéreim). Nem tudtam, ettől a mamlasztól egy rendesebb puszit kiprovokálni.
Éreztem én Zsuzsika próbálkozásait, de nem tudtam, mennyi az ikrek pukkasztása, és mennyi a nekem szóló érzelem. Délután mi ketten átmentünk Jósvafőre, ott is megnéztük a barlangot. A többiek fáradtságra hivatkozva nem jöttek velünk. Három nap kirándultunk, mértünk este matematikáztunk, mialatt hazaértünk Árkodra. A másik két pár, valószínűleg szintén jól érezte magát, mert lehető legtöbb időt a sátrakban töltöttek.

Otthon segítettem a fényképek előhívásában, és a dolgozat leírásában. Anyával hazahozattam az irodából a táskaírógépet, és én pötyögtem le a Zoli dolgozatát. Mindenki hozzászokott, hogy csütörtök és vasárnap délutánt közösen töltöttük, beszélgettünk, matematikázzunk. A tanév végére a korábbi négyes matematika és fizika jegyem ötös lett.
Nyáron első szóra engedték el velem Zsuzsit, a Dunántúlon végzett mérésekre (két hétre kettesben) is. Senki sem törődött velünk, az egész család az ikrekre figyelt, hiszen ők, nyíltan ellenkezve a szülőkkel, csakazért is kimaradoztak, és közölték, mint nagykorúak azt tesznek, amit akarnak. Ez a következő időszakban is így maradt, ráadásul váltogatták az udvarlókat is, ritkán tartott egy-egy kapcsolat néhány hónapnál tovább. A tanulmányaik is hullámoztak, több félévet ismételtek.

A következő három évben egyre több iskolatársnőm „benzint pisilt” az irigységtől, hiszen nekem egyetemista barátom volt. Egyedül az zavart, hogy felnőttesen komolyan vette, a korhatárokat a filmeknél, és a hazaérkezés megígért időpontját.
A három év alatt Zsuzsi is felnőtt, betöltötte a 16 évet. Az egész környezetünk számára természetes lett, hogy mindenütt ott van velem. Egyre gyakrabban kaptuk a közös meghívásokat. Szüleink is összeismerkedtek. Nem viselkedtünk provokálóan, de belém karolt, hozzám simult, illetve nyilvános helyen is átkaroltam.
Szülei –mintha nagybácsi, vagy vőlegény lennék– bárhova elengedték velem. Legfeljebb az „úgy is vigyázol rá” ténymegállapítás hangzott el, a hazaérkezés kötelező időpontja gyorsan tolódott ki.

1963-ban megkaptam a diplomámat, és doktorandusi ösztöndíjat, témám a mérésadatgyűjtésre vonatkozott, a kis villanyerőművek, automatikus vezérlőrendszeréhez kapcsolódott. Augusztus 1-től kirendeltek Budapestre a KFKI-ba, a VITUKI-ba és az Orion-EMG-be, egy negyedéves tanulmányútra, hiszen itt készült a vezérlés, de itt ringott a számítástechnika bölcsője is. A negyedévre egyedül béreltem kétágyas IBUSZ szobát a belvárosban. Nagyon kedves nyugdíjas házaspár volt a házigazda.
Régen szeretetem volna megnézni az augusztus 20. ünnepséget és tűzijátékot, kiderült, még Zoli sem látta. Megbeszéltük szerez szállást, és néhány napra feljövök.
A házinénit megkértem, a menyasszonyom aludhasson itt, beleegyeztek. A KFKI-ban előre ledolgoztunk néhány napot, így szombattól egy egész hetem szabad lett. Rendet csináltam. A házinéni még egy csokor virágot is tett a szobába. Pénteken megfürödtem, az új villanyborotvával megborotválkoztam, és vettem salátákat vacsorára. Zsuzsi későeste érkezett. Nagyon fáradt volt.
Igen, mert anya kapott 50 kg őszibarackot, ezt főztük be, hajnaltól délutánig. Mire a vonatra szálltam, csak aludni tudtam, pedig szerettem volna manikűrözni, tudjátok a körmöm tiszta barack volt. Szerencsére a Nyugatiban várt Zoli, mert csak ott ébredtem fel, végig aludtam az utat. Szerencsére közel lakott, mert út közben elaludtam volna. Megmondtam, ma aludni akarok. A szobába lépve meglepett a terített asztal. Ettünk, nagyon jól esett, akkor jöttem rá, valóban éhes vagyok. A fürdőben lezuhanyoztam, és hálóruhát, fürdőköpenyt vettem, és bementem Zolihoz.

Amíg zuhanyozott, összepakoltam, megágyaztam a kettős ágyat. Ahogy bejött és levetette köpenyét, fennakadt a szemem, egy átlátszó, fenekét éppen befedő csipke valami „takarta” testét. Az állam koppant a padlón! Ez megdöbbentet! Amit láttam, és ahogy láttam!
Igen, egy ismerőstől vettem, amerikai IKA csomagból származott. Sejtettem, hogy merész (nem volt hozzá bugyi), és ahogy megmozdultam mindenem látszott, hiszen csak a gallérnál volt egy masni. Később tudtam meg, hogy egy szokásos bébidoll kiegészítő csipke köpenyét vettem meg és fel. A kínos döbbenetet úgy próbáltam feloldani, hogy megperdült előtte.
A meglepetéstől lehuppantam az ágyra. Mellém feküdt, a csipke szétnyílt, ekkor megéreztem és értettem, hogy már egy szerelmes nő van a karjaimban, aki alig várja, hogy odaadhassa magát párjának. Megemeltem, hogy csókolózni tudjunk, és valódi szerelmes csókban forrtunk össze. Sokáig csókolóztunk összebújva, éreztem a fáradság vesz erőt rajta, hallgatva egyenletes szuszogását én is elaludtam.
Hajnalban ébredtem, nem mertem megmozdulni, nehogy felébredjen. Tudtam, mostantól minden megváltozott, ha még nem is vettem el a szüzességét, de már kimondatlanul is, egymáséi vagyunk. Nem tudtam megállni, hogy ne csókolgassam, simogassam. Szemét kinyitva rámnevetett.

Hírtelen nem tudtam, még álmodom a csókjait (mint oly sok ébredéskor), vagy valóságban kapom. „Csípj meg, hogy tudjam, tényleg nem álmodom!” kértem, de csípés helyett tovább csókolt, simogatott.
Nem tudom mennyi idő telt el, a folyamatos csókok, simogatások között, de nemsokára már úgy kényeztettük egymást, ahogy az Isten megteremtett. Összesimultunk, birkóztunk a csókolózás közben, egyszer csak már teljessé vált az összeolvadásunk.
Olyan kedvesen, annyi szeretettel és féltéssel bánt velem, hogy csak a boldogságot éreztem, szerelmünk kiteljesedésétől, szinte lebegtem.
Összeölelkezve félálomban pihentük ki az orgazmust, amikor eljutott a tudatomig, nem védekeztünk!
Igen, boldogságságunkban elfelejtkeztünk, de én megdézsmáltam édesanyám gyógyszerszekrényét, és két spermicid-hüvelykúpot elszocializáltam. Az egyiket rögtön fel is helyeztem. Megbeszéltük, hogy mindketten szégyelltük kérni az óvszert, zavarba voltunk, mert még a csomagolását sem ismertük.

Amikor a városba sétáltunk, egy nagy drogériába is betértünk, ahol egy nagyon kedves arcú, korunkbeli eladólányt láttunk rakosgatni valami arany tallérokat. Odamentünk, és Zsuzsi suttogva kérdezte, hogy hol találjuk az óvszert. Kiderült, hogy épen azt pakolja.
Csodálatos hetünk volt együtt. Amikor csak tudtunk, szerelmeskedtünk, csak úgy repdestünk a boldogságtól. Pénteken hazamentünk, a vasárnapi ebédnél meg is jegyezte Klári néni, hogy „Te, Zoli, mit tettél ezzel a lánnyal? A szeleburdi fruskát, kicserélted egy felnőttre?”.
Az érettségig hátralévő, közel két év nagyon nehéz volt. Szüleink hallgatólagos tudtával ugyan havi néhány együttlét mindig sikerült, de szerettük volna már hivatalossá tenni a kapcsolatunkat. Ez viszont az akkori szabályok szerint azt is jelentette volna, hogy nem járhatok tovább gimnáziumba, legalább két-három évet veszítek az egyetem előtt. Közben Zoli is megváltozott, eltűnt a félénk kamasz, határozott, céltudatos párom lett.
18. születése napján megkértem a kezét, házasságunkat azonnal az érettségi után megkötöttük, nem akartunk tovább várni. Lakást és állást itt a nyugati végeken kaptunk, és láthatjátok, már szépen beszél Zolika.
Hozzászólások
További hozzászólások »
apahal ·
Mély tisztelettel köszönöm Neked Laci Bácsi, hogy írásaid segítségével könyebben tudom (ha csak így utólag is) megérteni, az engem lényegében felnevelő nagyszüleim életkörülményeit, és világszemléletét.

Ahogyan írsz az egyszerűen szenzációs! Köszönöm még egyszer...

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

Anna69 ·
Sziasztok! Keresek egy férfit egy kellemes találkozóra. Részletek a honlapon -> www.teensfk.site

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: