Vágyakozó szívek

Írta: HulaHoop444
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének ideje: 2012. július 10.
********************************************************************
Mint egy apró gyöngy, gördült végig egy izzadtságcsepp a szemöldököm mentén, ahogy kihúztam a pitét a sütőből. Az alma és fahéj illata egy pillanaton belül betöltötte a konyhát, egy elégedett sóhajt csalva elő belőlem. Óvatosan az asztalra helyeztem a pitét hűlni, hogy a következő tálca felé forduljak. Ahogy sorban vettem ki a süteményeket a sütőből, a kellemes illat csak még sűrűbb lett. A Miss Murphy’s Bakery[1] vendégei elégedettek lehettek. Az üzlet csak úgy szárnyalt, és még csak most fordultunk rá az esküvői szezonra. Igencsak elfoglalt méhkirálynő leszek a következő hetekben.



A friss almáspite illata csodálatos élményeket idézett fel bennem, ami a másik szenvedélyemhez kapcsolódott a saját pékségem vezetése mellett. Ezt a szenvedélyt pedig úgy hívták, Rachel Wallace.
***
– Csak kóstold meg! – makacskodtam, elé helyezve a forró süteményt.
– Utálom az almás pitét – tolta el magától a tányért Rachel.
– Mert még nem kóstoltad az enyémet. Ízleni fog, megígérem.
– Ugyanezt mondtad a sózott marhára és a káposztára is. Szeretlek, de a kaják terén pocsék az ízlésed.
– Gyerünk, Csokiroppancs! Csak egy harapást! Kérlek!
– Már megmondtam. Nem szeretem az almás pitét.
– Ne légy már olyan, mint egy gyerek! Legalább próbáld ki!
– Nem.
– Oké! Ha nem kóstolod meg az almás pitémet, nem kapsz „cseresznye pitét” ma este – tettem csípőre a kezem.
– Gonosz vagy. Nagyon, nagyon gonosz – sóhajtott Rachel, vonakodva a villájára szúrva egy kevés pitét, és undorodva beleharapott. Egy ideig csak rágcsálta, majd hümmögni kezdett.
– Ez a legjobb almás pite, amit valaha ettem.
– Nem megmondtam? Le kéne szoknod erről az állandó rohadt makacsságról… Még jobb vanília fagyival.
– Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem.
Halkan horkantottam.
– Csak azért kóstoltad meg, mert megfenyegettelek.
– De működött, nem? Amúgy meg, ez a pite isteni – nyomott egy csókot az arcomra.
– Ez a legszebb bók, amit valaha kaptam a főztömre.
***
Az emlék, ahogy Rachel tömi magába az almás pitét, mély szomorúsággal töltött el. Igazából valahányszor eszembe jutott az a gyönyörű csokibarna nő, úgy éreztem, mintha egy golflabda szorult volna a torkomba. Rachel egy ideig nem volt a városban. Munkaügyben el kellett utaznia. Ügyvéd volt, aki extra gyorsan lépdelt felfelé a Sawyer, Hamilton and Craft, a város egyik legnagyobb jogi cégének ranglétráján. Most épp Texasban volt, és egy magasan jövedelmező ügyön dolgozott. Már három hete, négy napja, hat órája és tizennégy perce, hogy elment. A hab pedig az „annyira hiányzik” tortám tetején az volt, hogy most volt az első évfordulónk, mint egy pár, ő pedig még csak egy időzónában sem volt velem. Hülye jogi marhaságok! Miért kell ezeknek ennyi ideig tartaniuk?
***
– Csak pár nap lesz. Egy hét, vagy legfeljebb kettő. Visszatérek, mielőtt észrevennéd, Cseresznyés Pite – mondta, amikor átölelt a repülőtéren, erősen magához szorítva. – Ne gyűjtsd fel a lakást a hülye kajaötleteiddel, amíg nem vagyok itt, hallod?
– Nyugi! Nem fogom. Elvégre, profi szakács vagyok, vagy mi – nyugtatgattam.
– Ja. De bármi megtörténhet.
– Ne légy már ilyen aggodalmas tuskó![2] Minden rendben lesz.
– Kérjük, kezdjék meg a felszállást a 182-es houstoni járatra! – hallatszott a hangosbeszélőből.
– Ez a végszavam – ölelt magához még egyszer gyorsan Rachel, és felkapta a táskáját. – Szia, Melissa! Szeretlek.
– Szia, Rachel! Én is szeretlek. Vigyázz magadra! – csókoltam meg a homlokát.
Ahogy elhúzódott, rám villantotta a legszebb mosolyát, és integetett. Amikor láttam a repülőt felszállni, nem tudtam többé visszatartani az egész reggel elfojtott könnyeimet.
***
– Hé, Kelly! – szóltam a segédemnek, kitörölve a könnyeket a szememből. – Tudnál segíteni ezekkel a pitékkel?
– Persze, Melissa. – Kelly, aki épp azzal foglalatoskodott, hogy virágmintákat fújjon tejszínhabból az esküvői tortára, a raktárba sietett néhány dobozért. Ó! Esküvői sütemények. Rachellel épp egy esküvőn volt az első hivatalos randink.
***
– Táncoljunk! – ragadta meg a derekamat Rachel, hogy a táncparkettre rántson. A nyakam köré fonta a karjait, miközben az enyémek a csípőjét kulcsolták át. A zene tökéletesen illett egy esküvőhöz. Lassú volt és romantikus. Anélkül ringattuk magunkat előre-hátra, hogy különösebben zavartattuk volna magunkat. Elvégre ez az esküvő is két menyasszonyró szólt.
Az egyikük, Michelle, végül elfordult a feleségétől, és odasétált hozzánk.
– Áhá! Tudtam én! Tudtam, hogy egy nap ti ketten összejöttök. Még egy űrben keringő vak ember is felfigyelt volna a szikrázásra közöttetek. Gratulálok, lányok!
– Köszönjük, Michelle! – mondtam.
– Köszi, Michelle! – mosolygott Rachel.
– Hogy történt? – kíváncsiskodott Michelle.
– A Macy’s próbafülkéjében – ült ki egy kaján vigyor Rachel arcára.
– Mi folyik itt? – lépett oda Michelle mellé Kathy, és jobbjával átkarolta a feleségét.
– Rachel és Melissa összejöttek – tájékoztatta Michelle.
– Tényleg? Végre valahára!
– Te is? – tátottam el a számat. – Mi miért nem vettük ezt észre?
– Jobb később, mint soha, Missy – simogatta meg a kezemet Rachel a hüvelykujjával.
– Azt mondod, a Macy’s próbafülkéjében történt? – tért vissza az előző témához Michelle.
– Ja – válaszoltam. – Rachel segített felhúzni a ruhám zipzárját, amit épp felpróbáltam, aztán egyszerűen csak megcsókolt.
– Túl jól nézett ki abban a ruhában. Bár, az igazat megvallva, most is azt viseli.
– Rachel ruhája pedig az én lélegzetemet állította el. És ő is azt viseli most. Aztán egy kicsit… ö, elszaladt velünk a ló.
– Ja. Mondhatjuk így is. Ha az eladó nem kopog, ott téped le rólam a ruhát.
– Váó! – füttyentett Michelle. – Vérpezsdítően hangzok.
– Mikor nem az? – kérdezte Rachel. Aztán csak egymásra néztünk, és egyszerre nevettünk fel.
***
– Szedd össze magad, Murphy! – nyögtem, kitörölve az emléktől újratermelődött könnyeket a szememből. Kelly hamarosan visszatért a pitéknek szánt dobozokkal. Vettem egy mély levegőt, és igyekeztem a jelenre koncentrálni.
Elég erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy kibírjam a nap hátralevő részében. Megtöltöttem habbal a fánkokat, süteményeket sütöttem, aztán meg Kellyvel befejeztük azt a rohadt esküvői tortát. Amikor végeztem, már teljesen kifáradtam, és mindenemet befedte a ragacs. Már csak arra vágytam, hogy hazaérjek, vegyek egy forró fürdőt, felmelegítsek egy kis lasagnát, és felhívjam az én drágámat, ha neki van még egyáltalán ideje és energiája beszélni velem.
Amikor kinyitottam a lakás ajtaját, első utam a kanapéhoz vezetett.
– Huh! Micsoda nap – morogtam hangosan, úgy dörzsölgetve a szememet, mint egy álmos óvodás.
A kanapé karfájára hajtottam a fejem, és lehunytam a szememet. Bizonyára elszundítottam, mert a következő, amire emlékszem, egy lágy nyomás volt az arcomon. Kinyitottam a szemem, és megpillantottam azt a gyönyörű arcot fölém hajolni.
– Édesem! Haza értem – mondta Rachel dallamos hangon.
– Istenem, Rachel! – Most már teljesen felébredtem. Felültem, és szorosan magamhoz öleltem őt. – Mikor érkeztél?
– Úgy fél órája. Hoztam vacsorát és virágot.
– Az időzítés tökéletes.
– A világért sem maradtam volna Houstonban az évfordulónkon. Minden kiskaput felhasználtam, amit csak ismerek, hogy a lehető leghamarabb végezzek. Ja, és nyertem.
– Ez csodás. Gyönyörű, és még okos is. Annnnnnyira imádlak – csókoltam meg hevesen.
– Nyugi! Nem megyek sehova! – söpört ki egy kósza tincset az arcomból.
– Bárcsak ne kellene annyit utaznod! Annyira hiányoztál. Minden csak rád emlékeztetett.
– Ezzel én is így voltam, Cseresznyés Pite. De amint a bíró véget vetett a tárgyalásnak, rohantam is az első géphez.
– Mit hoztál vacsorára?
– Csak egy kis sztéket krumplival a szomszéd étteremből.
– Nyami! De nem ez az egyetlen, amit szeretnék ma este befalni – kacsintottam rá.
– Te és a mocskos fantáziád! – csókolt meg, és fürge nyelve bebarangolta a számat. – Minden erősre szükséged lesz hozzá, szóval, előbb együnk!
– Igenis, asszonyom!
Kézen fogott, és odavezetett a kis konyhaasztalunkhoz. Már meg is terített. Az étel a tányérokon várakozott. Középen pedig a vázában egy hatalmas rózsacsokor illatozott a kedvenc borunk egy üvege mellett.
– Csodásan néz ki. Köszönöm, Csokiroppancs!
– Neked csak a legjobbat, Cseresznyés Pite! Foglalj helyet! – Kihúzta a széket, és leült velem szemben. Megfogta a borosüveget, és miután egy halk pukkanással kihúzta a dugóját, töltött mindkettőnknek.
Felemeltem a poharamat, hogy köszöntőt mondjak.
– Ez az év csodálatos volt, és remélem, hogy még sok hasonlót fogunk együtt tölteni.
Rachel azonnal átvette a szót.
– És hogy a szerelmük tovább fog virágozni.
– Egészségünkre! – koccintottunk, és nekiláttunk az ételnek. Vacsora közben folyamatosan beszélgettünk munkáról, a barátainkról, és a családunkról. Csodás volt, hogy megint itt van velem. Hogy láthatom őt nevetni, és azt a hülye mosolyt az arcán.
– A távolság tényleg csak még jobban összehozza az embereket – mondtam, miközben hozzáláttunk a desszerthez, a pékségemből származó almás pitéhez vanília fagyival.
– Erre csak most jöttél rá? – tett egy kevés pitét a szájába Rachel. – Minél többet voltam távol tőled, annál jobban hiányoztál.
– Ditto, mi amor.[3]
– Ne gyere ezzel a spanyollal! Már így is megőrülök érted. A spanyol csak ront rajta.
– Yo quiero hacerte el amor toda la noche.[4]
– Entonces, ven aquí, mi amor.[5]
Rachel elejtette a kanalát, és szenvedélyesen átölelt. Száját az enyémre tapasztotta, és hamarosan a nyelveink vad birkózásba kezdtek. Csak egy pillanatra szakítottam el tőle magam, hogy levegőt kapjak.
– Ágy! Most!
Rachel azonnal a hálószoba felé vetette magát, de én a derekánál fogva visszarántottam őt, és a karjaimba kapta, ő pedig átkarolta a nyakamat.
– Félsz, hogy lehagylak? – kacagott.
– Nem – ringattam őt a karjaimban. – Csak nem akarlak ma éjjel elengedni.
– Melissa! Életem minden egyes pillanatában veled lennék, ha tehetném.
Nem akartam egy pillanatot se elvesztegetni. Becipeltem őt a hálószobába, és belöktem magunk mögött az ajtót a lábammal. Aztán lefektettem őt az ágyra. Kivette a hajamból a csattokat, én meg megráztam a fejem, hogy kibontsam sörényemet.
– Imádom a hajad – mondta álmélkodó hangon Rachel, végigsimítva a tincseimen.
– Én meg a lábaidat imádom – motyogtam, benyúlva a szoknyája alá, lerángatva a harisnyanadrágját, hogy végigfuttathassam ujjaimat izmos, csillogó lábain. – Olyan simák és szexik.
A munkaruhánk darabjai hamarosan a legkülönbözőbb helyeken hevertek körülöttünk a szobában. Amikor Rachelről már sötétlila bugyija is lekerült, fölé kerekedtem, és végigcsókoltam az egész testét, amit csak elértem rajta. Az ajkait, a nyakát, a vállait. Ahogy csókolóztunk, Rachel combjai az enyémeknek nyomódtak.
– Nyisd szét a lábaidat! – mondtam, ő pedig engedelmeskedett, így mára az ágyékunk is egymáshoz ért, úgyhogy szeméremajkaimat az övéinek dörzsölhettem.
– Ó, istenem! Folytasd, kicsim! Igen! – zihálta. Én ismét fölé kerekedtem, és a csípőjére tettem a kezeimet. Csak a ritmust figyeltük, ami egyre csak gyorsult és gyorsult. Testünket beborította az izzadtság, mi viszont továbbra is úgy hajszoltuk magunkat, mintha ezek lennének az utolsó pillanataink.
– Melissa! Én… mindjárt elmegyek – nyöszörögte Rachel, miközben izzadtság csorgott le a halántékán.
– Én is! – kiáltottam fel pár másodperc múlva, és végül egyszerre tört fel a nyögés a torkunkból, mielőtt egymás mellé rogytunk volna az ágyra.
– Szeretlek – ziháltam, a mellkasára hajtva a fejem.
– Én jobban szeretlek – szedte a levegőt Rachel, és megcsókolta a homlokomat.
– Muszáj mindig úgy viselkedned, mint egy csecsemő?
– De a te csecsemőd vagyok – rebegtette a szempilláit. – Boldog évfordulót, Melissa!
– Boldog évfordulót, Rachel!
Csak feküdtünk az ágyban, egymás köré fonva fáradt karjainkat. Hamarosan mindketten álomba merültünk, és vágyakozó szíveink végre ismét egymás mellett doboghattak.
*******************************************************************
[1] Miss Murphy’s Bakery: Szó szerint Miss Murphy (vagy ha nagyon ragaszkodunk a minden áron való magyarosításhoz, Murphy kisasszony) Péksége.
[2] Angolul „worry wart”, ami szó szerint „aggódó szemölcsöt/bibircsókot” jelent. Bár gondolom nagyobb a jelentősége itt az alliterációnak, mint a konkrét jelentésnek. Csak magyarul mi ilyet nem nagyon használunk, és hirtelen az „aggódóra” nem jutott eszembe megfelelő alliteráló szó.
[3] Ditto, mi amor (spanyol): Dettó, szerelmem.
[4] Yo quiero hacerte el amor toda la noche (spanyol): Nem tudok spanyolul, úgyhogy csak a google fordítóra hagyatkozhatom. Aszerint valami olyasmit jelent, hogy „Egész éjjel csak szeretkezni akarok.”
[5] Entonces, ven aquí, mi amor (spanyol): Szintén a google fordító nyomán, „Akkor gyere, szerelmem!”
Ui.: A képen Gabrielle Monique Union alias Rachel Wallace.