Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Vágyak vagy álmok 3.

Julie sokáig keringett a belvárosban, amíg végre parkolóhelyet talált. Útközben gondolt csak bele mi lesz, mit is mond a férfinak, akit alig ismert. - Itt vagyok? - na és mit is válaszol erre ő? Örülni fog?
Ezek után a gondolatok után, kétségekkel tele ment föl a férfi lakásához. Az ajtó előtt még hátrasöpörte a haját és csengetett. Azt várta, hogy a kedvese nyit ajtót és szeretett volna rögtön hozzábújni, de csalódnia kellett, hiába csengetett senki nem jött. A lány tanácstalanul állt a küszöbön, toporgott még egy ideig, de aztán megfordult és elment. Az utcára érve azon gondolkodott, hogyan érhetné el a férfit. Lassan haladt, és amikor a kávézóhoz ért, bement és az ablaknál ült le.

Elővette a telefonját és keresgélt a nevek között. Az idős ügyvéd irodai számánál megakadt, de már késő volt fölhívni, hogy a fia után érdeklődjön. Az otthoni számát tárcsázta és remélte, hogy a férfi ott lesz, és egy alkalmazottól kérheti majd. Sajnos, nem volt ott és ezzel ki is merült minden lehetősége, hogy megtalálja, mert nem tudott róla semmit.
Minél többet gondolkodott, annál jobban látta, hogy milyen meggondolatlan volt. Megivott egy kávét, közben átnézte a táskáját, amiben alig talált valamit. A tárcáját és néhány papír zsebkendőt rakott ki az asztalra és egy doboz cukorkát, fésűt. Ennyivel indult el élete szerelméhez. Mosolyogva nézett föl és még mindig abban reménykedett, hogy, ha megjön a férfi, akkor újra minden jóra fordul.

Amikor a kávé elfogyott és a táskájában is rend volt érezte, hogy el kell mennie valahová. Beült a kocsijába és céltalanul indult el, majd gondolt egyet és behajtott a közeli bevásárlóközpont parkolójába és elkezdte járni az üzleteket, amik még nyitva voltak. Csábos fehérneműket vett és néhány ruhadarabot, de csak úgy találomra, nem tudatosan építgette új ruhatárát. Amikor elfogyott a készpénze kártyával fizetett, de azt az eladónő visszaadta azzal, hogy le van tiltva. Julie csodálkozva vette volna vissza a kártyát, de azt a nő bevonta és nem adta vissza. Arra számított, hogy majd másnap visszamegy a ruháiért a férje házába, de most már látta, hogy George mégsem fogadta az ő bejelentését annyira békésen, mint ahogyan akkor tűnt.

Órák teltek el nézelődéssel. Úgy érezte, most már újra megpróbálja megnézni otthon van - e a kedvese. Amikor az ajtó előtt állt és csengetett már tele volt aggodalommal. Mikor végre mocorgást hallott, megkönnyebbülten sóhajtott föl.
Kinyílt az ajtó és ott állt egy idegen férfi előtte, álmosan, kócosan, hunyorogva. Julie rémülten nézett a férfira, aki kérdően nézte és várta, hogy megmagyarázza miért is verte föl álmából.
- Bocsánat. Azt hiszem eltévesztettem az ajtót - rebegte zavartan és nézett körül, de már nem is tudta, hogy tényleg itt voltak - e Tomassal. A félmeztelen pizsamás férfi mellett bepillantva úgy látta, mintha ez az a lakás lenne és bátortalanul, de megkérdezte, hogy Tomas hol van. A férfi idegesen kérdezett vissza.
- Kicsoda? Tomas? - beletúrt a hajába és mielőtt becsukta volna az ajtót a lány előtt még annyit mondott. - Talán otthon van a saját ágyában - Julie állt a zárt ajtó előtt és egy világ omlott össze benne. Tomas tehát nem itt lakik, de akkor hol?Újra a csengőt nyomta és mikor az ajtó kinyílt és a férfi megint ott állt előtte, egyáltalán nem barátságosan mezítláb, pizsamanadrágban, ami teljesen le volt csúszva a csípőjére és a lány legszívesebben följebb húzta volna, mert attól félt, hogy teljesen lecsúszik és fölfedi a férfiasságot amit alig takart.

- Mit akar? - most a férfi hangja már ellenséges is volt.
- Ma itt voltam Tomassal és én azt hittem itt lakik, ne haragudjon, amiért megzavartam, de meg tudná mondani hol találom? - a férfi végigmérte a lányt és csak annyit mondott.
- Itt várjon - és újra becsukta az ajtót. Julie gondolta, hogy most telefonál és végre minden meg fog oldódni. Pár perc múlva újra kinyílt az ajtó és a szigorú férfi még mindig pizsamanadrágban intett, hogy menjen be. A lány megkönnyebbülten lépett be az ismerős lakásba. Kicsit csalódott volt, mert amikor itt volt Tomassal akkor minden tárgyra úgy nézett mintha az a férfihoz tartozott volna, de most át kellett értékelnie ezeket a tárgyakat, hisz ehhez az idegen és mogorva férfihoz tartoztak. A nyitott ajtón át látta a hatalmas ágyat, amin olyan csodákat élt át és a szíve hatalmasat dobbant a gondolatra. Remélte, hogy nemsokára a kedvese karjaiban majd nevetve meséli el, mi is történt vele, amikor ez az idegen férfi nyitott ajtót.

A pizsamás morcosan terelte be a nappaliba és hellyel kínálta. Julie leült a hideg bőrkanapé szélére és várt. A férfi a hatalmas fotelbe dobta le magát.
- Kérem, ne várja, hogy szórakoztassam - mondta még mindig morcosan és végigmérte a lányt tüzetesen tetőtől talpig. Amikor végzett, lenézett a lábára, ami a hideg padlón feküdt meztelenül és a lány is odanézett.
- Meg fog fázni - mondta a lány halkan.
- Na és ez a maga hibája lesz - tette hozzá a férfi és elnevette magát. Julie is elmosolyodott és most már a férfi arcát is szemügyre vette. Eddig a szemébe alig mert nézni az annyira szigorú volt vele, és a pillantásai mindig a férfi meztelen mellkasán álltak meg és a nadrágon ami annyira közel állt a lecsúszáshoz.
- Mióta ismeri Tomast? - kérdezte a férfi.
- Egy napja - mondta ki Julie és maga is meglepődött ezen. Legszívesebben elrohant volna, és ha tudja visszacsinálja az utolsó két napot.

Most ez ahogyan kimondta, annyira valószerűtlennek és erkölcstelennek hangzott. Belegondolt hogyan is ismerte meg Tomast és elpirult. Ha mástól hallja ezt a történetet, akkor nagyon elitéli azt a nőt aki ilyet csinál. Nem ismert saját magára. Nem értette mi történt vele, de remélte, hogy amikor Tomas megjön mindent tisztán fog látni és minden meg fog oldódni.
Szomjas volt, de a férfi nem kínálta meg semmivel csak ült ott a foteljében elterpeszkedve és őt nézte. A tekintete szinte mint egy röntgen úgy pásztázta végig. Megnyalta a száját és a cukorra gondolt a táskájában, ami most talán csillapítaná a szomját, de nem merte elővenni. Idegesen ült ott és várt. Végül megkönyörült rajta és elnézést kérve kiment a szobából, de ebben a pillanatban már csöngettek is. Julie fölpattant és boldog mosollyal nézte az ajtót. A házigazda odalépett és kinyitotta. Tomas lépett be és rögtön a pizsamáshoz kezdett beszélni.

- Bocs! Ne haragudj, nem gondoltam, hogy téged fog zaklatni. - aztán fölnézett és meglátta a rémült lányt, aki szinte repült felé. Odabújt Tomashoz.
- Elhagytam a férjemet. Veled szeretnék élni! - mondta egy szuszra . A férfi annyira meglepődött, hogy szólni is alig bírt. A házigazda szólalt meg elsőnek.
- Menjetek a nappaliba és beszéljétek meg, én megyek az ágyamba. - és ezzel ki is ment és becsukta a két szoba között az ajtót. Tomas a nappaliban ugyanabba a fotelba ült ahol az előbb a másik férfi. Julie annyira örült a férfi megjelenésének, hogy nem akarta, hogy távolság legyen közöttük és az ölébe telepedett.
- Megmondtam Georgenak, hogy szerelmes lettem és azzal a férfival akarok élni, akit szeretek. - kezdte a lány és közben a férfi nyakát birizgálta.
- Na és ki az a férfi? - kérdezte Tomas kegyetlenül. A lány egy pillanatra megdermedt.
- Te vagy az. Miért kérdezel ilyet? -
- Azért , mert amikor megismerkedtünk éppen mással szeretkeztél és aztán az igaz, hogy eltöltöttünk pár csodás órát, amivel alig tudtam betelni, de ez még nem szerelem. - Julie úgy érezte, mintha leforrázták volna. Először csak fölegyenesedett, aztán föl is állt és a kanapéhoz ment, ott aztán már nem bírták a lábai tartani, le kellett ülnie.

- Nem értem - motyogta Tomas, hátradőlve ült és nézte a kínlódó lányt.
- Mit nem értesz? Csodás volt veled és szeretnék még sokszor veled lenni, de úgy, hogy közben férjed van, és csak a szabadidőnket töltjük el együtt ilyen kellemesen, mint ahogyan tetted ezt eddig is a szeretőiddel. - a szavai késként hasítottak a lányba.
- Tessék? - motyogta megint és nem akarta fölfogni a szavak értelmét.
- Vissza kell menned Georgehoz és amikor csak akarod, annyiszor találkozunk.
- Nem megyek vissza Georgehoz. - mondta a lány, mintha álomból ébredne.
- Akkor mit fogsz csinálni? Egyedül élsz? - a férfi fölállt és odalépett a lányhoz megfogta a kezét és fölhúzta magához.

- Olyan vadító vagy és kívánlak is, de mennem kell - suttogta a lány fülébe és magához húzta.
- Én most mit csináljak? - kérdezte a lány tanácstalanul. A választ igazából nem is a férfitól várta. Tomas a nyakába csókolt és már lépett is az ajtó felé.
- Szerintem maradj reggelig itt, aztán majd eldöntöd mi lesz. - kinyitotta a hálószobába vezető ajtót és belépett.
- Peter, a lány maradjon reggelig, mert most nem tud hová menni. - ült le a barátja ágya szélére, aki álmosan húzta a fejére a párnáját.
- Ne tedd ezt velem Tomas! - szólt könyörgőn.
- Csak ma éjjel! - kérte és közben a két szoba között álló lányra nézett, aki olyan elveszettnek tűnt. A házigazda is odapillantott és megadta magát.
- A kanapén maradhat, de csukd be az ajtót és hagyjatok aludni. -
- Kösz! - pattant föl Tomas és már csukta is be az ajtót. Juliet odaállította a kanapé elé és egy puszit nyomott az orrára.
- Maradhatsz éjszakára, de reggel menj haza szerintem - mondta és már ment is kifelé.
- Szép álmokat kicsim! - intett és már ott sem volt.

Julie úgy érezte, mintha jeges vízzel öntötték volna nyakon, csak állt ott dermedten és az ajtót nézte. Azt sem vette észre, hogy kinyílt a két szoba közötti ajtó és a házigazda lépett oda hozzá.
- Adok egy takarót meg egy párnát - mondta és az előszobai szekrényből elővette az ágyneműket, amiket a lány kezébe adott, aki még mindig ott állt a kanapé előtt.
Peter megsajnálta a lányt és bár álmosnak érezte magát, úgy érezte kicsit foglalkoznia kell vele. Tomas minden szavát hallotta és kissé kegyetlennek tartotta a bánásmódot, főleg azért, mert látta, hogy ez a nő mennyire bízott abban, hogy a férfi majd örömmel fogadja az ő megjelenését. Mivel látta, hogy a lány nem mozdul elvette tőle a takarót és a kanapéra terítette, ledobta a párnát is és a lányt odairányította, hogy leüljön, majd melléült és átfogta a vállát.
- Aludjon. Holnap mindent másképp fog látni higgye el. - próbálta vigasztalni a lányt, aki eddig tartotta magát, de most mintha gát szakadt volna át elkezdett sírni.

Halk volt és visszafogott a sírása, csak a könnyek ömlöttek a szeméből. Zsebkendő után kutatott a táskájában és mikor megtalálta remegő kézzel szedte elő a csomagot, de kibontani nem sikerült neki. A férfi elvette a kezéből a csomagot és kibontotta, majd elkezdte letörölni a könnyeket az arcáról. A lány kivette a kezéből a zsebkendőt és elfordult. Megpróbálta rendbe szedni magát, de nem sikerült, mert a könnyek csak ömlöttek megállíthatatlanul. A férfi a mellkasára húzta, és a fejét simogatta.
- Nyugodjon meg, nem olyan nagy a baj higgye el. - simogatta a hátát. Julie a csupasz mellkast teljesen összekönnyezte és megpróbálta letörölgetni a félig ázott zsebkendőjével, de így még jobban összevizezte.
- Gondolom már elege van belőlem - szipogta - Bocsásson meg nekem, én nem szoktam ilyeneket csinálni. -
Peter kicsit eltartotta magától és egy ujabb zsebkendőt vett elő amivel teljesen szárazra törölte a lány arcát. Csinos - gondolta és majdnem elnevette magát a dagadtra sírt, vörös szemű lánnyal szemben ülve.
- Mit fogok csinálni ezek után? - sírta el magát újra a lány és hajtotta megint a fejét a férfi mellkasára. Peter úgy érezte, hogy ha nem jut rövid időn belül ágyba akkor el fog ájulni a fáradtságtól ezért drasztikus lépésre szánta el magát. Fölkapta a lányt és magával vitte az ágyába, majd mellé feküdt és suttogott neki, vigasztalta, simogatta. A lány nem ellenkezett. Ott feküdt mellette ruhában és lassan csendesedett. Peter egy idő után mikor már a lány, úgy látta, megnyugszik, magához húzta , szorosan átölelte és becsukta a szemét. Szinte egy pillanat alatt elaludt. Julie hallotta a férfi egyenletes szuszogását és nagyon szégyellte magát, amiért megzavarta ezt az idegen férfit, biztosan fáradt volt és ő nem hagyta aludni. Nem mert mozdulni, nehogy fölébressze, aztán mikor végre kicsit enyhült a férfi szorítása próbált kibontakozni az ölelésből, de nem sikerült. Peter belefúrta a fejét a lány mellei közé és az ölelésből nem engedve aludt tovább.

Julie is próbálta elengedni magát, de a fejében cikáztak a gondolatok és képtelen volt elaludni. Átgondolta a helyzetét, azt, hogy mit fog csinálni, mi lesz az első lépése másnap. Aztán egy idő után ő is elfáradt és elaludt. Reggel a férfi ébredt föl először és fölemelte a fejét a lány mellkasáról. Nézte a békésen alvó nőt és lassan kihúzta a kezét alóla. Teljesen el volt zsibbadva, alig mozogtak a tagjai annyira el voltak gémberedve. Ahogy próbált elhúzódni a nőtől az bújt vissza hozzá. Kicsit följebb húzódott és újra átölelte a lányt, majd simogatni kezdte a hátát és átkulcsolta a lábával. Julie meleg ölelésre ébredt és egy pillanatig nem is emlékezett arra mi történt, aztán ahogyan lassan jöttek vissza az emlékei az előző éjszakáról egyre jobban szégyellte magát. Fölemelte a fejét a férfi mellkasáról és egy kék szempárral találkozott össze.
- Jó reggelt - mondta a férfi halkan és megsimogatta a haját.
- Jó reggelt - válaszolt a lány és újra belefúrta a fejét a férfi mellkasába.
- Bocsásson meg az éjszakáért - mentegetőzött Julie.
- Miért?Történt valami amiről tudnom kellene? - mosolygott a férfi és fölemelte a lány fejét, hogy lássa az arcát. Julie elpirult és próbált elfordulni.
- Fölébresztettem, nem hagytam aludni… - kezdte.
- Szóra sem érdemes - mondta a férfi és közben az járt a fejében, hogy milyen szép és kívánatos a lány így reggel. Mivel nem akarta, hogy kiderüljön mire is gondol, kipattant az ágyból és a fürdőszobába ment. Julie is fölkelt és az előszobai tükörnél próbálta rendbe szedni magát. Amikor a férfi kilépett a folyosóra egy törölközővel a derekán a lány még jobban zavarba jött. Rögtön bement a férfi után és ledobálta a ruháit. Örült, hogy előző este vett magának néhány ruhadarabot, amiket most a zuhanyozás után fölvett. Amikor a lány kijött a férfit a konyhában találta teljesen felöltözve.

- Szeretném megköszönni, amit értem tett és még egyszer szeretnék bocsánatot kérni a zavarásért - mondta a lány lehajtott fejjel. .
- Hová megy most? - kérdezte Peter. Julie megvonta a vállát és majdnem elsírta magát ezért csak röviden válaszolt. .
- Nem tudom - elfordította a fejét, hogy a férfi ne lássa a szemébe toluló könnyeket és elindult az ajtó felé.
- Viszlát és köszönök mindent - mondta még de nem mert megfordulni, ment az ajtó felé úgy mondta. Peter utánanyúlt, megfogta a kezét úgy húzta vissza.
- Maradjon reggelire legalább - mondta neki és maga felé fordította. Odanyúlt a lány szeme alá és fölfogta az első elinduló könnycseppet.
- Nyugi - suttogta és ölelte meg a lányt. Julie elszégyellte magát és kibontakozott.
- Oké. Rendben vagyok. Bocsásson meg, hogy mindig elgyengülök. - a férfi belekortyolt a kávéjába és aztán letette a csészét és a lány elé állt.
- Nekem most mennem kell, de maga maradjon nyugodtan, amíg eldönti mi lesz és amíg talál valami szállást. Használja a telefont, ha szüksége van rá. Kb. 2 óra múlva jövök, és akkor beszélünk. Ja és reggelizzen meg - simogatta meg a lány arcát és már ment is.
Julie tanácstalanul állt ott. Öntött magának kávét és amikor lenyelte az első kortyot és elfintorította a száját annyira keserű volt, már tudta, hogy meg fogja várni ezt a férfit. Bement a nappaliba és ott kezdte a takarítást, majd a hálószobát is rendbe rakta.

Port törölt, porszívózott, fölmosott és végül a fürdőszobában kipakolta a szennyes kosarat és bepakolta a mosást is. Észre sem vette mikor az ajtót nyílt annyira el volt foglalva. A férfi mikor belépett már érezte a tisztítószerek illatát. Amint egyre beljebb lépett a lakásában konstatálnia kellett, hogy milyen tisztaság van. A lány nem lógatta a lábát amíg ő odavolt. Julie a hálószobai függönyöket rakta föl, amik kimosottan illatosan lebegtek a szélben.
- Maga mit csinál? - kérdezte csodálkozva.
- Gondoltam hasznossá teszem magam - lépett le a létráról a lány és mutatott az illatos ragyogó függönyökre.
- Na és a bejárónőm?Neki szabadságot adjak? - Peter nem tudta mire vélni ezt a segítséget.
- Szeretném felajánlani a szolgálataimat - mondta határozottan a lány - ha itt maradhatok, vezetem a háztartását, mosok, főzök, takarítok.
- Jöjjön, nézze meg a konyhát is, és a nappalit is - húzta magával a férfit.
- Igen, látom. Nagyon meggyőző. Ki sem mozdultál?
- Nem - nézett a férfira a lány lelkesen, reménykedve.
- Na és mit is kérsz cserébe a házvezetésért - nézett körül Peter mégegyszer.
- Szállást, ellátást - reménykedve várta a férfi válaszát.
- Keveset vagyok itthon, nekem nem igazán van szükségem állandó házvezetőnőre - akadékoskodott a férfi, de már eldöntötte, hogy megtartja a nőt csak azt szerette volna, ha még győzködi egy kicsit. - Na és hol akar aludni?Velem az ágyamban? - Julie elvörösödött és zavartan lépett az üres szoba felé, amit napközben fedezett föl a folyosó végén.
- Itt aludhatnék. - nyitotta ki az ajtót. A szoba pici volt, olyan fura kis sarokszoba.
- Itt nincs semmi - akadékoskodott Peter.
- Csak egy matrac kell, amin aludhatok - nézett rá a lány reménykedve.
Peter úgy döntött, hogy nem kínozza tovább és igent mondott. Julie hálásan nézett rá.
- Nem fogja megbánni - bizonygatta.
- Gyere, elmegyünk bevásárolni - indult a férfi az ajtóhoz. Julie fölkapta a táskáját és indult a férfi után. Az utcán egy kétüléses sportkocsihoz lépett és intett a lánynak, hogy üljön be.

A bevásárlóközpontban legelőször a bútor részleghez mentek és Peter egy kecses női ágyat választott a lánynak, amihez volt egy kisszekrény is és egy ruhás szekrény is. Az eladó másnapra ígérte a szállítást. Ezután az élelmiszer részlegre mentek és hatalmas bevásárlást csináltak. Mivel a férfi hűtője és kamrája szinte üres volt ez a mennyiség nem is volt furcsa. Peter tudta csak hogy ő mindezt a lány miatt veszi, mert ő alig evett otthon.
Amikor megpakolva beléptek a konyhába Julie boldognak érezte magát. Neki ilyen bevásárlásokban nem volt része eddig, mert a személyzet mindig mindent elintézett. Most nagyon élvezte ezt a mai délutánt.

Kipakolt és már elkezdte tervezni a vacsorát is. Nem volt gyakorlott szakácsnő, de szeretett otthon is összeállítani magának könnyű kis vacsorákat. Peter a nappaliba ment és onnan nézte az ajtón át a lányt, ahogy tesz - vesz. Most figyelt csak föl rá, hogy a lány ugyanabban a ruhában van amiben tegnap és eszébe is jutott, hogy semmi csomagja nincs. Úgy gondolta, majd a vacsoránál kifaggatja újdonsült alkalmazottját.

Julie mikor megterített elégedetten nézett végig az asztalon. Szólt a férfinak, aki meglepetten látta, hogy egy személyre van megterítve az asztal. Odalépett a szekrényhez és elővett még egy tányért és a lány kezébe nyomta.
- Te is itt eszel velem - szinte ráparancsolt a lányra. Julie örült, hogy nem kezeli a férfi szigorúan alkalmazottként, de eszébe jutott a férje háza ahol a személyzet szigorúan el volt különítve tőlük az étkezésnél, bár ő amikor egyedül volt otthon szinte mindig kiment az alkalmazottak közé a konyhába enni.
Julie úgy látta, hogy a férfinak ízlett a vacsora. Ő csak csipegetett, nem volt étvágya. Rosszul érezte magát. Nem tudta mi lesz vele, mert azt tudta, hogy ez az állás, amit kikönyörgött itt magának nem tart hosszú ideig. Peter vacsora közben kérdezgette Tomassal való kapcsolatáról, amiről nem akart beszélni és a férjéről is. Őszintén elmondta, hogy abban a ruhában, amiben van, jött el előző este és most a hitelkártyája le van tiltva és nem mehet vissza.

Az éjszakát a férfi nappalijában töltötte a kanapén és nagyon örült, hogy kapott egy normális ágyat, mert itt nagyon kényelmetlen volt. Reggelre úgy érezte, mintha kerékbe törték volna.
Amint fölébredt rohant a konyhába és főzött egy hatalmas adag kávét és színes hidegtálat készített reggelire. Amikor Peter kócosan és mezítláb belépett a konyhába a lány zavarba jött. A férfi meztelen mellkasát már jól ismerte, de még mindig zavarba hozta. A férfi mögé állt és a vállán átnézve kérdezte.
- Mit fogunk reggelizni? - a lány arrébb lépett, hogy kitérjen a férfi érintése elől. Peter úgy gondolta itt az ideje, hogy kikérdezze Tomast a lányról. Napközben a munkahelyéről meg is tette. Tomas elég készséges volt, mindent elmondott a lányról és megkérdezte a barátját, hogy hová mehetett tőle, mert azóta a férje sem hallott róla. Peter úgy döntött, hogy nem árulja el nekik a lány hollétét.
- Nem tudom hová mehetett, de eléggé el volt keseredve. - próbálta fölébreszteni Tomas lelkiismeretét.
- Szenzációs volt vele, de ennyi - mondta a férfi és Peter gyorsan el is búcsúzott tőle.
Este mikor hazaért a lány megmutatta a berendezett szobáját. Kellemes kis zugot kerekített a pici szobából. Peter gyorsan vacsorázott, majd átöltözött és elment otthonról. Julie korán lefeküdt egy könyvvel a kezében és el is aludt. Arra sem ébredt föl, hogy Peter éjjel hazaért és mivel látta nála égni a lámpát, hát benyitott és kivette a kezéből a könyvet, lekapcsolta a lámpát. A napjaik megszokott rend szerint alakultak. Julie próbálta mindenben kiszolgálni a férfit aki elégedett volt a lánnyal. Soha nem volt ennyire mindenre figyelve, mint ahogyan most. Julie listát vezetett a bevásárolnivalókról, változatosan és finomakat főzött, rendben tartotta a ruhatárát és a lakását, és mindig próbált visszavonulni, szinte láthatatlan lenni a lakásban. Amikor barátnőt hozott haza akkor teljesen el is tűnt, ami nem sűrűn fordult elő, de volt olyan, hogy fölhívott valakit egy italra, mielőtt elmentek valahová.

Peter a bevásárlásokat közösen intézte a lánnyal és minden alkalommal vett a lánynak valami ruhaneműt is, bár biztatta a lányt, hogy menjen vissza a férjéhez a ruháiért, de nem tudta rávenni.
Julie kudarcként élte meg az eljövetelét a férje házából. Elhamarkodottan döntött, de mióta itt van végre szabadnak érzi magát. Hó végén a férfi egy borítékot adott át neki, amire nem is számított.
- Fizetés? - csodálkozott el. - De hát én ezt nem kértem.
- Megérdemled, tedd el. - mosolygott a lányra.
Julie amikor a szobájába ment akkor merte csak megszámolni a bankjegyeket és nagyon boldog volt, mert ezért a pénzért ő dolgozott meg.
Azt tervezte, hogy másnap telefonál Tomas apjának, aki már gyerekkora óta az apja ügyvédje volt és tanácsot kér tőle a házasságával kapcsolatban. Már nem tudta volna elképzelni, hogy ott éljen a férjével, hiába volt ott a jólét a gondtalan élet.
Az idős férfi titkárnője rögtön kapcsolta az ügyvédet, amikor megmondta ki ő.

- Julie hol vagy? - szólt a férfi első kérdése. A lány kitért a válasz elől. Kérdezgette a férfit arról, hogy most mit tehet, de a válaszai nem elégítették ki. Úgy érezte, az ügyvéd a férje érdekeit képviseli. Gyorsan elbúcsúzott és még tanácstalanabb volt, mint mielőtt telefonált. Időnként eszébe jutott az első szeretője is. Úgy gondolta föl kellene keresnie, hátha a férfi tudna neki tanácsot adni. Amikor elindította a kocsiját nagyon furcsán érezte magát. Eddig soha nem volt gond a tankolás, esetleg ha elfelejtette, de most figyelnie kellett mennyi üzemanyagot vesz, mert csak kevés pénze volt.

Megállt a férfi háza előtt, és amikor belépett a műhelybe ismerős szerelővel találkozott, aki kajánul nézett rá. Szégyenkezve ment tovább és lépett be a lakóházba. A férfi az íróasztalánál ült és elégedetten nézett a lányra mikor az elé lépett.
- Sokáig bírtad nélkülem - mondta és már lépett is oda a lányhoz és nyúlt a fenekéhez amit erőteljesen megmarkolt. Julie ezt most nem érezte izgatónak és próbált hátra lépni az érintés elől, de a férfi megfogta és erőszakosan szájon csókolta. A lány nem volt készséges és ez fel is tűnt a férfinak, de lehet, hogy ez izgatta föl még jobban. Leült a foteljébe és az ölébe húzta a lányt. Julie érezte a férfi merevedését a feneke alatt. Most kicsit zavarta a szexualitás megnyilvánulása, de nem mondott eléggé erélyesen nemet. A férfi már a bugyijában matatott és a szeméremajkait választotta szét az ujjaival és hatolt bele a lányba, aki erre felsóhajtott.
- Igen, ez az én Juliem. - suttogta elégedetten a férfi és már tépte is le a feleslegesnek ítélt ruhadarabokat.

A lány próbált segíteni, hogy új ruhái ne menjenek tönkre és pillanatok alatt alulról teljesen meztelen volt. A férfi lenyomta a fejét és a farkát a szájába nyomta, és nagy sóhajokkal jutalmazta a lány szopását. Közben a férfi az ujjaival a puncijában matatott, három ujját is ki - behúzogatta, egy idő után az ölébe ültette a lányt és fölnyársalta. Julie bár nem akart élvezni nem tudott ellenállni a hatalmas faroknak, ami kitöltötte és mozgott benne. Egy idő után átkarolta a férfi nyakát és a szájára tapasztotta az övét úgy élvezett el. A hüvelye lüktetett még akkor is amikor azt érezte, hogy a férfi belélövell. Lihegve borult a férfi nyakába, és amikor az is megnyugodott elmondta, hogy elhagyta a férjét.
A férfi nem ajánlotta föl a segítségét, amit a lány várt. Látta, hogy minél előbb szabadulni akar tőle.

Julie szomorúan hajtott vissza Peter lakásához. A szobájába érve ledobálta a ruháit és bement a fürdőszobába a forró zuhany alá. Sokáig csorgatta magára a vizet, mert úgy érezte, meg kell tisztulnia. Szinte ledörzsölte a bőrét, mégsem érezte, hogy tiszta lenne. Azt sem vette észre, hogy Peter hazajött és benyitott a fürdőszobába, mert furcsállotta, hogy a lány ilyenkor zuhanyozik.
Julie szeméből ömlöttek a könnyek és csak állt ott és várta a megtisztulást a víztől.
Peter megszólította a síró lányt.
- Julie mi a baj? - a lány megrezzent és szégyenlősen kapott egy törölköző után.
- Semmi - mondta, de a könnyei nem apadtak el. A férfi közelebb lépett hozzá és nem törődve azzal, hogy vizes lesz megölelte a lányt. Julie megadóan simult oda hozzá és csak sírt. - Ki bánthatta? - gondolkodott a férfi, de választ nem kapott. Fölemelte és a hálószobájába vitte, ahol letette az ágyra és odasimult hozzá.

Simogatta, nyugtatgatta a hüppögő lányt, majd lassan a száját kereste és megcsókolta. Julie meglepetten nézett föl és meglepetésében nem viszonozta a csókot. Peter is visszavonult és már csak simogatta a lányt. Amikor végre megnyugodni látszott, a férfi betakargatta és ki akart menni a szobából.
- Köszönöm - suttogta a lány és a fal felé fordult. Aludni szeretett volna, álmodni egy olyan világról ami szebb és jobb és föl sem akart ébredni többé. Próbálkozott egy ideig, de az álom nem jött. Magára csavarta a takarót és kilépett a szobából. Petert a konyhában látta, ahogy éppen neki háttal állt és telefonált. Nem akarta zavarni ezért a szobájába ment és felöltözött. Szégyellte magát a férfi előtt a viharos megnyilvánulásai miatt. Nem akarta őt belevonni zűrös ügyeibe, hiszen azért is nagyon hálás volt, hogy befogadta. Egy óra is eltelt amikor a férfi kopogott az ajtaján.
- Nem zavarok? - lépett be. - Most beszéltem Tomassal rólad -
- Rólam?Mit?Miért? - Julie kicsit megijedt.
- Eddig nem akartam tudni mi is történt veled. Azt gondoltam ez a te ügyed és ha akarod elmondod, de nem akartad és én ezt tiszteletben tartottam, de most azt láttam, hogy valami nagyon nincs rendben veled. Tudnom kellett, mi van e mögött. Most hallottam az ő verzióját, de tudnom kell, hogy igazából mi is történt veled.

Julie bizonytalanul állt a férfi előtt , mikor az látta mennyire zavart a lány , föl akarta oldani a feszültségét. Megsimította az arcát és közelebb lépett. Julie leült az ágyára és lehajtott fejjel kezdett mesélni. Őszintén beszélt mindenről. A bentlakásos iskoláról ahol élete nagy részét töltötte és csak a szünetekre jöhetett el, de az apja akkor is valami szervezett programra íratta be vagy valamilyen táborba küldte. Soha nem volt ideje rá. Nem akart vele együtt lenni. Amikor az anyját elvesztette akkor az apját is.

Aztán amikor az apja meghalt jött George, aki mindenben segített, mellette állt. Mivel ő nem ismert senkit boldogan mondott igent a férfi házassági ajánlatára. Azt hitte sokáig, hogy boldog George mellett, aztán jött az első szeretője, akinek nem tudott nemet mondani. A férfi nem mutatott érzelmeket és neki elege lett ebből a kapcsolatból. Aztán jött Tomas és ő egy percig boldog is volt. Most meg itt áll egyedül, reménytelenül és még azt sem tudja kicsoda ő egyáltalán. Mit is akar az élettől. Nincs senkije és semmije.
Peter a kezét fogta, de amikor a lány befejezte a mondandóját, elengedte, fölállt és az ablakhoz lépett. Tudta, hogy Julie apja nagyon gazdag volt és Georgeval üzlettársak voltak. Sejtette, hogy a férfi lenyúlta a lány vagyonát. Úgy érezte segítenie kell a lánynak, hogy önálló életet élhessen úgy, hogy ne kelljen függnie senkitől.
- Segítek neked - mondta és a lány felé fordult megint, majd mielőtt eluralkodna rajta az az érzés, hogy megölelje a lányt kiment a szobából.

Julie másnap reggel elkészítette a reggelit és éppen bepakolta a mosogatógépet amikor a férfi beszólt a konyhába, hogy egy óra múlva Tomas apjánál kell lenniük, mert időpontot kaptak.
Juli átöltözött és remegve ment a férfi mellett az utcán. Úgy érezte ő nem akar harcolni, nem akarja visszaszerezni a vagyont.
Az idős ügyvéd irodája előtt egy magas szúrós szemű fekete férfi várta őket.
Bemutatkozott, mint Peter ügyvédje és a táskájából egy papírt vett elő amit a lány elé tartott és azt kérte gyorsan írja alá. Julie körülnézett és mivel nem talált stabil helyet a férfi segítette ki azzal, hogy a táskáját fölkínálta. A lány odafirkantotta a nevét és kérdően nézett Peterre, aki biztatóan szorította meg a kezét.
- Nem lesz semmi gond, ne félj, te rögtön eljöhetsz csak az elején kell ott lenned. -
Az irodába Julie sápadtan, összeszorult gyomorral lépett be és úgy érezte el fog ájulni annyira félt.

Az idős férfi egyáltalán nem volt vele barátságos, mint eddig mindig, nem kérdezte meg, hogy hogy van és nem simogatta meg az arcát. George ott ült az iroda sarkában és amikor beléptek akkor fölállt. A lány tett egy lépést feléje, de a szeméből olyan hidegséget látott maga felé sugározni, hogy megtorpant.
- George - kezdte, de a férfi elutasítóan annyit mondott - Majd az ügyvédem ismerteti az álláspontomat.
A lány szemébe könnyek gyűltek. Peter ezt látva intett a barátjának és a lányra mutatott, aki átvette a szót.
- Uraim, azt hiszem itt az ügyfelemre nem lesz szükség, engedjék meg, hogy kikisérjem és nélküle folytassuk le ezt a megbeszélést. -

Peter megfogta a lány karját és kivezette őt a folyosóra ahol kért neki egy pohár vizet a titkárnőtől. Julie belekortyolt a pohárba és úgy érezte a gyomra még jobban összeszorult. Elindult a kijárat felé és feldúlva lépett ki az utcára, ahol már nem bírta tovább és hányni kezdett. A járda és az út közötti sövény fölé hajolt és remélte, hogy nem sokan látják. Peter a vállát fogta az egyik kezével és tartotta a másikkal egy zsebkendőt kotort elő a zsebéből, és a lánynak nyújtotta. Amikor végre megnyugodott a gyomra, kibontakozott a férfi karjaiból és megpróbálta rendbe szedni magát. Letörölte a könnyeit, kifújta az orrát.
- Jobban vagy? - kérdezte a férfi aggódva.
- Igen, köszönöm. - rakta zsebre a férfitól kapott zsebkendőt. Elgondolkodott azon, hogy mikor látott utoljára ezekelőtt textil zsebkendőt és ekkor az apja jutott eszébe. Igen az apjának voltak egyforma elegáns textilzsebkendői. Egyszer akkor vette elő, amikor az anyja még élt, és ő kint szaladgált a kertben és elesett. Az apja odasietett hozzá és letörölte a könnyeit azzal a zsebkendővel, aminek apa illata volt. Tudta, hogyha az apja most látná, nem lenne rá büszke. Nem is ismerné föl ezt a nőt, akivé vált.

Peter intett egy taxinak és amikor az megállt besegítette a lányt, bemondta a címét és már indult is vissza az irodába a tárgyalásra.
Julie amikor hazaért már tudta, hogy változtatnia kell az életén. Eldöntötte, hogy megszünteti a függőséget amiben eddig élt. Soha többé nem akar senkitől függeni, nem akarja, hogy más mondja meg mit akar, nem akarta, hogy irányítsák az életét.
Eldöntötte, hogy ha az ügyvéd tárgyalásai nem sikerülnek, és nem kap pénzt akkor is változtatni fog az életén. Tudta, hogy nem akar Peter nyakán maradni tovább, ezért összepakolt és az ágyán ülve várta a férfit.
Órák múlva hallotta meg az ajtót nyílni. A férfi rögtön az ő szobájába jött és egy hatalmas paksamétát tett le a lány elé. Nézd át és ha elfogadod, akkor írd alá.
Julie a könnyein keresztül nézett a férfira.
- Köszönöm - mondta és rögtön nyúlt egy tollért.
- Olvasd át - szólt rá a férfi.
- Fölösleges. - mondta a lány és előkapta a textilzsebkendőt, megtörölte a szemét és rögtön aláírta. - Ahhoz képest, amim tegnap volt ez rengeteg. - mondta és visszaadta a papírokat.
- Azért elmondom, hogy mit sikerült elérnünk - kezdte és leült a lány mellé.
A lány visszakapta az apja cégeinek tulajdonjogát és ingatlanokat is. Visszakapta a házat ahol gyermekkorában éltek a szüleivel. Ez a ház régóta lakatlanul állt, mert ő nem tudta rászánni magát, hogy odamenjen a férje, meg amikor el akarta adni, ő arra kérte, hogy ne tegye meg. Ekkor zárták le a házat.

Julie vacsorát készített a férfinak, aki csendesen evett és közben a lányt figyelte. Érezte, hogy a lány el fog menni és azt is érezte, hogy hiányozni fog neki a lány gondoskodása.
- Hiányozni fogsz - mondta.
- Vegyél föl egy házvezetőnőt - mosolygott rá a lány.
- Te fogsz hiányozni - nyomta meg a Te szót a férfi. Julie elfordult és úgy mondta.
- Most szükségem lesz egy kis magányra. Megérted ezt? -
- Igen -

A lány másnap megkapta a ház kulcsait és az ügyvédet megbízta a cégek irányításának felügyeletével. Tudta, hogy George jó üzletember és hibátlanul vezeti a cégüket, de azt is tudta, hogy kell a felügyelet. Az ügyvéd felügyelő bizottságot ajánlott, amibe a lány beleegyezett. A házba Peter vitte el. Érdekes volt belépni gyermekkora színhelyére. Az emlékeiben mindig hatalmasnak látta a házat és most mikor belépett meglepetten látta, hogy a hall kisebbnek tűnik, a lépcső teljesen normál méretű . Amikor túltette magát azon, hogy ő megnőtt és a ház ugyanaz az öreg épület maradt akkor Peter felé fordult.
- Köszönök mindent Peter - a férfi keze után nyúlt.
- Tudod, hogy bármikor hívhatsz - érezte meg a férfi, hogy el kell mennie és elindult az ajtó felé.

Julie új élete takarítással kezdődött, aztán amikor már nagyon fáradt volt kiült a teraszra egy pohár narancslével és eltervezte az életét.
Visszaemlékezett arra, hogy milyen érzés volt, amikor úgy érezte, hogy nincs semmije és senkije, aki segítene neki. Amikor a férje letiltotta a kártyáját, és ha nincs Peter akkor az utcára került volna. Eldöntötte, hogy az olyan nőkön akar segíteni, akik hasonló helyzetbe kerülnek mint ő. Az ügyvéddel megbeszélve, aki nagyon készséges és kedves volt vele és még ötleteket is adott neki sikerült létrehozni egy menedéket és kiépíteni a segítséget az újrakezdéshez. Úgy tervezte, hogy hivatásos segítőket is fog alkalmazni, de ő is naponta bejár a házba és aktívan részt vesz a munkában.

Peter napokig nem hívta. Julie el is bizonytalanodott, mert azt hitte a férfi örült, hogy megszabadulhatott tőle. Már egy hét is eltelt amikor az ügyvéd megemlítette Petert. Julienak végre volt indoka telefonálni. Nem tudta, hogy a férfi hangján tényleg azt érzi - e, hogy megörült a hívásának, de amikro a találkozót megemlítette az rögtön igent mondott.
A lány gondosan készült és nagyon izgatott volt a találkozó miatt. Amikor belépett az étterembe a férfi rögtön fölállt és elément. A lány szive megdobbant. Ez a férfi nem használta őt, mint az eddig partnerei, Peter segített, mellette állt, igazi barátként viselkedett.

Amikor a kezét nyújtotta és a férfi megfogta, úgy érezte, mintha áramütés érte volna. A szemük egymásba fonódott és egész este egymás szemeibe mélyedve beszélgettek. Julie melegséget és biztonságot látott. Peter a lány szemeiben otthont, családot.
- Bevallom, hogy a lakásom amióta elmentél nagyon üres és rideg. Hiányzol!Hiányzik a gondoskodásod. - mondta mosolyogva.
- Mondtam, hogy kell neked egy házvezetőnő - javasolta a lány.
Az este végén a férfi hazavitte és a bejáratnál búcsúztak. Peter megsimogatta a lány arcát, elköszönt és már ment is a kocsijához. Julie boldogan ment be a házba és már várta a másnapot, hogy a megígért találkozójukra mehessen. Levette a cipőjét és mosolyogva gondolt vissza Peter simogatására, mikor csengettek. Mezítláb, kezében a cipőjével ment oda az ajtóhoz.

Amikor kinyitotta azt hitte, Peter fog előtte állni, de mikor meglátta Tomast meglepetten nézett rá.
- Gondoltam benézek - mondta a férfi és kérdezés nélkül lépett be a házba.
Julie első meglepetésében szólni sem tudott. Nem akart többet találkozni a Tomassal. Még mindig fájt neki, ha arra a csalódásra gondolt, amit a férfi okozott neki.
- Mit keresel itt? - kérdezte szigorúan, vagy legalábbis szeretett volna szigorú lenni.
- Hiányoztál. Hallottam, hogy nagyon egyedül vagy és úgy gondoltam föloldom a magányodat. - válaszolt a férfi szemtelenül.
- Menj el! - mondta a lány remegő hangon.
- Ne viccelj kislány - nevetett a férfi. Julienak eszébe jutott mennyire imádta ezt a nevetést amikor együtt voltak.
- Menj el! - szinte kiáltotta és kinyitotta az ajtót. - Tűnj innen Tomas! - a hangja már elcsuklott és a szemei tele voltak könnyel.
A férfi értetlenül nézett rá.
- Mi van veled? Már nem kívánsz? - a hangja gúnyos volt. - Van másik szeretőd? -
- Tűnj innen Tomas! - sikította a lány és teljesen kitárta az ajtót.
A férfi megfordult és kiment, de még visszaszólt a lépcsőről.
- Ha a szeretőd kevés, akkor hívj nyugodtan. - a lány becsapta az ajtót és zokogva borult a nappaliban a kanapéra. Szégyellte magát és szerette volna meg nem történté tenni az elmúlt időszakot, amikor még nem tudott nemet mondani.

Másnap Julie amikor Peterrel szemben ült a parkban ahol piknik közben beszélték meg az előző este történteket hirtelen ráébredt, hogy szereti ezt a férfit. Elvörösödött és zavarba jött a gondolattól. nem tudott koncentrálni arra amit férfi mondott, pedig Peter éppen fölajánlotta, hogy az irodája ingyen elvállalja annak a háznak az átépítési terveinek elkészítését amit a lány vett a menedék számára.
- El kell mennem - mondta zavartan a lány. Peter nem értette mi történt és ezért szó nélkül segített neki összepakolni.
- Valami baj van? - kérdezte és megérintette Julie karját. A lány megint érezte az áramütést és még jobban zavarba jött.
- Nem, nem - dobálta be a kipakolt ételt a lány és már rohant is. - Majd hívlak - szólt még vissza.

Otthon egész este a férfit látta maga előtt. Minden apró mozdulatát fölidézte, és minden szavát újra hallotta. Eszébe jutott, ahogyan a férfi vigasztalta, megcsókolta, magához szorította és aztán békén hagyta. Este már nem bírta tovább és fölhívta. Bocsánatot kért, amiért elrohant, elmondta , hogy nem érezte jól magát. A férfi aggódva kérte, hogy menjen orvoshoz, sőt ajánlott is egyet neki. Julie lehunyt szemmel hallgatta és maga elé képzelte a férfit. Úgy érezte jó lenne megérinteni, hozzábújni, mert vele mindig biztonságban érezte magát. Amikor elköszöntek egymástól a lánynak rögtön nagy hiányérzete lett. Téblábolt még egy ideig a házban, majd fölkapott egy cipőt és rohant a kocsijához.

Amikor a férfi háza előtt kiszállt a kocsiból akkor jutott eszébe, hogy bele sem nézett a tükörbe, lehet, hogy kócos, végigsimította a haját és elmosolyodott, hisz a férfi látta már őt rosszabb állapotban is.
A liftben volt egy tükör, amibe belenézett és elcsodálkozott kipirult arcán.
Amikor megnyomta a csengőt akkor jutott eszébe, hogy mi lesz, aha a férfi nem úgy reagál, ahogyan ő várja. Rémülten nézett a csukott ajtóra. Amikor az kinyílt és Peter ott állt előtte pizsamában mezítláb, eszébe jutott az első este, amikor találkoztak. A férfi megijedt, amikor a lány rémült arcát meglátta.
- Valami baj van? - kérdezte. Julie már nem tudta mit is kellene mondania. Nem tudta, hogyan kezdje a mondanivalóját. Peter behúzta a lakásba, és faggatni kezdte. Azt hitte, valaki bántotta a lányt. A nappaliban leültette a fotelba és elétérdelt. A fejük egy magasságban volt. Peter simogatta a lány arcát, hátrafésülte ujjaival a haját. Julie érezte, hogy a férfi keze remeg.
A szemük egymásba fúródott és ekkor már nem kellett a szó, mert az érzések áramlottak körülöttük szavak nélkül is. Peter odahajolt és megcsókolta a lány száját, Julie átölelte a nyakát és ő is a férfi elé térdelt. Mindketten térdelve, összeölelkezve csókolóztak. Peter kicsit eltolta magától a lányt és ragyogó szemmel nézte, majd fölemelte és megpördült vele. Julie fölsikoltott, bár érezte, hogy biztonságban van. Becsukta a szemét és szédülve ölelte a férfi nyakát. Peter bevitte őt a hálószobába és az ágyra tette. Julie kinyitotta a szemét és várta, hogy a férfi odafeküdjön mellé.

- Biztos vagy benne Julie? Szeretnél velem lenni? - suttogta. A lány akarta, nagyon akarta a férfit.
- Igen - mondta ki határozottan és nyúlt a férfi felé, aki nem várt tovább, odafeküdt a lány mellé.
Julie végre érezhette milyen csodálatos az együttlét egy olyan emberrel akit szerelemmel szeret.
Hozzászólások
További hozzászólások »
fciska ·
nekem is van egy Péter féleém..és pont Péter a neve...8 hónapig várt rám :)

Na de nem ez a lényeg...már vagy 100x olvastam a történetet.IMÁDOM

Lolamacko ·
Köszönöm,hogy olvastátok!
Köszönöm,hogy véleményeztétek!
Ha valaki tudja hol vannak az ilyen férfiak akkor nekem is szóljon!

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: