Szerepjáték (3.)

Forró, fülledt nyári nap sugara égeti az aszfaltot, ahogy a kis cabrio begurul a kapun. Porfelhő borítja be, ahogy megáll az udvaron. Leáll az építkezés, a munkások elismerően füttyentenek, amikor a kisautó ajtaja kinyílik, és kiszáll belőle a nő. Karcsú vádliját magas talpú szandál zsinórjai fonják körbe, hosszú combja eltűnik a könnyű kis nyári ruha takarásában. Gömbölyded melle felsejlik a ruha alatt, és ahogy behajol az autóba, a kíváncsi férfitekintetek számára nem titok többé, hogy nem visel melltartót. Kiegyenesedik, hosszú, szőke haját hátrasimítja, szabadon omlik a hátára a fényes hajtömeg. Kis csomagot tart a kezében, tekintete most találkozik először az őt vizslató mohó szemekkel. Csábos félmosoly suhan át az arcán, apró léptekkel indul el az épülő ház felé, csípője lágy ringatózása a leghűségesebb férfi szívét is megdobogtatja.

Szeme célirányosan kutatja az előtte feltáruló, félig kész házat. A munkavezetőt keresi, a férfit, aki betölti gondolatait, nem tud és nem is akar szabadulni a kényszertől, hogy lássa, hallja, érezze őt. A tervezőasztal mellett talál rá, éppen vízzel hűti magát. Félmeztelen, és a nadrágja rásimul formás fenekére, amikor lehajol, hogy a lavórba öntött vízzel benedvesítse az arcát, haját, mellkasát. Az izmok érzékien feszülnek meg széles hátán, ahogy kifésüli vizes haját az arcából. A víz lecsorog a hátán, és a nő leküzdhetetlen vágyat érez, hogy ujjaival kövesse a vízcseppek útját. A férfi ekkor érzékeli munkásainak dermedt mozdulatlanságát, szétnéz, mielőtt megfordul. Összeszűkül a szeme a látványra, ami fogadja, szívverése boldog öntudatlansággal gyorsul fel.

A nő elakadó lélegzettel viszonozza a pillantást, szeme igyekszik befogadni az erőtől duzzadó test szépségét, a kisugárzást, ami csak úgy árad a férfiből, a csábítóan feszes ajkak hívogatását, és a sűrű szempillák sorfala mögött szikrázó tekintetben az érzéki ígéretet. Senki sem tud így nézni a nőre, mint ez a férfi. A térde kocsonyássá válik az izgalomtól, a gyomra remegni kezd, öle benedvesedik, mellbimbója megkeményedik a vágytól. Megnyalja kiszáradt száját, a férfi tekintete megvillan a mozdulatra. A nő tétován lép közelebb, a csomagot az asztalra helyezi, étvágygerjesztő szendvicsek lapulnak a doboz alján. Megköszörüli a torkát, mielőtt megszólal és az építkezés stádiumáról érdeklődik. A férfi arcán csúfondáros mosoly suhan át, és a nő zavarba jön, hiszen mindketten tudják, hogy nem az építkezés miatt jött ide.

A férfi mégis belemegy a játékba. Szétteríti az asztalon a terveket, és széles mozdulatokkal ecseteli a nő számára érthetetlen vonalak és ábrák kusza jelentését. Egyébként sem tud odafigyelni a férfi mondandójára. Leköti érzékeit a közelsége, kezének szépsége, ahogy ujjaival nyomon követi a terv vonalait. Közvetlenül mellette áll, testének forrósága talán még jobban égeti, mint a fejére tűző napsugár. Fülét betölti a férfi borzongatóan mély hangja, úgy duruzsol elméjében, mint megannyi méhecske a virágos réten. Elmerül a férfiarc gyönyörű profiljának szemlélésében, ahogy a szép vonalú érzéki száj a szavakat formálja, ahogy a sűrű szempilla sorfala árnyékot vet a bőrére, ahogy az állkapcsa megfeszül, amikor nyel egyet. Fel sem ismeri a saját hangját, amikor megszólal és közli, hogy sosem értett a térképekhez és a műszaki rajzokhoz, képtelen térben elhelyezni a papíron látható vonalakat. A férfi elhallgat, felnéz rá, tekintetük egybeolvad, kimondatlan vágyaik egymáshoz feszülnek.

Ebédidő! – kiált fel a férfi anélkül, hogy megszakítaná a szemkontaktust. Megrebben a tekintete, amikor oldalt fordul és kezével a ház felé int. Jöjjön, megmutatom – sugallja a mozdulat. Maga elé engedi a nőt, aki lassú léptekkel indul a félig kész épület felé. Szinte mellbe vágja a hőmérséklet különbség, ami odabenn fogadja. Pillanatok alatt borzongás fogja el, a vakító fényhez szokott szeme csak lassan alkalmazkodik a benti félhomályhoz. A férfi finoman a derekára teszi a kezét, úgy kalauzolja körbe, immár helyiségről helyiségre kísérve. Tágas falak és nagy ablakok jellemzik a földszintet, és máskor, mással, talán megfogná a nőt a tervezés nagyszerűsége, most mégsem tudja értékelni. Nem tud szabadulni az érzéstől, hogy a férfi keze a derekára simul. Noha már jól tájékozódik, nem tolja el magától a férfi kezét, élvezi annak melegét a termek hűvösében. Félig kész, egyenlőre még korlát nélküli lépcső vezet az emeletre, a lábuk alatt megroppan a törmelék, amikor fellépkednek a fokokon.

Az emelten már jobban érződik a kint tomboló nyár forrósága, a levegő fülledt és párás. Száradó beton, és fűrészpor szaga lengi be a teret. A férfi hagyja, hogy a nő eltávolodjon tőle, és egyedül fedezze fel a helyiségeket. Karba tett kézzel dől neki az egyik falnak, és élvezettel legelteti rajta a szemét, a könnyű kis ruha lágyan lengedezik a combja körül minden egyes lépésénél. Az egyik ablakon keresztül besüt a nap, hátulról világítva meg a nő alakját. Haja köré glóriát von a fénysugár, szoknyájának vékony anyaga átlátszóvá válik tőle. Mély csend van körülöttük, csak a nő lépteinek zaja hallatszik, ahogy ide-oda járkál a csupasz falak között. A férfi nehezen kap levegőt, a vágy ott sistereg körülöttük, érzi, nem bírja már sokáig elviselni a feszültséget.

Eltolja magát a faltól, amikor a nő eltűnik a látóköréből. Elindul a hangja után és a fürdőszobának tervezett kisebb helyiségben talál rá. A nő tanácstalanul áll az ajtó közelében, homlokát ráncolva kérdezi, merre lesz a zuhanykabin. A férfi az egyik sarok felé int a fejével, a nő végigsimítja a falat, próbálja elképzelni a kész fürdőszobát. Hátával nekitámaszkodik a hűvös falnak, és veszedelmes szikrák csillannak fel a szemében, amikor a férfira néz, és csábító hangon arra kéri, jöjjön egy kicsit közelebb, mert fel akarja mérni, vajon elférnek-e ketten a férjével a kabinban, ha egy kicsit huncutkodni akarnak. A férfi könnyed mosolya feszültté válik, ahogy uralkodni próbál saját magán. Egészen közel lép hozzá, egyik kezét a nő válla felett a falhoz támasztja. A nő tágra nyílt szemekkel néz fel rá, kezét óvatosan a férfi mellkasára teszi. Ajka szétnyílik, orrcimpái kitágulnak, ahogy magába szívja a férfi napsütötte illatát. Becsukott szemmel élvezi, ahogy a férfi lágyan végigsimít az arcán, hüvelykujjával körberajzolja a száját, saját állkapcsát összeszorítja, annyira égeti a vágy, hogy megcsókolja azt az érzéki ajkat.

Nincs sok időnk – suttogja rekedten, mire a nő kinyitja a szemét, és vágytól elfúló hangon válaszolja: akkor gyere! Ez a két szó elég ahhoz, hogy a férfi elveszítse önuralmát, már nem figyel a környezetre, csak birtokolni akarja ezt az érzéki testet, el akar merülni benne, fel akar oldódni az általa nyújtott élvezetben. Teljesen a nőhöz simul, testét nekinyomja a falnak, arcát körbefogja kezével, lecsap az ajkára, csókja szenvedélyes és sürgető. Ellentmondást nem tűrve nyomul nyelvével az édes szájba, felnyög, amikor a nő viszonozza a heves csókot. Csatájuk csak döntetlen lehet, ősi játék ez, mely kölcsönös örömszerzésre született. Lélegzetük felgyorsul, szájuk akkor sem szakad el egymástól, amikor a férfi a nő mellére tapasztja a kezét. Tenyerével beborítja a puha halmokat, anélkül gyúrja, simogatja, ingerli őket, hogy valódi fájdalmat okozna. Mégis fáj a nőnek az érintés: melle feszül a vágytól, hogy bimbói körül érezhesse végre a férfi forró ajkát, meztelen bőrén akarja érezni a férfi bőrét, annyira kívánja, hogy szinte belepusztul a vágyba.

Lehet, hogy a férfi megérzi vágyának magasságát, vagy egyszerűen csak őt is ugyanaz a vágy feszíti belülről? Remegő kézzel nyitja ki a ruhát összetartó gombsort, egészen addig, míg teljesen szét nem tudja nyitni a könnyű kis kelmét. Megszakítja nyelvük édes csatáját, hátrébb húzódik, hogy végignézhessen a nő testén. Élvezettel szemléli a meztelen melleket, a vágytól duzzadt mellbimbókat, a lapos hasat, és az ágyékot alig takaró csipke bugyit. A nő a nadrágjába kapaszkodva húzza vissza magához, a férfi a nyakára tapasztja a száját, és csókolja, szívja az érzékeny bőrt. Kezével visszatér a lemeztelenített keblekhez, tenyerével görgeti, izgatja a kemény bimbókat, reszkető sóhajt csalva ki vele a nő torkából. A nő keze sem pihen, a nadrágján keresztül simogatja a férfi kemény farkát, markába szorítva próbálja átfogni, de az anyag nem engedi. A férfi megmerevedik az érintésre, szemét összeszorítja, igyekszik nem átadni az irányítást a nőnek, hiába sürgető a mozdulat.

Elhagyja a nyak bársonyos bőrét, és a mellekre siklik a szája. A nő mozdulatlanná válik, ahogy arra vár, hogy a férfi ajka elérje a mellbimbóját. Mellkasa hevesen emelkedik és süllyed, ahogy próbál rendszert vinni ziháló levegővételébe. Beharapja az ajkát, csak hogy visszafogja magát, nem akar könyörögni kedvesének az áhított gyönyörért. Inkább belemarkol a hajába, és a mellbimbójára húzza a fejét. A férfi halkan felnevet, lélegzete még tovább kínozza. Végre megkönyörül rajta, s ajkai közé zárja az egyik merev mellbimbót. Most nincs idejük gyengéd előjátékra, mindketten heves, vad szexre vágynak, így a férfi keményen szívja meg az érzékeny bimbót, a nőnek végighasít a gerincén az élvezet, csúcspontja az ágyékában teljesedik ki, hüvelye összerándul a kéjtől. Minden egyes szívás újabb és újabb élvezethullám, a nő minden ízében remeg, ahogy teste további gyönyörért sikolt.

Legyőzhetetlen és csillapíthatatlan örvénybe kerül, mozdulatait már a vágy irányítja, nem törődik a fájdalommal, amit a férfinak okoz, amikor a haját markolva húzza el az édes kínt okozó száját a mellbimbójától. Könny szökik a férfi szemébe, ahogy a fejbőre megfeszül, pillanatnyi harag támad fel benne, könyörtelenül veszi birtokba újra a nő száját, nyelve vad táncba kezd, szinte magába szívja kedvese nyelvét. Érzi, hogy a nő lába megroggyan, egyik erős kezével átfogja a karcsú derekát, a másikkal saját nadrágját oldozza ki, hogy végre belemerülhessen abba a hőn áhított forróságba. Felmordul, amikor nem tudja letolni a bugyit a nőről, reccsen a csipke, ahogy eltépi a vékony anyagot. Megfogja a nő térdét, magasra húzza, úgy próbál még közelebb férkőzni hozzá. A nő belekapaszkodik a nyakába, a másik lábát is felemeli és körbefonja velük a csípőjét. A férfi belemarkol a formás pospiba, kemény farkát a nő hüvelyéhez illeszti, és egy mozdulattal magára rántja. A behatolás vad és ellentmondást nem tűrő. A bársonyos makk engedelmesen merül el a vágytól síkos hüvelyben, forrósággal borítva be az érzékeny bőrt.

A lökések mélyek, és gyorsan követik egymást, nincs idejük és nincs erejük a gyengédségre, egymásba kapaszkodva hajszolják a gyönyört, hangosan zihálnak az élvezettől, bőrük csúszóssá válik a verítéktől, a meleg körbefonja őket, míg végül úgy érzik, levegőt sem kapnak a párától. A kéj váratlanul és viharos gyorsasággal csap le rájuk, a férfi felnyög, ahogy a farka rángatózni kezd a szoros hüvelyben az élvezet csúcspontján. A nő nyakába temeti arcát, borostája szúrja a bőrt, utolsó erejével óvatos keménységgel beleharap a nyak és a váll közti érzékeny területbe. A nő nem tudja visszafojtani halk sikolyát, ahogy a fogak belemélyednek a bőrébe, a gyönyör végigcikázik a gerincén, orgazmusa cseppnyi késéssel követi a férfiét, elméje megsemmisül, ahogy testét átjárja a kéj. Remegve kapaszkodik a férfiba, pedig ő is ereje végén jár már, nehezen kap levegőt, ahogy saját és kedvese súlyát is tartania kell. Nekinyomja a karcsú testet a falnak, áthárítva arra a súly egy részét.

Lassan térnek magukhoz, a nőnek már fáradt a karja, leengedi a lábait, hagyja, hogy kicsússzon belőle a férfi farka, és érzi, ahogy a sperma folyni kezd a hüvelyéből. Magához öleli a férfit, nyugtatva simogatja leizzadt hátát, szájával kényezteti a nyakát, ajkain érzi az érben tomboló vér heves lüktetését. Elszakítottad a bugyim – suttogja bele a férfi nyakába, aki lágyan felnevet. Minek vetted fel? – kérdezi szintén suttogva. A veszteség érzése önti el őket, ahogy szétválik testük és nekiállnak, hogy rendbe hozzák a ruházatukat. Ellenőrzik egymást, hogy szalonképes-e a kinézetük, de a szemükben csillogó kielégültséget senki elől sem tudják eltitkolni. Még váltanak egy gyengéd csókot, majd a férfi lekíséri a nőt a lépcsőn, és nem foglalkozik munkásai sokatmondó vigyorával, amikor kinyitja az autó ajtaját kedvese előtt. Beborítja a por, ahogy a kis autó kigurul az udvarból, és már csak arra tud gondolni, hogy pár óra és újból átélheti a gyönyört.

Szerepjáték…
Izgalmas szó…
Lehetőség…
Lehetőség arra, hogy ne Mi legyünk, ne Te és Én, hanem csak egy férfi és egy nő…