Tanár úr 3 (befejező rész)

Egy hónap telt el a legutóbbi kalandunk óta. Az iskolában teljesen közömbösen viselkedett velem, mintha soha semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Egyszerűen átnézett rajtam. Nem mosolygott vissza, ha rákacsintottam, vagy ha flörtöltem vele. Bántott a dolog, de túl büszke voltam ahhoz, hogy megtegyem az első lépést. Már-már kezdtem beletörődni a dologba, hogy ennyi volt, de aztán Balázs leszólított a kávéautomatánál.
- Ne igyon sok kávét, az tönkre teszi a szervezetét. - mondta mosolyogva.
- Mióta törődik maga, az én egészségemmel?! Maga felől fel is fordulhatnék! - reagáltam dacosan.

A csengő éles hangja hallatszott. Becsöngettek. Indultam volna a termem felé, de Balázs megragadta a karom.
- Hé, várjon, beszélni akarok magával!
- Nekem nincsen miről beszélnem veled! - téptem ki magam a karjából.
Erre több diáktársam is felkapta a fejét. Nagy léptekkel siettem a teremhez, mikor az egyik srác, aki régebben csapta a szelet nekem hirtelen mellettem termett. Tipikus stréber gyerek, az a spicli fajta, aki mindenbe beleüti az orrát.
- Te letegezted a tanár urat? - kérdezte kerek szemekkel.
- Le. - feletem röviden.
- De...
- Figyelj, kopj le, jó? Köszike! - ráztam le, majd dobtam egy jobbos a női mosdóba. A sírógörcs kerülgetett, hát gyorsan megmostam az arcom hideg vízbe, majd indultam tovább.
Nagy nehezen sikerült bejutni az órára, öt perces késéssel.
Kopogás nélkül berontottam, majd leültem a helyemre.
- Maga meg hol kóborolt? - kérdezte a tanárnő.
- Magánügy.
- Tessék, meg ismételné, amit mondott?!
- Semmi... - feleltem lehajtott fejjel.
- Reméltem is!

Lassan ment az idő. A tanárnő pedig egyre beleélősebben magyarázta az anyagot. Csak Balázsra tudtam gondolni. Elő kotortam telefonom a zsebemből, és írtam neki egy sms-t, hogy öt perc múlva találkozzunk a kávéautomatánál. Nem kellett sokat várnom a beleegyező válaszra.
Jelentkezni kezdtem, a tanárnő felszólított.
- Mondja!
- Elnézést, rosszul vagyok, kiengedne a mosdóba, kérem?
- Hát ha tényleg rosszul van, akkor menjen!
Felálltam, és szaladtam az automatához. Balázs már ott volt.
- Mi volt ez a hiszti a szünetben? - kérdezte.
- Egy hónapig jó formán nem is beszélünk, csak a hivatalos dolgokról, most meg elkezdesz itt aggódni az egészségemért.
- Csak időt akartam neked adni, hogy feldolgozd a történteket.
- Feldolgozni? Mit, hogy szeretkeztünk egy jót? Mit kell ezen feldolgozni?! - mondtam ingerülten.
- Psssssssssssz! Meghallja valaki! - csitított. - Figyelj, suli után fussunk össze valahol!
- Nem akarok addig várni!Mi lenne, ha elkéredzkednék?Meg te is kitalálnál valamit? Hm?
- Kivel van most órád?
- A Horváthnével.
- Aha, na gyere, akkor szólunk neki is!
- És te?
- Azt bízd rám! - kacsintott. és közben elindultunk a terem felé.

Mikor odaértünk Balázs bekopogott, és kihívta a tanárnőt, majd elmondta, hogy rosszul érzem magam, és haza enged. Aztán Balázs is elkéredzkedett az igazgatótól családi okokra hivatkozva. A parkolóban megvártam, autóba szálltunk, mondtam neki, hogy hozzám menjünk, ő bólintott, majd elindultunk a hozzánk. Az autóban szinte egymáshoz se szóltunk, csak már mikor nálunk voltunk, akkor kezdtünk el beszélgetni.
- Szóval, mi a baj? Velem van a baj? - faggattam.
- Jaj, dehogy is. Csak kellett ez a kis idő, hogy átgondoljuk ezt az egészet.
- De könyörgöm, mit kell ezen gondolkodni?!
- Ez nem olyan egyszerű... - mondta lehajtott fejjel.
- Akkor, gondolkozz még egy kicsit, amíg letusolok, mert utána már nem lesz időd gondolkodni! - mondtam, majd közelebb léptem hozzá, és belemarkoltam a fenekébe.
- Ne csináld. Nem akarom!- tolt el magától.
- Ahogy érzed! - feleltem mosolyogva, majd elindultam a fürdőszobába. Az ajtót résnyire nyitva hagytam, hogy nagyobb legyen a kísértés. Levetkőztem, majd beálltam a tus alá. Néhány perc elteltével Balázs is bejött, majd megállt a kád előtt. Szemeivel feltűnően fürkészte meztelen testem, amint mindenütt végig simítom a habos fürdő pamaccsal. Láttam rajta, hogy kíván, és legszívesebben most rögtön szeretkezne velem. De valami visszatartja...

Elzártam a vizet, majd kiléptem a kádból. Lassan törölgettem testem minden apró porcikáját. Mikor már száraz voltam, egészen közel léptem hozzá, és átkulcsoltam a derekát.
- Nem gondoltad meg magad? - kérdeztem.
- Nem.
- De azért végig nézted, ahogy tusolok.
- Az nem bűn.
- Nem értelek téged. A kiránduláson annyira más voltál, nem kellett könyörögni, meg amikor fenn voltunk nálad, most mi történt veled?! Már nem tetszem?
- De, még mindig. Jobban is, mint kellene. És épp ez a baj! Emlékszel, amikor a múltkor mondtam, hogy kezdek többet érezni, mint testi vonzalom?
- Igen, és? Mi rossz van ebben?
- Az Isten áldjon meg, a diákom vagy!
- És akkor nem voltam a diákod, amikor megdugtál? Vagy akkor, amikor együtt fürödtünk?!

Nem felet semmit, csak szorosan magához ölelt. Máig nem tudom, mi járhatott akkor a fejében.
- Gyere, menjünk be a szobába! - javasoltam, majd megfogtam a kezét, és bevezettem a szobámba. Lefeküdtünk az ágyra. Fejem a mellkasára helyeztem.
- Balázs, csak ez az egyetlen baj, hogy a diákod vagyok?
- Igen. Csak ez.
- Már csak néhány hónap van a suliból. Azt még kibírjuk valahogy. Utána meg már simán működne a dolog!
- Remélem! - mondta, majd kezével végig simította meztelen testem, amire én egy lágy csókkal reagáltam, közben pedig lassan szabadítottam meg a ruháitól. Apró csókokkal kényeztettem testét, ahol értem. Farka keményre duzzadt.
- Még mindig nem gondoltad meg magad? - kérdeztem, majd rákacsintottam.
- Dehogy nem! - vigyorgott, majd megcsókolt, közben a hátamra fektetett és rám feküdt. Merev farkát finoman vezette be a nedves puncimba. Mellem a mellkasához préselődött. Ritmusosan mozgott föl-le, közben pedig csókokkal kényeztette ajkam. Belemarkoltam fenekébe, hogy tudassam, mennyire élvezem, amit csinál.

Erre gyorsabban kezdett mozogni. Jó érzés volt, ahogy testünk összeolvad, és teljesen egymásé vagyunk. Láttam rajta, hogy már nem kell sok, ahhoz hogy elélvezzen. Már nekem se kellett sok. Hagytam, hogy hagy történjen, úgy ahogy lennie kell... Fejét közelebb húztam, és egyenesen fülébe "kiabáltam" orgazmusom. Balázs is eldurrant. Néhány pillanatig bennem maradt, majd kihúzta lankadó farkát, és kipirult arccal borult az ágyra. Csak mosolygott. Mosolyogtam én is.
Kimentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam, majd vissza mentem a szobába. Balázs még mindig az ágyon feküdt. Mellé bújtam.
- Na mi van? - kérdezte nevetve.
- Semmi! Jó hogy vagy nekem! - mondtam majd, a nyakába borultam.