Tamás élete- Lépcsőházi kísértet

Tamás vagyok, 22 éves és egyedülálló, 184 cm sportos alkatú. Nem az a tipikus zsíros izmos fajta. Hasam kockás izmaim szépen látszódnak. Úgy mondanám, őrjítően szexi vagyok. Egy- két tetoválás, zöld szem, barna rövid haj. Férfias államon kis borosta díszeleg. Mellkasomon enyhe szőrzet. Farkamon nem teljesen leborotvált. Egy- két cm nagyságú szőrzet. Szeretek férfinak kinézni. És az is vagyok. Száz százalékos heteró... inkább heteró kinézetű, mivel megörülök egy jó kemény fasz láttán. Szóval semmi utaló jel nincs arra, hogy meleg lennék. Minden másnap edzőterem, közte uszoda. Délelőtt dolgozom.

Húsz évesen úgy gondoltam elég lesz a családi fészekből és a saját uram leszek. Nem mellesleg így a vágyaimnak is jobban tudok utat engedni. Mivel számomra a család szeretete annyira nem fontos (persze szeretem a családomat) nem volt nehéz távolra utaznom. Pontosan ezerkétszáz km-re Németországba.  Ismeretlen környezett, férfiak, lehetőségek. Ezekért az alkalmakért érdemes élni. Olyanná válhatsz, amilyené mindég is szerettél volna.

Már két hete lakom itt és megismertem a környéket. Számomra a német férfiak igen csak felizgatnak. Valamint Istennek hála ez egy egyetem város, ahol nagyon sok a külföldi és a fiatal. És persze a partik is vannak szép számmal.  Egyetlen dolog, ami nem tetszik a lépcsőház.
A lépcsőház hasonló egy kísértett tanyához. Nem a kinézete, inkább az üressége. Körülbelül húsz lakás van, de a lépcsőház mindég zaj és lélek mentes. Azon gondolkodom, talán az emberek az ablakon másznak fel a lakásba és csak én használom az ajtót?!
Reggel lementem levinni a szemetet és döbbenten fogadott egy rakás papír rengeteg a földön a bejárat előtt. Jó szomszédhoz mérvén úgy gondoltam összeszedem én is itt élek. Mivel csak lerohantam levinni a szemetet nem öltöztem annyira fel, na meg hideg se volt. Egy kis tornanadrág újatlan pólóval.  Miközben a szemetet szedtem zajokat halottam fentről.
– Valaki jön le. Végre láthatok egy szomszédot – gondoltam
A hang egyre közeledett felém.  Harminc év körüli igen csak szexi férfi nézett rám.
-Szia
-Szia!- Mosolyogtam, mint ha lottót nyertem volna. Beindította a fantáziámat. Miközben a gondolataim rabja lettem észre se vettem, lehajolt segíteni, összeszedni a halmot. „Gyerünk, mondj valamit…” – Hihetetlen, ki dobálja szét az újságlapokat és minek?
-Vannak erre vandálok nem az első esett.
-Értem, bocs csak kicsit rosszul beszélek Németül.
-Ó, semmi baj. Megértem. – csillogtak a szép fehér fogai
Mire kinyögtem volna még valamit végeztünk a szeméttel.
-Elmegyek, kidobom.
Ezzel a mondattal le is lépet. Tudtam ez a csóka egy hármas kategóriájú. „Megszerezni minden áron.”
Valami oknál fogva ezek után egyre gyakrabban találkoztunk a lépcsőházba. Én minden alkalommal úgy mosolyogtam rá, hogy tudja, akarom őt. 
Majd egyszer csak kizártam magam. „Istennek legyen hála.” A kulcsok a lakásba maradtak. A szerviz két óra múlva ér ide. Leültem a lépcsőkre és vártam. Azon a napon elég sok szomszéddal találkoztam, de igazán csak egyet vártam. Meg is érkezett.
-Szia. - Visszaköszönt és el is ment mellettem. Szerencsére még a liftet várta.
-Minden rendben?
-Igen, persze. Kizártam magamat. - Kicsit szégyellve halkan mondtam
-Hát az elég nagy baj. Szóltál már valakinek?
-Persze, csak két óra múlva érnek ide.
-Gyere, addig megihatunk egy sört vagy valamit.
-Rendben. – nem nagyon ellenkeztem. Éreztem eljött az én időm.
A lakása egy tipikus legénylakás. Jó illatok terjengtek. Már alig vártam, hogy beszélgetésbe merüljünk.
-Észre vettem, hogy állandóan mosolyogsz.
-Persze, hisz az esetem vagy. – nem igazán akartam húzni a dolgot és magammal se bírtam igazán.
-öö… ööö.. Kösz. – Láttam zavarban van
-És én bejövök neked?
-Tudod, én a lányokat szeretem, de mindig is érdekelt milyen lehet egy férfival.