Scarlett kihívása 2. fejezet – A pompomlány

Írta: YKN4949
fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. április 14.
Beküldve: 2012. május 10.
********************************************************


Úgy egy hétig nem is gondoltam a történtekre. A bolt egy teljes katasztrófa volt, nekem pedig még arra is időt kellett kerítenem, hogy megejtsem az éves körutamat a helyi iskolákba, hogy összeszedjem a könyvtáraik leselejtezett könyveit. Kibéreltem egy furgont erre a célra, és már készen is álltam, hogy induljak. Beültem a kormány mögé és egyenesen a legközelebbi általános iskola felé vettem az irányt. Felpakoltam néhány adag könyvet, és már mentem is tovább a közeli középiskolába. Már a tanítási idő vége felé járt, én pedig végezni akartam, mielőtt százszámra özönlik el a frissjogsis sofőrök a közeli utakat, ripityára törve a bérelt kocsimat.
Leparkoltam a buszmegállóban, és besétáltam a West Springfield High Schoolba. Az épületnek szerencsére hasonló volt a felépítése, mint az én régi iskolámnak, úgyhogy tudtam, merre kell keresnem a könyvtárat. Miközben végigsétáltam a folyosón, észrevettem, hogy talán egy kicsit alulöltöztem egy iskolai látogatáshoz. Magas sarkú csizmát vettem, hogy kicsit magasabbnak látszódjak, mellé pedig a kedvenc miniszoknyámat egy rózsaszín toppal, ami viszont túl rövid volt ahhoz, hogy eltakarja a csípővonalamat, és túl vékony, hogy ne látszódjon át rajta fekete melltartóm. A hajamat lófarokba fogtam. Észrevettem, hogy néhány női alkalmazott megbotránkozva bámul, ahogy végigsétálok a folyosón. Nem tudtam megállni, hogy magamban el ne mosolyodjak. Nem szándékoztam túl kihívóan felöltözni aznap, de így éreztem kényelmesen magamat.
Végül megtaláltam a könyvtárat, és belöktem az ajtót. Tanulócsoportok ücsörögtek szétszórva a helyiségben, és a könyveiket bújták. Odasétáltan az információs pulthoz, és körbe pillantottam. Senki nem volt ott, úgyhogy gyengén ráütöttem a csengőre. Szinte azonnal megjelent egy lány előttem a pult túloldalán. Egyszerűen gyönyörű volt, ahogy rám mosolygott. Azonnal magával ragadott a látványa.
– Hello! – köszönt rám. – Segíthetek?
Úgy 165 centi magas lehetett, és talán 45 kiló. Hosszú vörös haját kétoldalt copfba fogta, szemei pedig zölden fénylettek elő ártatlan arcából. Úgy nézett ki, mint egy filmcsillag. Egy olyan szépség volt, aki szinte kizárt, hogy ne legyen az egyik legnépszerűbb az egész iskolában. Nagy, C-s méretű mellei voltak, és ahogy megkerülte az asztalt, végigmérhettem izmos lábait is. Biztos voltam benne, hogy atletizál, vagy ilyesmi. Hirtelen bevillant: Csak legyen pompomlány! Felnevettem magamban a gondolatra.
A lány pedig felvont szemöldökkel nézett rám, úgyhogy gyorsan ismét nyugalmat erőltettem magamra.
– Bocsánat!... Igen… Scarlett Byrne vagyok. Én telefonáltam tegnap. Jöttem, hogy elvigyem a felesleges könyveket – mondtam, ő pedig bíztatóan bólogatott.
– Ó, igen. Mrs. Corliss mondta, hogy beugrasz. Ott vannak a könyvek három dobozban – bökött az ajtó mellé.
– Köszi, drágám – mosolyogtam rá bizalmaskodva. – Amúgy, ha megjegyezhetem, nem úgy nézel ki, mint aki itt dolgozna.
– Isten ments! Csak a házifeladatom miatt vagyok itt. Közmunka. Besegítek a könyvtárban – magyarázta, miközben az egyik copfjával játszott.
– Ó, hát ez eléggé szopás. Ha tanulószobán lennénk, legalább együtt lehetnél a haverjaiddal. – Próbáltam bármilyen lehetőséget találni, hogy maradhassak még beszélgetni, anélkül, hogy gyanússá válnék. Szerencsére, úgy tűnt, ő is élvezi a kis eszmecserét.
– Tudom – sóhajtott fel teátrálisan. – Nem is ide jelentkeztem. A tornaterembe akartam menni a hetedik periódusba. Akkor utána rögtön ott lehettem volna edzésen is. De a fejeseknek be kellett dugniuk ide.
– Ó! – néztem rá. Úgy köröztem körülötte, akár az áldozatát méregető cápa. Persze csak képletesen. – Szóval sportolsz egy csapatban.
– Ja – bólintott, majd hirtelen zavartan elpirult. – Igazából ez az utolsó évem, és én lettem a fő pompomlány.
Jackpot!
– Ez remek. Gratulálok.
– Köszi – pirult el ismét, és a lábfejét bámulta. Annyira észveszejtően vonzó volt így. Rádöbbentem, hogy már nem csak Kegan feladata miatt akarok ráhajtani, de tényleg meg is akarom szerezni ezt a lányt.
– Tudod, én is pompomlány voltam annak idején. De persze sosem lettem fő pompomlány – sóhajtottam. – Viszont mindig engem dobáltak. Legalább volt valami előnye is, hogy ilyen kicsi vagyok. – Ez igaz is volt. A Kegannel való egyességünk részét képezte, hogy csak akkor hazudhatok a lányoknak, ha feltétlenül muszáj. Ez még nehezebbé tette a kihívást.
– Ez nagyszerű – mondta, tovább játszva a hajával, miközben engem nézett. Nem lehettem benne biztos, de úgy éreztem, ő is viszonozza az érdeklődésemet. – Valóban úgy nézel ki, mint egy pompomlány.
– Ne túlozz! Az már hét éve volt. Azóta már eltunyultam. – Most rajtam volt az elpirulás sora.
– Nem. Komolyan beszélek. Úgy nézel ki, mint aki akár ebben a pillanatban is kirohanhatna a pályára, végrehajtani bármilyen mutatványt.
– Hé! Ha már itt tartunk, mikor lesz a következő meccsetek? – kérdeztem, felpakolva a könyveket a magammal hozott kocsira, és elindultam az ajtó felé. Ő mellettem sétált.
– Igazából épp holnap játszunk – mesélte.
– Nem bánod, ha beugrok üdvözölni téged? – Egy pillanatra elhallgattam, engedve leülepedni az elhangzottakat. – Nem voltam középiskolai meccsen érettségi óta.
– Ó, persze – lelkendezett. Kissé meglepett, milyen könnyen belement. Segített kivinni a könyveket a kocsihoz és bepakolni, közben pedig tovább beszélgethettünk.
– Nos, köszönöm… – próbáltam kiprovokálni a nevét.
– Cindi – mondta ki. – Cindi Fuller.
– Nos akkor, Cindi Fuller, holnap este találkozunk.
Beültem a kocsiba, ő pedig integetett, ahogy távoztam.
A nap hátralévő részében alig tudtam másra gondolni. Még el kellett mennem egy utolsó iskolába, utána pedig hazamentem, és kipakoltam a könyveket a boltban. Elhatároztam, nem beszélek Kegannek Cindiről, amikor hazaérek. Nem akartam előre inni a medve bőrére. Nem akartam, hogy ha elbukok, utána be kelljen vallanom Kegannek, hogy aztán kinevethessen. Úgy döntöttem, ha valami csoda folytán sikerülne ágyba vinnem Cindit, csak utólag mondom el Kegannek.
Másnap, kelés után, újabb iskolákat jártam körbe, és felpakoltam egy rakat könyvekkel teli dobozt, az eszem viszont valahol máshol járt. Magam elé képzeltem Cindi csinos arcát, ahogy a pult mögött áll a könyvtárban, és már ettől is teljesen beindultam. A nap hihetetlenül lassan telt. Már azon merengtem, vajon Cindi is annyira várja-e az estét, mint én. Mérget mertem volna venni rá, hogy nem. Hiszen ő semmit sem tud a tervről.


Végül az óra nagy sokára 6:00-ra fordult, én pedig a West Springfield felé vettem az utam. A meccs 6:35-kor kezdődött, én pedig biztos akartam lenni benne, hogy találok helyet valahol az első sorokban. Húsz perccel kezdés előtt értem oda, vettem egy kevés nachos-t, majd helyet kerestem magamnak. A csapat eddig borzalmasan teljesített az idényben, úgyhogy csak nagyjából hetven ember tűnt fel, hogy megnézze őket. A pompomlányok még nem voltak kint, úgyhogy csak kényelmesen elhelyezkedtem az első sorban, és vártam. El is feledkeztem róla, mennyire utáltam korábban a focimeccseket.
Az esti levegő egy kissé hűvös volt, úgyhogy magamra húztam a kabátomat. Lapos talpú cipőt, szűk farmert, és egy fehér pólót vettem aznap, alatta a kedvenc fekete melltartómmal, és egy kabátot. Kezdett hidegre fordulni az idő. De végül, nagy sokára, a pompomlányok kiszaladtak a pályára, és felsorakoztak a lelátók előtt. Rögtön kiszúrtam Cindit. Egyértelműen ő volt a legszebb lány az egész csapatban. Gyönyörű volt az egyenruhájában. Rendkívül szoros pólót viselt, ami teljes hosszában szabadon hagyta a karjait, és futás közben ki-kivillant alóla a hasa is. Az egész ruha piros-fehér volt. Mellei lágyan hullámoztak, ahogy futott, és észveszejtően vonzó mosoly uralkodott az arcán. Nem voltam benne biztos, de úgy éreztem, engem figyel.
A pompomlányok tökéletesen végezték a dolgukat. Igazán le voltam nyűgözve. Előadásukat megtöltötték a légi elemek és a látványos akrobatikus gyakorlatok. Borzasztóan sajnáltam, amikor a meccs végül elkezdődött, ő pedig eltűnt a kisorjázó pompomlányok tömegében. Legszívesebben hujjogva kiabáltam volna neki, de a szerény nézősereg miatt nem volt hozzá elég bátorságom. A játék őrjítően hosszúnak tűnt, a félidő után pedig már nem bírtam a fenekemen ülni, és kivárni a végét. Csak Cindit figyeltem. Lenyűgözött a kitartása. Akármilyen pocsék volt a játék, ő töretlenül szurkolt.
Végre, nagy sokára, a meccs véget ért, és eljött az én időm, hogy akcióba lendüljek. Nem voltam benne biztos, mit csinálok, de muszáj volt lépnem. Leügettem a lelátóról, és a fém kerítéshez szaladtam, ami elválasztotta a nézőket a pályától. Még oda sem értem, máris észrevettem Cindit, amint az egyik focistával beszélget. A srác odaszaladt hozzá, miközben levette a sisakját. Nem vagyok jó a pasik értékelésében, de ő igencsak jóképűnek tűnt. A szituációból egyértelmű volt, hogy ő Cindi pasija. Kezdtem nevetségesen érezni magam. Kezdtem azt hinni, hogy a végén csak egy fura idősebb nőnek fogok tűnni itt, ő meg elmegy a barátjával, hogy haza kelljen kullognom, és bevallanom Kegannek, hol is jártam.
Azonban, amikor már azon voltam, hogy eloldalgok, meghallottam a hangját, ahogy felkiált. Aztán a srác visszaordított neki valamit, majd teátrálisan megfordult, és elbaktatott. Cindi utána hajította a megafonját, majd fújt egyet, és a kerítésnek döntötte a hátát. Eljött a tökéletes lehetőség.
– Hello, Cindi. Remekül néztél ki odakint – léptem hozzá, úgy téve, mintha nem is láttam volna semmit. Cindi egy ideig csak bámult maga elé, majd kitörölte a könnycseppeket a szeme sarkából, és mosolyogva fordult felém.
– Ó, hello… – Már féltem, hogy elfelejtette a nevem, de pillanatnyi szünet után folytatta. – Scarlett. Örülök, hogy látlak.
A hangja kissé fátyolos volt a sírástól, én pedig bűnösnek éreztem magam amiatt, hogy kihasználom a helyzetét.
– Ja. Én is örülök. A csapatod nagyon jó, még ha a srácok kicsit bénák is… Hé, valami baj van?
– Nem, semmi – rázta a fejét.
– Ó, sajnálom. Nem akartam tapintatlan lenni, vagy ilyesmi – tettem egy lépést hátra. Ő gyorsan felpattant ültéből, és a kerítésnek támasztotta a kezét előttem.
– Nem. Semmi ilyesmiről nincs szó. Én sajnálom… Szóval, a barátomról van szó. Úgy volt, elmegyünk valahova ma este, de most azt mondta, hogy inkább a haverjaival megy. Tudom, hogy úgyis csak le akarják inni magukat. És persze lesz ott egy csomó lány is… Már többször is megcsalt azelőtt, most pedig ismét megteszi. Érzem. – Majdnem megint sírva fakadt.
– Ez borzalmas – illesztettem a kezem az övéhez a kerítésen keresztül.
– Én csak… Annyira szükségem lett volna rá ma este. – Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, úgyhogy elhúztam a kezem, ő pedig folytatta: – Nézd csak! – nézett fel a lelátókra. Követtem a tekintetét, de nem láttam senkit. – Látod az anyámat?
– Én… – kezdtem, de aztán rájöttem, nem is várja, hogy bármit is mondjak.
– Nem. Nem is láthatod. Mert minden egyes rohadt meccs előtt megígéri, hogy korábban elszabadul a bárból, és eljön megnézni engem. De, mint mindig, most is cserben hagyott, most pedig senki nem akar velem lenni az este.” – Azzal ismét sírva fakadt. Most már gondolkodás nélkül átnyúltam a kerítésen és, amennyire a fém rács engedte, magamhoz öleltem.
– Minden rendben lesz – suttogtam. Nem is tudtam igazán, mit mondhatnék.
– Nagyon köszönöm, hogy eljöttél, Scarlett – nézett a szemembe. – Tudod, nincs senki az életemben, aki valaha is betartotta volna az ígéretét. Te pedig megígérted, hogy eljössz, és most itt vagy. Nem tudom, miért akarsz a barátom lenni, de én nagyon hálás vagyok érte. – Bűnösnek éreztem magam, de próbáltam figyelmen kívül hagyni a dolgot. A motivációm persze nem 100%-ig helyes, de, végeredményben, segítek neki azzal, hogy vele vagyok.
– Ó, számomra az öröm – mondtam. – Nekem is borzasztó anyám van. Nem kell bemutatnod a fajtáját… Na gyere! Hadd vigyelek el enni valamit!
Nem volt kocsija, úgyhogy az enyémbe szálltunk be. Évekkel korábban vettem, úgyhogy kicsit már kopottas volt, de nem látszott rajta, hogy zavarná. Elmesélt minden pletykát a középiskolából azokról az emberekről, akiket nem is ismertem, és helyekről, amikről még csak nem is hallottam. Annyira édes volt, én pedig úgy döntöttem, jobb, ha csak hagyom beszélni, és figyelmesen hallgatom. Úgy döntöttünk, valami egyszerűbb kajáldába megyünk, mint az Applebee’s, vagy a Ruby Tuesday’s, vagy ilyesmi. Igazából úgyis majdnem egyforma mind. Csak megrendeltük a kajánkat, és elnyújtóztunk egy asztal mellett. Cindi most már jobb színben volt, úgyhogy lehetőség nyílt rá, hogy vidámabb témákról beszélgessünk.
Az iskoláról kérdezgettem, és arról, hol akar tovább tanulni. Ő meg arról érdeklődött, hogy miből élek, és hol lakom. Hamarosan úgy éreztem, mintha már évek óta ismernénk egymást. Most már elhittem, hogy komolyan örül, hogy eljöttem megnézni őt. Tényleg figyelt, amikor a munkámról beszéltem, és arról, ahogy az anyám kidobott. A szeme sem rezzent, amikor elmondtam, hogy leszbikus vagyok. Gyorsan túl akartam esni rajta, úgyhogy hamar elmondtam. Úgy éreztem, úgy néz rám, mint egy sikeres nővérre, vagy idősebb unokatestvérre. Jó érzéssel töltött el.
– Szóval, mi is van ezzel a sráccal? – kérdeztem a barátjáról. Muszáj volt előszednem ezt a témát, ha tovább akartam menni, de igyekeztem úgy felvezetni, hogy kiönthesse a szívét anélkül, hogy megint elsírná magát.
– Nem tudom. Néha egy igazi farok tud lenni… Lehetek veled őszinte?
– Persze.
– Azt hiszem, frusztrálja, ha velem van. Úgy értem, mindig kézimunkázunk, amikor együtt vagyunk, és sokszor megyünk el együtt valahova, de úgy érzem, ő többet akar, én viszont nem akarok teherbe esni a suli alatt, mert egyetemre szeretnék menni, és nem akarok olyan lenni, mint az anyám. Erre azt mondta, hogy akkor a fenekembe csinálja, de az meg olyan undorító – hadarta egy levegőre. Éreztem, hogy ez már régóta nyomja a lelkét, és most kínálkozott rá először lehetősége, hogy kiadja magából.
– Nos, én csak azt mondhatom, ne menj bele, ha nem akarod! Ha van egy álmod, és úgy véled, ha lefekszel vele, az tönkretesz mindent… Én azt mondom, tedd azt, amit jónak vélsz – mondtam, és így is gondoltam. – De, az igazat megvallva, megértem őt is, amiért ennyire vágyik rád, Cindi. Hiszen gyönyörű vagy. Egy kész nő. Biztos körülrajonganak a fiúk. – Elpirult és megköszönte a bókot. Megérkezett a rendelésük, úgyhogy gyorsan betömtük az egészet.
– Te mikor vesztetted el a szüzességed? – kérdezte, miután végeztünk.
– Nos, tizennyolc voltam, azt hiszem. Egy sráccal feküdtem le egész életemben, és az épp elég volt. Scottnak hívták. Igazából most az egyik barátommal jár jegyben, ami egy kicsit fura. Nem élveztem. Azóta tudom, hogy leszbikus vagyok. Először nem akartam elfogadni. Ugye érted? – A kólámat szürcsöltem a szívószálon keresztül, ő pedig rendületlenül figyelt. Hirtelen, váratlanul áthajolt az asztal fölött és adott egy gyors csókot a számra. Meg se bírtam szólalni, csak néztem, ahogy visszaül és mosolyog rám.
– Ez… ez mi volt – dadogtam.
– Csak… köszönöm – nézett rám csábosan. Nem volt szükség rá, hogy többet mondjak. Értettem, mit akar közölni velem. Azonnal kifizettem a számlát, és visszaszaladtunk a kocsimhoz, kéz a kézben, kacagva.
Tudtam, hogy nem mehetünk fel hozzám. Nem akartam magyarázkodni Cindinek Kegan miatt, Kegannek pedig még nem akartam beszélni Cindiről. Úgyhogy gyorsan a közeli panzió felé indultam. Cindi kényszeredetten folytatta a csacsogást az iskoláról és a pompomcsapatról, de nem voltam képes odafigyelni a szavaira. Csak egy dolog járt az agyamban.
Amikor oda értünk, megkértem, hogy maradjon a kocsiban, amíg én kérek egy szobát. Miután megkaptam a kulcsot, leparkoltunk, és megkerestük a szobánkat. Halkan kuncogott, ahogy kinyitottam az ajtót. A nagy franciaágyra vetette magát, és kényelmesen elnyújtózott. Gondosan bezártam az ajtót, és neki döntöttem a hátam.
– Nos… – kezdtem, ő pedig rám nézett.
– Igen… – válaszolta. Tudtam, hogy csak rajtam áll, hogy tovább lépjünk, mert neki még sosem volt része ilyesmiben azelőtt. Lefeküdtem mellé az ágyra, és egymás felé fordultunk, a másik szemébe nézve. Annyira gyönyörű volt. Nem szóltam semmit, csak lehunytam a szemem, előre hajoltam és megcsókoltam. Nem úgy, ahogy ő lehelt egy apró csókot a számra az étteremben, hanem úgy istenigazából. Az ajkaink összefonódtak, és magamhoz öleltem a testét. A nyelvem átcsúszott a szájába, és megérintette az övét. Felnyögött. Éreztem, ahogy elgyengül a teste.
A hátára löktem, és fölé kerekedtem, ő pedig a derekam köré kulcsolta a lábait. Előre hajoltam és ismét megcsókoltam őt. Lehulló hajam beborította az arcát, én pedig csak bámultam a szemeit. Éreztem, hogy ő is akarja, úgyhogy minden bűntudatom tovaszállt. Teljesen feloldódtam a pillanatban. Hevesen csókoltam. Éreztem, ahogy a kezei végigsimítják a testemet. Az egyik a hátamon siklott, a másik pedig megmarkolta a tarkómat, közelebb húzva magához.
Végül megtörtem a csókot, és feltérdeltem. Cindi lefejtette a lábait rólam, úgyhogy fel tudtam állni. Csak feküdt az ágyon, szétvetett lábakkal, és engem bámult. Kibújtam fehér pólómból, és lehajítottam azt a padlóra. Aztán kizipzáraztam a nadrágomat, és azt is lehúztam. Fekete melltartómban és piros szegélyes fekete tangámban álltam előtte. Figyeltem, ahogy végigmér, és mosolyogtam.
– Tetszik, amit látsz? – kérdeztem, ő pedig bólintott. A hátam mögé nyúltam, és kikapcsoltam a melltartómat, engedve lehullni azt a padlóra. A mellbimbóim duzzadva meredtek előre. A tangámat is áthúztam a bokáimon, és a többi ruhadarabra hajítottam. A puncim már nedves volt, és enyhén lüktetett, ahogy az előttem fekvő Cindire néztem. Ő pedig felsóhajtott, ahogy szemlélte izgalmamat. Felült az ágyon, és a fejtámlának vetette a hátát. Felmásztam az ágyra, és lassan mozdultam felé. Beharapta az alsó ajkát, és mozdulatlanul figyelt.
Átkaroltam a derekát, és a kezembe fogtam a bal mellemet, hogy óvatosan a szájához toljam. Habozott egy pillanatig, de aztán a szájába vette a bimbómat, és szopogatni kezdte. Hangosan felnyögtem, és az egész testem megremegett. Még senki sem szopogatta így a mellemet. A nyelve táncot járt a bimbóm körül, és gyengéden harapdálva azt, lassan hajtva a gyönyör felé a testemet. Kihúztam a szájából, majd megfogtam a másik mellemet, azt is felkínálva neki. Ha lehet, ez mégjobb érzés volt, mint az előbb. Éreztem a puncim lüktetését a lábaim között.
Ismét kihúztam a mellemet a szájából, és egy pillanatra visszahúzódtam, hogy a szemébe nézhessek. Aztán előre hajoltam, és ismét megcsókoltam őt. Hátradőltem, ő pedig jött velem. Átöleltem, és könnyedén kizipzáraztam az egyenruháját. Könnyedén lecsusszant róla, ő pedig melltartóban omlott a karjaim közé. Azt is kikapcsoltam, és lehúztam róla. A mellei egyszerűen tökéletesek voltak. Pont a megfelelő méret, amin közepes méretű rózsaszín bimbók meredeztek. Bevettem az egyiket a számba, és minden képességemet bevetettem, hogy gyönyört okozzak neki. Ő pedig felnyögött, és teste megfeszült az ágyon. Folytattam, nyalogatva a bimbóját, a kezemmel pedig a másik mellét masszíroztam. Kontrollálatlanul nyögött és sóhajtozott. Teste az enyémnek feszült. Éreztem, hogy teljesen készen van.
Lehengeredtem róla, és lehúztam a szoknyáját. Apró fehér bugyija alá csúsztattam a kezem, és azt is eltávolítottam. Gondosan formára nyírta a szőrt a lábai között, ami mégjobban felizgatott. Rózsaszín szeméremajkai hívogatva tátogtak felém, és nedvesen csillogtak a lámpafényben. Betérdeltem a lábai közé, és beszívtam az illatát. Aztán előre hajoltam, és egy csókot leheltem a csiklójára. A teste megfeszült, ahogy lassan belenyaltam a puncijába. A saját melleit markolászta, és hallottam, ahogy felnyög.
Imádtam az ízét. Nem hasonlított egy puncira sem, amit addig kóstoltam. Mennyei volt. Ő is élvezte a kényeztetést. Odatoltam az egyik kezem, és a puncija bejáratához illesztettem a gyűrűsujjamat, hogy lassan belé hatoljak. Nyögve tolta rá a punciját az ujjamra, és az egész teste remegett. Hangosan felsikoltott, én pedig már attól féltem, hogy valaki meghall minket, és jön megnézni, mi folyik itt.
– Bassz meg! Bassz meg, Scarlett! – sikoltotta, és a tarkómra szorította a kezét. Hevesebben mozgattam benne az ujjamat, és szinte faltam a punciját. Nem bírt magával. Görcsösen feszülő ujjakkal tolta az arcomat az ágyékához. Aztán az egész teste megfeszült. A puncija ráfeszült az ujjamra, majd elgyengülve terült el az ágyon. Hangosan lihegett, majd felült és a szemembe nézett.
– Milyen volt, Cindi? – kérdeztem, mellé ülve, és szenvedélyesen megcsókoltam őt. Elmosolyodott, és szenvedélyesen megcsókolt, majd lenyalta az arcomra ragadt nedveit.
– Istenem, Scarlett! Ez mennyei volt. Annyira hálás vagyok neked – kacagott. Megmarkolta a mellemet, amitől ismét felment bennem a pumpa. Felnyögtem, és megcsókoltam őt.
– Szeretnéd visszaadni a kölcsönt? – kérdeztem, ő pedig hevesen bólogatott. – De ígérd meg, hogy csak azt teszed, amit mondok neked! Oké?
– Oké – mondta csillogó szemekkel. – Mit akarsz, mit tegyek?
Nem válaszoltam. Helyette elfeküdtem az ágyon, és széttártam a lábaimat, felemelve a csípőmet, hogy a puncim felfele álljon.
– Nyald a fenekemet, miközben ujjazol! – mondta. A szemei elkerekedtek. Két okból is akartam, hogy ezt csinálja. Először is, benne volt a feladatomban, hogy valami mocskosra vegyem rá a lányt, másodszor pedig, és ez a fontosabb, imádtam, ha a lányok a fenekemmel játszanak.
– Tényleg? – kérdezte, és a szeme sarkából rám nézett. Bólintottam. Úgy tűnt, kényelmetlenül érzi magát, de aztán elmosolyodott, előre hajolt, és megcsókolta a puncimat. Hihetetlen érzés volt. Már majdnem meggondoltam magam, és arra akartam kérni, hogy nyaljon ki, de aztán a Kegannek tett ígéretemre fókuszáltam.
Cindi várt egy pillanatig, aztán a segglukamhoz érintette a nyelvét, amitől az egész testem fellángolt. A fenekemet már elborították a puncimból kifolyó nedvek.
– Ujjaz meg! – parancsoltam két nyögés között. A szeméremajkai közé illesztette a középső ujját, és gyengéden masszírozta a csiklómat. Aztán lassan betolta az ujját a puncimba. Tudta, mit csinál. A legtöbb lány ösztönösen tudja, hogy kell rendesen ujjazni. Az viszont tényleg meglepett, ahogy a segglukamra vetette magát. Pillanatok alatt lenyalta a nedveimet, és már éreztem is forró nyelvét az ánuszomban. Lassan mozgatta a nyelvét a segglukamban, miközben az ujja a puncimban dolgozott. Megragadtam a copfjait, és élveztem, ahogy kényeztet.
Teljesen elvesztettem a fejem. Az arcába nyomtam a fenekemet, ahogy az ujja mozgott bennem. Felnyögött, az én testemet pedig elöntötte a forróság. Minden porcikám remegett, hevesebben, mint valaha. Az orgazmus most egy soha nem ismert magasságba repített fel. Remegtem, és görcsösen szorítottam Cindi copfjait, majd erőtlenül elnyúltam az ágyon. Cindi felcsúszott mellém, és az ajkaimra tapasztotta az övéit. Szenvedélyesen csókoltam őt, és éreztem száján a fenekem ízét. Felkacagott, ahogy köré fontam a lábaimat. Egy ideig még csókolóztunk. Látszott rajta, mennyire élvezi. Hozzám bújva aludt el, én pedig egyenletes légzését hallgatva merültem álomba.
Folytatása következik!
Ui.: A képen Cindi Fuller. A modell neve ismeretlen. Ha valaki tudná, nagyon örülnék, ha megírná.