Törékeny világ

Sűrű és lüktető volt a tömeg, mint minden péntek éjjel. Igaz még csak a közepe felé jártunk, de már javában forrt a hangulat. A testek ritmikus mozgása a tánctéren, a pultoknál ácsorgó tömeggel vegyülve dobogott egy ütemre. A pult túloldalán viszont egy másfajta tánc, egy gyorsabb tempójú pörgés uralkodott. Ebbe a morajba ténykedők közé tartoztam én is, beolvadva a fekete egyenruhámban, de mégis külön részeként osztottam a feleseket, koktélokat, csapoltam a sört. Szerettem ezt a munkát, na meg a munkatársakat is. Jó kis csapat volt a miénk, főleg Sarah-val. Már egy ideje közös műszakokba kerültem vele, de ezt nem is bántam, mert nem csak könnyű volt vele dolgozni, hanem látványnak sem volt utolsó a maga 175 cm-es kisportolt, hosszú combú, acélkék szemű, hosszú szőke hajú, krémszínű bőrű jelenségként.
- Mit adhatok?
Hajoltam rá a pultra, hogy jobban halljam a rendelést. A dübörgő zene mindent betöltött, nem csak a vért pezsdítette, de a dobhártyákat is kellően feszesen tartotta.
-  Egy dupla vodkát és titeket lányok.
Kajánul vigyorgott a pasi teljesen önelégülten. Már megszoktam ezeket a beszólásokat, bár egy kissé meglepett, hogy Sarah-t is mellém sorolták. Kacér mosollyal feleltem csak, nyúltam is az üveg és a pohár után, töltöttem és fordultam a szőke buksi felé, egészen a füléhez hajolva.
-  Meg lettünk rendelve együtt. Szerinted?
Kezemben az itallal álltam és vártam a reakciót. Engem már előre mulattatott a dolog, valahogy mindig is szerettem a kihívó eseteket, na meg polgár pukkasztani. Abba viszont nem voltam biztos, hogy Sarah mit fog reagálni, de azért piszkálta a fantáziám.
Sokatmondóan a szemeimbe nézett, majd egy csábos mosoly kíséretében kacsintott egyet. A szívem már ettől az egyszerű gesztustól eggyel gyorsabb ütemre váltott. A vendég orra alá toltam az italát, de mást nem tettem, hagytam, hogy ezt most a szőke szépség oldja meg. Nem is váratott sokáig magára, odalépett, hozzám simult. Kezem derekára tettem félig ösztönös mozdulattal. Arcát pár arasznyira helyezte az enyémtől, szinte megbabonázva néztem a szürke íriszekbe. Váratlanul ért, hogy hátradöntött, kezeim szorosan a felső végtagjai köré fonódtak, karjaiba fogott, majd fölém hajolt. Hosszú szőke haját függönyként használta, sokat sejtetően, de mégis kitakarva a lényeget. Na igen a lényeget, ami valójában a nagy semmi volt. Ajkaink alig egy centire álltak meg egymástól, az enyémek kiszáradva szomjaztak a folytatásra, de nem tettem semmit, hisz nem tehettem, nem szabad semmi visszavonhatatlant tennem. Na meg biztosra vettem, hogy csak játszik a vendég idegeivel. Ám ez a megállapításom semmisé lett az a pár másodperc alatt, ahogy ebbe a pillanatba belefagytunk és csak egymást láttuk. Éreztem, ahogy a vágy szikrái pattognak felőle, és a puha érintése az arcomon, az ujja cirógatása az ajkaimon. Hirtelen nem kaptam levegőt, nem hallottam a zenét, csak az ő visszafojtott lélegzetét. Tenyerembe fogtam az arcát és végigsimítottam rajta, de ekkor mintha seggbe rúgtak volna eszméltem fel, hogy ezt nagyon nem lenne szabad tennem, nem szabad semmibe belebonyolódnom, hisz bármikor megtalálhatnak. Mintha megérezte volna ezt, oldalra fordította a fejét és egy gyengéd csókot lehelt a tenyerembe, majd visszaállított egyenesbe.
-  Remélem tetszett, amit látott, mert csak nézheti a csajom, féltékeny típus vagyok.
A férfinak a szavak, nekem pedig egy kacér kacsintás járt, majd fordult is vissza a munkájához. A pasi nyála szinte kicsöppent a szája szélén, és vigyorgott vágyakozóan. Nem nagyon hatotta meg a kolléganőm szavai, bár szerintem csak nem jutottak túl a látottak okozta euforikus állapotán a tudatáig, bezzeg az enyémet kellően eltalálta. Pislogtam is egy sort és próbáltam nem mutatni az értetlenségemmel párosuló csodálatot. De ez nem számított, mert fordultam is tovább, hisz a rendelések sora nem csökkent, ahogy a vigyorgásom sem. Csak a szívem ütemét nem tudtam visszaszorítani, főleg, hogy a kis helyen akarva-akaratlanul is találkozott valamelyik testrészünk. Bár ez önmagában nem is zavart, sőt, nagyon is kellemes érzés volt. Csak hát a tudat, hogy ezt nem szabad mérgezte meg a hangulatom, vagy épp feltüzelte, már nem is tudom. De az teljesen biztos, hogy izzott a levegő köztünk. Az apró mosolyok, a kis flörtök, az esetenként összesimuló vagy megcirógatott testrészek, ahogy egymást kerülgettük. Furcsa mód viszont ez nem tűnt fel egyik kollégánknak sem. Igaz, hogy nem volt egyikünk sem egy szende szűz típus, és mindig is ugrattuk egymást, főleg én szerettem a határokat feszegetni. De ezen nem is lepődött meg senki, ahogy túltették magukat a velem való első találkozás sokkján. Születésem óta kísért ez a jelenet, megtanultam már kihasználni a természet furcsa játékának előnyét. Miszerint is egyik szemem jádezöld, míg a másik jégkék színben pompázik. Ezt egészíti ki hollófekete egyenes hajam, szép metszésű arcom, halványbarna bőröm és karcsú, sportos alakom. Ennek köszönhettem sok mindent, főleg a legnagyobb bajt is az életemben. Csak azért élek még, mert a tetszetős külső mellé még az ész osztásnál is sorba álltam.
Az esték követték egymást a megszokott medrükben, bár az-az este óta forróbb hangulatban, de mégis a normál határok között maradva. Egy szóval semerre sem haladtunk, egy lépést sem tettünk előre, de hátra sem. Egyszerűen csak élveztük, hogy egymás közelében lehettünk. Ez így még bele is fért a saját magam által felállított keretbe. De sajnos az élet nem szereti ha sokáig valami eseménytelenül, és jól telik. Rendes mértékben meg is kavarta ezen a szombat estén a hangulatot. A szokásosnál kevesebb ember tisztelt meg minket a jelenlétével, mintha lenne valahol egy jobb buli, vagy egy némán megfogalmazott figyelmeztetés lenne. A pultnak támaszkodva figyeltem az ismeretlen arcokat, miközben azért lopva minden második pillantásom Sarah-t kereste. Mintha érezte volna ezt, az utolsó vendége kiszolgálás után odalépett mellém, egészen szorosan hozzám préselődve utánozta le hanyag tartásom.
-  Ez a nap is elég nagy csoda, hogy még van idő levegőt is venni.
Nemtörődöm pillantással mérte végig a bent tartózkodókat. Egy kicsit elhúzódtam tőle, de csak azért, hogy elővegyek két feles poharat, majd megtöltsem az átlátszó folyadékkal őket. Kacsintva a kezébe nyomtam.
-  Hogy egy kis örömöd is legyen, ha már engem nem húzhatsz most magadra.
Összekoccintottam a poharakat kihívó mosoly kíséretében, és már húztam is le. Égette a bensőm, marta a torkom, de nem számított.
-  Persze, minket meg kihagytok a buliból... na szép.
A hátam mögött felhangzó szóló hallatán enyhén oldalra billentettem a fejem és a szemem sarkából néztem rá.
-  Ez privát kör volt, de ha szépen kérsz a következőbe talán megengedjük, hogy beszállj Todd.
Gonosz vigyorra húzódtak az ajkaim, ahogy a másik két munkatársunk is odaért. A két ügyeletes jó pasi, akiért minden csaj csöpögve kúszik a pult alá és mellé, vagy rá, épp ahogy a helyzet adja. Én viszont kivételt képeztem ez a hatás alól, az esztétikai érzékemen kívül mást nem mozgattak meg bennem. Ezzel szemben viszont én kitüntető figyelmet kaptam tőlük. Mindig az kell, amit nem kaphatnak meg, tipikus.
-  Privátba én is bármikor megyek veled.
Stephen is beszállt a játékba szokásosan. Szerettem az ilyen fajta szórakozást, csak akkor csökkent az ajakgörbületem, mikor Sarah-ra néztem. Jobban mondva mögé esett a pillantásom. Ismerős férfiak lépkedtek egyre közelebb. Szerencsére nem vettek észre, egész jó takarásban voltam, de már ennyi is elég volt, hogy összeszoruljon a torkom.
Megtaláltak.. el kell tűnnöm innen nagyon gyorsan. Sarah..
Enyhén lefehéredtem, éreztem, ahogy könny gyűlik a szemembe. Mélyen a kékségbe fúrtam a tekintetem pár pillanatig, mintegy búcsúként.
-  Ki kell mennem..
Elfordítottam a fejem és máris viharoztam ki a hátsó rész felé, egyenesen az öltözőbe. Ahogy fellapátoltam a cuccaim a dolgozói kijáraton távoztam. Reménykedtem benne, hogy ez a nap sosem jön el, de azért fel voltam készülve rá. Csak arra nem, hogy ilyen nehéz lesz elmennem innen. Fogtam egy taxit és a kollégium felé irányoztam. A néma csend úgy ölelt körbe, mint egy lepel, amely méretre szabottan igazodik a gazdája minden mozdulatára. Csak a fejemben üvöltöztek a gondolatok egymással, sőt még össze is ugrottak akár egy utcai harcban a bandák türelmetlenebb tagjai. Nem tehettem tönkre az életét, elég volt neki az is, hogy megismert. Azt hittem végre elbújhatok, és normális életet élhetek, de sajnos megtaláltak. Na igen, így jár az, aki rossz bulit választ és nem iszik annyit, hogy ne ellenkezzen az akaratával nem egyező tevékenység ellen. Ez nem is zavart volna, hisz már hozzászoktam, hogy költözködök, hogy mindig új részt ismerek meg a bolygónkból. De találkoztam Vele, aki az életemnél is többet jelent. A sors remek humorérzékének köszönhetően megint egy buli tette tönkre az eddig felépített életem.
Minden gond nélkül megérkeztem, a kulcsom is siklott a zárba, kattant és már tárult is fel a szobám világa. Lámpával nem vacakoltam, a hold bőven elég fényt szolgáltatott az ablakon keresztül. Látszólag minden logika nélkül gyűrtem a táskámba a cuccaim, de mindent a tervek szerint csomagoltam. Már csak a gépem volt hátra, az ablakhoz léptem és egy pillanatra megragadtak az elém táruló éjszakai város messzi fényei. A kezem az ablakra tettem, mintha csak meg tudtam volna érinteni a lent elterülő világot. Ekkor kicsapódott az ajtóm, én pedig majdnem kiugrottam a csukott üvegen ijedtemben.
- Ezt mégis hogy gondoltad? És miért? Miért hagynál itt?
Az agyamat ölelő sokk miatt súlyos másodpercekbe telt míg leesett, hogy nem a gyilkosom lépett be az ajtón. A törékeny test az árnyékok játékának köszönhetően egy nagy gorillának volt nézhető. De a semmivel sem összetéveszthető hangja viszont elárulta.
- Pont így gondoltam. Semmi közöd hozzá! Nincs jogod kérdőre vonni, nem vagy senkim.
Igyekeztem a leghidegebb és nemtörődöm hangot megütni. Azt akartam, hogy fájjon neki minden szavam, utáljon meg. El kellett vágnom mindent, nem engedhettem meg, hogy visszatartson. A laptopom a táskámba pakoltam, a cipzár is a helyére került, a vállamra dobtam és nyúltam a másik poggyászom után.
- Miért? Mi változott? Mi elől menekülsz?
Csak nem hagyta annyiban, kitartóan küzdött a számára érthetetlen tényekkel. Pillantása csak úgy szikrázott, olyan észvesztően gyönyörű volt, ahogy a beáramló sugarak végigömlöttek rajta.
- Nem menekülök. Egyszerűen meguntam az itteni életet, és a benne élő érdektelen személyeket, köztük is legfőképp téged a képmutatóan kedves álcáddal.
Arcom, tartásom, hangom mind azt tükrözték, hogy valójában igazak ezek a szavak. Viszont éreztem, hogy a tekintetem elárulna, még jó, hogy a sötét jótékony hatása révén ezt elrejthettem. Főleg, hogy ekkor sírva fakadt, csendesen, de olyan igazán fájdalmasan. Mellkasomba mintha egy óriási penge szúródott volna, szinte éreztem a lökést, mely végképp darabokra töri a szívem. Tudtam, hogy nem szabad egy percnél sem tovább itt maradnom, mert a végén nem fogom tudni itt hagyni, és az végzetes lenne mindkettőnkre nézve. Megcéloztam az ajtót és viharoztam is kifelé, tekintetem a célon tartva, hogy véletlen se vessek egy pillantást se felé. Enyhén még arrébb is löktem vállal az útból, mert ahhoz nem volt elég tér, hogy elférjek mellette. A folyosóra kiérve zuhant rám a felismerés, hogy mennyire is fáj ez nekem, de nem tehettem mást. Már majdnem elértem a liftet, mikor egy rántást éreztem, majd a falnak passzírozódott a hátam, cuccaim kiestek a kezemből.
- Hazudsz!!
Visszafojtott hangon, de mégis erős érzelmeket lövellve kaptam a képembe ezt az egy szót közvetlen közelről. Meglepetésemben kerekre nyíltak a szemeim, erre aztán nem számítottam.
- Miért hazudnék?! Már mondtam, hogy nem jelentesz számomra semmit, csak egy vagy a tömegből. Menj és játszadozz mással, én már unlak, semmi érdekes sincs már benned, megkaptam amit akartam. És most állj félre az utamból!
Igyekeztem kiszabadítani magam, el is távolodtam a faltól. De a következő percben ismét közelről érezhettem a függőleges építményt.
- Nem hiszek neked!
Már épp nyitottam volna a szám, hogy újból a fejéhez vágjak valami gorombát, mikor megéreztem a száját az enyémen. Úgy falta az ajkaim, mintha az élete múlna rajta, szétfeszítette őket, nyelvével betolakodott a számba. Bár még egy pillanatig sem éreztem, hogy tolakodás lenne, engedelmesen hagytam, sőt viszonoztam a csókot átölelve őt. Mindennél jobban akartam már ezt, a testem is remegett az elfojtott vágytól. De a maradék tudatom közbeszólt, rávilágított, hogy ennek véget kell vetnem.
- Ezt..nem lehet..
Ziháltam, ahogy sikerült kellő mértékben elhúzódnom. Nem hagyhattam, hogy az ő élete is veszélybe kerüljön, vagy netalántán meghaljon miattam, azt nem élném túl. Megpróbáltam eltolni magamtól, de mintha kiszállt volna az összes erő belőlem. Csak bámultam azokat az igéző szemeket, miközben a maradék könnycseppeket töröltem le az arcáról.
- Nem engedhetlek el..nem tudlak elengedni. Egyszerűen nem..
Szorosan hozzám bújt, arcát befúrta a nyakamhoz és olyan közel húzódott hozzám amennyire csak tudott. Ösztönösen a karjaimba fogtam, próbáltam csitítani.
- Nem maradhatok, mert ha megtalálnak megölnek. Megölnek téged is, és azt nem hagyhatom.
Erre felnézett, a tekintetét a szemembe mélyesztette komolyan.
- Tudtam, hogy hazudsz Aster.
Sokkal gyengédebben csókolt meg, belesűrítve az érzéseit, amik szinte fejbe vágtak.
- Szeretlek..
Ahogy az eddig érzett érzelmeket hangosan kimondta nem tudtam már ellenkezni. Ezt mintha tudná húzott el a faltól és irányított a szobája felé a folyosó túlvégére, miközben a csomagjaim sem kerülték el a figyelmét. A sötét szobába érve igyekeztem távolságot tartani, hogy kitisztulhasson a fejem. Nem maradhattam, itt sem rejtőzhettem el, túl veszélyes. Sikerült vékony levegőréteget magunk közé engedni, de nem sokáig tartott. A lendületemre rásegített, így háttal az ágyra huppantam. Egyik részem rettentően élvezte a helyzetet és sürgette volna a további történéseket, de a másik felem pont, hogy elrohanni készült. Ez a harc bennem mozdulatlanságra kárhoztatott, csak figyelni tudta, ahogy csábos pillantások közepette közeledik felém. A könyökömre támaszkodtam, fejem felemelve, megbabonázva, szinte szájtátva bámultam. Mikor elérte a lábaim vonalát óvatosan a combjaimra simította a tenyerét, a térdeimtől egészen a csípőmig, majd lassan vissza. Mikor visszatért a kiindulási pontra egy határozott mozdulattal széttárta a lábaim. A szívem olyan gyorsan kezdett pumpálni, hogy már félő volt kiszakad a helyéről, a levegőm bent ragadt ebben a pillanatban. Ujjaival végigszánkázott puhán a belső combjaim vonalán, miközben testével is követte ezt a mozdulatot. Az ellenállásom minden egyes centivel távolabb szállt. Mikor az altestünket fedő egyenruhánk összeért kezei elhagyták a testem és mellettem támaszkodva álltak meg. Arca az enyémtől pár centire állapodott meg, kékjei fürkészően jártak egyik szememtől a másikig. Nem bírtam már tovább a tétlenséget, elvette teljesen az eszem Sarah. Ajkaim az övéire tapasztottam szenvedélyesen, nyelvünk vad táncban kergette egymást, jobb tenyerembe temettem az arcát. Másik kezemmel a derekára fogtam és átfordítottam, hogy most ő legyen alul, a csókot egy pillanatra sem megszakítva. Testem a testének préseltem, élvezve a közelségét. Lábai a derekam, kezei a nyakam köré fonódtak, amivel még inkább közelebb húzott magához. Félig az oldalamra gördültem, hogy az egyik kezem szabaddá váljon és felfedező útra indulhasson. Gyengéden végigsimogattam az arcától elindulva egészen a csípőjéig. A pólója felcsúszva engedni láttatta bőrének puha bársonyát, miközben hívogatott, hogy egyre több részt engedjek szabadon. Becsúsztattam az ujjaim a textil alá, gyengéden cirógatva a bőrét, miközben az ágyékához húztam a combom, majd megérintettem vele. Számba nyögte elégedettségét, kezei a vállamat és a nyakamat markolták. Lassan mozogni kezdtem, ekkor elszakította az ajkait és a vállamba fúrta, enyhén megharapva az érzékeny bőrrészt. Ez még inkább pezsdítőként hatott rám fokozva a tempót. Éreztem, ahogy a nadrágja képtelen több nedvességet magába szívni, átáztatta a rajtam lévőt is ahol összeértünk. A zihálása egyre mélyülő nyögésekké alakult, ahogy közeledett az első csúcspont felé. A teste elkezdett remegni, amint az orgazmus végső hullámai nyaldosták a testét belülről. De mielőtt elérte volna a célt megfogta az arcom és a szemeimbe nézett mélyen, majd szenvedélyesen megcsókolt. Éreztem, ahogy teljesen betölti a kiteljesedés, még a szája széle is remegett az élvezettől. Nagy kortyokban nyelte a levegőt, íriszeit az enyémbe fúrta miközben teste még élvezte az utóhatásokat. De nem hagytam, hogy sokáig pihenjen, enyhén elhúzódtam, hogy a kezemnek legyen elég helye, majd tovább folytattam a felfedezést. A nadrágja szélénél eljátszadoztam kicsit, aztán egyre bentebb haladta, míg végül célt nem értem. Puha körökben kezdtem mozgatni az ujjaim a megduzzadt szemérmén, egy újabb nyögést kiváltva belőle. Arcát figyeltem, a rajta tükröződő reakciókat és az íriszeiből áramló szeretetet látva szívem csordultig telt, lelkem békére lelt a karjaiban. Gyengéden megcsókoltam, ajkait éppen elérve próbáltam belesűríteni az érzelmeim, mikor egy erős és durva markot éreztem összezáródni a hajamban. Mire feleszméltem, hogy baj van már nem volt időm semmire, csak egy kétségbeesett pillantást vetni Sarah-ra, mintegy bocsánatkérően. A következő pillanatban már éreztem is a kemény talajt egy gúnyos mondat és egy megvető nevetés kíséretében.
- Megvagy ribanc!