Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Túsz (2/2)

Bizonytalan léptekkel követem a kék szemű férfit a tetőtéri lakásba. Az ablakokon a sötétítők lehúzva, a levegő fülledt. Tétován leteszem a hátizsákom az asztal mellé, a laptopomat az asztalra.
- Szabad? - nézek rá, ahogy kihúzok egy széket.
- Persze - bólint.
Amint leülök, úgy érzem, halálos fáradtság tör rám. Hosszú volt a nap és túlságosan eseménydús. Elnézem a férfit, ahogy kinyitogatja az ablakokat. Odakintről kellemes, friss levegő áramlik be a késő délutáni napsugarak kíséretében. Eszembe jut, hogy még mindig szeretnék megszabadulni a rám száradt véremtől és szeretnék lemosni magamról minden gondolatot és kérdést is, amivel nem tudok mit kezdeni. A férfi észreveszi a zavarodottságomat.
- Én is hasonlóan kezdtem - ül le velem szembe.
Kérdőn nézek rá, de nem érzek kedvet hozzá, hogy megszólaljak. Helyette a barna hajában megbújó ősz szálakat nézem, majd arcát figyelem.
- Későn és erőszakosan ébredtem önmagamra - mondja, hogy megakasszon a bámulásban.
- Mik vagyunk? - teszem fel aztán mégis a kérdést, ami nem hagy nyugodni.
- Emberek - válaszol nevetve.
Felvonom a szemöldököm.
- Én az embereket nem épp ilyennek ismerem...
- Igazad van. És még sincs - néz a szemembe. - Emberek vagyunk, és talán valahol mégsem. Többek vagyunk, mint aminek tűnünk.
- Miért játszol így a szavakkal? Miért nem válaszolsz egyértelműen a kérdésemre? - kérdezem ingerülten.
A férfi erre csak elmosolyodik, amitől egyre dühösebb leszek. Hirtelen állok fel, fellökve a székemet. A háttámlája hangosan csattan a földön, a férfi azonban, velem ellentétben, nyugodt marad. És ez az, ami még jobban elszabadít bennem valamit. Ahogy mellé lépek, hogy megüssem, vagy legalábbis valami indulattól fűtött dolgot tegyek vele, ő is feláll. Elkapja a kezem és a hátam mögé csavarja. Fáj, de közel sem annyira, mint amikor belém lőtt. Erősen tart, majd halkan elneveti magát. Ez az utolsó csepp a pohárban. Kitépem a kezem szorításából és hirtelen megfordulok. Elkapom a torkát és újból ölni támad kedvem. Érzem az élet lüktetését benne, érzem a vére áramlását, a teste melegét. Hagyja, hogy a földre kényszerítsem, azt is, hogy vállába harapjak. Mikor azonban a torkát harapnám át, olyan hirtelen fordul át velem és teper a földre, hogy pillanatokkal később fogom csak fel, hogy mi is történt. Vére újból eláztatja a ruháját, majd az enyémet is. Ez kicsit kijózanít.
- Gyere - nyújtja a kezét, miután feláll.
Arcán titokzatos mosoly, de inkább nem akarok tudomást venni róla. Elfogadom a segítségét.
- Ott a postán, nem tudtad, hogy ha lelősz, akkor is életben maradok... - állapítom meg, de valójában kérdésnek szánom.
- Így van - mondja.
- Végül is lazán megöltél volna.
Nem szól, csak bólint. Haragszom érte, de úgy érzem, értelmét vesztett harag ez.
- És mégis itt vagyok veled... - nézek rá.
- Mert olyan vagy, mint én - komolyodik meg arca.
Megfogja a kezem és magával húz. Pillanatokkal később kiderül, hogy a fürdőszobába. És teljesen igaza van, mindkettőnkre ráfér egy kiadós mosakodás.
- Ideje megszabadulnod ezektől a cuccoktól - vigyorog rám és nemes egyszerűséggel kibújtat a jó egy számmal nagyobb felsőből.
Meglepetten pislogok rá, aztán testemben az izgalom villámgyorsan végigszalad. Mellemen megkeményednek bimbóim, lábaim között megérzem a vágy okozta bizsergést. Zavartan figyelem, ahogy ledobja magáról annak a másik férfinak a ruháit. Amióta megcsókolt, azóta nem tudok szabadulni az újra és újra gondolataimba tolakodó izgalomtól. Eddig is egyértelmű volt, hogy erős és férfias és most a teste is ezt tükrözi. Szemem alig bírom levenni szálkás izmairól. Ám hiába az az elvarázsolt néhány pillanat, amíg csodálom, hamar észbe kapok, hogy hogyan is nézek ki. Elhúzódom tőle, mikor elém lép. Ő azonban magához von, kezét csípőmön pihenteti. Aztán hirtelen ajkaimra tapad és szenvedéllyel teli csókja majdnem feledtet velem mindent. Kioldja az övet, ami rajtam tartja az enyhén bő nadrágot, majd hagyja leesni rólam a szürke farmert. Bugyimból is kibújtat, majd finoman a zuhanyozóba lök. A csap felé fordulok, hogy kinyissam. Érzem, ahogy a férfi mögém lép és kemény férfiassága fenekemhez nyomódik. Vállamra hajol, finom csókot lehel bőrömre. Megborzongok tőle és hihetetlenül türelmetlenné is tesz. Vajon engem akar, vagy csak nőt akar? De mégis, kit érdekelnek az ehhez hasonló kérdések egy ilyen helyzetben?! Inkább hátrébb tolom a fenekem, hogy még szorosabban összesimulhassunk. A zuhanyrózsából kellemesen langyos víz hullik ránk, lassan lemosva bőrünkről a rászáradt vért. Az izgalom közepette szinte meg is feledkezem minden előzményről. A férfi keze mellemre vándorol és átéléssel masszírozza egyszerre mindkettőt. Majd bimbómon játszadozik ujjaival, én pedig nem bírom tovább csendben tűrni a kényeztetést. Nyakamba csókol, finoman meg is harap. Felsóhajtok. Mire várunk még? Érezni akarom magamban! Megfordulok és a szemébe nézek. Ő hozzám hajol, majd ajkaimon végigsiklik nyelve, hogy utána számba kalandozzon. Határozottak a mozdulatai, szinte már erőszakosnak hatnak. De nincs ellenemre, sőt! Élvezem, hogy az övé vagyok, hogy irányít, hogy valóban férfiként viselkedik. Kezem mellkasán pihen, tetszik vizes bőrének tapintása. Aztán elszakad ajkaimtól és a hátam mögött elzárja a vizet. Hosszan fonódik egymásba tekintetünk. Az övében eszeveszett vágy lángol és az enyémben is hasonló lehet, mert szája szegletében máris elégedett mosoly bujkál. Fenekemnél fogva magához húz.
- Megőrjítesz - suttogja fülembe.
Finoman tolom el magamtól, majd ujjaim férfiasságára kulcsolom. Bizsergeti tenyerem bőrét a kemény és vastag hímtag. Nedvem már combomon folydogál lefelé, annyira készen állok a befogadására. Közelebb lép hozzám és farkát combjaim közé nyomja. Egyik lábam felhúzom, hogy könnyebben találja meg a hüvelyembe vezető utat, de akkor hirtelen megtorpan a lendületem.
- Gumi nélkül ne! - tolom el magamtól, kicsit észhez térve.
Egy pillanatra ő is megáll és a szemembe néz. Azonban ezután nem szól semmit, csak a falhoz szorít. Tiltakoznék, de túlságosan izgató minden, amit tesz. Farkával újból combjaim közé furakszik. Megadom magam, legyen, ahogy akarja. Eszembe jutnak anyám évekkel azelőtti szavai, hogy csak olyan férfival feküdjek le, akitől nem bánnám, ha teherbe esnék. Bár nem ismerem és még a nevét sem tudom, de a testem megőrül érte és azt hiszem, ez a lényeg. Soha nem érzett kéj árad szét minden porcikámban, ahogy kemény férfiasságával belém hatol. Felizgat a tudat, hogy visszaélt az erejével, és az is, hogy kockáztatok azzal, hogy mindezt hagytam. Gyors ütemben mozog bennem. Élvezem, hogy kitölt, hogy könnyedén csúszik farka hüvelyemben. Mikor rászorítok, látom arcán az élvezet újabb hullámait átsuhanni. Ám az izommunka engem sem hagy hidegen. Minél többször feszülnek meg, majd ernyednek el izmaim, annál jobban élvezem a bennem szüntelen mozgó hímtagot. És minél közelebb jut a csúcshoz a férfi, annál jobban veszítem el én is a fejem. Érzem, hogy teste meg-megfeszül. Szinte kívánom, hogy belém élvezzen. Lökései nyersen erőteljesek. Tudom, hogy úgy érzi, birtokolja a testem. Talán igaza van. Talán nem lettem volna képes leszerelni, ha nem akarok szexelni vele. De akartam, ez egy pillanatig sem volt kétséges. Élvezem, ahogy testével a falhoz szorít, ahogy combomat fogja, ahogy mélyre nyomakodik bennem. Megkapaszkodom a hátában, mikor érzem, hogy elérem az orgazmust. Túl gyorsan jött, és túl gyorsan is megy. A férfi egy pillanatra sem áll meg és nem sokkal később kirántja a farkát belőlem és spermája a hasamra lövell. Kimerülten pihegek és egy kicsit csalódott vagyok. Tetszett volna, ha bennem megy el, de az is igaz, hogy így megnyugtatóbb... kéne, hogy legyen, ám mégsem az... Őrült izgalom tart a markában, a testem képtelen lenyugodni. Akarom ezt a férfit újra!
Ő kinyitja a csapot, majd kezébe veszi a zuhanyt és lemossa rólam magját. Látja, érzi, hogy minden egyes érintésére összerezzenek, hogy lábaim remegnek a vágytól. Végighúzza ujját nagyajkaim között, miközben mellemet izgatja a langyos vízsugárral. Megcsókol. Hozzá dörgölőzöm. Érezni akarom a testét, mindenét. Tetszik, hogy férfiassága nem lankad. Kezembe veszem és elé térdelnék, de nem hagyja. Inkább a zuhanyt irányítja lábaim közé. Szeméremdombomon játszik vele, majd egyre lejjebb halad. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy fáj az erőteljes vízsugár okozta kéj odalent. Csiklóm érzékeny, de lábam mégis széjjelebb nyitom. Kínozzon csak, annál jobban kívánom. Látom arcán, hogy egyre inkább felizgatja, hogy engedem fájó élvezetet okozni. Aztán hirtelen a víz útjába húzom a kezem. Elég, lassan nem érzek semmit, annyira zsibbadtan lüktetnek nagyajkaim. Nedvem megállás nélkül folyik, várva, de inkább követelve az újabb behatolást. A férfi elzárja a vizet, de alig hagyom neki, mert türelmetlenül magammal húznám. Azonban mégis ő van otthon, átveszi tőlem az irányítást és a hálószobába tessékel. Megállít az ágy előtt. Hátulról magához ölel. Erősen tart, képtelenség lenne szabadulni kezei közül, ha azt akarnám. De miért is akarnék ilyet?
- Imádlak - mondja, miközben csípőmön játszik kezével.
Hozzá nyomom a fenekem. Megőrjít a tudat, hogy férfiassága keményen ágaskodva várja, hogy újra elmerüljön bennem. Érezni akarom! Nem akarok várni!
- Legyél durva! Dugj meg! - adom szinte parancsba.
Erősen magához rántja csípőmet.
- Elintézlek, ne félj! - hajol fülemhez.
Megborzongok hangjától. De nincs időm kiélvezni a szavakat, mert rögtön hüvelyembe nyomja két ujját. Alig kezdi mozgatni bennem, már érzem, hogy három, majd négy ujjal csinálja. Máskor talán feszítene, de ezúttal könnyedén csúszik be majdnem az összes ujja. Hallom, ahogy fülembe liheg, tetszik neki a telhetetlenségem.
- Térdelj föl! - lök az ágyra.
Teszem, amit mond, nem gondolkozom egy pillanatig sem. Négykézláb, háttal neki, várom, hogy újra érezzem azt a bizsergető érzést, ahogy milliméterről milliméterre kitölti hüvelyemet farka. Ám ő valóban azt teszi, amire kértem. Durván belém löki kemény férfiasságát és gyors ütemet diktálva kezd dugni, én meg csak nyögök egyre kimerültebben, de eszemben sincs leállítani. Aztán lassan és egyre erősebben tolja belém élvezetem forrását. Rám hajol, hallom a zihálását, érzem izzadt bőrét. Keze csiklómra vándorol. Kapkodva dörzsöli, de testem újra és újra beleremeg az elnagyolt mozdulatokba. Azután elvesztem az időérzékemmel együtt a valóságot is. Csak a bizsergést érzem és a bennem ki-bejáró hímtagot. Annyira jó, hogy már-már fáj a kéj, amit okoz. Szenvedek, szabadulnék kezei közül, nyögök, nyüszítek.
- Engedj el!
De esze ágában sincs. Ő sincs már jobban magánál, mint én. Úgy érzem, képtelen vagyok elélvezni. Úgy érzem, átléptünk egy határt, amin túl már nem megy. Összerándulok akárhányszor csak végigér egy simítással csiklómon.
- Elég! Hagyd abba! Kérlek... - könyörgök neki, de nem törődik vele.
Ahogy egyre lassulnak lökései, úgy finomodik a simogatása is. Majd egyszer csak abbahagyja és egyik ujját is felnyomja hüvelyembe a farka mellé. Egy pillanatra elfelejtek levegőt venni. Már egyáltalán nem vágyom szabadulni a helyzetből. Közepesen lassú tempóban mozog, ujját is húzogatja bennem. Én pedig teljesen megadva magam, hagyom, hogy tegyen velem, amit csak akar. És akkor megérzem a gyönyör közeledtét. A férfi teste is egyre gyakrabban remeg meg rajtam, egyre lassul mozgása, egyre jobban megfeszülnek izmai. Tudom, hogy mindjárt vége - mindkettőnk számára. Lehunyom a szemem és az utolsó lökése repít a csúcsra, amivel meg is tölti hüvelyemet forró magjával.
Rettenetes kimerültség uralkodik el rajtam. Izmaim fájnak, agyam tompa. Szomjazom a levegőt. A férfi is hasonlóan érezheti magát mellettem. Nem mozdul, nem szól, csak fekszik és hozzám hasonló ütemben veszi a levegőt. Lábfejemmel majdnem észrevétlenül érek vádlijához. Rám pillantana, de útközben meggondolja magát. Én kisimult arcvonásait figyelem, majd szemem újra ősz szálakat keres hajában, de a kintről lassan beúszó félhomályban ez nem is olyan könnyű. Aztán ő megelégeli a dolgot és fölém hajol. Fáradt csókot lehel ajkamra és ezzel el is tereli a figyelmem külsejéről.
- Jó veled - mondja, miközben újra elheveredik mellettem.
A plafont bámulom és nem tudom, mit mondjak. Vele is jó, de minek ezt mondani, amikor egyértelmű... Aztán enyhe idegesség kúszik gyomromba, amikor felfogom, hogy ezúttal valóban belém élvezett.
- Mi van, ha terhes leszek? - kérdezem, miközben felülök mellette.
Ő felvonja a szemöldökét, majd megvonja a vállát.
- Azért dugunk, hogy teherbe ejtselek, nem?
- Mi van? - nézek nagy szemekkel rá.
- Ha nem akarnál gyereket tőlem, nem indulnál be rám ennyire.
- De... - kezdem, ám nem tudom folytatni.
Talán igaza van. És bárcsak ilyen egyszerű lenne a dolog. Azonban ahogy gondolkozom, rá kell jöjjek, hogy valójában nem bánnám. Akkor sem, ha nem maradna velem. Ám mindez le is döbbent, hiszen azelőtt nem így gondoltam.
- Mi történt velem? - kérdezem tőle. - Azelőtt... nem vettem ennyire könnyedén a dolgokat...
Halkan nevet, de sokáig nem szólal még meg.
- Megváltoztál... ahogy én is, amikor ráébredtem a valódi énemre.
Elnevetem magam kínomban.
- De még mindig nem mondtad el, hogy mik vagyunk.
- De. Mondtam már. Emberek - könyököl föl és néz a szemembe. - Ne várj semmi misztikus, vagy tudományos magyarázatot, mert azt nem tudok. Egyszerűen vannak, akik olyanok, mint mi. Erősebbek vagyunk, hamarabb gyógyulunk, képesek vagyunk gondolatok útján kommunikálni, és igen, kevésbé aggódunk és rágódunk a dolgokon... és... hogy is mondjam... van bennünk valami vadállatias ösztön is. De ettől még minden kétséget kizáróan emberek vagyunk.
- Akkor meghalni is képesek vagyunk? - kérdezem.
- Persze - vágja rá.
- És hogyan?
- Van határa annak, hogy mennyit bír ki a testünk.
- És mennyit?
- Érezni fogod - mondja, mire én felvonom a szemöldököm. - Sokkal többet, mint amin ma túl vagy. Bár a saját határaidat neked kell ismerned... megismerned.
Szótlanul bámulok arcába és emésztem az elhangzottakat. Ő végigsimít melleim között, majd megcsókol, de hamar eltolom magamtól.
- És mit kerestetek azon a jelentéktelen postán? - kérdezem, mire ő elgondolkodik egy hosszú pillanatra.
- Az egy bonyolult történet, amibe jobb, ha nem folysz bele. Elégedj meg annyival, hogy egyrészről figyelemelterelés volt. Részemről meg... kényszer.
- Aha - állapítom meg. - Szóval ne kérdezzek többet? - pillantok felé, mire ő rögtön rábólint.
Hát, rendben, nem kérdezek, pedig lenne mit. Hanyatt dobom magam az ágyon és fáradtan pislogok az egyre sűrűsödő félhomályban. Ám mégsem bírom sokáig magamban tartani a kérdéseimet.
- Miért volt neked kényszer?
- Nem kérdezel többet? - neveti el magát, majd felém fordul. - Te jársz jobban, ha nem tudod - vált aztán komolyabbra hangja.
- Persze... de mégis mit veszíthetek már? - kezdek a teljesen jogos meggyőző hadjáratba. - Nem hinném, hogy olyan egyszerű lenne ezek után folytatni az eddigi, normálisnak mondható életemet. Akárhogyan is nézzük, belekeveredtem valamibe, amiről azt sem tudom, micsoda...
- Igazad van - mosolyodik el, majd rövid hajammal kezd játszani. - Mégis van, amit jobb, ha egyelőre nem tudsz.
- Lerázol?
- Csak egy kicsit - nevet. - Majd holnap felvázolom a helyzetet... ha maradsz addig...
Nem szólok semmit, pedig egyértelmű, hogy maradok. Hova mehetnék? Kivárom hát a holnapot, hogy többet megtudjak a mai napon történtekről. Végül is hova sietnék?
A lakásra ereszkedett sötétségben csendben fekszem a férfi mellett az ágyon. Keze rajtam pihen. Rengeteg kérdésem lenne még, de egyelőre nem teszem fel őket holnapig. Nem kérdezem meg a nevét, és nem kérdezem meg, mihez kezdjek ezután. Majd kirak, ha már megunt, de egyelőre ötletem sincs, mit csináljak, hova menjek. Az egyértelműnek tűnik, hogy egy véletlenül összeszedett nő nem fér bele hosszabb távon az életébe. Sóhajtok, majd magamra húzom a takarót és lassanként kusza álomképek úsznak gondolataim közé.
Előző részek
7663
Nagyokat ásítva állok be a sorba. Odakint a tavaszi napsugarak ragyogják be a lusta, délelőtti levegőt. Igen, szép, de még fáj a szememnek az erőteljes fény. A kezemben tartott csekkeket emelem az újabb ásításom útjába. Mit keresek én itt? Hiszen ilyenkor még aludni szoktam, ha tehetem...
Hozzászólások
Marokfegyver ·
Legutóbb felemás érzéseim támadtak, mintha vége is lenne, de már mégsem. Jó, hogy folytattad, de a jelenidőddel nem vagyok kibékülve.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: