Vak törzsek

Sétálunk az erdőben, kézen fogva. Az erdő egyre sűrűbb, egyre zöldebb... A lombok egybeborulnak fejünk fölött, a sugarak csak ritkán ütik át. Nincs más ember itt rajtunk kívül. Lassan lépünk a recsegő avarban, mindketten a másikról képzelgünk. Megállok, kezed kiragadod kezemből, mivel továbblépsz. De a hiányt észrevéve megtorpansz, s visszafordulsz: tekintetünk összecsillan. Mosolygok rád... te is mosolyogsz. Hátrébb lépek, hátamat egy fa törzsének támasztom, s térdemet meghajtom kissé. Te felém lépsz, még kötött tagokkal. De kinyújtom feléd kezeimet, s megfogod őket.

Magamhoz rántalak, magamra vonlak hevesen. Megfeszülnek ujjaim, csípődre szorítom tenyerem, majd lejjebb csúsztatom fenekedre. Te átkarolsz engem, a fa mögött átkulcsolod kezeidet... Megcsókollak, ajkaink alig érnek össze... Egyik kezemmel a combod belsejéhez nyúlok, pinádba markolok a farmeron át. Felemeled jobb lábadat, hogy könnyebben hozzá férjek. Középső ujjammal simogatom, jól érzed, érzed, amint megérintelek. Bal kezemmel szétbontom hajadat, s hátadra eresztem. Majd nehézkesen lehámozom felső ruhádat, kikapcsolom melltartódat, s a fa tövébe ejtem. Ujjaim mindeközben lábaid közt cikáznak. Leereszted lábadat, s széles terpeszbe állsz. Kigombolod a nadrágodat, s lerántod a cipzárt is...

Gyorsan megfordítalak, a nadrág aláhull, s kilépsz belőle. Csak a fekete tanga fedi az előjáték óta átlucskosodott pinádat. Én is levetkőzöm, egészen meztelenre. A földre fekszem, a puha levelekre... s rád nézek. Nem tétovázol, rám fekszel átellent, s szopni kezded részben már merev farkamat. Én félretolom a bugyidat, s tenyeremet a meztelen bőrödre szorítom. Vér áramlik ágyékodba... Mellkasomra ereszkedsz, ráülsz. Farkam kicsattan a forróságtól, teljesen merev. Még nyaldosod, nem veszed szádba, már csak végignyalod, s közben kecses ujjaid közt tartod. Hajadat néha félrecsapod, hogy ne zavarjon... Én közben megnyálazom ujjamat, s a nedves pinádba tolom, egészen mélyre. Mélyre... Forgatom benned az ujjamat. Közben testemet megfeszítem az élvezettől elrészegülten, farkamban lüktet a vér, az izmok... Kezemet megtámasztom mellkasomon, te vonaglasz két ujjamon, s közben bekapod farkamat. Minél hevesebb vagyok, te annál vadabban szopsz, annál sebesebben simogat nyelved. Harmadik ujjamat is felnyitom. Neked kissé fáj... Eleinte. De megteszed nekem: beleülsz így is. Pinád teljesen szétfeszül, gerjedt bőröd ujjaim közé vág... Pár percig ujjazlak, egyre hevesebben lihegsz.

Majd felemellek, s felállok én is. Megfogod farkam, s köldököm alá szorítod hasamon. Én a seggedhez nyúlok két kézzel, s felemellek, magamra húzlak. Megtartalak egy ideig, míg csókolgatlak hevesen, majd lejjebb eresztelek, merev farkamra csúszik tested. Így, téged magamra tartva, átfordulok a fához, s hátadat a törzsének nyomom. A kéreg durva, kissé fáj amint hátadba vágnak a barázdák. Erősen nekinyomlak, s közben vadul duglak. Átkarolsz. Nagyon erősen szorítod nyakam, s fülembe súgsz:
- Ez fáj!
- Az jó! –felelem- Nekem is!
Körmeidet végighúzod hátamon. Érzem: vérem kiserken. Elrántalak a fától, s lassan a földre ülök. Majd hátradőlök, a levelek közé.
- Most ne hagyd abba! – mondod, s rám nézel kérlelőn
Felkelek alólad, s hátadra fektetlek, a levelek közé, ahol én is feküdtem. Elhelyezkedsz, kezeidet fejed alá teszed. Rád fekszem. Hajadat félresimítom arcodról, s megcsókollak. Nem sokáig, nem hévvel. Majd megcsókolom álladat is. Utána lejjebb ereszkedem, s mellbimbódat nyaldosom. Közben jobb kezemmel megszorítom nyakadat. Majd lebukom lábaid közé, s megállok egy pillanatra. Nagyon kívánom számmal érinteni pinádat, nyelvemmel belenyalni. Szám szélét megnyalom, majd alsó ajkamat pinádhoz érintem. Minden apró ingert jól érzel. Nyelvemet lassan kinyújtom, s oldalt mozgatom ágyékod közt. Közben látom rajtad, hogy élvezed. Nyakamat előrébb tolom, s egészen a lábaid közé fúrom fejemet. Egész pinádat a számba veszem, s gyengéden fogaim közt tartom. Szívom, s közben nyelvemet belemártom, amilyen mélyen csak tudom. Rengeteg nyálat forgatok rajta. A sárgult fűbe markolsz, s tépdesed. Lábaidat kissé összébb tolod, hogy puncid ne feszüljön meg. Nyöszörögsz halkan. Kezeiddel melleidet markolászod élvezetedben, s így szólsz hozzám szaggatottan:
- Mindjárt! Ne hagyd abba! Már érzem!

Nyelvemet visszább húzom, s csiklód alá nyomom, aztán azt nyaldosom. De nem sietek, nem. A forróság lassan árad pinád felé, olyan lassan, amilyen lassan engedem. Csiklód duzzadt, nyelvemen ide- oda csusszan. Egyre gyorsabban nyaldosom. A lábizmaidban járkál a langyos rángás, s biztosan áramlik ágyékodba. Már ott is van. Ágyékodban áll, s vár egy utolsó nyalintásra. Felkészülsz, fenekedet felemeled az avarból, apró levelek tapadtak hátadra, s lábaidra. Én felszívom a friss –vad levegőt, s belenyalok egy sort durván pinádba. Felsikoltasz félhangosan. Nem hagyom abba a nyelvezést, erősen, töretlenül folytatom. Közben benned szétárad a nyugalom, a semmi, üresség tölt el, minden szertefoszlik benned. A rövid érzés kialszik, izmaid ernyednek, s visszazuhansz a földre feszült állapotodból. Én feljebb csúszom testeden, kígyózva, s tenyeremmel letakarom szemeidet. Ujjaimmal szádat végigsimítom, majd arcodra helyezem. Forró vagy, egész tested forró.

Felkelsz. Én fekszem hanyatt, s te elém térdelsz. Farkam teljesen merev. Kezedbe veszed, lüktet tenyeredhez simulva. Lassan hátrahúzod rajta bőrömet, s szádba vesszed. Egyből megérzem az addig nyugvó forrást hasam táján, s combomban. Összeránt. Nyelved csodásan ingerel, ajkaid vastag farkamra tapadnak, a rúzs enyhén nyomot hagy. A magma farkam tövébe ér. Tudod, hiszen sóhajtozom, arcizmaim is összehúzódnak, arcom elváltozik. Ujjaiddal teljesen hátrarántod bőröm... A magma lávává válik, kitör belőlem. Szádba lövell, nyelvedre. Kéjesen sóhajtozol, s fejedet is ingatod szopás közben. Belőlem is elszáll az üresség, megint megértem, itt vagyok az erdőben, itt vagyok veled. Felemelkedsz, majd mellém fekszel.

Hozzám bújsz lehunyt szemekkel, fejedet mellkasomra hajtod, s megpuszilod.. Majd arcomhoz tartod a tiédet. Szemeid hirtelen felnyílnak, s isteni pillantásodat enyémbe veted. Felettünk verebek kergetőznek, s a távolban fakopács kopog egy rücskös fán. Még meleg a levegő...