Tűzijáték, de még milyen!

Két hete ismertem meg Annát. Akkor osztották be a csoportunkhoz a munkahelyemen, mint a legújabb kolléganőnket. A szerencse úgy hozta, hogy mellém ültették le, hogy beletanulhasson a feladatainkba. Miközben mutogattam neki a tevékenységünket óhatatlanul beindult az ismerkedés is. Na, nem mintha bántam volna. Sőt! Nyúlánk szőke lány volt kedves arccal és határozottan csinos alakkal. Hosszú combok, formás fenék és pontosan tenyérbe illő mellek. Rövid időn belül megtaláltuk a közös hangot, viszont az első hét végére, a vele kapcsolatos egyéb terveimről teljesen lemondtam. Kiderült, hogy egy már régóta jól működő kapcsolatban él a barátjával, én pedig nem szeretek zűrős ügyekbe keveredni.

Így hát ettől fogva csak, mint barát gondoltam rá és felhagytam a néha kicsit sikamlós célzásaimmal. Azért kellemesen töltöttük az időt. Nagyokat nevettünk és együtt töltöttük a munkaközben beiktatott cigarettaszüneteket is. Az, hogy nem akartam tőle semmit egyáltalán nem zavart abban, hogy besöpörjem a kollégáim irigykedő pillantásait. A változás a kapcsolatunkban hirtelen és meglepő módon következett be. Augusztus 20-dika hála az isteneknek munkaszüneti nap, most pedig ráadásképpen péntekre esett. Ennek megfelelően a nyolckor csörgő telefon még alvás közben talált. Morcosan hallóztam bele, nem szeretem, ha így ébresztenek. A vonal másik végén Anna volt:
- Szia! Felébresztettelek? –kérdezte
- Szerinted? –válaszoltam még mindig az előző stílusban
- Bocsánat! Hívjalak később?
- Igen!
- Jó, akkor most leteszem.

Ezzel letette, én pedig gondolkodás nélkül visszaaludtam. Másfél óra múlva ébredtem fel újra. Akkor visszagondolva a telefonbeszélgetésre, biztos voltam benne, hogy nem fog hívni. Igazat is adtam neki, mert annyira undok voltam, mint még soha. A reggeli kávém közben már azon gondolkodtam, hogy milyen ajándékkal fogom kiengesztelni, amikor legközelebb találkozunk. Ebbe a csendes bambulásba csörgött bele ismételten a telefon. Meglepő, de Anna volt. Rögtön mentegetőzni kezdtem:
- Szia! Ne haragudj a reggeliért, még nem voltam fent teljesen és nem tudtam mit beszélek! - hadartam a telefonba. A vonal másik végéről nevetés hallatszott.
- Oké! Semmi baj! Meglepődtem, mert ilyen még nem történt velem, de megbocsátok!
- Miben állhatok a hölgy szolgálatára? - kérdeztem immár megkönnyebbülten.
- Azt szeretném megkérdezni, hogy mész-e a tűzijátékra?
- Igen úgy terveztem, hogy a haverjaimmal kimegyünk. Miért? –kérdeztem vissza
- Csak azért, mert egy barátnőmmel mi is meg akarjuk nézni, és gondoltam találkozhatnánk! Végül is minél többen vagyunk, annál jobb nem?
- Jó, részemről rendben. Mikor találkozzunk?
- Még nem tudom melyik vonattal megyünk. Mit szólnál, ha a pályaudvarról felhívnálak és akkor beszélnénk meg?
- Rendben. Várom a hívást!
- Akkor szia!
- Szia! –válaszoltam és ezzel letettük a kagylót. „Na most mi a fenét csináljak?” kérdeztem magamtól. A haverokhoz már elígérkeztem, viszont a lányokat nem vihetem közéjük. Ha lemondom és utána összefutunk, az nagyon ciki lesz. Viszont azt sem mondhatom nekik, hogy nem tartok őket elég jónak ahhoz, hogy a csajokkal megjelenjek. Pedig ez volt az igazság, az ilyen sörözős kanbulijainkra tévedt lányok általában a végén sikítva menekültek.

Végül is a kegyes hazugság mellett döntöttem. Felhívtam az egyik srácot és elmeséltem neki, hogy a vidékről feljött rokonlányokat kell egész este kísérgetnem, akinek a szülei nagyon régimódiak, és ezért a testi épségem megőrzése érdekében nem vihetem közéjük a lányokat. Szerencsére a haverom jól fogadta a dolgot, még egy darabig eltréfálkoztunk, hogy miket csinálna velem a lányok apja, ha mégis kocsmázni vinném őket, aztán sajnálkozva letettem a telefont. A nap estig hátralevő része gyorsan eltelt. Miután sikerült megoldanom a találka körüli dilemmát vidáman készülgettem. Olyan hat óra körül aztán összeszedtem magam és elindultam a városba, hogy minél hamarabb találkozni tudjak a lányokat, ha megérkeznek. Miközben a metrón üldögéltem elkezdett szakadni az eső, mire a pályaudvarra értem már úgy esett, mintha dézsából öntenék. Ettől az összes jókedvem elpárolgott, biztosra vettem, hogy Annáék, amint megérkeznek fordulnak is vissza, mert kinek van kedve ilyen esőben a rakparton álldogálni.

Ilyen, és ehhez hasonló vidám gondolatok jártak a fejemben, miközben az érkező vonatokat nézegettem. Úgy tíz perc múlva vettem észre Annát, amint tőlem ötven méternyire a kijárat felé sétál egyedül, a mobilját nyomogatva. Rögtön ezután csörögni kezdett a telefonom.
- Szia! Merre vagy? –szólt bele
- Szia! Már meg is jöttél? –kérdeztem a tőlem telő leggondterheltebb hangon, miközben megindultam felé.
- Igen, most szálltam le a vonatról, itt vagyok a Déliben. Valami gond van? –kérdezte kissé csalódott hangnemben.
- Szóval... Az az igazság, hogy én mindent megpróbáltam, hogy össze tudjam hozni a találkánkat, de a körülmények… - mondtam és igyekeztem minél hosszabban elnyújtani a mondatot, hogy időt nyerjek magamnak, amíg észrevétlenül a hátába kerülhetek.
- Most azt akarod mondani, hogy nem tudsz idejönni? Telefonálhattál volna legalább és akkor én sem indulok el! – válaszolta és ekkor már határozottan dühös volt a hangja.

Szerencsére mire ide jutottunk, már csak két lépés választott el tőle ezért nyugodtan válaszoltam:
- Sajnos tényleg nem tudok odamenni! Ne haragudj! Azért nem tudok, mert már itt vagyok! –mondtam, miközben megtettem az utolsó két lépést és mögé lépve a mondat végső szavait már nem a telefonba mondtam. Meglepődve fordult meg, de a haragot gyorsan mosoly váltotta fel az arcán.
- Gonosz csirkefogó! - mondta, miközben egy puszit nyomott az arcomra. Most rajtam volt a meglepődés sora, de gyorsan túltettem magam rajta, baráti gesztusként felfogva a puszit.
- Induljunk valamerre- javasoltam miközben végigmértem. Egy világoskék póló volt rajta, az a testhez simulós fajta, és egy barna bőrből készült, elől végig gombos miniszoknya.
- Azt hiszem valami fedett helyet kell keresnünk!
- Jó ötlet! –mosolygott

Végül egy belvárosi kávéházban találtunk nagy nehezen szabad asztalt. Addigra a pólója teljesen átázva tapadt a testére, gyönyörűen kirajzolva a hidegtől meredező mellbimbóit. Szerencsére eléggé félreeső asztalunk volt így senki már nem láthatta, csak én bámultam a szemem sarkából. A tűzijátékig hátralevő időt itt töltöttük beszélgetéssel és száradással. Elmondta, hogy a barátnője az utolsó pillanatban visszamondta azt, hogy eljöjjön. Én is habogtam valamit arról, hogy ugyanígy jártam a barátaimmal. Ezen egy darabig elnevetgéltünk. Mikor elérkezett az idő, hogy elinduljunk az eső még mindig szakadt. Anna nem igazán akart kimenni, de végül sikerült meggyőznöm mindenféle forró ital kilátásba helyezéséve, illetve azzal a ténnyel, hogy ha már ennyit szenvedtünk érte, akkor ne hagyjuk ki. Engem azért az átázott póló iránti érdeklődés motivált a legjobban, de ez azt hiszem minden egészséges férfi részéről érthető!

A pesti rakparton hatalmas tömeg fogadott minket, szerencsére sikerült egy viszonylag esőmentes zugba, egy kapualjba húzódnunk, ahonnan még látni is elég jól lehetett. Mivel eléggé szűk volt a hely szorosan elém állt és miután láttam, hogy megremeg a hidegtől, félig tréfásan felajánlottam a karjaimat. Legnagyobb meglepetésemre elfogadta. Így hát szorosan magamhoz öleltem és semmiségekről beszélgetve vártuk a tűzijáték kezdetét. A műsor csodálatos volt, mint mindig, szerencsére közben az eső is elállt, így zavartalanul élvezhettük a nem mindennapi látványosságot. Anna sorban rácsodálkozott a különféle alakzatokra. Szinte megállás nélkül azt ismételgette, hogy „Csodálatos”. Én jót mosolyogtam ezen és igyekeztem minél jobban hozzásimulni. Ki akartam élvezni minden percet, mert tudtam, hogy a tűzijáték végével ennek is vége lesz.

Meglepetésemre, miután az utolsó petárda is eldurrant, és a tömeg hazafelé indult, azt javasolta maradjunk még. Így hát ott várakoztunk a tömeget nézve és a látottakat elemezve, továbbra is szoros ölelésben. Mikor az emberek nagy része elvonult, Anna kibontakozott az ölelésből és közölte, hogy szeretne egy kicsit sétálni a parton. Mit tehettem volna, bólintottam és elindultunk. Lassan andalogtunk egymás mellett, és a tűzijátékról beszélgettünk, mi volt a legszebb, milyen volt a tavalyi, stb… Szerencsére hamar elkezdett újra fázni és beleegyezett, hogy keressünk valami helyet, ahol le tudunk ülni. Most azonban nem jártunk szerencsével, úgy tűnt, mintha az egész város ugyanarra gondolta volna, mint mi, mindenütt telt ház fogadott minket. Végül, miután végigjártunk öt-hat helyet tanácstalanul álltunk meg a Nyugatinál.
- Meddig érsz rá? - kérdeztem
- Még sokáig, miért? - kérdezett vissza, az órájára vettet gyors pillantás után.
- Az az ötletem támadt, hogy elmehetnénk hozzám, de én viszonylag messze lakom a pályaudvartól. - válaszoltam
- Hát, ha nem zavarok részemről oké! Már unom egy kicsit a mászkálást.

Ebben maradva elindultunk. Szerencsére aránylag hamar sikerült hazaérnünk. Miután megérkeztünk én gyorsan lecseréltem a nyirkos cuccaim egy rövidnadrágra és egy pólóra, ő sajnos nem akart élni a felajánlott lehetőséggel. Gyorsan csináltam két bögre cappuchinót és a nappaliban leültünk beszélgetni. Az alaphangulatot a kedvenc Chris Rea cd-m adta. A beszélgetés lassan személyesebb témák felé orientálódott és a végén azt vettem észre, hogy a magánéletünk apró titkairól beszélgetünk. Ebben valószínűleg sokat segített az-az üveg spanyol bor is, aminek a cappuchinó után láttunk neki. Ekkor már egymás felé fordulva ültünk a kanapén, ő a jobb lábát maga alá húzva. Ettől a testtartástól időnként, főleg mikor nevetés közben hátradőlt, egy pillanatra beleshettem a szoknyája alá, a fehér kis csipkebugyiját csodálva. Egyszer csak az órájára pillantott és felszisszent:
- Francba! Elment az utolsó vonatom! –mondta és tanácstalan arckifejezéssel nézett egy pillanatig. Aztán felpattant és kifelé indult.
- Fel kell hívnom egy barátnőmet, hogy alhatok-e nála. - mondta, miközben már a táskájában kereste a telefonját. Utána mentem az előtérbe és a vállát megérintve szelíden magam felé fordítottam.
- Itt is alhatsz, ha akarsz. –mondtam és a karját végigsimítva kezembe fogtam a kezét. Szerencsére eszébe sem jutott elhúzni a kezét, mélyen a szemembe nézett és kihívóan elmosolyodott.
- Tényleg? Miért tenném?

Nem válaszoltam, hanem a kezénél fogva magamhoz húztam és megcsókoltam. Egy pillanatig sem ellenkezve rögtön visszacsókolt. Lassú, kényelmes alapossággal fedeztük fel egymás ajkait és száját. Hosszú csók volt, úgy éreztem soha nem fog véget érni, úgy éreztem, hogy megkövesedik a pillanat körülöttünk. Miközben csókoltuk egymást a kezét elengedve minkét karommal átöleltem. Valamiképpen az ő karjai is a nyakam köré tekeredtek. Így álltunk ölelve és csókolva egymást perceken keresztül. Végül én voltam, aki kibontakozott az ölelésből és átkarolva a hálószobám felé terelgettem. Odabent újra megcsókoltam és csók közben finoman az ágyamra fektettem. Egy kicsit még mindig hitetlenkedve simítottam végig a testén. Nem akartam elhinni, hogy itt fekszik előttem ez a gyönyörű nő. A nyakát kezdtem puszilgatni, apró csókokkal halmoztam el minden centimétert, minden kis hajlatot a füleit is beleértve, miközben a kezeimmel az oldalát simogatva lassan becsúsztam a pólója alá. Finoman milliméterről- milliméterre haladva araszoltam a mellei felé a póló anyagát egyre feljebb és feljebb gyűrve.

Anna apró nyögdécseléssel adott hangot az élvezetének, majd egy pillanatra felült az ágyon és egy olajozott mozdulattal megszabadult a zavaró ruhadarabtól.
- Vedd le te is! Érezni akarom a bőröd tapintását! – mondta. Habozás nélkül bújtam ki a pólómból és simultam ismét hozzá. A bőre forrón égetett, ahogy igyekeztem minél szorosabban hozzásimulni. A számmal és a nyelvemmel újra kezdtem a felfedező utamat a nyakán, de most, mivel már semmi nem akadályozott, a mellei felé kezdtem haladni. Először csak a nyelvem hegyével érintettem meg a mellbimbója csúcsát éreztem, hogy áramütésként cikázik át a testén a kéj. Óvatosan körözni kezdtem a nyelvemmel, eközben a másik mellbimbóján a kezemmel kezdtem ugyanebbe a manőverbe, lassan simogattam, éppen hogy csak az ujjbegyemmel érintve. Anna egyre gyorsabban kezdte kapkodni a levegő és éreztem, hogy a hátamat simogató keze meg-meg rándul. Egy gyors mozdulattal, váratlanul a számba kaptam a mellbimbóját és szívni kezdtem. Hatalmas nyögést hallatott és az élvezet az egész testén végighullámzott. A kezemmel lágyan simogatva a szoknyája irányába kezdtem haladni. Miközben a számmal gyengéden harapdáltam most már felváltva mindkét mellbimbóját, a kezemmel a szoknyáját kezdtem gombolgatni.

Amikor végre sikerült megszabadítani a ruhadarabtól és a már nedvességben úszó bugyin keresztül finoman cirógatni kezdtem punciját. Anna ekkor már hangosan nyögdécselt egyik kezével a fejemet szorította a mellére a másikkal, pedig a karomat próbálta minél erősebb simogatásra ösztökélni. A számat elvonva szépséges melleiről a hasán át lassan csókolgatva lefelé kezdtem haladni a élvezet legfőbb forrása felé. Mikor a célhoz értem egy kicsit megállva csak élveztem az izgató női illatot, aztán a bugyin keresztül erősen megcsókoltam a szeméremajkát.
- Vedd le, vedd már le! –zilálta és ő már el is kezdte lerángatni rólam a rövidnadrágom és vele együtt az alsóm is. Én sem várattam tovább, mikor sikeresen megszabadítottuk egymást a felesleges ruháktól a combjai közé hajoltam és elmerültem az ajkai között. Csókoltam, szívtam, nyalogattam. Teljesen elszédített az illata és az élvezetének hangjai, amik egyre hangosabban voltak halhatóak. Nyögött, lihegett és a kezeivel a fejemet nyomta egyre szorosabban a csiklójára. Óriási nyögések közepette élvezett el, teste percekig remegett és ontotta magából az élvezet nedveit.

Amikor elcsendesedett, melléfeküdtem újra és finoman csókolni kezdtem az arcát és a nyakát. Csapzottan és izzadtan feküdt a karjaimban. Aztán kinyitotta a szemét és azt mondta:
- Ez isteni volt!
- Örülök, hogy jól érzed magad! –mondtam és megcsókoltam. Ismét hosszasan csókolóztunk, aztán szelíd erőszakkal a hátamra döntött.
- Most én mutatok valamit! –mondta. Mint én az övét, ő is a nyakamat kezdte csókolgatni, majd lassan a mellkasomon keresztül lefelé haladni a körmeivel finoman karcolta végig a bőrömön nem feledkezve meg a mellbimbóimról. Borzongás futott végig rajtam. Ezt még soha egy nő sem tette velem és az újdonság varázsa teljesen maga alá temetett.

Mikor a céljához ért először finoman simogatta meg a nyelvével, az ágaskodó szerszámom. Körbe-körbe csókolgatta és nyalogatta, miközben a kezével a zacskómat morzsolgatta elképesztő érzékiséggel. Már ettől úgy éreztem, hogy rögtön elélvezek. Anna szerencsére helyettem is odafigyelt és egy pillanatra megállt megvárva, míg megnyugszom egy kicsit. Aztán lassan a szájába vette a férfiasságom. Ütemes mozgással szopni kezdte, időnként megállva, amikor csak a nyelvével nyalogatta körbe a makkom. Soha nem tapasztalt érzések vettek erőt rajtam. Csak feküdtem teljesen tehetetlenül miközben egyre fokozódott bennem gyönyör. Nem bírtam sokáig érezni akartam, ahogy a gyönyörű puncija körülöleli a farkam éppen úgy, mint most a szája.

Kissé felemelkedtem és a arcát megsimítva magam felé kezdtem húzni. Mikor összeért az arcunk megcsókoltam és magam mellé fektettem. és a lábait a nyakamba véve lassan belehatoltam. Nem emlékszem semmire, ami valaha is ennyire jó lett volna. Forró és bársonyos volt. Lassú ütemre kezdtünk együtt mozogni, de hamarosan már őrült tempóban szeretkeztünk. Mindketten eszeveszetten vártuk már a mindent elsöprő orgazmust. Elsőként Anna élvezett el egy sikoly kíséretében, majd amikor megéreztem a puncija ütemes összehúzódásait én sem bírtam tovább, egy hangos nyögéssel élveztem el. Kimerülten aludtunk el nem sokkal ezek után. Azt már csak reggel tudtam meg, hogy ő ezt az egészet, mármint az elcsábításomat, megtervezte. Kicsit hülyének éreztem magam, de igazából nem bántam. Ha minden eset ilyen élvezetes lesz, amikor az orromnál fogva vezetnek, akkor csak tessék.