Test, lélek, takaró, ábrándos való..

Napok óta éget a meleg, fülledő hőség, egyedül a családi házban, akár a pók ingatag hálójában, lesem szinte bambulok rá a sarokban. Közben a vízzuhatag omlik rá testemre, minden cseppje kincs most, hűsítő ölelése szinte borzoló, s egyben nyugtató. Percek a csendben, de mégsem egészen, hisz szobámból szűrődik be a zene. Way Out West- Melt –je.
Olvadás, nos én is olvadok, a zuhany alatt lélektáncot járok, gondolatok születnek, tévelyednek, érzések előtörnek.
Tusfürdő csorog tenyerembe, majd szétoszlatva a testre, tűz, ami perzsel, élénkítő energia, micsoda hablaty duma, de ez van ráírva az átlátszó flakonra.
Testemnek jólesik, illatos köntösbe burkolózik, ahogy kezeimmel eloszlatom, szinte magamat simogatom, majd csutakolom. Hol itt, hol ott, letisztulva ácsorgok, picit még várok, lecsorgó vízcseppek hangját hallgatom. Koppannak, mintha az egész házban hallani lehetne, ahogy a tálcán földet érve, fülemben csengve, majd folyva a lefolyó peremére elillannak, az olvadó zenét kísérve.

Fülkét nyitok, törölköző után matatok, aztán magamhoz veszem, s félig megszárítom testem. Elindulok vissza szobám felé, mezítelenül vissza a melegbe, a levegő változatlanul nem hűlt le. A ventilátor kettes fokozata, újból testem simogatja, borzolja jólesően, itt a kánikula tengerben, ágyamon elterülök, combom közé gyűrve a takarót, pihenni próbálok, elengedve magam magamnak, az agyi hullámoknak. Elképzelt ölelés, bizonyos női érintés, igen azok a nyakamat átkaroló kezek, puha ajkak, amik számhoz érnek, már ettől merevedek, pedig csak elég lenne így arcát lesve eltévedni az álomködbe, de a férfi ösztönök működnek, nyughatatlanul elő-elő törnek, szinte vágyakozva könyörögnek a további képekért melyeket agyam közvetíti, behunyt szemmel mégis magam elé vetíti. Combja combomhoz ér, keze mellkasom érinti, lágyan kényezteti, cirógatón bizsergetve kívül, s belül egyaránt. Játszadozva siklik végig hasfalamra, egyik ujjával köldököm szélét tapintva, elhúzva alatta, felette, bele, bele érve. Halk sóhaj, aztán az ajakba harapós kellemes bujaság, fogak ajkamat húzzák, én is harapnék, ugyanazt a lágyat vissza, kérlelő tekintetet árasztva.

Telepátia, gondolatom, gondolat után kapdosva, közvetít ide-oda, s keze már ágyékom simogatja, combom tövében, férfias szőrzetembe, picit húzva, visz a mámor felé, tovább kényeztetve finom érintésével haladva combomról combomra, térdemtől újra és újra vissza, vágyaim állomására. Mellei mellkasomhoz érnek, bimbói hegyei testem követeli. Én meg az övét, ahogy most az ajkát ölelem a számmal, s nyelvét nyelvemmel hívogatom, jólesően odaadón. Ujjai felkúsznak, enyhén szőrös mellbimbóm köré, enyhén csípve, amolyan játékosan, ami mosolyt csal ábrázatomra. Kedvesen buja, így esik jól, ezt bizonyosan tudja, merevedésem tovább fokozva, combján kopogtatva. Engedj be, had kísérjelek az örömök hullámaiba, ami ellepve testedet dobja az élvezet birodalmába. Lent jár megint a keze, merevségem megszorítva, lassan, lassan húzogatva, ingerelve.

Forró, egyre forróbb, mint a levegő, izzadság és a vízcseppek összekeverednek a testemen, a ventilátor görgeti őket, lepedőmbe itatva. Jó ez a lágy szellő, tarkót bizsergető.
Combommal tovább szorítva a takarót odalent, fészkalódom, pici mozgásba kezdve, további képeket keresve. Érzem a gyorsuló ütemet, ahogy fel, s le mozgatva tovább édesget, átváltva hevesre, ajka államat fogja majdnem át, átérzem az izgalmát. Főleg mikor az én kezem is kutat, s nedvességhez tapad, szemérem ajkai közé férkőzve, egy bizonyos pontot ingerelve, ami keményebb, mint az ajkak melyeken keresztül ide férkőztem.

Itt jólesik kedvesem? Egy új kéreckedik, behatolva amilyen mélyen csak lehet, gyorsuló levegő vétel, inger szülte inger, mely éget és nem enged el, olyan sokat követel.
Ráfordulok, kezemmel besegítem az erőset, férfiasan keményet, amely duzzadt már régóta ezt a pillanatot várva. Akadály nincs, hisz itt is várt valami, befogadót keresett, talált s elsüllyedt, kettőjük találkozását vad csók követi. Csípőm előre dől, két lába derekamhoz feszül, picit felhúzom, hogy még mélyebbre kerüljön lüktető férfiasságom. Talán érintve a benti pontot, aminek nyomán sóhaja lélegzetből sikolyba fordulva, közelítve a felhőtlen gyönyörbe, melyre mindkettőnk vágyakozik. A takaró is pont jól helyezkedik, párnám csücskét szorítva, testem beindul a heves ritmusra, férfias könnyeim csorgatva. A mesterkélt szellő végigsimogat, újra és újra, csípőmet ingerelve, a mocorgásba.

Annyira jó így, mééég, hisz közel a beteljesedés ábrándja, gondolatban kezét kulcsolva, majd vissza combjait simogatva, csókról feledkezve érezve az eljövetelt, s benne rejlő boldogságot, hogy adhatok, szerethetek, s ennek részese lehetek. Hisz szeretlek..
Férfiasságom megrándul, vele együtt a hüvely is, ami szorít, hullámba ellep és elborít vele együtt, kettőnk buja sóhaja csendet tört. A takaró nedves lesz, kinyitom a szemem, s párnámat ölelem, ott még rajta fekszem, ellazulva, megkönnyebbülten a mámoros ködben. Nem fordulok le, jó így összeragadva testét érezve. Mégis elalszom pillanatokra, talán túlzott nyugalom okozza, még haját simogatva, suttogok kedveset szívből jövően érzelmeset. Aztán a csend jő, amelyet csak a szellő duruzsolása tör csak meg, simogatva mély álomba az üres kuckóban.

velvet soap