Stop 2.

Meredten nézett maga elé, csak befelé látott. Úgy érezte, csak álmodik. Biztos mindjárt felébred, izzadtan, álmosan, egy nagy folttal a gatyáján. De ez nem álom volt. Az autóban még ott volt a lány illata, még érezte a farkán Csilla nyálát, a bőrén még nem száradt fel az izzadság. Az anyósülésen ott világított a lány névjegye. Felvette, a telefonért nyúlt, tárcsázott. Hallgatta a búgást, néhány kicsöngés után Csilla szól a telefonba:
- Tessék.
- Szia én vagyok. – nem tudta mit is mondhatna – Csak meg akartam köszönni, amit kaptam tőled.
- Nem kell megköszönnöd.
- Miért kaptam ? – a kérdés elég hülyén hangzott.
- Mert így akartam.
- Felmehetek? – A torka kiszáradt a lehetőségtől.
- Nem vagyok egyedül.

Bumm. Derült égből villámcsapás. Ez a lehetőség eszébe sem jutott. Azok után, amit a lány csinált vele, meg amiket mondott, nem gondolta, hogy várja otthon valaki. Letaglózottan hallgatott.
- Ne haragudj. Fel tudsz hívni holnap? – Csilla hangja visszaadta a reményt. Egy kicsit késve válaszolt:
- Persze, bocs. Jó éjszakát! - Kikapcsolta a telefont, és elindult. Az éjszakai utcákon gyér forgalom volt. Ráért gondolkodni a történteken. Még sosem csinált ilyet. Persze már máskor is voltak kalandjai, de azok mindig hosszas cserkészések, szervezések után jöttek össze. De ilyen hirtelen és ilyen körülmények között még nem lépett félre. Nem érzett lelkiismeret furdalást. Eszébe jutottak Csilla szavai: „ Az igazi megcsalás lelki”. Ami történ pusztán erotika, örömszerzés volt. Sokat beszélgetett erről a barátaival. Úgy látszik a hasonló korú férfiakban ugyanazok a gondolatok fogalmazódnak meg, ami benne. Az ember hajt, dolgozik a családjáért. A küzdelmek sokszor megfakítják a fényeket, átalakulnak a szerelmek, a kapcsolatok. És közelebb a negyvenhez jól esik, ha valaki, vagy valami csak a miénk. Lehet az egy mosoly, egy szó, vagy egy forró ölelés. Ilyenkor egy kicsit oldódik az összegyűlt feszültség, lazul a szorítás, lehet tovább tekerni a biciklit. Hazaért, elpakolta a telekről hozott cuccokat. Nem feledkezett meg a halakról sem, a virágok ráérnek holnap is.

Az irodában szokás szerint indult a hét, beszámolt és beszámoltatott, végezte a munkáját. Telefonon ellenőrizte a családot. Dél körül eszébe jutott Csilla. Automatikusan a zsebéhez nyúlt, de nem találta a lány névjegyét. Szerencsére a mobil megőrzi a számokat. Beütötte az asztali telefonba. Csilla szinte azonnal felvette:
- Halló, tessék.
- Szia. – most megint mit mondjon? – Jól vagy?
- Helló! Nem ismertem meg ezt a számot, a másikat már beírtam a telefonomba, hogy máskor is tudjak jó taxit hívni. – nevetett - A munkahelyedről hívsz?
- Igen, ez a benti számom. – valahogy bízott benne, hogy ezt is megjegyzi a lány. – ne haragudj, hogy éjszaka zavartalak.
- Nem zavartál, csak nem tudtalak felhívni, tényleg bocs. Jól vagy?
- Közepesen. Megy a szekér, ha húzzuk. És Te?
- Nálunk ilyenkor mindig nagy a hajtás, de a nehezén túl vagyok.
- Mit csinálsz ma este? – kérdezte hirtelen. Csilla egy pillanatra elhallgatott, aztán nevetett a hangja amikor megszólalt:
- Ezek szerint veled találkozom.
- Tényleg ráérsz?
- Egy kicsit szerveznem kell, de menni fog. Értem jössz nyolcra?
- Persze, szívesen. Hova menjünk?
- Nem tudom, majd addigra kitalálok valamit. Most mennem kell, leteszem. Szia! - Letette a telefont, és hátradőlt a székben. Ez egyszerűen ment. Úgy látszik Csillában sem múlt el nyom nélkül a „kocsikázás”. Már nem nagyon tudott a munkájára figyelni, gondolatai minduntalan elkalandoztak. Igyekezett haza. Megfürdött, pótolta a reggel elmulasztott borotválkozást. Időben indult, nem akart elkésni. A forgalom ebben a városban kiszámíthatatlan, ha valahol feltörnek egy utat, a közlekedés lebénul.

A Vár alatti utcában most foghíjasan álltak az autók, könnyen talált parkolót. Hallgatta néhány percig a rádiót, aztán megkereste a kaput. A kaputelefon hosszasan csengetett, de válasz nem érkezett. Na erre jól rácsesztem, gondolta. Újra próbálkozott. Vagy 20 másodperc után Csilla beleszól:
- Jó estét! Nyomd meg a csillagot és a hármast, a másodikon lakom. - Végrehajtotta az utasítást, a kapu berregve kinyílt. A félhomályos lépcsőházban baktatva az jutott eszébe, hogy tenni kellene valamit a kondíciójáért. Nem szabadna megérezni két emelt lépcsőmászást, úgy látszik tunyulok. Megtalálta az ajtót, megnyomta a gombot. Bentről bim-bam hallatszott. Csoszogó lépteket hallott és kinyílt az ajtó. Csilla törölközőbe csavarva, vizes haját törölgetve állt az ajtóban.
- Helló! – A lány hátrébb lépett, hogy be tudjon lépni az ajtón. – Egy kicsit elcsúsztak a dolgaim, még nem vagyok kész. Pár perc. Gyere ülj le a szobámban.

Átkeltek az előszobán. A linóleumon látszottak a lány vizes lábnyomai, ahogy kiszállt a kádból, hogy felvegye a kaputelefont. Bevezette egy kellemes, nem túl nagy szobába, felkapcsolta a villanyt. A magas plafonú szobát két részre osztó galéria egyik oldalát könyvespolc foglalta el, rajta könyvek, mütyűrök, kellemes össze-visszaságban. A galéria alatt kényelmes ülőgarnitúra, nagy párnák, nyersfa váz. A sarokban számítógép, az asztalon papírhalmok.
- Sokszor kell hazahoznom munkát – magyarázta a lány – meg aztán még tanulok is. Bocsi a rendetlenségért.
- Látnád csak a srácaim szobáját. Néha olyan, mint ha gránát csapott volna bele.
- Tedd le magad! Kérsz valamit inni? Mindjárt elkészülök. - Csilla kiment a szobából, a fürdőszobából kiabált vissza:
- Ha akarsz tegyél be valami zenét! - Átnézte a CD választékot, kiválasztott egyet, elindította. Szeme megakadt egy fényképen, ami a polcon hevert. 30 körüli, szőke nőt ábrázolt, haja rövidre vágva, szürke kosztümben, íróasztal mögül mosolygott a lencsébe.
- Ő Anna, a főnököm. – halotta a háta mögül – Csilla még mindig törölközőben a haját fésülte. – Tőle bérlem ezt a szobát. Nagyon rendes, szeret engem, és én is őt. Mindjárt bekenem magam, aztán mehetünk is.
- Bekenhetlek én? – kérdezte kihívóan – Testápolásban jó vagyok. - Ez elég nagyképűen hangzott, de valamiféle tréfával akarta elütni meggondolatlan kérését. Nem akarta, hogy úgy tűnjön, ajtóstul ront a házba. De emlékezett a lány testére és szerette volna megérinteni.
- Oké, imádom, ha masszíroznak. Anna elvitt egyszer egy masszőrhöz, fantasztikus volt. Azóta is jár ide. Meglátjuk, te mit tudsz.

Csilla elindult felfelé a galériára. Ahogy lehajolt, hogy kikösse a cipőjét megvillant előtte a törölközőből kivillanó kerek fenék, ott ahol találkozik a combokkal. Felmászott a lány után.
- Be ne verd a fejedet, elég alacsony. – intette Csilla. Közben letekerte magáról a törölközőt és leterítette az ágyneműre. Kecsesen letérdelt, aztán lehasalt. Gyönyörködve nézte az egészséges, ruganyos testet. A szűrt fényben az árnyékok és a hajlatok fantasztikus látványt nyújtottak. Fenekének félgömbjén szinte világított a fehér háromszög. A lány lábait lazán összezárta, összefogta a haját és a nedves tincseket előre húzta az arca mellé, fejét a könyökére fektette.
- Ott van melletted a flakon. Kezdheted – szólította cselekvésre.

Kinyitotta a tubust, vanília illat csapta meg az orrát. A dobozt fejjel lefelé tartva vékony csíkban nyomta a krémet a lány vádlijára. A fehér krém tekergőző kígyóként simult a lány bőrére. Finoman szétkente a krémet, masszírozta a pórusokba. A lány vékony bokáját megfogva behajlította a térdét belesimogatva a krémet talpának, sarkának lágy hámjába. Az apró lábujjakat külön-külön megnyomkodta, ujjaival bekente a krémet közéjük. Aztán a másik lábszárat vette kezelésbe, megismételve az előbbi folyamatot. Ismét a testápolóért nyúlt, Mindkét combra nyomott egy húszcentis adagot. Két kézzel simogatta a Csilla combjait, a térdhajlattól fölfelé a fenekéig. Hosszasan tolta előre kezét, hol erősebben, hol gyengédebben markolva a lány testét. Ahogy feszítette a combokat a popsi félgömbjei szétnyílogattak, pillanatokra kieresztve az árnyékból a rózsaszín gyűrűket, meg-meg villantva a szeméremajkak redőit. Csilla mélyen vette a levegőt, szemét lehunyva adta át magát a kényeztetésnek.

Feljebb csúszott a lány mellett. Bőségesen nyomott krémet a hátára, két kézzel kezdte bemasszírozni a bőrébe. A ujjai megszámlálták a gerinccsigolyákat, a hajtőtől indulva, egészen a bevágás végén lévő, háromszög alakú zsírpárnácskáig.
- Nagyon finoman csinálod – mondta Csilla rekedten. - Nem ülsz rá a fenekemre, úgy kényelmesebb lenne neked. - Átvetette a lábát a lány derekán, fölé térdelt, aztán óvatosan leeresztette a fenekét a lányéra. Vékony szövetnadrágja megfeszült a combján.
- Nem vagyok nehéz?
- Édes teher. – sóhajtott Csilla. - Nincs meleged? Nyugodtan vedd le a pólódat. - Áthúzta a trikót a feje felett és leengedte oldalra. A póló rövid szárnyalás után a padlón kötött ki. Folytatta a hátmasszírozást.

Simogatta, markolászta a lány vállait, karját. Két hüvelykujjával masszírozta a tarkóját, nyakát, apró köröket írt le a fejbőrén. Hallgatta a lány sóhajait és érezte, hogy rá sincs hatás nélkül, amit csinál. Nadrágja kezdett szűk lenni, és a viszonylagosan kényelmetlen testhelyzet nem könnyített a helyzetén. Felemelkedett, előre hajolt és finoman megérintette a szájával a lány nyakát. Ajkai közé csippentette a bőrt, nyelvével finoman megérintette. Érezte a vanília ízét, ami a lány pórusaiból vándorolt vissza. Lassan lejjebb csúszott, lefordult Csilla hátáról. Nyelvével követte gerincének ívét, megkóstolva bőrének felületét. Óvatosan lejjebb halad, egészen a félgömbökig. Megérintette nyelvével a vágat végét, finoman elindult lefelé. Áthaladt a titkok rejteke felett, lassan eljutott a térdhajlat lágy bőréhez. Változtatott a testhelyzetén, lábait hátra tolva lehasalt. Szájával visszaindult a lány combjain.

Érezte az érintés keltette libabőrt, a meredező pihéket. Eljutott a combtőig. A félgömbök találkozásánál sötétlő mélységnél egy pillanatra megállt. Csilla megértette, combjait engedelmesen széjjelebb nyitotta. Nyelve azonnal megtalálta a bevezető utat. A redők nyálkásan, nedvesen nyíltak szét. Sós ízt érzett a szájában, a lány vágyának ízét. Finoman feljebb tolta Csilla jobb lábát, jobban kinyitva ezzel a gyönyörök kapuját. A duzzadt szeméremajkak csillogtak a nyálától és a vágy nedveitől. Lassan, hosszan húzta rajtuk végig a nyelvét. Érezte ahogy megremeg a lány teste, többször megismételte, nyelvének apró mozgatásával fokozva a kéjt. Csilla kicsit megemelte a csípőjét, hogy jobban be tudja járni völgyének titkait. Hirtelen mozdulattal hatolt be a legnagyobb mélységbe. Az arcát rátapasztotta a lány puncijára, nyelvét feszesen nyomta előre. A lány felnyögött, hosszan elnyújtott, nyöszörgés- szerű hangot hallatott. Teste megfeszült, testét erősen a szájához nyomta, szinte megfojtotta. Aztán enyhült a feszítés, lassan elernyedtek a lány izmai. Lassított nyelvének ritmusán, lágyan csókolta a húst, szájával csúszkált a nedveken. Megérintette a remegő csiklót, finoman csókolta a duzzadt szirmokat.

Csilla egy kicsit előrébb húzódott:
- Gyere belém! Érezni akarom magamban a farkadat. - Hanyatt fordult, ügyetlenül letolta a nadrágját és a gatyáját. A farka meredt az ég felé. Odatérdelt a lány mögé. Csilla feljebb húzta mindkét lábát, fejét az ágyra hajtva kínálta fel magát. Odaillesztette a farka végét a nedves réshez. Óvatosan mozdult. Lassan haladt előre a síkos alagútban. Két kézzel megfogta a lány csípőjét finoman húzta magához. Csilla teste felvette a ritmust, emelgette a csípőjét. Egyre gyorsabb ütemre váltottak. Érezte a farka körül lüktető csodát, a lány testén végigfutó remegéseket. És érezte az ágyékában gyülekező bizsergést. Csilla a párnába fúrta az arcán, de nyögéseit nem sikerült elfojtania. Tudta, hogy nem bírja sokáig. Teste megfeszült, farka, egészen a lány testének mélyében, kirobbant, csípője lüktetve pumpált. Aztán felszállt a köd. Érezte a saját izzadságát. Csilla előre hanyatlott, követte a testével.

A lány háta a mellkasához ért, mindketten pihegtek. Könyökével feljebb támasztotta a felső testét, belecsókolt a lány hajába. Érezte a verejtékkel keveredett vanília illatot. Csilla felemelte a fejét, nyakát hátrafordítva a száját kereste. Oldalra gördült, hogy segítse a csókot, farka cuppanva hagyta el a lány testét. Szájuk összeért, de tüdejük még zihált:
- Köszönöm! Ez aztán masszírozás volt.- mosolygott. – Kívül-belül.
- Nem szeretek adós lenni. Tartoztam neked. - Finoman csókolták egymást, kezük a másik testét járta be, cirógatva, finoman. Csilla oldalra csúszott, előre hajolva megcsókolta ernyedő farkát. Nyelvével végig tisztította, lenyalva róla saját nedveit is.
- Gyere, igyunk valamit! – invitálta a lány, és elindult lefelé a galériáról. Körülnézett, összeszedte a ruháit és a lány után mászott.
- Nem akarsz letusolni? – kérdezte Csilla a konyhából.
- De, szívesen – mondta és megkereste a fürdőszobát. Csilla benyitott, kezében egy sötétkék törölközővel.
- Ez a tiéd.

Amíg engedte magára a langyos vizet azon gondolkodott, hogy mi lesz ezután. Majd meglátjuk. Elzárta a csapot, törölközni kezdett. Kintről beszélgetés hangjait hallotta. Talán Csilla bekapcsolta a TV-t? Mindenesetre felvette a gatyáját és belebújt a nadrágjába is. Kilépett a szobából. Csilla még mindig meztelenül állt a szobában. A fotelban a szőke hajú nő üldögélt, kezében egy pohár itallal. Ahogy belépett rámosolygott.
- Ő a főnököm, Anna – mutatta be Csilla. Természetes mozdulattal ült le Anna mellé, és a térdére tette a kezét – A főnököm, és a kedvesem.