Törzsfejlődés

Történetünk egy nem is olyan távoli bolygón játszódik. A vörös bolygón. Történt ugyanis, hogy a bolygó nem volt mindig forró, kihalt és élettelen. Virágzó életet alakított ki itt egy faj, melyet úgy hívnak: Neandertelensis. Fejlett hadi és gyógyászati technológiájuk lehetővé tette a hosszú háborúmentes életet. Fegyvereiket az esetleges támadóik ellen használták csak fel. Fajuk eredetének teljes tudatában új célok után kutattak. Vizsgálni kezdtek egy bolygót, mely épp csak kialakult és az élet jelei még rendkívül kis mennyiségben voltak jelen. Hatalmas űrprogrammal vetették bele magukat a bolygó vizsgálatába. Az új bolygóra senki nem tette lábát: távirányítású gépekkel és robotokkal vettek mintákat, majd szállították vissza bolygójukra.

Hatalmas meghökkenésükre a bolygón az élet kialakulásának lehetősége adott volt. Légkör, oxigén, a kialakuló tengerek, növények. De mindez nem volt ilyen egyszerű. A bolygót 100 százalékosan ismerniük kellett ahhoz hogy kutatókat küldhessenek oda. A bolygó teljes felszínét méterről méterre átvizsgálták. Az "expedíció" emberi ésszel felfoghatatlan ideig húzódott: elkezdésétől számítva 12 ezer évet ölelt fel. A bolygó lakói szomorúan fogadták a tényt, hogy túlzott óvatosságuk miatt, a bolygón élet keletkezett. Kialakultak a vírusok, baktériumok és a tengerek mélyén hihetetlen és hatalmas lények rejtőztek. A "marslakók" letettek az új bolygó meghódításáról, mivel az életet mindennél nagyon tisztelet övezte, még akkor is ha másfajta és fejletlenebb.

Évszázadok teltek el. A vörös bolygón még mindig virágzott az élet. Azonban történt valami. Hatalmas aszteroida csapódott a bolygóba, mely hatalmas krátereket vájt, melyeken keresztül a lefolyó víz a hatalmas hőben elpárolgott, a feltörő hő kiégette a fákat, a földet és az élet percek alatt semmissé vált. Csodálatos és egyben félelmetes látvány volt ahogy hatalmas lángok gőz és gázfelhők lepik el a bolygót. A lakók felkészülni nem tudtak a bolygó evakuálására, ám a tudósoknak merész ötlete támadt: két.. a fajukból származó ősüket, melyeket több millió évesnek mondtak lefagyasztottak a tudomány nevében. Eljött az idő hogy magasztosabb célokra használják. Űrhajóba rakták, elkezdték a felolvasztást és elindították a rég elfeledett bolygó, a Föld felé. Csak reménykedni tudtak hogy büszke és több millió éves fajuk fennmarad a rideg, idegen bolygón.

A Marson, melyet a neanderiek Validusnak neveztek, az élet eltűnt, ám az új remény, az egyetlen remény még ott volt. Az űrhajó leérkezése után kitette utasait és elindult a világűrbe, hogy új bolygóját távolról kémlelje, vizsgálja és megvédelmezze. A bolygó kellemes hőmérséklete miatt a kiolvadás több évig húzódott, ám mikor teljesen bekövetkezett, az új földlakók birtokba kezdték venni földjüket. Az itt élő számukra ismeretlen állatokra vadásztak, és gyermekeket nemzettek. Több százezer évig uralták bolygójukat, vadásztak, falvakat építettek, társadalmat hoztak létre, több ezer főre rúgott a populációjuk.

Ám egy nap egy hozzájuk hasonló, de lényében és jellemében igen eltérő szerzet tévedt egyik falujukba. Nem tartották veszélyesnek. Ismerkedett az eddig nem látott számára furcsa lényekkel. Befogadták, ételt, italt és védelmet biztosítottak számára. Pár nap múlva az idegen eltűnt. Megpróbálták megkeresni, de nem merték magukra hagyni kicsinyeiket és otthonaikat. Hetek teltek el, talán hónapok is... mikor az idegen visszatért, de nem egyedül. A neanderiek úgy vélték védelemre szorulnak, ezért nem bánták a közeledésüket, ám mikor a domb takarásából előbukkantak a lándzsás, kőhajítós katonák rádöbbentek, hogy hódítók. A milliós idegen sereg (a leletek egyértelműen bebizonyították hogy a faj a homo sapiens) gyerekekkel, nőkkel, állatokkal és mindenféle létfenntartáshoz szükséges szerszámmal vonult a neanderiek faluja felé, mintha csak az az egy idegen felderítő lett volna az új faj harcos mivoltát kutatva. S miután kiderítette, hogy békés lények, felbátorodva adta tudtára faja minden tagjának : ,,Behódolnak."

Brutális öldöklés vette kezdetét, s egy óra alatt a békés és fejlett társadalmú falu a földdel vált egyenlővé. A hódítóknak azonban ez sem volt elég. Minden irányba elindították hadjárataikat és kiirtották a neanderiek faját. Kegyetlen brutalitásuk és vandalizmusuknak hála a hódítók, vagy ahogy ma ismerjük: az ember vált a Föld urává. Társadalmakba tömörült, elkülönülő csoportokat hozott létre s utódokat nemzett. A faj eddig soha nem látott méreteket öltött, a bolygó minden lényét behódoltatta. Létrehozott egy világot, melyben ő az ÚR, s legyilkolta az ellene lázadókat. Elvette a lehetőségét más fajok fejlődésének, elvette élőhelyeiket, és csaknem kipusztította őket. Elkorcsosult világ ez, melyet nehéz elhinnünk egy olyan világban, mely oly tökéletesen működik, mint a miénk...

De a történetnek itt nincs vége. Mikor a bolygó már összeroskad a brutalitás alatt,az ember elkorcsosult világuralmát megtöri egy másik, fejlettségében és intelligenciájában őt felülmúló faj, mely igába hajtja a "hódítót" és szabad utat enged a bolygó hihetetlen élővilágának. A növények újra átveszik az őket megillető területek, otthont adnak az élőlények millió fajának, melyek csak az ősi tekercsekből fogja olvasni azt a bűnös szót: Ember...