Tiltott gyümölcs

Szinte álomként ért a kép: egy asztalnál ülök, velem szembe Gábor – akivel két hónapja ismerkedtem meg, és különös barátság szövődött közöttünk – mellette az exbarátnője, másik oldalon pedig a sors légiesen ködös alakot öltve magára, kezében kártyákkal. Két kártyát osztott nekem, rajta két sokat sejtető szóval: magány, barátság.
Igen, tudom már: két hónapja, amikor ebbe a városba kerültem, egyedül éreztem magam. Aztán megismertem Gábort… háromszor találkoztunk csupán, de mindhárom alkalommal átbeszéltük az egész éjszakát. Aztán a munkája miatt Törökországba utazott. Amikor hazatért hirtelen bejelentette, hogy újra együtt van az exével, aki így már nem is annyira ex. Meglepődtem, mert tudtam, hogy már eddig is háromszor kezdtek bele ebbe a kapcsolatba, és sosem végződött jól. Elmesélte, hogy talán csak megszokásból kezdik újra, és hogy a távolság miatt keveset fognak tudni találkozni. Szerintem pedig mindennek oka van, és mivel véletlenek nincsenek, ezért ne magyarázza nekem, hogy mennyire rossz lesz! Azt hiszem akkor kicsit csalódtam benne, mert nem gondoltam ennyire gyengének, ráadásul a további találkozásainkat titokban kellett tartani.

Közben látom, hogy Gábor is kap két kártyát… nem látom mi van rajtuk, ami zavar… sosem játszott nyílt lapokkal. Az időközben pedig már nem is annyira ex is megkapja két kezdő kártyáját a sorstól: arcán mosoly jelenik meg, gúnyosan rám tekint, majd pedig megcsókolja Gábort. Megrázom a fejem, próbálom elhesegetni a képet… nem sikerül. Újabb kártya a kezemben: kétely.
Az egyik legrosszabb tartalommal bíró szó. Ha kételyem támad valakiben, akkor már semmi nem a régi. Igen, elkezdtem kételkedni Gáborban, hiszen a beszélgetéseink még mindig meghitt hangulatban folytak a kapcsolata ellenére. Sokszor felróttam ezt neki, hogy nem engem kell meghódítania, nem velem kell nőként bánnia, hanem a barátnőjével. A válasz mindig egyszerű volt: a másik ezt nem tudja, és ha nem tudja, nem fáj neki. Akkor talán nekem kell kilépnem ebből az egészből. De nem tudtam… szükségem volt arra a fajta megértésre, amit ő adott; a baráti közelségre, az erőt adó ölelésre. Hát maradtam, és reméltem, hogy ésszel elkerülhetem azt, hogy belépjek harmadikként egy amúgy sem egyszerű kapcsolatba.

Gábor az újabb kártya láttán csak mosolygott… ismét az a sejtelmes mosoly, ami mindig zavart… Képtelen voltam megfejteni teljesen, úgy éreztem, hogy mindig lesznek titkai nemcsak előttem, hanem még a barátnője előtt is! A sors a barátnő felé fordult, s a kártyát átadván neki baljós kacajt hallatott… a lány pedig nem vett erről tudomást, és a lapra sem pillantott… lehet jobban tette volna, ha elolvassa, talán a későbbiekben megmentett volna a lelkiismeret furdalástól.
A negyedik lapon Gáborral közösen osztoztam… viszont meglepetésemre annak mindkét oldala üres volt… próbáltam megfejteni, hogy vajon mit akar jelezni a sors ezzel, de nem jutottam semmire. Aztán pár nap múlva megértettem.

Egy újabb beszélgetős estét szerveztünk meg, ügyelve, hogy a barátnő ne sejtsen semmit. Már egy hónapja tartott ez a titkolózás, és ezalatt mindig sikerült meggyőznöm magam, hogy ez nem baj, mert nem megcsalásról van szó, hiszen az eszemmel megértettem, hogy nem lehet! Tehát az este terveink szerint alakult: természetesen hozzá mentem, pizzát rendeltünk, diétás kólát, és a dvd-lejátszóban már forgott a Jóbarátok. Azután pedig természetesen a tv halk moraja mellett kezdtünk hatalmas beszélgetésbe. Én elmeséltem, hogy az új munkahelyemen kicsit nehéz beilleszkednem, és sokat fúrnak amiatt, hogy gyakorlat nélkül bekerülhettem a csapatba. Állandó bizonyítani akarásom egyre nagyobb méreteket öltött, és minden egyes mondatot magamra vettem. Természetesen Gábornak sikerült ész érvekkel rávennie, hogy legalább azon a napon ne éreztem úgy, hogy munkahelyet kellene változtatnom. Ő pedig megint belekezdett a haverjaival való bulik részletezésébe, és a motoros sztorikba. Néha már sok volt belőle, amit rendszerint egy cinikus megjegyzéssel a tudtára is adtam, mire az Ő válasza egy lágy simítás volt az arcomon, és egy rövid „imádlak”. Éjjel kettőkor már veszélyes lett volna hazamennem, ezért mint oly’ sokszor most is nála töltöttem az éjszakát. Átadta nekem ágyát, így kényelmesen alhattam el. Valami egészen furcsát álmodtam: Gábor fölém hajolt, és lágy csókot lehelt ajkaimra… megijedtem, hiszen tudtam, hogy ezt nem szabad, és a hátamra fordultam… akkor éreztem meg, hogy nem álom volt, tényleg ott volt mellettem, éreztem a bőre illatát. Akkor újra megcsókolt, most már viszont a nyelvével az enyémet hívta lágy keringőre. Kicsit engedtem a vágynak, majd eltoltam magamtól. A szememet végre ki tudtam nyitni, és a félhomályban néztem őt…
- Most megleptél! Tudod, hogy ezt nem szabad!
- TE sem hiszed, hogy ez csak barátság? – nézett rám, és újra közelített… szája újra az enyémhez tapadt, kezével a hajamat simította.

Ki voltam neki szolgáltatva, hiszen mély álmomból riasztva végtagjaim még mindig mélyen aludtak. Egyre csak csókolt, én visszacsókoltam, keze már a nyakamat simította végig vállaim irányába. Lassan kezdtem feloldódni, és már éreztem saját testem reakcióit a simogató kezekre, az egyre szenvedélyesebbé váló csókokra. Kezeim lassan elindultak felfedezni a testét. Sokat láttam már csak egyetlen rövidnadrágban, most mégis meglepett, hogy mennyire erős is a teste. Kezdte igazán felkelteni az érdeklődésemet, és izgalommal töltött el a fölém tornyosuló férfias erő. Aztán megszakította csókunkat… meglepődtem, azt hittem eldőlt, hogy a csóknak egyenes következménye lesz egy szeretkezés, vagy talán mégsem?! A szemembe nézett, ujjával a szám vonalát rajzolta körbe, majd végigfutott nyaki verőeremen, és melleim között suhanva a köldökömnél kis kört leírva állt meg. Beleborzongtam, ahogy tekintete követte az ujja útját, és kicsit zavarba is jöttem. A szája sarkában apró mosoly jelent meg, miközben egy apró gondolat suhant át az agyamon: tényleg a tiltott gyümölcs a legédesebb. A fülembe súgta a már oly’ sokszor hallott imádlak szavacskát, mely következtében heves vágy tört fel belőlem, mire ujjaimat mélyen a hajába fúrtam, és hagytam, hogy csókjaival a nyakam után már lassan melleim között haladjon, majd egyre kisebb köröket leírva jusson el az akkorra már kemény bimbóimhoz. Játszani kezdett vele, sóhajaim egyre mélyültek, ami mint ajzószer hatva rá késztette egyre vadabb játékra. Átadtam magam neki, már belül sem harcoltam rég, élveztem azt az örömöt, amit ő nyújtott

Melleim kielégítése után ismét csókcsatára hívott, s pillanatnyi elgyengülését kihasználva sikerült felé kerekednem, s egyik kezemet mellkasának szorítva igyekeztem eltolni magamtól. Rajtam volt a sor, így körmömmel óvatosan végigjártam felső testének minden zugát, rövid ideig érintve mellbimbóját. Lassan arcához hajoltam, s szájától egy-két milliméterre megálltam. Vártam a reakcióját, amely elsőként a támadás lett volna, de sikerült megelőznöm őt, így nem tudta csókra váltani a próbálkozást. Újra eljátszottam a jelenetet, azzal a különbséggel, hogy a szája fölött eltöltött rövidke idő után a füléhez hajoltam, apró puszik után nyelvemmel rajzoltam körbe, majd egy csókkal továbbálltam a nyaka irányába. Mélyet sóhajtott, és keze a gerincemen haladt fenekem irányába, majd a derekamat szorosan megfogva csípőjéhez tolt. Most éreztem meg, hogy meztelen… felháborított a gondolat, hogy így rontott rám, hiszen akkor tényleg ez volt a célja, hogy végre megkaphassa a testem. A selyem alsó, ami rajtam volt még inkább izgatóvá tette a helyzetet, hiszen mindketten éreztük a hideg anyagon át felsejlő forróságot…

Számmal ismét a száját kerestem, de most ő játszott velem, s nem hagyta, hogy újra megcsókoljam. Ehelyett a hátamra fektetett, s lábaim közé térdelt. Keze végigfutott a melleimen, a köldökömön, és a selyem anyagon keresztül combjaim között állt meg. Majd mintha csak a csiklómat keresné kezdett simogatni a bugyin keresztül. Aztán végre lassan lehúzta rólam, és immár a meztelen valóságot kényeztette kezével. Kezdetben csak kezével érintett, majd forró leheletét éreztem meg, amire csupán csak egy sóhajjal, és csípőm kissé megemelésével tudtam reagálni. Apró puszik, a nyelve első lágy érintése, majd egyre hevesebb játéka következtében apró sóhajok között éltem át az első orgazmust. Hihetetlen öröm lett rajtam úrrá, majd Gábornak szenvedélyes csókkal háláltam meg a gyönyört, miközben ő lassan vette birtokba a kemény férfiasságát megillető forró barlangot. Éreztem ahogy egyre mélyebbre hatol… egymás szemébe néztünk, és ahogy elérte legmélyebb pontomat, mintha a föld megállt volna forogni… csak néztük egymást, és hagyta, hogy csípőmmel megadjam az alapritmust. Megtalálta Ő is a kezdő ütemet, apró csókokat lehelt a nyakamra, én egyik kezemmel a nyakát simogattam, másikkal pedig erős hátába markoltam.

Egyre gyorsabb ritmust diktált, mégsem volt durva, sokkal inkább kívánatos. Kezem mind szorosabban fogta át nyakát és hátát, pillantásunk egymás örömét kutatva olvadt eggyé… Teste lassan megfeszült, halk sóhaj hagyta egy ajkait, éreztem, ahogy lüktetni kezd bennem, így lábammal egészen magamba húztam, csípőmet kicsit megemeltem, s remegve léptem át én is a gyönyör kapuján. Percekig maradtunk teljesen összefonódva, majd egy rövid csókkal kísérve feküdt le mellém, én pedig hozzásimulva vállára hajtottam fejem.
Akkor jelent meg lehunyt szemeim előtt az a bizonyos közös kártya, immár a felirattal: tiltott gyümölcs. Mégis megtettem, ott feküdtem Gábor mellett, mialatt a barátnője egyedül töltötte az éjszakát. Sokáig azonban nem tudtam ezen gondolkozni, még mindig az átélt gyönyörök hatása alatt voltam, majd hallva az immár egyenletessé vált légzést én is hamar álomba merültem.

Másnap reggel félve bújtam hozzá, mire ő átkarolt, és kezével az általam már jól ismert módon simította végig a hajam és arcom. Soha nem hittem, hogy ennyire édes lehet egy tiltott gyümölcs, ami egy hét múlva már az enyém volt, így szabadon élvezhetem azóta is édes ízét.