Tudom nem szabad, a szivem megszakad...de akarlak 2.

Bármennyire is nem akartuk, de véget ért ez az éjszaka is.Szedelőzködtünk, Roland forrón megcsókolt, még egyszer végigsimitott az arcomon és öles léptekkel tünt el a fák alatt.
Én dobgó szivvel osontam a házak felé, végig lopakodva a kertek alatt mint az árnyék.Mikor elértem a házunk kertjét óvatosan felhúztam magam rajta és beugrottam.Sietve lépdeltem az ajtóig, és mikor már becsukhattam magam mögött az ajtót lerogytam a földre és millió gondolat cikázott a fejembe: Roland, fák, esküvő, bűn, szerelem és megannyi más.Egyik percben bűnösnek találtam azt ami köztünk történt a másikban nem volt nálam boldogabb ember a földön, azután halálra ijedve gondoltam mindenre, a következményekre. Fáradtan dőltem neki az ajtónak, szinte kin volt felállni onnan, de mégis valahogy felvánszorogtam a szobámba és úgy ruhástól rádőltem az ágyra. A felsőmön még érződött Roland illata, igy aludtam el.
Pár óra múlva kábán ébredtem fel, úgy éreztem szükségem van egy jó kávéra igy a konyhába mentem.Még volt az azelőtt való napi kávéból, kitöltöttem egy jó pohárral és leültem végiggondolni a dolgokat.Imádom Rolandot, de mégis csak bűn amit tettem, nem szabadott volna, Úr Isten, ha nagybátyám tudná milyen gyötrődve ülök most a konyhájában egy pohár hideg kávé mellett mig ő nyaral a tengerparton menten lecsapna.Riadtan néztem körül mintha ott volna valahol a házban és rosszallóan nézne rám.
Összeszedtem magam, letusoltam, és miután letusoltam órák hosszat bámultam a messziséget talán a semmit, gondolataimat sehogy sem tudtam rendezni.Úgy döntöttem egy kiadós alvás talán segit és már már fejem a párnára hajtottam volna mikor furcsa zajra lettem figyelmes. Deszka reccsenéshez hasonlitott, de a kutya nem ugatott az udvaron igy gondoltam, hogy csak halucinálok, de ekkor megint furcsa reccsenés zavart meg, és egy kéz az ablak párkánnyomon.Azonnal felszöktem, a szivem úgy dobogott szinte kiugrott a helyéről, már sikitani akartam de ekkor beugrott az ablakon Roland.
- Roland te jó ég, a szivbajt hoztad rám! Mit keresel itt? Látott valaki? Atya Isten...- még folytattam volna de ölelő karja és forrón izzó csókja elnémitott. Visszacsókóltam és kezem végigsimult remegő karján.Mikor elengedett határozottan a szemembe nézett és szinte lángol a tekintete.
- Látni akartalak minden áron, nem birom nélküled, éreztem megőrülök ha nem jövök el!- mondta rekedt hangon és egyre csak a kezem szorongatta.
- Tudod, hogy nem szabadna itt legyél, őrültség amit csinálsz, nem ér ennyit...kérlek értsd meg te is!- könyörögtem neki szinte már sirva a gondolattól, hogy muszáj elküldenem.
- Ne mondd ezt, ne kinozz! Rád gondoltam egész nap, azt hittem sose tudok már eljönni.
- Neeem lehet! Menj már el!- üvöltöttem rá elkeseredetten.
Nem törődött az üvöltésemmel, szorosan magához ölelt minden tiltakozásom ellenére és a fülembe suttogta:
- Ne küldj el, könyörgöm, meghalok...- itt már elfulladt a hangja, és csak ölelt, szoritott mintha eggyé olvadna a derekam a karjával.
Már nem akartam ellökni, lassan simult végig a kezem a háta fele és másik kezem a tarkóján.Hirtelen rám pillantott és megcsókolt, a hajamba túrt és összevissza puszilgatta a két arcom egyre csak azt hajtogatva, hogy:
-Köszönöm, köszönöm!
Halványan elmosolyodtam ezen az örömén, jólesett, hogy valaki ennyire tud örülni nekem, még akkor is ha nem szabadna.Megborzongtam a gondolatra, hogy mennyire tudom szeretni, képes volnék szenvedni és elküldeni csak azért, hogy jó legyen neki.Szorosan hozzá bújtam, ő közbe egyre csak csókolt, hol mohóm és szenvedélyesen, hol lágyan és érzékien. Egyszer csak azt éreztem hogy az ágyra huppanunk, de vigyázott, hogy megne üssem magam, gyengéden tartott a karján mint egy szál virágot, óvatosan a puha ágyneműre engedett, majd kihuzta karját a hátam alól és végigsimitott az oldalamon,  bordáimtól a csipőmig.Megremegtem az érintésre és közelebb húztam magamhoz Rolandot.A nyakam kezdte alig érezhetően csókolgatni miközben egyre cask simogatott, hol az oldalamat, hol áttért játékosan a keze a combomra majd halkan azt súgta:
- Akarod?
- Akarom!- feleltem félig önkivületi állapotban. Megint azt éreztem, hogy megszűnik az idő, a tér, mintha semmi de semmi nem lenne körülöttem és kábán tudatosult bennem, hogy a saját nyögésemet hallom amint Roland masszirozva simogatja a vékony kis otthoni nadrágon keresztűl a szeméremdombomat.Éreztem ahogy finoman lefejti rólam és én engedelmesen megemelkedem, hogy boldoguljon vele.Hirtelen eszembejutott, hogy én is szeretnék neki örömet okozni, és kibontakozva az öleléséből hanyat löktem a puha ágyra és macskamozdulatokkal másztam rá.
Először a pólójától szabaditottam meg, a lihegéstől emelkedő mellkasa tárult elém melyet apró csókokkal jutalmaztam.Finoman , gyengéden csókolgattam a mellkasát néhol nyelvem hegyével meg-meg nyalintva puha, feszes bőrét.Láttam, hogy lehunyja a szemét és közben remegő kézzel keresi a testem.Megemelkedtem és kigomboltam a nadrágját, laza farmer volt, könnyen boldogultam vele az ő kis segitségével, hogy lekerüljön róla. A fekete boxerje fölött apró kis puszikat leheltem a testére, majd kemény férfiasságához érve a boxeren keresztűl is puszilgatni kezdtem , közben érintve finomkán a fogaimmal is a dudorodó férfiasságot.Hallottam ahogy egyre szaporábban veszi a levegőt , ezért óvatosan lehúztam a boxerjét és szenvedélyesen végignyaltam a férfiasságát lentről fel a hegyéig.Önkénytelenül is nyögést hallatott, nem álltam le, tovább nyalogattam a makkját és lassan a számba vettem, úgy kezdtem kényeztetni.Az egész testén forróság futott át és lihegve szólalt meg:
- Kéhh…kérlekhh…annyira jó!
Tovább folytattam teljesen a számba véve a férfiasságát és húzgálni kezdtem az ajkaimmal néhol érintve a fogaimmal is vigyázva, hogy ne sértsem meg a puha bőrt.Éreztem ahogy keze az arcomra siklik és maga felé húz. Mohón csókolt meg, utána a szemembe nézett:
- Gyönyörű vagy!De én is szeretnék neked örömet okozni.-mondta suttogva majd ügyes mozdulattal maga alá forditott.
Szinte égető tekintettel nézett rám, remegő kezekkel lehúzta rólam a kis rózsaszin tangát és a háta mögé dobta.Lágy puszit adott a hasamra, finomkán széttárta a lábaimat és nem várt fordulattal, hevesen belenyalt a puncimba. Megremegtem az érzésre, de csak tovább nyalt ugyan azokkal a heves nyelvcsapásokkal hol a csiklómat, hol a hüvelyem bejáratát ingerelve.A szoba megtelt a nyögéseimmel, karmolva kapaszkodtam az ágyneműbe. Ekkor rátapasztotta az ajkait a csiklómra és szivni kezdte teljes hévvel, miközben bevezette két ujját a hüvelyembe.Dobáltam magam és egyre cask lihegtem, hogy : MÉG! Nem is hagyta abba, szivta a csiklomat és teljesen föltolta a két ujját a remegő puncimba, éreztem, hogy ráakadt keresgélő ujjaival a G pontomra. Ingerelni kezdte és közben ráharapott a csiklóm tövére. Elöntött a forróság, és hatalmasat élveztem de ő nem vette el a fejét, csak finomkán tovább szivogatta a csiklóm és ujjazott keményen.Remegtem, hörögtem és dobáltam magam, a mellkasom egyre csak emelkedett, lábaim összeszorultak a fejénél és úgy éreztem magam mint aki a mennyországba jutott. Ő sem birta tovább, kihasználva az alkalmat megragadta a derekamat, megemelte a testem és magához szoritva, lassan engedett rá kőkemény férfiasságára.Éreztem ahogy kitölt, hogy mennyire forró, imádtam Rolandot.Csókolózni kezdtünk miközbe finoman mozgatta a csipőm fel és le. Minden eggyes alkalommal egyre jobban beleborzongtam az érzésbe, hogy bennem van, lágy volt, lassú tempo, szinte örökkévalóságnak tűnő boldogság ahogy érzékien csókolt, lassan járt bennem, simogatta a hátam és szerelmes szavakat mormolt:
- Szeretlek Karola! Imádom mindened!Kivánlak !- ahogy ezeket a szavakat suttogta átjárta a gerincemet egy különös borzongás mégis testünk lazán maradt és egymás szájába nyögve egyszerre élveztünk el.A szemem megtelt könnyel, éreztem ahogy szétáramlik bennem a meleg ondója, magamhoz szoritottam, ő is átölelte a hátam magához húzva védelmezőn, óvón.Percekig igy maradtunk, némán, ölelkezve, aztán egymás szemébe néztünk:
- Ne hagyj el Roland soha…- kértem szinte suttogva, remegő ajkakkal.
- Nem foglak! Nem, soha nem foglak elhagyni!- mondta határozottan és a hajamba fúrta az arcát.
Hanyat döntött az ágyon, mellém feküdt és puhán mégis erősen magához ölelt . Odakint már szinte teljesen sötét volt, hűvös szél áramlott be az ablakon, jólesőn borzongatva meg felhevült testünket.Úgy éreztem semmi sem választhat el Rolandtól, mintha a szoba örökre magába zárt volna minket .