Szellemidézés 1.

 


Péntek estére csak kevesen maradtak a koleszban a lányok közül. A mi részünkön is csak négyen maradtunk. Én csak másnap délelőtti vonattal akartam hazamenni, Ildi a mellettünk lévő szobából szombaton találkozik majd a palijával, és együtt mennek haza. Évi és Viki pedig nem is akarnak hazamenni, úgymond tanulni maradnak itt. Persze valami buli is lesz vasárnap...


Én egyedül maradtam a négyágyasban, az egyetlen szobatársam, Timi, is elment a pasijával valahová. Nekem nincs fiúm, még eddig nem is volt. Igazából voltak alkalmi próbálkozók, de mindent elutasítottam, a lányok szerint túlságosan is az igazit keresem.


Persze mivel csak négyen voltunk hamar megbeszéltük a csajokkal, hogy bútorozzunk össze nálam, ott úgyis van annyi hely. Vacsoráztunk, zuhanyozunk, nevetgéltünk, dumáltunk. Persze Évi nem bírta ki, hogy ne turkáljon Timi cuccai között. Timi történésznek tanult az egyetemen, és a sámánizmusról készült szakdolgozatot írni.


Évi talált is egy könyvet, amelynek Szellemek és egyéb túlvilági lények különféle korokban volt a címe. Persze belelapozott, és nagy mosolygások közepette olvasott fel néhány mondatott. Persze ő fizikusnak készül, az ilyen nem materiális dolgok teljeséggel hidegen hagyják.


Szóval ott lapozgatta a könyvet, és egyszer nevetve mondta:


- Gyertek lányok, ezt látnotok kell a "lángoló faszú szellem" - és kitette a könyvet az asztalra.


Ahogy megnéztük az egyik oldalon egy rajz volt egy férfiról, akinek tényleg mintha lángok ölelték volna körül a hímvesszőjét. Egyébként egy jóképű izmos meztelen férfi volt lerajzolva. Évi fel is olvasta a képhez tartozó cikket.


 


E szerint gróf Dwollany egy moldva gróf volt, aki az első éjszaka jogát kihasználva minden ifjú nőt a grófságban magáévá tett. Kastélya ablakából minden éjjel a gyönyör sikolyai hallatszottak ki. De mint oly sokakat, őt is utolérte a végzet, mikor az egyik szomszédos földesúr asszonykáját részesítette örömökben, rajta kapták, megölték, és testét elégették. A legenda szerint szelleme nem nyugodhatott meg, és bárki megidézheti. A megidéző versike is le volt írva, de Évi ezt nem olvasta fel már nem bírta a nevetésünktől.


 


El is kezdtünk beszélni arról, hogy ki hisz a szellemekben, ki nem, és hogy mit csináltunk volna akkor, ha az első éjszaka joga valami hájas bűzős földesurat illettet volna meg. Viki azt mondta, hogy Ő hisz a szellemekben, mert már volt szellemidézésen, és tényleg eljött egy szellem. Évi lehurrogta, és persze vitázni kezdtek. Végülis azt találták ki, hogy idézzünk mi is szellemet, és akkor eldől, kinek van igaza. Persze a lángoló farkút akarták megidézni, hiszen a könyvben le is volt írva, hogy hogyan kell.


Gyorsan középre húztuk az asztalt, lekapcsoltuk a villanyt, és körben a kisujjunkat összeérintve leültünk, és Viki elkezdte a versikét mondani.


 


Először persze nem történt semmi, aztán újra elmondta, meg még egyszer. Ekkor hirtelen kinyílt az ablak, mi mind megijedtünk, felugrottunk, de aztán megbeszéltük, hogy csak a szél nyitotta ki. Újra leültünk, nevetgélve, hogy mitől is ijedtünk meg, hiszen szellemek nincsenek. Viki elkezdte elölről a mondókát, és egyszer csak elkezdet mozogni az asztal. Persze senki sem mert megszólalni, csak Viki hangja hallatszott:


- Dwollany te vagyaz? - Erre az asztal koppantott egyet. – Megteszed, amire vágyunk? - Erre az asztal megint koppantott.


Én arra gondoltam, hogy milyen is lehet egy ilyen izmos jóképű pasival szeretkezni, lángolni a gyönyörtől. Igazából nem tudom, hogy miért jutott ez eszembe. Ekkor az asztal elkezdett rázkódni folyamatosan.


 


Évi felugrott, és közölte ne hülyítsetek már, és odalépett a kapcsolóhoz és felkapcsolta a villanyt. Egy másodpercig ültünk és néztük egymást, de mielőtt kitörhetett volna a nevetés, hirtelen újra elaludt a villany, és Évi szájából meglepett sikoly tört elő, amit ruha szakadás hangja kísért. Én felakartam ugrani, hogy megnézzem mi van vele, de nem tudtam elmozdulni a székről.


Mikor alkalmazkodott a szemem a sötétséghez, kicsit megijedtem, Évi lába nem érte a talajt, pizsama felsője szétszakadt, és látni lehetett körte alakú cicijeit. Ajkából halk sóhajok törtek, teste szinte tekergőzött, pedig nem volt ott senki és semmi. Lassan lecsúszott róla a pizsama alsója is, és elkezdette csípőjét ütemesen mozgatni, miközben ajkairól halk sikolyok törtek fel.


Ránéztem a lányokra, hogy ők is azt látják-e mint én. Vikire pillantottam, és az biztos, hogy ő nem Évit figyelte, a szeme csukva volt, a hálóinge eltűnt, mellei remegtek, mintha valaki folyamatosan simogatná vagy csókolgatná őket. De nem volt ott semmi…


 


Továbbfordítottam a fejem, és látom, hogy Ildi egyszercsak felemelkedik a székről, előredől, karjait hátranyújtja - mintha csak repülne - teljesen meztelenül. Azt próbálja mondani:


- Ne, a fenekembe ne -de a mondat vége nyögésbe fullad, szemei fennakadnak, ütemesen hörögni kezd, miközben mellei ugyanerre az ütemre hullámoznak.


Egyszerre csak Viki hanyatt felfeküdt az asztalra, immár teljesen meztelenül - én még mindig nem tudtam meg sem mozdulni -, lábait széttárta Ildi felé, aki még mindig repülő pózban, lassan lehajolt és szájával érintette Viki szeméremdombját, azt nem tudom mit csinálhatott az ajka, de Viki hangos nyögéssekkel jelezte, hogy élvezi, amit csinál. Ildi karja a repülő pózból előrelendült, és Viki combjain kötött ki, majd keze továbbindult Viki melle felé.


Viki egyre hangosabban nyögött, és ahogy ott ültem, mintha fénylő alakokat láttam volna a szobában, azt egyik Viki fejénél állt és föléhajolt melleit csókolgatva, egy pedig Ildi háta mögött állt, teljesen Ildibe hatolva.


 


Mikor Évi felé néztem, Ő már a földön térdepelt, két fényalak volt a két oldalán, kezei a két alak hímvesszőjére fonódtak, és szája és nyelve felváltva foglakozott hol egyik, hol másik hímvesszővel.


Egyszercsak engem is felrántott valami ismeretlen erő a székről, és egy fényalak szorított magához.


 


Folyt. köv.