Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Szélárnyékban

Az épület kocka alakú, egy nagy kocka, s abban sok kisebb hasáb, sokszínű. A hasábok egy részébe befészkelt a kúszónövényzet. Ereszcsatornák odafenn, járda s ágyások idelenn. Lapos tető, felette a mélykék ég, szeles fák zöldje a kockaköves út felett, odább. Szemben házsor, boltok, antikvitás, de 1996-ban itt vásároltam egy AKAI márkájú magnókazettát. Vidám év volt, bár Bokros-csomag meg Horn motyogása. Tranzakciónk nyereségét a kereskedő gépkocsija vételárának törlesztése fordította. Csepp volt feneketlen vödörbe.
Itt és most a könyvtárról van szó. Látogatott, noha temető mellett fekszik, és bizonyos bizarr események rendszeresen ismétlődnek tágabb környezetében. A városi okosok olykor a kockák éleinek lekerekítését követelik, s felemelik szavukat a sarkok ellenében. Az egyetemekről szabadult könyvtárosoknak a szájuk sarkában pattanások ülnek. Nem is voltak sokan, s még kevesebben maradtak. A Call Centerek éhezik orális érzékenységüket.
Aki öreg volt, az maradt. Fél óra teremcsend egy pelenka ára.

****

KÉRJÜK MINDEN KÖNYVET TEGYENEK VISSZA A HELYÉRE. VAGY HAGYJÁK AZ ASZTALON. VAGY DUGJÁK A SEGGÜKBE. KÖSZÖNJÜK.

****

- Amióta felkerült az álmennyezet, jobb a helyzet – suttogta a középkorú könyvtárosnő egy kíváncsiskodó látogatónak. Ő az utolsó vendég a könyvtárban, leszámítva azt a hátul kushadó mamlaszt. A mamlasznak rövid haja van, s komoly kék szeme, s a könyvtárosnő szeme valamiért megakadt rajta. Könyvet vitt neki s a kezük összeért. Tekintet fel a szórt fényben s abban ott volt a vágy. Ölében borzongás és kínos érzékenység támadt, de arca pirulását sikerült elkerülnie.
Halk neonzümmögés, apró ablakokon besurran a félhomály. - Könnyebb takarítani, és költséghatékonyabb. Tudja, amúgy is nehéz ezt a helyet felfűteni. Én télen mindig borzongok. Jani, a gondnok azt mondja, talán nem is volt olyan jó ötlet feltenni ezeket a fedőlapokat. Azt mondja, beszorult valami odafenn, és álmatlanul bolyong, ha hull a hó.
A könyvtárosnő elhallgat, aztán kacsint. Íriszén sárga folt.
- Néha én is hallom. Olyan huncut. Ahogyan motoszkál.

A kotnyeles vendég gyorsan továbbáll, lába nyoma láthatatlan szivárványcsapák. A kamera fordul, végigkígyóz a magasba nyúló polcok között, amelyek roskadoznak a finommechanikai szerkezetektől receptgyűjteményektől és Superville verseitől, és az olvasóterem hígterű csarnokában kiterül a tíz megapixel. Az olvasólámpák frigid sugarainak matematikai csapdájában, egy Brockhause lexikon felett kornyadozva üldögél K. Előd. Nagyon-nagyon koncentrál, savanyú mosolyra ingerli az operatőrt.
K. Előd barátai tüntetésen, vagy a kocsmában egy pofa sörre. A háziasszonyok ilyen tájt tálalják fel a vacsorát. Az utcákon leveleket kerget az őszi szél, a híradó rossz híreket közöl. Géza bácsi elszellenti magát babfőzelék burkolása közben. K. Elődöt mindez, nem érinti meg, tesz ő a türelmetlen könyvtáros záróra-lázban ágáló idegeire, noha agyának hátsó részében ott motoz iránta valami szórvány nemi inger. Ő csak olvas. Illetve álmodik.
- Niederschlesien… - motyogja, és mutatóujját végighúzza a sima, famentes lapon. Stadt an der Oder… Grünberg… Glogau… Steinau… Breslau…
Az operatőr óhajt. Látja, ebből nem lesz anyag. Elcsomagolja a kamerát, s kilibben egy szellőzőnyíláson.

Odébb a könyvtárosnő már türelmetlenül könyököl. Legnagyobb elkeseredésére még párafelhőt vonva még bezúg az ajtón Kerepesi Pisti, a városi marha, püffedttojás szemeivel és elrongyolt bőrkabátjában. A nő rémülten látja, hogy Pisti Christopher Lash The culture of narcissim című könyvét lobogtatja. Atyaég, csak ezt ne, ez most nagyon nem hiányzik.
- Ildikó! – rikkantja Pisti. – Nagggyon örülök hogy látlak rég jártam errre, képzeld, mit olvasok, mirrre jöttem rá…
- Szervusz Pisti, képzeld épp zárunk, és…
K. Előd ezt alig hallja. A nőnek jó segge van. Fülében az Odera zúg, északnyugatnak, a Balti-tenger, Stettin felé, egy olyan korban, amikor még nem határfolyó, amikor Kostrzyn Küstrin Szczecin Stettin…
- Hát szóval Amerika máig nyúló depressziója, na, megfejtettem, honnan ered! Ó istenségek, napnál világosabb, és mégis, oly kevesen…
És lódul tovább a szem, mint nyáréjben imbolygó holdak, keletnek, végig a Warthe völgyében, Kelet-Pomeránia végtelen síkságán, a kolbergi strandon fürdöző gyermekek gondtalan arcocskáján és a danzigi darukon… Bromberg és Thorn tornyai sejlenek és a viharos balti szél vándorló homokdombjai, majd a Weichselen túl az ős porosz föld ezer tava és a Frische Haff és kurische Haf, Pillau Baltisk, mennyi falu, mennyi város Elbing Braunsberg Wehlau mind német, mind német volt! Kellemetlen előmerevedés.
- … na szóval a bicentenárium, az sült el rosszul! Mert mikor volt éppen kétszáz éves Amerika? Ildikó, mit gondol?
- Úgy gondolom, talán gyere vissza holnap Pisti, látod, már a fűtést is kikapcsoltuk, és…

Arcról arcra. Milyen lehet a fütyije. Biztos nem bírná sokáig, Istenem, fiatalság előny-hátrány, libikóka az egész mindenség. De talán hamar felállíthatnám újra…
…Königsberg. Ki emlékszik még erre a városra? Hegel Kant tudjuk igen de ki tudja a villamossíneket az Orderschlosse körül, a Pregelen ringó hajókat, a könyvtárosok meredt bimbóit a blúz alatt. Körutakat a német polgárokat, annyira német volt e város amennyire Berlin forró női öl Frankfurt München, és lerombolták porig, ó az a nagyszerű kastély emlékeztek e tudjátok e a romokat 67-ben 68-ban porig, szovjetek házát bennük széttárt combok, azt igen, azt… borostyánkutató erőgépek omladó kastélyok templomok fáj nem tudom de fáj és már szorít is
- Gondolja el, Idikó: 1977-ben egy olyan férfi elnökölt Amerikában, aki alighanem a legféleszűbb volt a jenkik történelmében. Két éve ért véget a vietnámi háború: megalázó vereség, meg Helsinki, Salt-megegyezés. Az ország félúton volt két olajválság között, az amerikai ifjúság fele drogfüggő volt, a monetáris pénzügy tőzsdecápái akkor startoltak a Wall Streetre, hirtelen mindenki kokszot akart szippantani. Ráadásul még az elcseszett Elvis is feldobta a lábát. Nem volt sok ok volt az ünneplésre. És aztán jött Reagen. Nahát, az…
- Értem, Pisti. Értem. De…
- Tudod, a férjem már hetek óta nem fekszik le velem. Először azt hittem impotens lett sokat is ivott és mély ráncok égtek a homlokára. Sok a munka igen meg a körbetartozás de aztán láttam a parkban. A vidám őszi ég alatt távolban hajó dudált. Repülő zúgott és a webkamerás falról lepotyogott a vakolat. Belémégett minden de leginkább a csók szőke haja volt igen. Hogy mozoghat az ágyban jobban mint én francba is. Keserű sav gyomorból torokba, vicc, vicc ez az egész.

K. Előd orcáin könnyek csordultak végig. Látta őket, látta
a rongyos, elgyötört német embereket, egy egész népet, lányokat akik maszturbálnak, vadászbombázók tüzében, szovjet tankokkal a hátuk mögött menekülnek nyugatnak, át a Visztula Warthe Persante hídjain, sosem szeretkezni könyvtárban, menekítve amit csak lehet. Látta százados német városok leomlását, farmok égését és halál iszonyú bűzét, párzás szagát, a megerőszakoltak és pajtakapukra szegezettek fájdaloménekét, a januári árkokban heverő véres testek, a füst és vagina fanyar ízét. Lehasad a testről a ruha. Szakad az ország. Egy nemzet. hanyatlás… ágaskodás.
- Basszák meg! Basszák meg az oroszok!
K. Előd felpattan, suhan tova a terem tompa fényein át, nyakló nélküli indulattal, és puszta körmeivel esik neki Pistinek.
- Friedman – köpi az arcába, és feltépi a gyönge húst. Vér fröccsen, és a záptojásszemek hamarosan a semmire merednek.
Valahol, távol, Géza bácsi fingjai egyre bűzösebbek. Tüntetőket kerget a viharos szél s a könyörtelen mundér.
A fények lehunynak. Suttogások a sötétben, szellemhangok, árnyak helyzeteinek röpke változásai.
- Aztán rajtakaptam, Klárika nyögdécselt. Hosszú volt az út a bejárati ajtótól a hálószoba ajtajáig, öt méter 23 centiméter plusz az örökkévaló. A férjem feneke a levegőben kalimpált. Érdekelt volna szukaszukának kitörölte e. Nálam volt hogy szoptam és orromba seggszag. Élvezett épp a kurva lepedőt markolta nyögte a nevét amit az esküvőn mondtam. Furfangos pinagáz és verejtékező hímmirigyek.
Elrohanás sírva. Másnap várt a bank. Végetért utak.

****

- Olyan erős vagy – nyögi Ildikó. Már a könyvkiadó pulton fekszik, szoknyája felgyűrve a mellére, puncija szabadon. K. Előd fölégörnyed, nadrágja a csípőjéről lecsúszva, meredő farka szabadon, a makk csillog a páramentes, légkondicionált levegőben.
- Told be. Tedd már be.
K. Előd a farkára mered, és lassan előrenyomja a csípőjét. Nézi, ahogyan érzékeny rózsaszínje a bíbor, ráncos, duzzadt ajkak közé nyomul. Érzi langy nedvek sürgetését. Szeme feljebb fut, a barátságtalan szőrcsomóra, konyakmeggy pocakra. A mell takarva, az arcból szemek firtatnak, s a nyelv trágárul kinyalint a szájból. Könnyeket is lát, halkakat.
- Csináld már.
És a fiú nyomja, tövig, ahogy mondani szokták talán helytelenül. Bársonykesztyűbe vasököl, mégsem tölti ki. Nem így érzi legalábbis. Hatol, előre, mint az oroszok frontja, tankkeresztekre fagyott zúzmara, hóban vér és bél, de itt kívül-belül melegség. A nő is mozdul, elfúló görcsös gyönyör önti el, hisz férfi jár testében. Tagadhatatlan, megingathatatlan szükség ez, pszichét csiklandó, s természetesebb mint egy kézmosás. A mozgás már önkéntelen, a törekvés a kéjre, s lekapcsol a tudat minden feleslegesen égő lámpája. K. Előd homloka izzad, lökdös, markol, s a hús nyögdécsel alatta, folyékony, de való, s a fülben dörömböl az élet vére.

A gondolatai ugyanakkor tovább járnak, furamód elferdülve, s nem érzi a nő szívverését, még kevésbé, hogy az mire gondolhat. Valóban csak önkívületbe esett idegcsomó ilyenkor a nőstény? Próbálja elképzelni a méhét, sikoltozó darázsfészket lát. Majd ismét a porosz falvak házai, erőszak, fiatal lányok szovjetek faszán, láng és láng és lángok. Ó! Gyilkolt ő is?
Kirántja a farkát Ildikóból, döbbenten néz körül a könyvtárban. Sugárzó árnynyalábok a csendben, tiszta szőnyeg, holttest sehol. Itt volt? Ildikó?
- Nem volt itt senki. Csináld már! Ne kínozz!
S megfordul, s fenekét tárja oda a fiúnak, vékony, meztelen sóvárságának, apró e tiszta fütyijének. Ó a férje régen, kocsmából haza, szopnia kellett z volt a vajsavas pisaszag. Pedig későn feküdt le vele csak házasság után. Nem mintha szűz lett volna. Balatoni éjszaka, padok a földön, hínárszag és sás köz vizibicikli. 1986 Leó jégkrém és pepsi kóla. Boldog volt. Mígnem.

Csókolta aranyhíd alatt cigarettaszagú volt a szája és hogyishívják vattacukor. Engedte hogy odatapassza. Izgatta a klitoriszát és el is ment pedig még nem volt egészen sötét. Víz a partnak liccs-locss. Vonatfütty. De utána többet akart, a férfiak mindent egyszerre azonnal és ő nem akarta. És akkor markolta durván, be a WC közé ott sorakoztak mint kripták letaposott fű és szörnyhomály. Ne engedd, apa anya hol vagy ilyenkor. Kemény és fáj. Sikoltanék de tenyérbefúl. Ne. Nedvek. Vér? Bepisiltem. Ha elmondod megöllek te ócska ringyó. Élvezed. Élvezed tudom. Ó micsoda filmbeli klisé de fájt az a hajnal lábam közt a sajgás egész nap aludtam és sírtam. Mi a baj kislányom. Semmi anya. Semmi. Tényleg.
- Igen… igen… igen…
K. Előd gondolatai már bohókásak. Mozog előtte ez a meglepően kemény, hideg fenék, a farka jó formában, kemény, ez az legény. Lesz mit mesélni holnap. Ki gondolta volna hogy pont itt, pont vele. Azért jó muri ez, s ez most nem is az egyperces eset, nem érzi hogy közeledne, míg a nő már fejét dobálja, nyelve hebeg szájüregében, dugjál dugjál, ó ez nagyon jó.
Az asszonytestben robban az orgazmus, sikoly a csöndben, szélben nyögnek a tölgyfák. Gézabácsi elalszik a tévé előtt, sör dobozból a szőnyegre, a kedvenc csapata vesztésre áll. A tüntetőket szétkergeti a könnygáz.
K. Előd még percekig bírja, keletsztve-dagasztva Ildikó újabb, elsöprő orgazmusát, de ezt már maga sem éli túl – ondó fröccsen fenék s hátalj találkozásához, nedvek mindenütt, papírok a földön. Sóhajok és utónyögések. Hogyan tovább, ilyenkor kúszik be a kérdés, elkerülhetetlen pótcselekvések, zsebkendők és félrenézések, kései zárás zavart szétválás.

Miért tették, pontosan mire gondoltak közben, mik voltak indítékaik? Voltak indítékaik? Kérem, válaszoljanak. Kérem. Nincs sok időnk. Önöknek tudniuk kell a választ. Ne húzzuk az időt. Kérem. Záróra, kapcsoljanak le mindent. Kérem. Záróra. Záróra.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Toni Klokocow ·
Bársonykesztyűbe vasököl a francba, ezt én is kitalálhattam volna :angry:

doorstop ·
Nem rossz.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: