Szombat

Elköszönök a szüleimtől. Mint egy jó kislány és futok már a lépcsőn lefelé. Szinte repülök. A kocsi már vár, szegény anyám, ha tudná.
Beszállok a kocsiba és elindulunk. A szokásos útvonal, csoda, hogy senki nem látott meg eddig még, elég forgalmas útszakasz. Megérkeztünk. Egész úton keze a kezemet fogta, arcomat lágyan csókolta. Bementünk. Ahogy fordult a zárban a kulcs, kizártuk a külvilágot, senki nem számított. Vadul csókolóztunk, szinte téptük a ruháinkat, minél előbb érezzük egymás bőrét, illatát és tudtuk kevés időnk van, minden percet kihasználtunk.
Minden percét élveztem, mit Vele töltöttem, az érintésétől lángolt a testem, forrt a vérem, imádtam, ahogy a csiklómmal játszadozott, s Ő, igen Ő hangosan sóhajtozott, ha számba vettem férfiasságát, teljesen megvadult tőle. Ilyenkor mindig hasra fordított és hátulról teljesen tövig nyomta belém a nem is kicsikét, annyira élveztem így. Mikor elélveztem, pihent kicsit, hátára feküdt s simogattam, ráültem, lassan mozogtam rajta, közben a szemembe nézett, tüzelt a tekintete, lelkemet perzselte, miközben enyém volt, teljesen s én az övé. Gyorsítottam, nyögött, sóhajtott, "imádlak" -ot lihegett, s most ketten együtt élveztünk.
Melléfeküdtem, átölelt, megcsókolt, az övé voltam, testem-lelkem birtokolta. Felöltöztünk, hazavitt.
Otthon anyámmal együtt a vőlegényem várt, nem sejtettek semmit. Az élet ment tovább.

Az eseményeket évekkel később egy baráti vacsoránál hallottam ismét. A barátnőm elárult, na nem úgy, mint általában lenni szokott; nem vette el a pasim, talán még annál is rosszabb. Eljárt a szája kicsit többet ivott, a hűség volt a témánk, sajnos emlékezett a kis kalandomra. A férjem, ki akkor a vőlegényem volt, azóta a fiam apja. Érdekes az élet. Házasságunk vesztét jelentő pohárban az első csepp. Utána csak rosszabbodott minden, mindennapi megaláztatás semmi sem volt jó már.

Szombat reggel van, fiam összepakolt a kocsiban vár, a kocsiban beszélgetünk, jó legyen, ha bármi van telefonáljon. Igen elváltak útjaink, minden második hétvégén megtesszük az utat, de egyedül megyek haza.
Esti partnerem egy pizza, néhány film társaságában, finom borral leöblítve. Sokáig gyűlöltem a barátnőmet, azonban egy idő után már nem éreztem semmit. Bolond voltam tudom, magányos hétvégeimen, mégis eszembe jutnak a csókok, hiszen az is szombatonként volt.