Ritával.

Barátnőmmel, akitől 100Km-re laktam, éppen fasírtban voltam. Egy nehezen kezelhető nőgyógyászati betegséget diagnosztizáltak nála, amitől nyomtalanul eltűnt az a mindig kedves, és kiegyensúlyozott lány, akibe egy évvel ezelőtt úgy beleszerettem. Akkor komolyan mondom nem volt rajta kívül olyan nő, aki jobban vonzott volna szexuálisan, mint ő. Rohadtul passzolt minden. Nagyon megviselte az elhúzódó kezelés, aminek következményeképpen nem tudnám megmondani mikor „ungiztunk” utoljára. Franc tudja valamikor, talán ősszel. NEGYED ÉVE! Azóta a szexuális együttléteink kimerültek annyiban, hogy fekvés/kelés alkalmával felém fordult:
- Pici! Kiverjem?

Régebben is gyakran előfordult az, ha reggel nem volt kedve szeretkezni, akkor a kezével segített rajtam, hiszen tudta, hogy tényleg szükségem van rá. Viszont amióta csak a „simizés” maradt, az rohadtul egyhangúvá vált, ezt minden férfi megértheti. Ezért az utolsó időszakban, erre a „szolgáltatásra” nem tartottam nála igényt. Istenem, ha érezte volna közben a kínt, amit én… Éreztem az illatát, bőrét jajj, a gyönyörű cicijét. Húúúú…:)
Kezdtem magam úgy érezni, mint egy mackó, aki csak kívülről nyalogathatja a mézescsuprot. Lefekvés előtt egyre többet jutottak eszembe közeli nőismerőseim. Számba vettem a lehetőségeimet, de hát soha sem voltam egy nagy nőcsábász. Egyébként meg itt helyben mindegyik ismer tudják, hogy egy világi nagy tróger vagyok. Ja, és persze esténként egyre gyakrabban kellett magamhoz nyúlnom, mert már tényleg nem bírtam tovább.

Eljött a születésnapom (28), aminek alkalmából egy haverom felhívott néhány cimbit a lakására, hogy szolidan ünnepeljünk. A kedvesem dolgozott, én nélküle mentem. Zajlott az élet, már amennyire egy panelben zajlódhat, én csendesem beszélgettem egy lánnyal a világ nagy dolgairól. Mindig jól el tudtam vele dumcsizni tetszett is, de őt mindig valahogy másfelé sodorta a szél. Mivel éppen nem volt partnere egy picit szomi volt, hát „feldobtam” a hangulatát az én nyomorúságommal, persze messze nem olyan részletekkel, mint amiket fent leírtam. Kérdezgettem a terveiről, mégis mit vár az élettől, ő mondta, hogy most már csak komoly kapcsolatot akar házasság, gyerek meg ilyenek.

Na fasza, gondoltam magamban ez is kilőve, de hát mit is vártam. Erre az esélytelenek nyugalmával mondtam neki:
- Ha egyszer vége lesz ennek a kapcsolatomnak, csak szexpartnert fogok keresni, és ha tudnám, hogy ennek hogyan álljak neki, lehet most belefognék. Mosolygott kedvesen. Hazamentem kivertem, másnap talán eszembe sem jutottak volna az előző este történtek, ha egy bátortalan rövid csöngetés után meg nem pillantom őt az előszobában. Szüleim engedték be, és mivel jól ismerem első pillantásra kiszúrtam, hogy valami nem zöld. Jézusom, mit mondhattam neki? Nem is ittam annyit tegnap. Megbántottam talán? Zavarom nekem is egyre nőtt, miközben mentünk be a szobámba. Pulzusom ezer.

Leültem a forgószékemre, ő pedig az ágyamra, majd közelebb gördültem hozzá.
- Hm? "Mondtam", és közben gyűlöltem magam a némaságomért.
- Figyelj Pici. Mondta, miközben egy pillanat alatt végigsimított mind a két kezével az arcán. – Én most egy oltári nagy hülyeségre készülök. Hangjában a nevetés, és sírás furcsa egyvelegével. Hirtelen felállt az ágyról, és mivel csak egy lépesre volt tőlem, a következő pillanatban már a lábait széttárva ölemben ült, szorosan az arcomhoz tapadva.

Nem emlékszem többre szuszogtunk veszettül, és csak percek múlva amikor csillapodtak a csókok, akkor láttam először az arcát, csillogó szemét. Szép volt. Cinkosan egymáshoz nyomtuk a homlokunkat, és az oldódó idegességtől megkönnyebbülve idétlenül vigyorogtunk, egyszerűen mindenen. Nem tudom mennyi idő telt el. Csókolódzás közben olyan erősen dörgölte a csípőjét az ölemhez, hogy a már duzzadó farkam szabályosan beszorult a két farmerbe bújtatott altest közé.

Ez az érzés már majdnem kellemetlen volt, de lenézett, és néhány centit hátrébb tolta a fenekét amitől rögtön elviselhetőbb lett a nyomás a péniszemben. Mosolyogtunk, simogattuk egymást. A nyomástól megszabadult farkamba végre már akadálytalanul vándorolt a vér, amitől kezdte elnyerni végleges méretét. Az egyik kezét elkezdte bepréselni a nadrágomba, amire én behúztam a hasam, hogy jobban hozzáférjen, de mivel még mindig a széken ültem, a csuklója sem fért be rendesen, csak az ujja hegyével tudta elérni makkomat.

Miközben ügyeskedett, kezemet játékosan, lágyan a mellére nyomtam, és az ujjaim között éreztem a kidomborodó kemény mellbimbóját a vékony pulóver alatt. Mindketten remegtünk az izgalomtól.
- A francba! Mosolygott, és csuklóját kiszabadítva egy mozdulattal kinyitotta sliccemet. Kezemet hátul a pulcsija alá csúsztatva a hátát simogattam. Jobb kezének szabad volt már az út, így hát lenyúlt jó mélyen a bőrt hátrahúzva, amíg keze a zacskómat meg nem érintette. Bal tenyere a nyakam mögött a fejemet fogta húzta maga felé, mire a csókban összekoccantak a fogaink.

Hiába nem voltunk még összeszokva. Kezével enyhített a kezdeti szorításon és már lágyabban masszírozta a farkam.
- Nem kértek vala…? majd kínos csend állt be. Basszus! Nem hiszem el! Az ajtóban anyám állt a látottaktól leblokkolva, majd motyogott valamit és kiment. Persze szegény azt gondolta, hogy a Rita csak látogatóba jött, hiszen korábban is volt már rá példa, hogy feljött néhány cuccért ha valahova utazni ment. Hirtelen visszacsöppentünk a való világba. A Ritán láttam, hogy őt is kegyetlenül bántja a dolog. Vöröslő arcát a kezével takarta el. Azt hittem ilyen jelenetek csak a hülye francia filmekben vannak. Hát nem.
- Most menjünk. Menjünk hozzám, mondta.

Kiosontunk a lakásból senkitől nem búcsúzkodtunk, ebben a helyzetben talán jobb is volt így. Kár lett volna tovább keverni a szalámit.
folyt.köv.?